10. rész Egy új dolog kezdete

Sziasztok!:) Meg is hoztam a következő részt. Minden pillanatban izgultam, miközben írtam ezt a részt, és én is Lottie helyébe képzeltem magam. Nem tudom miért, de ez  a rész sokat jelent nekem, remélem nektek is tetszeni fog. Mindenképp bele szerettem volna csempészni a jelenlegi kedvenc dalomat is, és hát..így sikerült:)) De nem is jártatom a számat. Jó olvasást, és kommenteket most is szívesen fogadunk. :) <3

 

*Lottie szemszöge*

-Jóóóó reggelt!!! – üvöltötte a fülembe Louis. Na igen. Ő nem ivott tegnap, mert vezetett. Ezért neki nem fájt a feje. Nekem viszont majd széthasadt.

-Ne üvölts. Másnapos vagyok, nem süket. – mondtam még csukott szemmel.

-Hoztam gyógyszert. – hallottam a megmentő mondatot bátyjámtól. Hirtelen kinyitottam a szemem és gyorsan felültem, amit később meg is bántam.

-Életmentő vagy. Köszönöm. – mondtam, és bevettem a gyógyszert. – Egyébként hány óra van?

-8. – mondta Louis miközben leült az ágyamra.

-Mi? Akkor miért keltettél már fel? – néztem rá meredező szemekkel.

-Csak mert már mindenki fent van, és szeretnénk közösen megbeszélni valakit. És ahhoz te is kellesz. – mondta.

-Hogy tudtak ezek ilyen korán felkelni?? Oké, akkor felöltözök, és lemegyek. – mondtam, és kitessékeltem bátyjámat a szobámból.

Feleltem, és odamentem a szekrényemhez. Bár ez a jelenlegi állapotomban 5 percbe telt. Kiválasztottam egy laza, nyárias ruhát, és felöltöztem.:

 

A gyógyszer hatni kezdett, így már kezdtem hasonlítani egy élőlényre. Gyorsan lementem a nappaliba, ahol már mindenki ott volt.

-Jó reggelt Lottie. Gyere ülj le. – köszöntött Liam, és helyet szorítottak nekem a kanapén, szerencsére Harry mellé.

-Szóval azért hívtunk ide mindenkit, mert meg kéne beszélni, hogy mit csináljunk Taylorral – kezdett bel mondandójába Louis. – Mi Ellel azon gondolkoztunk, hogy Harry, lehet, hogy el kéne menned a rendőrségre. Ehhez mi már túl kevesek vagyunk, hátha ők tudják mi a teendő ilyenkor.

-Nem. Az ki van zárva. Taylor határozottan kijelentette, hogy rendőrök nincsenek. És inkább nem szeretnék újat húzni vele. – mondta Harry kétségbeesetten.

-Ha nem szeretnéd, akkor nem, de azért gondold át. – mondta Lou. – Valakinek van más ötlete?

Mindenki hallgatott. Ez így nem lesz jó. Sürgősen ki kell valamit találnunk. Talán ha egy kicsit mással foglalkoznánk, hirtelen valakinek beugrana egy jó ötlet.

-Mi lenne ha megint elmennénk valahova, mással foglalkoznánk, és akkor hátha támadna egy jó ötletünk? – kérdeztem mindenkitől.

-Én benne vagyok. – szólalt meg Harry. – És hova menjünk?

-Mozi? – vetetten fel az ötletem.

-Jó. És mit nézzünk meg? – kérdezte Louis.

-Majd ott eldöntjük. – mosolyogtam, és már indultam is az ajtó felé.

-Kis spontán. – nevetett mögöttem bátyám, és jöttek a többiek is utánam.

Beültünk a kocsiba, és elindultunk a mozi felé. Útközben elindult a rádióban a Kiss You. Furcsa, de már egyáltalán nem utálom őket. Mindenki elkezdte énekelni a rádióval együtt, és a refrén után én is bekapcsolódtam. Mindenki önfeledten énekelt, és miután vége lett egyszerre fordultak felém. Szinte már megijedtem tőlük.

-Te. Énekeltél. Egy 1D számot. Ki vagy te és mit csináltál a legjobb barátnőmmel?? – kezdett bele Grac.

-Egy űűrléény. Húúúúú. – nevettem el magam.

-De most komolyan. Azt hittem utálod őket. Már bocsi fiúk, tudjátok, hogy imádlak titeket. – folytatta.

-Hát úgy volt. De már annyira nem. Rájöttem, hogy tényleg jó, amit csinálnak, és bár nem vagyok akkora fan, mint te… de azért szeretem őket. – mondtam ki végül.

-Ohh húgi. Köszönöm. Én is téged. – ’’érzékenyült’’ el Louis, mire én csak vállba boxoltam.

Nem sokkal később megérkeztünk a mozihoz. Kiszálltunk a kocsiból, és a műsortáblához mentünk.

-Na akkor mit nézzünk? – kérdezte Niall.

-Mivel 10-en vagyunk, legyen a 10. a listán. – mondtam, és mindenki beleegyezett, hiába kicsit fura ötlet volt.

Leszámoltuk, és szerencsére egy vígjáték volt a 10. A Személyiségtolvaj. Már úgyis egy ideje meg akartam nézni, úgyhogy ez pont jól jött ki. Megvettük a jegyeket, a popcornokat, és a kólákat. Még 10 perc volt a kezdésig, szóval volt időnk mindenre. Miután mindent beszereztünk a filmnézéshez, bementünk a terembe. Elfoglaltuk a helyünket, és nemsokára el is kezdődött a film. Az egészet végignevettük, és nagyon örültem, hogy Harry és Grac között ültem. Nem is értem, miért nem bírtam eddig Harryt. Nagyon jó fej, és kimondhatatlanul helyes. A gödröcskéiről pedig ne is beszéljünk.

-Ez jó volt!! – kiáltott fel Grac, mikor kijöttünk a teremből.

-Na látod. Én megmondtam, hogy nem árt néha egy kis spontánság. – nevettem.

Ekkor megszólalt Harry telefonja. Kicsit megijedtem, hogy talán Taylor az, de ezt a gondolatot gyorsan elhesegettem. Hazz félrevonult, és felvette a telefont. Én közben beszélgettem a többiekkel, bár nem igazán tudtam rájuk figyelni, csak Őt néztem. Mikor visszajött, nagyon nem tetszett nekem az arckifejezése.

-Taylor volt. – sóhajtott fel.

-Mi?? Mit akart? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Azt mondta találkozni akar velem … kettesben. Nem tudom mit akarhat, mert csak annyit mondott, hogy az én érdekem, ha elmegyek. – mondta Harry.

-És hol akar találkozni veled? – folytattam kérdéseimet.

-A Hyde Park-ban, 1 óra múlva. De van egy ötletem. Igazatok volt a rendőrséggel kapcsolatban. Elmegyek most a rendőrségre, elmondom, hogy miket művel Taylor, és hátha ezzel a kis találkozóval csapdába csalhatjuk, és nem kellene tőle senkinek sem rettegnie tovább. – vetette fel ötletét.

-Beláttad végre, hogy ehhez mi kevesek vagyunk? – mondta büszkén Lou. – Szerintem akkor induljunk is.

Mindenki egyetértően bólogatott, úgyhogy beszálltunk a kocsiba, és elindultunk. Louis olyan gyorsan vezetett, hogy egy bírságra minimum számíthat. 10 perc után már ott is voltunk. Bementünk, és Harry belekezdett a történetébe. A rendőrök figyelmesen hallgatták, majd ők is megszólaltak.

-Értem. Nos, az a helyzet, hogy ezt valamivel be kéne bizonyítani. Nincs esetleg egy kép, vagy hangfelvétel valamelyik esetről? – kérdezte a rendőrúr. Ajaj. Ez nem túl jó kezdés.

-Várjunk csak. Én a legutóbbi beszélgetésünket felvettem a telefonommal. Amikor már megemlítettük, hogy el kéne gondolkodni a rendőri segítségen. Pont erre az esetre gondolva. – örült meg Harry, és elővette a telefonját.

Ezen meglepődtem, de így visszagondolva jól döntött, hogy felvette. Most talán tényleg elkaphatjuk a kis ördögvérűt. Megmutatta a rendőröknek is a felvételt, és mindenki ledöbbent, miközben hallgatta.

-Ez már elég bizonyíték. Jól kivehető minden. A fenyegetés, és a nyomkövető levétele is. Ez minimum 10 év szabadságvesztést hord maga után, és mivel Swift kisasszonynak nem ez az első feljelentése, ezért még tovább súlyosítható a büntetés. – mondta a rendőr. Nagyon megnyugodtam, mikor ezt kimondta.

-És van még valami. Fél óra múlva találkozni akar velem a Hyde-Park-ban, és csak annyit mondott, hogy az én érdekem, ha elmegyek. – mondta Harry.

-Mindenképpen menjen el, mi is ott leszünk, és amint valami gyanúsat készül csinálni, lecsapunk rá. Így tetten érhetjük, és még nagyobb büntetést kaphat. – mondta a rendőr. – Összehívom az embereket, és tisztes távolságból követjük a kocsiját, maga induljon el nyugodtan. A barátai pedig, ha szeretnének, a mi autóinkkal jönnek.

-Persze, hogy szeretnénk. – mondtam, és a többiekre néztem, akik egyetértően bólogattak. – Sok sikert! – fordultam Harry felé, aki odajött hozzám, és megakart csókolni,de ekkor a rendőrök szóltak neki, hogy készen áll az osztag, és indulhat. Kicsit elszomorodtam, de csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt vége ennek, és talán együtt lehetünk. Harry beült a kocsiba és elindult. Mi 9-en, 3 rendőrautóban ültünk. Louis, El, és én az elsőben, ami közvetlenül Harry mögött ment, utánunk, Liam, Dani, és Grac, majd Perrie, Zayn, és Niall, és még ezután jött 5 autó, úgyhogy fel voltak készülve a lecsapásra. Nemsokára oda is értünk a parkba. Harry odament a megbeszélt helyre a rendőrök pedig követték őt, mi pedig a rendőröket. Taylor még nem volt ott, ezért várnunk kellett. Pontban 3 órakor megérkezett az Ördög, 3 ’’baráttal’’ az oldalán. Kimondhatatlanul izgultam, és szerintem ezzel nem voltam egyedül.

 

*Harry szemszöge*

 

Mindjárt 3 óra, és Taylor még sehol. Csak nem meghátrált? Áhh…Az nem ő lenne. Mire ez végigfutott az agyamon, meg is láttam őt, és még 3 kinövést az oldalán.

-Hello Cicuka! – kezdett bele a szokásos nyálas hangon. – Gondoltam elhozom néhány barátomat, hogy nehogy megijedj.

-Hello! Emiatt nem kell félned…és nem vagyok Cicuka. – gurultam dühbe, de megpróbáltam visszafogni magam. – Miért hívtál ide?

-Ugyan már. Hova sietsz? Olyan szép idő van. Beszélgessünk egy kicsit. – folytatta.

-Jó beszélgessünk. Arról, hogy mit akarsz még tőlem? – mondtam vörös arccal, mire a testőrei elindultak felém.

-Nyugi fiúk. Eljön a ti időtök is. – fogta vissza őket, átmenetileg.

-Akkor térjünk a tárgyra. Ha ennyire türelmetlen vagy. – nyáladzott. – Azt akarom, hogy gyere el velem New Yorkba, hogy az ottani rajongóim vágyait is kielégítsük.

-Azt felejtsd el. Ki van zárva, hogy veled, egyedül, egy másik kontinensre menjek. – utasítottam el.

-Még nem fejeztem be. Eljössz velem New Yorkba, különben a családod bánja. – mondta, és láttam, hogy másik 2 gorilla hozza Taylor mögött, beszorítva, a nővéremet.

-Te elmebeteg vagy. Ehhez nincs jogod. Őt azonnal engedd el. – keltem ki magamból.

-Szóval mi a válaszod? – ’’kérdezte’’?

És ekkor előtörtek a bokorból a rendőrök, és a kommandósok, akik még plusz segítségnek jöttek el. Taylort elfogták és a földre terítették, és ugyanezt tették az 5 gerillájával is. Mikor Gemma kiszabadult a szorításból, rögtön odafutottam hozzá, és csak öleltem. Nem hiszem el, hogy tényleg ezt tette ez a szörnyeteg. Ekkor odafutottak hozzánk, a többiek is, és egy hatalmas családi ölelést alkottunk. Végre úgy éreztem tényleg biztonságban vagyok.

-Még nem végeztünk. – fenyegetett Taylor, miközben elvezették mellettem.

-Lehet, de az elkövetkező 15 évben nem igen fog bárkivel is kapcsolatot teremteni. Maximum a cellatársaival, akik nem igazán szeretik az előkelő rabokat. – reagált a kijelentésre, az őt vezető rendőr, majd beültette az autóba.

-Mindent köszönök biztosúr. – mentem oda az intézkedő rendőrhöz, miután kiszabadultam a hatalmas családi ölelésből.

-Örülünk, hogy segíthettünk, és mi köszönjük, hogy hozzánk fordultak, és nem egyedül próbálták megoldani a helyzetet. – mondta, majd kezet fogtunk, és elindultak a rendőrautók, és mi is beültünk a sajátunkba. Hazavittük Gemmát, akit már mindenki várt. Váltottunk néhány szót a családdal, majd mi is hazamentünk.

- Hát ez izgalmas nap volt. – szólaltam meg mikor végre beestünk az ajtón. – De most már vége. Lottie, sajnálom, hogy téged is belesodortalak ebbe.

- Ugyan már. Nem a te hibád. Régen volt ennyi izgalomban részem. – próbált kicsit felvidítani, majd odajött és megölelt.

- Köszönöm! – súgtam neki, majd elváltunk egymástól.

 

*Lottie szemszöge*

 

- Mi lenne, ha holnap egy pihenőnapot tartanánk, és az utolsó napotokon, eljönnétek a koncertünkre? – vetette fel ötletét Liam.

-Én benne vagyok. – mondta Grac, és kérlelően rám nézett.

-Én is. – mondtam, és barátnőm azonnal a nyakamba ugrott.

- Köszönöm-köszönöm. – mondogatta miközben folyamatosan ölelt.

- De most én fölmegyek és lepihenek. Hosszú volt ez a nap. – mondtam.

-Rendben. Én is követem a példádat. – mondta Harry, a többiek pedig helyeseltek, és mindenki elindult a szobája felé. Majd mikor a szobáink elé értünk, és már be akartuk csukni az ajtót, egyszerre elkiáltottuk magunkat:

-Jóóóéjt! – hangzott a csatakiáltás.

Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsimet, és bebújtam az ágyamba. Biztonságban éreztem magam, és nagyon boldognak. Így nem volt nehéz elaludni.

Másnap reggel nyugodtan keltem fel arra, hogy a nap süt a szemembe. Lassan magamhoz tértem, és ránéztem az órára. 10 óra volt. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és lementem a konyhába, ahol Harry épp telefonált, és rajta kívül, csak Liam volt lent.

-Szia Liam! Kivel beszél Harry? – kérdeztem barátomat.

-Szia Lott! Nem tudom, de szerintem a rendőrség hívta. – válaszolt kérdésemre Liam.

-Remélem nincs semmi baj. – aggódtam egy kicsit. Miután Harry letette a telefont rögtön letámadtam kérdéseimmel:

-Ne mi volt? A rendőség volt? Mit mondtak?

-Nyugi-nyugi. Igen a rendőrök hívtak, de nincs semmi baj, csak beszámoltak a friss információkról. Taylor hosszú idő után, de mindent bevallott, amit eddigi életében elkövetett. Elég hosszú a lista. – mondta Harry, majd belekezdett a listába, én pedig csak ledöbbenve hallgattam. Mikor végzett csak tátott szájjal néztem rá.

- Ez hihetetlen. Sajnálom, de ez most egy kicsit sokkolt engem. Szükségem van egy kis időre. – mondtam, és felrohantam a szobámba. Leültem az ágyra, és csak néztem a falat. Most jutott el igazán az agyamig, hogy mi is történt az elmúlt néhány napban. Egyszer csak kopogtak az ajtómon.

-Ki az? – kérdeztem, kicsit feleszmélve.

-Gracie vagyok. Kérlek engedj be. – válaszolt az ajtóm mögül, mire kinyitottam az ajtót. – Lottie jól vagy? Már 4 órája ki sem jöttél a szobádból, csomószor kopogtunk, de nem válaszoltál. Harry elmesélte nekünk, amit neked is. Ez tényleg borzasztó, nem csodálkozom, hogy kiakadtál. Most értetted meg igazán? – kérdezte. Látszik, hogy már csecsemőkorunk óta ismerjük egymást. Annyira ismer.

- Igen. – csak ennyit tudtam hirtelen mondani.

- Gyere készülődjünk. Nem sokára el kell indulnunk a koncertre. A fiúk már elmentek, csak a lányok maradtak itthon. – folytatta Grac. – Lányok!! Gyertek be nyugodtan!! – kiáltott barátnőm, mire az összes lány bejött.

- Rendben vagy Lottie? – kérdezte El.

-Igen, már jól vagyok. Sajnálom, csak tudjátok, sok volt nekem ez az izgalom, így hirtelen. De mindjárt rendbe hozom magam. – nyugtattam meg a lányokat. – inkább keressünk ruhákat a koncertre. – mondta, hogy egy kicsit tereljem a témát.

- Jó ötlet. – vágta rá Pezz, és már kezdtünk is kutatni a szekrényekben.

Fél óra múlva készen álltunk az indulásra. Felöltöztünk:

 

És hívtunk egy taxit. Jól elbeszélgettünk. Már kezdtem elfelejteni a Tayloros esetet, de ekkor hirtelen megint beugrott minden. Próbáltam elhessegetni, részben sikerült is. Megérkeztünk az arénába, 10 perc volt a koncert kezdetéig. A testőrök a VIP. részhez vezettek minket. Hatalmas volt a tömeg. Ekkorát még soha nem láttam. És ez a sok ember mind a bátyámat, és a barátaimat szeretné látni. Nemsokára előtűntek a fiúk a színpad közepén. Hatalmas sikítás hallatszott mindenhonnan. Mi is sikítottunk a lányokkal. A fiúk sikeresen észrevettek minket, azért gyorsan integettek is. A koncert nagyon jó volt, bár nem tudtam teljesen felszabadulni. Lement az utolsó szám is a What Makes You Beautiful. Legalábbis azt hittük, hogy ez volt az utolsó. Ekkor viszont a fiúk előrukkoltak egy meglepetéssel.

-Köszönjük mindenkinek, hogy eljött. Reméljük jól éreztétek magatokat, de még egy szám hátra van. Ezt a számot a közönség között ülő barátainknak ajánljuk, de legfőképp egy különleges lánynak. – mondta Harry, és keresett valakit a tekintetével. És ekkor megtalált engem. Hirtelen elpirultam, de remélem a fények között nem látszott.

Belekezdtek a számba. Még csak egyszer hallottam eddig, de már elsőre nagyon megfogott. Ez a szám volt az: http://www.youtube.com/watch?v=U0xmt8AHmsc

Sejtettem, hogy Harry miért nekem szánja ezt a dalt, de nem akartam elkiabálni. Viszont mikor már a vége felé közeledtek, Harry hirtelen leugrott a színpadról, és felénk közeledett. A szívem úgy vert, mint még soha. Mikor oda ért hozzánk, már csak az utolsó szavak hiányoztak. Mélyen a szemembe nézett, és kimondta: Nobody Compares To You!

 

Enii~