4. rész Másfél éve tart..

"Amikor mindon jó, de tudod, hogy nem sokáig... Csak pár óra, de életed legszebb órái. A gyűlölet kialakult szeretetté olyan emberek iránt akiket még csak nem is ismertél. Mi ez ha nem a saját érdek?? Mert ezek az emberek elvették tőlem az életem egyik felét, a bátyámat. Évek múlva sem javul semmi.... nem beszéltek, alig hallasz róla a tv és a net kivételével. Van barátnője, híres, de még sem tudsz eleget pedig 14 évet vele töltöttél..
Zöld, kék, lila. Az ember azt mondaná, hogy ezek szép színek, de mi van ha a fájdalom jelei? Igen, szörnyű életem lett..."

Louis szemszöge:

Bejött Simon.
- Sziasztok fiúk, lányok! Mindjárt jövök csak beszélek telefonon valakivel.. - mondta a telefonját nyomkodva. 10 perc múlva visszatért. - Szóval. Te lennél Lottie Tomlinson, Louis húga ugye? - kérdezte Simona  húgomat.
- Igen, Üdv. - mondta és kezetfogtak. - Ők az ikrehúgaink Phoebe és Daisy. - mondta tovább Lottie.
- Érdekes és szép név a Phoebe és a Daisy.. csodálatos! - mosolygott az ikrekre mentorapánk.
- Lottie fejéből pattant ki. - mosolyogtam.
- Daisy nem várt volt addig ameddig meg nem tudtuk, hogy ikrek lesznek. - mondta pirulva Lottie.
- Remek.. Látom Louisnak is kicsit visszatért az ereje.. akkor próbálhatunk fiúk? - kérdezte Simon. Meglepődtem, hogy maradhatnak a csajok, de örültem nekik nagyon! Fiúknak nagyon sokat meséltem a  családomról és, hogy az ígéretemet nem tartottam be Lottie-nak.... Szörnyen érzem magam, de a mosolya felvidít. Igazuk volt Simonéknak... nekem Lottie kellett... és az ikrek csak + öröm. 2 óra múlva végeztünk a próbára.
- Na?? eljöttök velünk? - kérdezte Zayn. Istenem.. ráfog mászni...
- Hova? - kérdezte Lottie.
- Hát mondjuk sétálni, beszélgetni... de ha cska van kedvetek! - mondta Liam.
- Csajok... Hazaakartok már menni? Fáradtak vagytok?? Vagy menjünk még sétálni? - kérdezte húgom az ikrektől.
- Hercegnő ez számukra nem kérdés....  - nevettem.
- Kuss nyomott fejű... - mondta Lottie pimasz vigyor keretébe.
- Maradjunk méég, kérlek!! - mondta Phoebe. Lottie csak bólintott és kézenfogva jöttek közelebb.
- Hájagyú. - mondtam gonoszan.
- Te csirkemellel töltött pulya egy jaguárban!! - mondta nekem.
- Mivan? - kérdeztem hülyén.
- Magyarul segglyuk... - mondta nyugodtan.
- Ezt kitől tanultad? - kérdeztem.
- Dussal hoztuk össze... - kacsintott rám.
- Dagadék szőke.. - mondtam vigyorogva még mindig.
- Olcsó strici! - mondta nekem.
- elvagytok??? - kérdezte Harry.
- Harold nyugi.. egyszer már tapasztaltam.. mindjárt abbahagyják.. - mondta Niall.
- elefántfül!!!!! - mondtam viccesen kiabálva húgomnak.
- Megettem az összes dugi répádat otthon, te lapos seggű!!!  - mondta gúnyolva.
- Nee!!!! - sikítottam 10 oktávval feljebb. - De..... és a seggem se lapos!! Fogd csak meg!!! - mondtam viccesen.
- Fúúúj!!!!! - mondta Lottie mire úgy nézett ki mint egy kínai. Belőlünk (4 fiúval) egyszerre tört ki a röhögőgörcsünk. - Nem vicces...- duzzogott be Lottie.
- Naa hugii.. - mondtam kicsit megemberelve.
- Louis!! - mondta nekem idegesen.
- M-mi a baj?? Ennyire megbántott ez? - kérdeztem.
- Nem.. csakk.... - mondta.. nem tudta, hogy mit mondjon, vagy hogy mondja.
- Lottie... jól vagy?? - jött mellém a 4 fiú .
- Igen.. semmi.. nincs baj.. - mondta erőltetett mosollyal.
- Na figyu! Most elmegyünk sétálni és jól érezzük majd magunkat! Vágesz? - kérdezte Harry viccesen és végre nem erőltetett mosoly jelent meg az arcán.. Annyira ismerem Őt mint a tenyeremet.. Elindultunk ki a parkba és leültünk a fűre ekkor megszólalt Lottie telefonja. Megnézte és amint meglátta láttam a szemébe a félelmet..Felállt és arrébb ment és utána vette fel..
- Nekem ez nem stimmel.. - mondta Niall.
- A húgod olyan fura egyéniség... Ha mosolyog felvidít de ha szomorú nekem is fáj a szívem... - mondta Liam.
- Biztos Martinnal beszél... Mostanába ezt csinálja ha ő hívja.. - mondta Daisy.
- Mióta pontosan? - kérdeztem legkisebb húgomat.
- 1-2 hete.. - mondta Phoebe
- És milyenek ha otthon vannak mindneki előtt? - kérdeztem.
- Lou ezzel mire akarsz kilyukadni? - kérdezte Harry.
- Arra, hogy Lottie megváltozott annyiban, hogy most nem mindig mosolyog vagy nevet... Az én húgom mindig mosolygott vagy nevetett.... Eltűnt az őszinte mosolya ami mindig rajta volt.. És ebben én is hibás vagyok... - mondtam lehajtott fejjel mire Daisy hozzámbújt. Phoebe mindig Zaynnel játszott és Zayn is élvezte.
- Lou... Nem a te hibád.. - mondta Zayn. Mire beszélni akartam volna visszajött Lottie és a hamis mosolya egy tálca fagyival.
- Ki volt? - kérdeztem.
- Martin.. - mondta az őszintét legalább és láttam, hogy gyorsabban veszi a levegőt. Leült a többiekhez engem otthagyva a tömeg szélén és ették a fagyijukat. Én is odamentem és elvettem a nekem szánt fagyit.. a kedvencem, citromos.
- És meddig akarod folytatni a tanulmányaidat?? - kérdezte Liam.
- Elvégzem a szakközepet és hagyom a tanulást... már elegem van belőle.. - mondta Lottie. Még beszéltünk 1 órát majd Lottiék mentek sajnos. Kikisértük őket egy taxihoz.
- Vigyázz magadra.. - mondtam neki mosolyogva.
- Nem tartottad be a szavadat... és ez után sem fogod.. - mondta szomorúan. nem tudtam mit mondani csak megöleltem.
- Annyira sajnálom.. - mondtam. Rámnézett csillogó kék szemeivel. Igen neki is olyan szeme volt mint nekem, de ez a csillogás nem attól van mert boldog, hanem a könnyektől.
- Szia Lott! Majd beszélünk! - mondta Niall és megölelte azt a lányt akit mindig jobban fogok szeretni az éltemnél is.
- Szia Niall.. Igen. - mondta és erősen megölelte. - Szia göndi!! - mondta Lottie Harrynek és megölelték egymást majd sorban. végül én is kaptam ölelést. Az ikreket is sorba öleltük majd már bent is voltak a taxiban..
- Már most hiányzik.. - mondta Zayn.
- Nekem is.. - mondta egyszerre Liam és Hazz.
- Nekem szörnyen... - mondtam. Elindultunk mi is vissza a házhoz.

Lottie szemszöge:

Olyan jól érzem magam a  fiúkkal és nem is értem, hogy miért döntöttem el magamban, hogy utálom őket.. Talán csak mert elvették már most a bátyámat?.. Gondolkozásomból a telefonom csörgése rántott ki. Martin hívott.. nagy nehezen de felvettem, persze távol a  többiektől.
- Szia.. - Köszöntem neki.
- Szia... ugye nem mondtál semmit bátyádnak?? Mert ha igen tudod mi lesz a következménye... - mondta Martin.
- Tudom... - mondtam könnyes szemmel bár ezt ő nem látja.
- Nem akarom megtudni, hogy mondtál neki bármit is vagy másnak! Lottie akkor nagy baj lesz a számodra!!- fenyegetett az akit azt hittem, hogy szeretem. - Légy jó! - mondta és lerakta a telefont. Nagy levegőt vettem és lenyugodtam a könnyeket a szememből kitöröltem. Ekkor egy fagyis kocsi szerűség ment a parkban az úton, megállítottam és vettem 8 db fagyit.
- Lou... Nem a te hibád.. - Hallottam Zayn hangját ahogy Louis-hoz beszél. én eléjük állítottam és egy műmosolyt felvéve álltam.

- Ki volt? - kérdezte bátyám kíváncsian.
- Martin.. - mondtam és leültem a többiek mellé. Elkezdtük enni a fagyinkat majd Louis is jött. a kedvencét vettem, citromosat. 1 órával később már a taxiban ültünk Phoebe-val és Daisy-vel, ők szerencsésen elaludtak én meg csak bambultam.. 1 óra múlva otthon is voltunk egy kis dugó miatt. BEmentünk a házba, ja persze csak Daisy és én mert Phoebe még mindig aludt és én vittem be. Mindenki a kanapén ült. Gracie,  Dustin, Fizzy, Anya és Martin.. sajnos Martin is.. Daisy odafutott anyához addig Grac jött segíteni.
- Add át. - mosolygott rám barátnőm.
- Köszönöm. - mondtam könnyes szemmel.. olyan fura, hogy nincs itt...Hogy nem hallom a kérdéseit, hogy "Hol voltál? Mit csináltál? Kivel voltál?"..stb.. Ez a kis veszekedés ami volt ma az nem pótolja be az eddig elhagyott időket..
- Mi a baj Hercenő? - kérdezte Grac. Csendben levettem kabátomat majd a cipőmet és belebújtam a mamuszomba. - Még mindig nem válaszoltál. - mondta Grac. Közben már Anya elvette Phoebe-t barátnőmtől így szabadon tudtam megölelni és sírni a vállán.
- Nyugodj meg Lottie... Ha nem tudom mi a baj segíteni se tudok.. - mondta Grac.
Szipogva ültem le és kaptam egy pohár vizet, közben anya is leült mellénk. Én csak vörös szemekkel bambultam a földet.
- Hercegnő!! - szólintgatott Dus.
- Mi??? - kérdeztem kapkodva a fejemet.
- Mesélj mi volt.. - mondta unottan Fizzy.
- Amikor találkoztunk... alig ismert fel..megöleltük egymást és utána jött a szokásos pár szavas oltogatások a másikról... bemutatta a fiúkat is akik nagyon kedvesek... Próba után parkba mentünk és olyan jól éreztem magam, csak tudtam, hogy Ő nem jön haza velünk.. én nem bírom... Fizzy is utál pedig nem tehetek róla, nekem sem kellemes, hogy nincs itt és hiányzik mint a féllábú embereknek a hiányzó lába, de nem tudok mit kezdeni ezzel... - mondtam könnyezve.
- Mert a te hibád!! Miért nem tudtad úgy kezelni mint mi?? Ha te nem támogatod lehet, hogy még ma is itthon lenne! Utállak! Csak magaddal törődsz és velünk soha!! Bárcsak ne lennél a nővérem! - kaibálta Fizzy és feltrappolt. Nagyot sóhajtottam és egy könnycsepp csordult ki a szememből.
- Nem a te hibád! Lottie innentől már cska minden jobb lesz!- mondta MArtin. Hm... Jól esett de még féltem. Grac megölelt ahogy anya is.

2 évvel később:

Grac és Dus még mindig együtt vannak, igaz amikor összevesztek 1 hónapig nem szóltak egymáshoz, de olyan cukik együtt. Fizzyvel kibékültem és azt mondta, hogy amit mondott az nem igaz és hogy szeret. Louissal a két év alatt 4-szer beszéltem max!!! Grac a legrosszabb időkben is mellettem volt. A fogszabályzómat tegnap vették le és már ez fura....Gondolkodásomat az zavarta meg, hogy valaki bejött a szobaajtómon. A szobám teljesen lepusztult volt. nem volt szín benne, olyan volt mint én..
- Mi a baj kicsim? - kérdezte Martin. Na igen.. fenyeget és ver... legjobb párosítás.. félek tőle szó szerint.
- Semmi. - mosolyogtam olyan műen. Még nem feküdtünk le és még nem erőszakoskodott. Ma nem volt otthon senki és szerencsémre pont ma kezdte el a kanos vágyait elkezdeni.
- Mit szólnál ahhoz, hogy egy reggeli buliban vennénk részt.. Két személyes. - kacsintott rám.
- Nem.. - mondtam egyszerűen. Vagy 10 percig ordibáltunk egymással amikor kaptam egy pofont, pár rúgást és ütést. Végül elment szerencsére. Én az ágyamra dőltem nagy nehezen és sírtam. Miért velem van ez?? 2 és fél évvel ezelőtt még egy mindig vidám lány voltam.. Délután Grac jött be a szobámba és én még mindig az ágyon feküdtem ugyanúgy mint reggel.
- Lottie!!! Mi van veled??? Úristen!! - mondta és hozta a jeget lehűsíteni a fájdalmat.- Az a szemét volt? - kérdezte mire én cska bólogattam. Végül anyáék jöttek meg de mentek is ki nagyon örülve. Nem érdekelt. Én is nevetni akarok már...
- Félek Grac... Nem akarom már ezt... - mondtam nehezen ki a szavakat.
- Lottie minden rendben lesz!! - mondta Grac és megölelt óvatosan.
- Csajook gyertek le!! Ezt nem fogjátok elhi...... Veled meg??? - kérdezte Dus kerek szemekkel.
- Majd elmondom, de menjünk! - mondta Grac és kitolta Dust a szobámból. Felkaptam egy rózsaszín kardigánt a melegítő nadrágomhoz és fehér trikómhoz és kimentem a folyosóra utánuk. Eltakartam minden sebet azt hiszem..
- Ezt az az állat tette? - kérdezte Dus megállítva engem.
- És mi van ha igen? - kérdeztem lehajtott fejjel.
- Az van, hogy ezt nem teheti! Milyen férfi az aki kezet emel a nőkre??? - kérdezte magától Dus. Közben leértünk és kimentünk. Amit láttam... Liam, Zayn, Harry, Niall és Louis meg még 3 lány akiket nem ismerek. Amint megláttam bátyámat én nem tudtam és nem akartam odamenni.
- Hercgenő... - mondta azzal a  hangjával amit régen hallottam! Istenem...Már megint sírok. Anya és Fizzy mutogatta mellettem, hogy menjek oda. Végül futásba kezdtem és olyan erősen öleltem magamhoz, hogy az nekem fájt a sebek és ütés nyomok helyén, de nem érdekelt. Csak öleltem és sírtam a vállán.

- Hugi itt vagyok! Ne sírj..  - mondta nekem.

- De nem tudom abbahagyni... - mondtam zokogva. vagy 5 percig álltunk ott majd elengedtük egymást és egymás szemébe néztünk.

- Te drogoztál?? Tiszta vörös a szemed!! -mondta 10 oktávval feljebb Louis.

- Répaevő Galambszar vagy! - mondtam sírva.

- Mi nem kapunk ölelést?? - hallottam Niall és Göndörke hangját mire odamentem és mind a 4 fiút jó szorosan magamhoz öleltem.

- Hiányoztál Hercegnő! - mondta Liam és adott egy puszit.

- Ti is. - mondtam és akkor vettem észre, hogy lecsúszott a vállamról a kardigán és kicsit egy lila folt kint volt. Nem tudom ki látta, de gyorsan felhúztam a  vállamra a ruhadarabot.

- Húgi. Szeretnék neked bemutatni valakit.. Vagyis valakiket.. - mondta Louis és megfogta a vállam amire magamba felszisszentem. Gracre néztem aki csak csóválta a fejét és aggódó tekintettel nézett rám majd bólintott egyet.. Tudtam.. Azt üzeni :" Mondd el neki/nekik!"... - Szóval.. Ő itt a barátnőm, Eleanor Calder! - mondta Louis.

- Szia. Lottie Tomlinson! - mondtam és kezetfogtunk.

- Szia. Sokat hallottam rólad.. sőt.. csak rólad szinte. - nevetett El. Olyan szép.....

- Hercegnő.... figyelnél??? nem hiszem el.... Megeszed a répám és nem figyelsz... ch.. - mondta Louis.

- Bocis, bocsi.. figyelek.. - mondtam felemelve magam elé a két kezemet.

- Szóval. Ő itt Danielle Peazer, Liam barátnője, de majd mesélnek magukról szerintem.. És ő itt a Little Mix egyik tagja Perrie Edwards és Zayn barátnője. - mondta Louis.

- Sziasztok! Lottie Tomlinson! - mosolyogtam.

- És jóóhíír picilááány!! Viszünk téged magunkkal 1 hétre az 1D házba egy kis kikapcsolódásért!! - mondta Niall amin mosolyogtam. Majd átnéztem Grac-re aki Louissal beszélt vagy nevetett ahogy Dus és Louis hiányolták egymást.

- Gyerekek, gyertek be! - invitálta anya be a nagy csapatot. Én gyorsan felfutottam a szobámba lévő fürdőszobába. Vérzik az orrom.. király... 10 perc múlva elállítottam a  vérzést mikor mentem volna ki Harry állt a fürdőm ajtajában.
- Miben segíthetek? - kérdeztem tőle mosolyogva..
- Mutasd meg a karod.. - mondta nekem..
- M-mi?? - kérdeztem.
- Vedd le a kardigánod.. - mondta.
- Nem.. - mondtam makacsul.
- Lottie.. tudom mik lehetnek a karodon, a válladat láttam.. kérlek.. - néztem bele nagy zöld szemeibe és észre se vettem, hogy lehúzta a cipzárt és már nem volt rajtam a kardigán.. - Ki csinálta ezt? - kérdezte idegesen.
- E-el estem a múltkor.. - mondtam idegesen.
- Lottie, ne hazudj.. - mondta Harry.
- Martin... - mondtam halkan.
- Mi?? A...?? - kérdezte.
- Igen... - mondtam lehajtott fejjel.
- Ezt elkell mondanod lent! - mondta Harry.
- Ha Grac mellettem lesz elmondom.. - mondtam még mindig makacsul. - Ja és ha bezárod az ajtót, hogy Louis vagy anya ne induljunk MArtinhoz.. - mondtam. Bólintott majd leindultunk. Mindenki a kanpénál ült.
- Grac.. - mondtam neki és mellém jött.. vette a célzást. Mindenki ránk figyelt.. - Van egy olyan dolog amit nem mondtam el nektek még Grac-nek sem... Már lassan másfél éve tart ez, de.... Martin mindig megver ha nem az van amit ő akar meg fenyeget hozzá... azt mondta, meghalok ha elmondom bárkinek is.. - mondtam ki végül....

Mesi~