9. rész Az ördög visszatér

Sziasztok. Itt az újabb rész, és nagyon köszönjük az eddigi kommenteket, nagyon jól esnek.
Jó olvasást:)

*Harry szemszöge*

- Ez jó vicc.. nem vagyunk együtt nyugi. – kacsintott rám Niall.

Kicsit megnyugodtam, mikor Niall ezt kimondta, de nekem ez akkor sem tetszik. Na mindegy. Majd kiderül, hogy mit terveznek ellenem, amit teljesen megértek, mert tényleg részben én is hibás vagyok a történtek miatt. Egyszerűen félek Taylortól. Bele se merek gondolni mikre képes, a hallottak alapján… fenyeget, azok a bizonyos ’barátai’ már nem egy valakit intéztek el, és nem én szeretnék én a következő lenni. Persze ez még nem mentség a viselkedésemre, és ezt Lottieval is meg kell beszélnem. De mikor? Hajlandó egyáltalán szóba állni velem? 3 napom van még, hogy beszéljek vele, utána vége. Visszamegy Doncasterbe, és csak az ünnepeken láthatom majd. És ezt nagyon nem szeretném.

-Bemegyünk ma a városba? – szakította félbe gondolataimat Lottie.

-Persze. Már úgyis régen voltunk, csak úgy pihenésből. – örült meg Niall.

-Oké, akkor indulhatunk is? – kérdezte Louis.

-Igen, csak előbb átöltöznék ha megengeded. – mondta viccesen Lott.

-Hát… de csak ha nagyon szépen kéred. – folytatta Louis.

-Lécci-lécci nagyon szépen kérlek szépen. – térdelt le ’könyörgően’ Lottie.

-Hjjaj…na jó. – fejezte be Lou, és ezzel Lottie és Niall is felmentek átöltözni.

- Haver. Itt az alkalom. Most vagy soha. Ha ma nem beszélsz vele ARRÓL a dologról, akkor ne is reménykedj. – jött oda hozzám Niall, miután átöltözött.

- Tudom. Megpróbálok. És köszönöm. – mosolyogtam rá. – de ugye nem terveztek semmit ellenem? – kérdeztem kicsit kételkedve barátomban, mire ő hangosan felnevetett.

- Semmit. – mondta miután kicsit lenyugodott. – látszik rajta, hogy szeret, emiatt ne félj.

Ekkor megjelent Lottie. Gyönyörű volt, mint mindig. Bepózolt ahogy azt kellet, mire mindenki nevetni kezdett, én pedig titokban lefotóztam:

 

-Szóval, miután elfogyasztották a legyeket a szátokban, szerintem indulhatunk is. – mondta Ő. Persze mindenki nevetett, kivéve én, aki hülyén mosolygott és bámulta őt. Egyszerűen zavarba jövök ha a közelében vagyok. Ilyen még soha nem volt velem. Végül, miután mindenki kinevette magát, beültünk a kocsiba, és elindultunk. Louis vezetett, Lottie ült az anyósülésen, és mindenki más hátul. Még jó, hogy nagy a kocsi, így pont elfértünk 10-en. Bár a leghátsó sorban azért elég nagy volt a tömeg. Tudom, mert én is ott ültem. Az óráknak tűnő 20 perc után megérkeztünk a belvárosba, leparkoltunk a kocsival, és gyalog indultunk el.

- És hova menjünk elsőként? – kérdezte Louis.

- A London-Eye-ra.!! – kiáltotta egyszerre Lott és Grac.

- Akkor induljunk. – mondta Lou.

- Van egy ötletem. Csak szálj egy kabinba Lottie-val, én megoldom, hogy kettesben legyetek, és, hogy legyen időtök megbeszélni a történteket. – suttogta Niall a fülembe. Vajon mit tervezhet??

- Rendben. – mondtam.

Odaértünk a London-Eye-hoz, és szerencsére nem volt nagy a sor. Elérkeztünk a beszálláshoz, és láttam, hogy Niall odamegy a kezelőhöz és csúsztat neki egy kis pénzt.

-Jézusom…mibe keveredtem. – gondoltam magamban.

Lottie szállt be elsőként, én pedig utána. Ekkor megszólalt a kezelő:

-Sajnálom, de új szabályt vezettek be. 1 kabinba csak 2 ember ülhet. - Azzal becsukta az ajtót.

- Micsoda? – mondta Lottie, de ekkorra már be volt zárva az ajtó.

Leültünk, persze nem egymás mellé. Már majdnem fent voltunk a tetején, élveztük a kilátást, amikor a kerék hírtelen megállt.

-Mi?? Mi történt? – esett kétségbe Lott.

-Nyugodj meg! Gyakran elődordul az ilyen, nemsokára megjavítják. – próbáltam kicsit nyugtatni, és mellé ültem. Szóval ezt tervezte a kis szöszi. Cseles. Az biztos. Akkor itt az idő.

-Figyelj Lottie. Ha már itt ragadtunk egy időre kettesben, nem beszélhetnénk meg azt a dolgot. – kérdeztem kicsit félve.

- Mit kell ezen megbeszélni? Láttam amit láttam, hallottam amit hallottam. Nekem ennyi bőven elég. – mondta.

- Kérlek. Csak hallgass meg. Semmi nem igaz abból, amit Taylor mondott. Igen valamikor jártunk, ha egyáltalán nevezhetjük annak, de csak a management miatt. Taylornak nem fogytak a lemezei, és ezért kellet azt mutatnunk, hogy járunk. De ennek már rég vége. Csak ezt ő nem tudja elfogadni. Megpróbál keresztbe tenni nekem ott ahol csak tud. És én félek tőle. Eddig azok közül, akik szembeszálltak vele, a legtöbben a kórházban végezték, és teljesen eltűntek a zene és a film világából. Meg kell értened. Kérlek. Adj még egy esélyt, és segíts ezen túllépni, mert egyedül nem tudok. Kérlek. – fejeztem be végül a kis történetemet.

- Ez tényleg igaz? Én nagyon sajn… - mondta volna, de nem tudta befejezni, mert azt vettük észre, hogy a mellettünk lévő kabinból Taylor integet, majd hirtelen visszavált a tőle jól megszokott ’véged van’ tekintetére.

- Ezt nem hiszem el. Mit keres ez itt? Követ engem, vagy mi ez folyamatosan? – értetlenkedtem, és nagyon sajnáltam Lottiet… és magamat is.

Ekkor elindult az óriáskerék. Gyorsan még mondanom kellett valamit szerelmemnek, mielőtt leért volna a kerék.

-Kérlek higgy nekem. Igyekszem ezt helyrehozni, de tényleg szükségem van rád. Megpróbálom lerázni ezt a piócát, és ha hazaértünk még megbeszéljük. – alig tudtam végigmondani, már lent voltunk a talajon.

Lassan kiszálltunk, Lottie odament a többiekhez, én pedig Taylorhoz.

-Mégis mit keresel itt? Követsz engem? – kiabáltam teljesen idegesen.

-Jöttem meglátogatni a szerelmemet. Talán ez is baj? – mondta nyálasan.

-Ugyan már. Ne játszd meg magad. Nekem ebből elegem van. Hagyjál végre békén, és tűnj el az életemből. – mondtam és már fordítottam is neki hátat, hogy elmenjek, de ekkor megragadta a kezem, és visszahúzott.

-Nem ebben állapodtunk meg. Amíg a következő albumom nem lesz platina, addig mi egy boldog párt fogunk alkotni. Ne akard, hogy szóljak a barátaimnak. – mondta fenyegetően.

Komolyan megijedtem. Nem tudom, mikor, és hogy lesz ennek vége, de már nagyon várom azt a napot, amikor megszabadulok tőle.

-Jó. De csak a hivatalos eseményeken mutatkozunk együtt, és vedd le rólam a nyomkövetőt. – próbáltam határozott lenni.

- Cicuka. Itt nem te szabod meg a játékszabályokat. De… tudod mit? Örüljél. Legyen, ahogy akarod. Hivatalos események, és… - ezzel levette a zakómról a kis nyomkövetőt. Ez meglepett. Nem gondoltam, hogy tényleg bepoloskázott.

-Sziamia. – mondta ismét a nyálas hangján és elment. Végre. Remélem most egy ideig nem kell látnom.

Ezután a kis ’’beszélgetés’’ után visszamentem a többiekhez, akik már vártak.

 

*Lottie szemszöge*

 

Nagyon meglepett, amit Harry mondott. Tényleg igaz lenne? Taylor tényleg ilyen?

És ekkor bukkant fel az emlegetett nem mondom mi. Ennél rosszabb már nem is lehetett volna. Nem tudom miért, de én is megijedtem, amikor megláttam, de nagyon jól estek Harry szavai. Leért az óriáskerék, én rögtön odamentem a többiekhez, Hazz pedig Taylorhoz, ahogy, láttam elég idegesen. Remélem azért nem csinál nagy hülyeséget, aminek következménye lehet.

-Na mi történt? És ez meg mit keres itt? – bombázott a kérdésekkel Niall.

-Nem tudom mit keres itt, és lehet, hogy nem is kéne tudnom. Amit pedig Harry mondott, hogy: Semmi nem igaz abból, amit Taylor mondott. Igen valamikor jártak, de csak a management miatt. Taylornak nem fogytak a lemezei, és ezért kellet azt mutatniuk, hogy járnak. De, hogy ennek már rég vége. Csak ezt Taylor nem tudja elfogadni. Megpróbál keresztbe tenni Harrynek, ott ahol csak tud.
És…ami nagyon meglepett, hogy: Fél tőle, eddig azok közül, akik szembeszálltak vele, a legtöbben a kórházban végezték, és teljesen eltűntek a zene és a film világából.
És megkért, hogy adjak neki még egy esélyt, és segítsek neki túllépni ezen az egészen.

-Azt tudtam, hogy Taylor az ördög gyereke, de hogy ennyire? Ezt még álmomban sem gondoltam volna. – mondta Louis ledöbbenve.

-De most ne beszéljünk erről, kérlek. Majd Harry, ha szeretné elmondja, ha van valami fejlemény. És…El. Beszélhetnénk? – kérdeztem, mire csak bólintott. Kicsit külön vonultunk a többiektől.

- Nagyon sajnálom, amit tegnap mondtam.  Nem gondoltam komolyan, csak sok volt ez nekem hirtelen. És örülök, hogy van egy olyan családtagom, aki ha kell tud szigorú is lenni, mert nem tudnám nélküled elképzelni az életemet. Lehet, hogy nem látszik, de sokat jelentesz nekem. És örülök, hogy Louissal ilyen szép párt alkottok. Teljesen más mióta együtt vagytok. Persze jó értelemben. Sokkal vidámabb, és kevésbé viszi túlzásba a bulizást is. Úgyhogy jó hatással vagy mindenkire. – fejeztem be beszédemet. Tényleg hülyén viselkedtem Ellel, és beláttam, hogy ő csak a javamat akarja.

- Felejtsük el. Nehéz lehetett neked, és még gondolom mindig az, de értsd meg, hogy én tényleg jót akarok neked. – mondta kedvesen.

- Igen tudom, és köszönöm. – mosolyogtam rá, majd megöleltük egymást, és visszamentünk a többiekhez.

- Szent a béke lányok? – kérdezte viccesen bátyjám.

-Szent és sérthetetlen. – mondtam, és mindenki elkezdett nevetni.

Ekkor jött vissza Harry a Taylorral való beszélgetéséből. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége. Taylor vajon meddig képes elmenni?

-Na mi volt? Mesélj! – kérdeztük szinte egyszerre. Válaszképp csak odajött hozzám, és megölelt. Nem hiszem el. Tényleg szeretem. Ez az apró ölelés mindent elárult számomra. Nem szabad meghátrálnom, túl kell vészelnünk ezt az időszakot. És én mellette leszek, amikor tudok.

Kis idő után elváltunk és Harry belekezdett:

-Azt mondta, hogy együtt kell mutatkoznunk, amíg a következő lemeze nem lesz platina. Különben hívja a ’’barátait’’. De belement, hogy csak a hivatalos eseményeken legyen így, és kivette a nyomkövetőt a zakómból. Nem tudom mennyi időre szabadultunk meg tőle, de most nem is szeretnék a jövőre gondolni. Csak megragadni a napot. – mondta Harry.

 

Ezután nem volt kérdés, hogy még maradunk. Elmentünk mindenhova ami 1 km-es körzetben volt hozzánk. Jól szórakoztunk, megpróbáltunk egy kicsit kikapcsolni, elfelejteni az elmúlt néhány óra eseményeit, és Harryvel is újra közelebb kerültünk egymáshoz.

10 órakor végülis úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Fáradtan estünk be a ház ajtaján. Már a legtöbbünkben egy kis ital is volt, úgyhogy kicsit nehéz volt megtalálni a saját szobánkat, elaludni viszont annál könnyebb.

Enii~