7. rész Mi lesz ebből?

*Lottie szemszöge*

Elénekeltem a dalt. Annyira jó érzés volt, ahogy kijött belőlem minden érzés.

-Woow.!!! – hallottam egyszerre mindenkinek a hangját.

- Ennyire azért nem volt rossz. Vagy igen? – mondtam nevetve, mire mindenki követte példámat.

- Azt tudtam, hogy nincs rossz hangod, de, hogy ilyen… - ámuldozott Louis. – amikor eljöttem még nem voltál ilyen jó. Fejlődsz húgi. – veregette meg a vállam büszkén.

- Köszi tesó. Nem szívesen mondok ilyet, de… - nyeltem egy nagyot – volt kitől tanulnom. – mondtam ki végül, mire mindenki nagy Aww-zásba kezdett, Louis pedig megölelt.

- Ööö …nem akarom megzavarni a meghitt családi pillanatot, de lassan indulnunk kéne a buliba. – szakította félbe tevékenységünket Harry.

- Tudjátok mit? Meggondoltam magam. Nem akarom, hogy elmenjetek. – mondta Louis.

- Jaaaj ne mááár. Légysziii. Olyan régen voltam bulizni. – nyafogtam.

- De pont most? Ezután a Martinos dolog után? – erősködött Louis.

- Az elmúlt 2 évben kellett volna a ’vigyázó bátyj’ szerepét viselned! Nem most amikor végre jólérzem magam. Hol voltál, amikor tényleg szükségem lett volna rád? Hol??? – kiáltottam Louisra, és felrohantam a szobámba.

Berontottam az ajtón és lefeküdtem az ágyra, és csak sírtam. Sírtam és gondolkoztam. Komolyan nem értem néha Louist. Hosszú idő után újra jól érzem magam, de ő ahol csak tudja, meg akarja akadályozni. Értem én, hogy aggódik, de ez már akkor is túlzás. Ekkor valaki kopogott az ajtómon.

-Sajnálom Húgi! Tudom, hogy igazad van. Soha nem fogom megbocsájtani magamnak ezt a 2 évet. Én csak be akarom pótolni ezt az időt. – mondta Louis.

-Úgy, hogy nem engedsz szórakozni se? – válaszoltam.

-Nem. De értsd meg, hogy féltelek. Mindjárt felnősz, és…én nem akarom. – folytatta.

-Én értem, hogy féltesz, de már nem vagyok az a kislány, aki voltam. És igen, egyszer felnövök, de mindig is a te Hercegnőd leszek. – néztem a szemébe. – Szeretlek!

- Én is! – mondta és megölelt. – Na öltözz, nehogy lemaradjatok a lényegről. – mosolygott – de ne legyen nagyon kihívó.

- Igenis főnök. – nevettem. – De kint várj meg! – kezdtem el kutakodni a ruháim között.

Megtaláltam a tökéletes ruhát. Nem túl feltűnő, de egy bulira tökéletes. Kimentem, és Grac is pont akkor lépett ki a szobájából. Amikor megláttuk egymást, rögtön méregetni kezdtük magunkat.

-Mmm…dögös. – mondtam.

- Te is. – mosolygott Grac.

Ruhák:

 

Lementünk a földszintre, ahol a fiúk már vártak minket. Harry és Zayn is szépen felöltöztek.

-Nem azt mondtam, hogy ne legyen kihívó? – kérdezte viccesen Louis.

-Köszönöm. – mondtam mosolyogva.

- Akkor indulhatunk? – kérdezte Zayn.

-Persze. – vágtam rá rögtön.

- De éjfélre legyetek itthon. – mondta Louis. Ki más?

- Nyugi tesó. – mondta Harry.

- Majd jövünk!!! – kiabáltuk egyszerre kifelé menet.

Mind a 4-en beültünk a kocsiba. Harry vezetett, Zayn ült mellette, mi pedig Gracievel hátul. Az út körülbelül 20 perc volt. Amíg oda nem értünk beszélgettünk egy kicsit és zenét hallgattunk. Majd megérkeztünk a Funky Buddha-ba. Nagyon megörültem amikor megláttam a club feliratát, hisz már régóta elszerettem volna jönni ide. Harry leparkolt a kocsival, és elindultunk a bejárat felé. A kidobó emberek elég ijesztően néztek, de amikor meglátták a fiúkat, rögtön beengedtek minket. A hely tele volt emberekkel. Mindenki vagy táncolt, vagy az asztaloknál ülve beszélgetett. Egyáltalán nem olyan volt, mint azok a klubbok, ahol eddig voltam. Minden olyan szép volt, és az emberek is normálisan viselkedtek. Volt aki már most egy kicsit el volt ázva, de senki se tört-zúzott semmit. A fiúk az egyik kis asztalhoz vezettek minket.

-Mi Harryvel elmegyünk, hozunk valamit inni. Mit kértek? – kérdezte Zayn.

- Én egy Baham Mama-t kérek. – mondta Grac. Woow…rögtön egy ilyennel indít?

- Akkor én egy Zombie-t. – mondtam.

- Szóval koktéloztok? Oké mindjárt jövünk. – mosolygott rám Harry, én pedig zavartan visszamosolyogtam.

Miután elmentek a fiúk, Grac rögtön letámadott.

-Mi volt ez? – faggatott izgatottan.

-Mire gondolsz? – értetlenkedtem, mintha nem tudnám mire gondol.

-Hát ez az előbb Harryvel. – folytatta.

-Csak rám mosolygott, én pedig nem akartam bunkó lenni. – tettettem magam.

- Ahaaa… engem nem versz át. Bejön Harry igaz? – kérdezte és a pultnál álló fiúkra nézett.

-Mi??? Grac! Ne hülyülj már. – mondtam kicsit álszenten.

-Hát jó… ha nem akarod bevallani, akkor ne. De engem akkor sem versz át. – zárta le a témát Grac. Legalábbis ő azt hitte, hogy lezárta.

-Na jó…tényleg bejön. – mondtam kis hatásszünet után. Nem bírok Grac előtt titkolózni.

-Úúúúgy tudtam. – sikított.

-Shhhh… oké, hogy hangos a zene, de ennyire azért nem. Nehogy meghallják. – csitítottam egy kicsit.

-Oké-oké bocsi. De úúú… mióta? – folytatta tovább.

- Hát igazából, már amikor az X alatt először látogattam meg Louist… akkor kezdődött. – vallottam be az igazat.

- Ohh ez olyan cukii. – olvadozott barátnőm. – És ő mit gondol?

- Fogalmam sincs. Csak nem állhatok oda elé, hogy ’ömm bocsi Harry, már az első találkozásunknál nagyon megtetszettél, és ömm azt szeretném tudni, hogy bejövök-e neked’. – mondtam.

- Igen. – szólalt meg egy hang mögöttem. Jézusom! Ez ő. Hallott mindent? Hirtelen hátrafordultam.

- Harry… én… - kerestem a szavakat. És ekkor eljutott az agyamig, amit mondott. – Várj.. Igen?

-Igen. – mosolygott rám. Erre feláltam és a szemébe néztem.

- Akkor ez most azt jelenti, hogy… - kezdtem bele a mondatomba, de Harry közbe vágott.

- Igen. – mondta még mindig azzal a gyönyörű mosolyával.

- Louis meg fog ölni. Mindkettőnket. – mondtam félig nevetve, de egyben kicsit félve is.

- Nem érdekel. – mondta és megcsókolt. El sem hiszem. Megcsókolt. Mindjárt összeesem.

Elváltak ajkaink. Egy darabig csak néztük egymást, majd leültünk. Ránéztem Gracre, aki 1000 wattos mosollyal itta a koktélját.

*Eközben Louis szemszöge*

- Niall becsuknád a hűtőt??? Az egész lakásból Északi-Sarkot csinálsz. – kiabáltam a nappaliból a konyhába.

- Jó-jó mindjárt, de nem akarok megteríteni ezért a pár falatért. – mondta.

- Pár falat??? Már a fél hűtő üres. – mentem oda hozzá.

- De mióta Lottie-ék elmentek bulizni nem is ettem semmit. – nyafogott a kis haspók.

- Niall. 10 perce mentek el. – mondtam, és becsuktam a hűtőajtót.

- Úgyis épp be akartam fejezni. – mondta sértődötten, mire én csak nevettem.

 Visszamentem a nappaliba és leültem a TV elé. Pont Sponga Bob ment, amit imádok. Elkezdtem énekelni, amit Liam is meghallhatott, hisz őrült tempóban rohant felém. Együtt végignéztük a 6 részes marathont, majd kimentünk a konyhába, hisz már mind a ketten éhesek voltunk.

-Éhen halok.- mondtam.

-Én is. –folytatta Liam. – Palacsinta? – kacsintott mosolyogva.

-Jöhet. – csillant fel a szemem.

10 perc múlva már majszoltuk is a palacsintákat. Liam 10-et evett, én 13-at. Hát igen…palacsintából bármennyit meg tudunk enni. Ez egy közös pontja a banda tagoknak. Előtte ezért még csináltunk egy képet a remekműről, hogy berakhassuk a palacsinta mappába. Ez egy furcsa szokás, de minden palacsintánkat, amit a banda létrejötte óta eszünk, lefényképezzük, és berakjuk a palacsinta mappánkba, amiről csak mi tudunk.

Itt a kép:

-Ez finom volt. – szólalt meg Liam miután elpusztítottuk a finomságokat.

- Szerintem is. Jók vagyunk. – mondtam és lepacsiztunk egymással.

- Akkor én felmegyek, és lepihenek. Elfáradtam ebben a sok evésben. Nem is értem Niall hogy bírja. – nevetett Liam.

- Oké. – nevettem én is, majd felment.

Én úgy döntöttem felnézek egy kicsit twitterre. Visszamentem a nappaliba, és elővettem a laptopot. Már épp ki akartam lépni, amikor megláttam egy képet, amit egy lesifotós készíthetett. A húgom és Harry volt rajta. Ahogy épp csókolóznak. Ezt nem hiszem el. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam ,hogy Harry rá fog mászni, és Lottie meg hagyni fogja. Felismertem a képen, hogy hol vannak. Kikapcsoltam a laptopot, és már indultam volna a Funky Buddhaba, de megálltam az ajtó előtt. Úgy döntöttem, megvárom amíg hazajönnek, kíváncsi vagyok, maguktól el mondják-e. Lekapcsoltam a villanyt, hogy még jobban meglephessem őket. Nem érdekel meddig kell itt ülnöm a sötétben… de ezt nem hagyom annyiban…

Enii~