10. rész Egy új dolog kezdete

Sziasztok!:) Meg is hoztam a következő részt. Minden pillanatban izgultam, miközben írtam ezt a részt, és én is Lottie helyébe képzeltem magam. Nem tudom miért, de ez  a rész sokat jelent nekem, remélem nektek is tetszeni fog. Mindenképp bele szerettem volna csempészni a jelenlegi kedvenc dalomat is, és hát..így sikerült:)) De nem is jártatom a számat. Jó olvasást, és kommenteket most is szívesen fogadunk. :) <3

 

*Lottie szemszöge*

-Jóóóó reggelt!!! – üvöltötte a fülembe Louis. Na igen. Ő nem ivott tegnap, mert vezetett. Ezért neki nem fájt a feje. Nekem viszont majd széthasadt.

-Ne üvölts. Másnapos vagyok, nem süket. – mondtam még csukott szemmel.

-Hoztam gyógyszert. – hallottam a megmentő mondatot bátyjámtól. Hirtelen kinyitottam a szemem és gyorsan felültem, amit később meg is bántam.

-Életmentő vagy. Köszönöm. – mondtam, és bevettem a gyógyszert. – Egyébként hány óra van?

-8. – mondta Louis miközben leült az ágyamra.

-Mi? Akkor miért keltettél már fel? – néztem rá meredező szemekkel.

-Csak mert már mindenki fent van, és szeretnénk közösen megbeszélni valakit. És ahhoz te is kellesz. – mondta.

-Hogy tudtak ezek ilyen korán felkelni?? Oké, akkor felöltözök, és lemegyek. – mondtam, és kitessékeltem bátyjámat a szobámból.

Feleltem, és odamentem a szekrényemhez. Bár ez a jelenlegi állapotomban 5 percbe telt. Kiválasztottam egy laza, nyárias ruhát, és felöltöztem.:

 

A gyógyszer hatni kezdett, így már kezdtem hasonlítani egy élőlényre. Gyorsan lementem a nappaliba, ahol már mindenki ott volt.

-Jó reggelt Lottie. Gyere ülj le. – köszöntött Liam, és helyet szorítottak nekem a kanapén, szerencsére Harry mellé.

-Szóval azért hívtunk ide mindenkit, mert meg kéne beszélni, hogy mit csináljunk Taylorral – kezdett bel mondandójába Louis. – Mi Ellel azon gondolkoztunk, hogy Harry, lehet, hogy el kéne menned a rendőrségre. Ehhez mi már túl kevesek vagyunk, hátha ők tudják mi a teendő ilyenkor.

-Nem. Az ki van zárva. Taylor határozottan kijelentette, hogy rendőrök nincsenek. És inkább nem szeretnék újat húzni vele. – mondta Harry kétségbeesetten.

-Ha nem szeretnéd, akkor nem, de azért gondold át. – mondta Lou. – Valakinek van más ötlete?

Mindenki hallgatott. Ez így nem lesz jó. Sürgősen ki kell valamit találnunk. Talán ha egy kicsit mással foglalkoznánk, hirtelen valakinek beugrana egy jó ötlet.

-Mi lenne ha megint elmennénk valahova, mással foglalkoznánk, és akkor hátha támadna egy jó ötletünk? – kérdeztem mindenkitől.

-Én benne vagyok. – szólalt meg Harry. – És hova menjünk?

-Mozi? – vetetten fel az ötletem.

-Jó. És mit nézzünk meg? – kérdezte Louis.

-Majd ott eldöntjük. – mosolyogtam, és már indultam is az ajtó felé.

-Kis spontán. – nevetett mögöttem bátyám, és jöttek a többiek is utánam.

Beültünk a kocsiba, és elindultunk a mozi felé. Útközben elindult a rádióban a Kiss You. Furcsa, de már egyáltalán nem utálom őket. Mindenki elkezdte énekelni a rádióval együtt, és a refrén után én is bekapcsolódtam. Mindenki önfeledten énekelt, és miután vége lett egyszerre fordultak felém. Szinte már megijedtem tőlük.

-Te. Énekeltél. Egy 1D számot. Ki vagy te és mit csináltál a legjobb barátnőmmel?? – kezdett bele Grac.

-Egy űűrléény. Húúúúú. – nevettem el magam.

-De most komolyan. Azt hittem utálod őket. Már bocsi fiúk, tudjátok, hogy imádlak titeket. – folytatta.

-Hát úgy volt. De már annyira nem. Rájöttem, hogy tényleg jó, amit csinálnak, és bár nem vagyok akkora fan, mint te… de azért szeretem őket. – mondtam ki végül.

-Ohh húgi. Köszönöm. Én is téged. – ’’érzékenyült’’ el Louis, mire én csak vállba boxoltam.

Nem sokkal később megérkeztünk a mozihoz. Kiszálltunk a kocsiból, és a műsortáblához mentünk.

-Na akkor mit nézzünk? – kérdezte Niall.

-Mivel 10-en vagyunk, legyen a 10. a listán. – mondtam, és mindenki beleegyezett, hiába kicsit fura ötlet volt.

Leszámoltuk, és szerencsére egy vígjáték volt a 10. A Személyiségtolvaj. Már úgyis egy ideje meg akartam nézni, úgyhogy ez pont jól jött ki. Megvettük a jegyeket, a popcornokat, és a kólákat. Még 10 perc volt a kezdésig, szóval volt időnk mindenre. Miután mindent beszereztünk a filmnézéshez, bementünk a terembe. Elfoglaltuk a helyünket, és nemsokára el is kezdődött a film. Az egészet végignevettük, és nagyon örültem, hogy Harry és Grac között ültem. Nem is értem, miért nem bírtam eddig Harryt. Nagyon jó fej, és kimondhatatlanul helyes. A gödröcskéiről pedig ne is beszéljünk.

-Ez jó volt!! – kiáltott fel Grac, mikor kijöttünk a teremből.

-Na látod. Én megmondtam, hogy nem árt néha egy kis spontánság. – nevettem.

Ekkor megszólalt Harry telefonja. Kicsit megijedtem, hogy talán Taylor az, de ezt a gondolatot gyorsan elhesegettem. Hazz félrevonult, és felvette a telefont. Én közben beszélgettem a többiekkel, bár nem igazán tudtam rájuk figyelni, csak Őt néztem. Mikor visszajött, nagyon nem tetszett nekem az arckifejezése.

-Taylor volt. – sóhajtott fel.

-Mi?? Mit akart? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Azt mondta találkozni akar velem … kettesben. Nem tudom mit akarhat, mert csak annyit mondott, hogy az én érdekem, ha elmegyek. – mondta Harry.

-És hol akar találkozni veled? – folytattam kérdéseimet.

-A Hyde Park-ban, 1 óra múlva. De van egy ötletem. Igazatok volt a rendőrséggel kapcsolatban. Elmegyek most a rendőrségre, elmondom, hogy miket művel Taylor, és hátha ezzel a kis találkozóval csapdába csalhatjuk, és nem kellene tőle senkinek sem rettegnie tovább. – vetette fel ötletét.

-Beláttad végre, hogy ehhez mi kevesek vagyunk? – mondta büszkén Lou. – Szerintem akkor induljunk is.

Mindenki egyetértően bólogatott, úgyhogy beszálltunk a kocsiba, és elindultunk. Louis olyan gyorsan vezetett, hogy egy bírságra minimum számíthat. 10 perc után már ott is voltunk. Bementünk, és Harry belekezdett a történetébe. A rendőrök figyelmesen hallgatták, majd ők is megszólaltak.

-Értem. Nos, az a helyzet, hogy ezt valamivel be kéne bizonyítani. Nincs esetleg egy kép, vagy hangfelvétel valamelyik esetről? – kérdezte a rendőrúr. Ajaj. Ez nem túl jó kezdés.

-Várjunk csak. Én a legutóbbi beszélgetésünket felvettem a telefonommal. Amikor már megemlítettük, hogy el kéne gondolkodni a rendőri segítségen. Pont erre az esetre gondolva. – örült meg Harry, és elővette a telefonját.

Ezen meglepődtem, de így visszagondolva jól döntött, hogy felvette. Most talán tényleg elkaphatjuk a kis ördögvérűt. Megmutatta a rendőröknek is a felvételt, és mindenki ledöbbent, miközben hallgatta.

-Ez már elég bizonyíték. Jól kivehető minden. A fenyegetés, és a nyomkövető levétele is. Ez minimum 10 év szabadságvesztést hord maga után, és mivel Swift kisasszonynak nem ez az első feljelentése, ezért még tovább súlyosítható a büntetés. – mondta a rendőr. Nagyon megnyugodtam, mikor ezt kimondta.

-És van még valami. Fél óra múlva találkozni akar velem a Hyde-Park-ban, és csak annyit mondott, hogy az én érdekem, ha elmegyek. – mondta Harry.

-Mindenképpen menjen el, mi is ott leszünk, és amint valami gyanúsat készül csinálni, lecsapunk rá. Így tetten érhetjük, és még nagyobb büntetést kaphat. – mondta a rendőr. – Összehívom az embereket, és tisztes távolságból követjük a kocsiját, maga induljon el nyugodtan. A barátai pedig, ha szeretnének, a mi autóinkkal jönnek.

-Persze, hogy szeretnénk. – mondtam, és a többiekre néztem, akik egyetértően bólogattak. – Sok sikert! – fordultam Harry felé, aki odajött hozzám, és megakart csókolni,de ekkor a rendőrök szóltak neki, hogy készen áll az osztag, és indulhat. Kicsit elszomorodtam, de csak arra tudtam gondolni, hogy mindjárt vége ennek, és talán együtt lehetünk. Harry beült a kocsiba és elindult. Mi 9-en, 3 rendőrautóban ültünk. Louis, El, és én az elsőben, ami közvetlenül Harry mögött ment, utánunk, Liam, Dani, és Grac, majd Perrie, Zayn, és Niall, és még ezután jött 5 autó, úgyhogy fel voltak készülve a lecsapásra. Nemsokára oda is értünk a parkba. Harry odament a megbeszélt helyre a rendőrök pedig követték őt, mi pedig a rendőröket. Taylor még nem volt ott, ezért várnunk kellett. Pontban 3 órakor megérkezett az Ördög, 3 ’’baráttal’’ az oldalán. Kimondhatatlanul izgultam, és szerintem ezzel nem voltam egyedül.

 

*Harry szemszöge*

 

Mindjárt 3 óra, és Taylor még sehol. Csak nem meghátrált? Áhh…Az nem ő lenne. Mire ez végigfutott az agyamon, meg is láttam őt, és még 3 kinövést az oldalán.

-Hello Cicuka! – kezdett bele a szokásos nyálas hangon. – Gondoltam elhozom néhány barátomat, hogy nehogy megijedj.

-Hello! Emiatt nem kell félned…és nem vagyok Cicuka. – gurultam dühbe, de megpróbáltam visszafogni magam. – Miért hívtál ide?

-Ugyan már. Hova sietsz? Olyan szép idő van. Beszélgessünk egy kicsit. – folytatta.

-Jó beszélgessünk. Arról, hogy mit akarsz még tőlem? – mondtam vörös arccal, mire a testőrei elindultak felém.

-Nyugi fiúk. Eljön a ti időtök is. – fogta vissza őket, átmenetileg.

-Akkor térjünk a tárgyra. Ha ennyire türelmetlen vagy. – nyáladzott. – Azt akarom, hogy gyere el velem New Yorkba, hogy az ottani rajongóim vágyait is kielégítsük.

-Azt felejtsd el. Ki van zárva, hogy veled, egyedül, egy másik kontinensre menjek. – utasítottam el.

-Még nem fejeztem be. Eljössz velem New Yorkba, különben a családod bánja. – mondta, és láttam, hogy másik 2 gorilla hozza Taylor mögött, beszorítva, a nővéremet.

-Te elmebeteg vagy. Ehhez nincs jogod. Őt azonnal engedd el. – keltem ki magamból.

-Szóval mi a válaszod? – ’’kérdezte’’?

És ekkor előtörtek a bokorból a rendőrök, és a kommandósok, akik még plusz segítségnek jöttek el. Taylort elfogták és a földre terítették, és ugyanezt tették az 5 gerillájával is. Mikor Gemma kiszabadult a szorításból, rögtön odafutottam hozzá, és csak öleltem. Nem hiszem el, hogy tényleg ezt tette ez a szörnyeteg. Ekkor odafutottak hozzánk, a többiek is, és egy hatalmas családi ölelést alkottunk. Végre úgy éreztem tényleg biztonságban vagyok.

-Még nem végeztünk. – fenyegetett Taylor, miközben elvezették mellettem.

-Lehet, de az elkövetkező 15 évben nem igen fog bárkivel is kapcsolatot teremteni. Maximum a cellatársaival, akik nem igazán szeretik az előkelő rabokat. – reagált a kijelentésre, az őt vezető rendőr, majd beültette az autóba.

-Mindent köszönök biztosúr. – mentem oda az intézkedő rendőrhöz, miután kiszabadultam a hatalmas családi ölelésből.

-Örülünk, hogy segíthettünk, és mi köszönjük, hogy hozzánk fordultak, és nem egyedül próbálták megoldani a helyzetet. – mondta, majd kezet fogtunk, és elindultak a rendőrautók, és mi is beültünk a sajátunkba. Hazavittük Gemmát, akit már mindenki várt. Váltottunk néhány szót a családdal, majd mi is hazamentünk.

- Hát ez izgalmas nap volt. – szólaltam meg mikor végre beestünk az ajtón. – De most már vége. Lottie, sajnálom, hogy téged is belesodortalak ebbe.

- Ugyan már. Nem a te hibád. Régen volt ennyi izgalomban részem. – próbált kicsit felvidítani, majd odajött és megölelt.

- Köszönöm! – súgtam neki, majd elváltunk egymástól.

 

*Lottie szemszöge*

 

- Mi lenne, ha holnap egy pihenőnapot tartanánk, és az utolsó napotokon, eljönnétek a koncertünkre? – vetette fel ötletét Liam.

-Én benne vagyok. – mondta Grac, és kérlelően rám nézett.

-Én is. – mondtam, és barátnőm azonnal a nyakamba ugrott.

- Köszönöm-köszönöm. – mondogatta miközben folyamatosan ölelt.

- De most én fölmegyek és lepihenek. Hosszú volt ez a nap. – mondtam.

-Rendben. Én is követem a példádat. – mondta Harry, a többiek pedig helyeseltek, és mindenki elindult a szobája felé. Majd mikor a szobáink elé értünk, és már be akartuk csukni az ajtót, egyszerre elkiáltottuk magunkat:

-Jóóóéjt! – hangzott a csatakiáltás.

Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsimet, és bebújtam az ágyamba. Biztonságban éreztem magam, és nagyon boldognak. Így nem volt nehéz elaludni.

Másnap reggel nyugodtan keltem fel arra, hogy a nap süt a szemembe. Lassan magamhoz tértem, és ránéztem az órára. 10 óra volt. Kikászálódtam az ágyból, felöltöztem és lementem a konyhába, ahol Harry épp telefonált, és rajta kívül, csak Liam volt lent.

-Szia Liam! Kivel beszél Harry? – kérdeztem barátomat.

-Szia Lott! Nem tudom, de szerintem a rendőrség hívta. – válaszolt kérdésemre Liam.

-Remélem nincs semmi baj. – aggódtam egy kicsit. Miután Harry letette a telefont rögtön letámadtam kérdéseimmel:

-Ne mi volt? A rendőség volt? Mit mondtak?

-Nyugi-nyugi. Igen a rendőrök hívtak, de nincs semmi baj, csak beszámoltak a friss információkról. Taylor hosszú idő után, de mindent bevallott, amit eddigi életében elkövetett. Elég hosszú a lista. – mondta Harry, majd belekezdett a listába, én pedig csak ledöbbenve hallgattam. Mikor végzett csak tátott szájjal néztem rá.

- Ez hihetetlen. Sajnálom, de ez most egy kicsit sokkolt engem. Szükségem van egy kis időre. – mondtam, és felrohantam a szobámba. Leültem az ágyra, és csak néztem a falat. Most jutott el igazán az agyamig, hogy mi is történt az elmúlt néhány napban. Egyszer csak kopogtak az ajtómon.

-Ki az? – kérdeztem, kicsit feleszmélve.

-Gracie vagyok. Kérlek engedj be. – válaszolt az ajtóm mögül, mire kinyitottam az ajtót. – Lottie jól vagy? Már 4 órája ki sem jöttél a szobádból, csomószor kopogtunk, de nem válaszoltál. Harry elmesélte nekünk, amit neked is. Ez tényleg borzasztó, nem csodálkozom, hogy kiakadtál. Most értetted meg igazán? – kérdezte. Látszik, hogy már csecsemőkorunk óta ismerjük egymást. Annyira ismer.

- Igen. – csak ennyit tudtam hirtelen mondani.

- Gyere készülődjünk. Nem sokára el kell indulnunk a koncertre. A fiúk már elmentek, csak a lányok maradtak itthon. – folytatta Grac. – Lányok!! Gyertek be nyugodtan!! – kiáltott barátnőm, mire az összes lány bejött.

- Rendben vagy Lottie? – kérdezte El.

-Igen, már jól vagyok. Sajnálom, csak tudjátok, sok volt nekem ez az izgalom, így hirtelen. De mindjárt rendbe hozom magam. – nyugtattam meg a lányokat. – inkább keressünk ruhákat a koncertre. – mondta, hogy egy kicsit tereljem a témát.

- Jó ötlet. – vágta rá Pezz, és már kezdtünk is kutatni a szekrényekben.

Fél óra múlva készen álltunk az indulásra. Felöltöztünk:

 

És hívtunk egy taxit. Jól elbeszélgettünk. Már kezdtem elfelejteni a Tayloros esetet, de ekkor hirtelen megint beugrott minden. Próbáltam elhessegetni, részben sikerült is. Megérkeztünk az arénába, 10 perc volt a koncert kezdetéig. A testőrök a VIP. részhez vezettek minket. Hatalmas volt a tömeg. Ekkorát még soha nem láttam. És ez a sok ember mind a bátyámat, és a barátaimat szeretné látni. Nemsokára előtűntek a fiúk a színpad közepén. Hatalmas sikítás hallatszott mindenhonnan. Mi is sikítottunk a lányokkal. A fiúk sikeresen észrevettek minket, azért gyorsan integettek is. A koncert nagyon jó volt, bár nem tudtam teljesen felszabadulni. Lement az utolsó szám is a What Makes You Beautiful. Legalábbis azt hittük, hogy ez volt az utolsó. Ekkor viszont a fiúk előrukkoltak egy meglepetéssel.

-Köszönjük mindenkinek, hogy eljött. Reméljük jól éreztétek magatokat, de még egy szám hátra van. Ezt a számot a közönség között ülő barátainknak ajánljuk, de legfőképp egy különleges lánynak. – mondta Harry, és keresett valakit a tekintetével. És ekkor megtalált engem. Hirtelen elpirultam, de remélem a fények között nem látszott.

Belekezdtek a számba. Még csak egyszer hallottam eddig, de már elsőre nagyon megfogott. Ez a szám volt az: http://www.youtube.com/watch?v=U0xmt8AHmsc

Sejtettem, hogy Harry miért nekem szánja ezt a dalt, de nem akartam elkiabálni. Viszont mikor már a vége felé közeledtek, Harry hirtelen leugrott a színpadról, és felénk közeledett. A szívem úgy vert, mint még soha. Mikor oda ért hozzánk, már csak az utolsó szavak hiányoztak. Mélyen a szemembe nézett, és kimondta: Nobody Compares To You!

 

Enii~

9. rész Az ördög visszatér

Sziasztok. Itt az újabb rész, és nagyon köszönjük az eddigi kommenteket, nagyon jól esnek.
Jó olvasást:)

*Harry szemszöge*

- Ez jó vicc.. nem vagyunk együtt nyugi. – kacsintott rám Niall.

Kicsit megnyugodtam, mikor Niall ezt kimondta, de nekem ez akkor sem tetszik. Na mindegy. Majd kiderül, hogy mit terveznek ellenem, amit teljesen megértek, mert tényleg részben én is hibás vagyok a történtek miatt. Egyszerűen félek Taylortól. Bele se merek gondolni mikre képes, a hallottak alapján… fenyeget, azok a bizonyos ’barátai’ már nem egy valakit intéztek el, és nem én szeretnék én a következő lenni. Persze ez még nem mentség a viselkedésemre, és ezt Lottieval is meg kell beszélnem. De mikor? Hajlandó egyáltalán szóba állni velem? 3 napom van még, hogy beszéljek vele, utána vége. Visszamegy Doncasterbe, és csak az ünnepeken láthatom majd. És ezt nagyon nem szeretném.

-Bemegyünk ma a városba? – szakította félbe gondolataimat Lottie.

-Persze. Már úgyis régen voltunk, csak úgy pihenésből. – örült meg Niall.

-Oké, akkor indulhatunk is? – kérdezte Louis.

-Igen, csak előbb átöltöznék ha megengeded. – mondta viccesen Lott.

-Hát… de csak ha nagyon szépen kéred. – folytatta Louis.

-Lécci-lécci nagyon szépen kérlek szépen. – térdelt le ’könyörgően’ Lottie.

-Hjjaj…na jó. – fejezte be Lou, és ezzel Lottie és Niall is felmentek átöltözni.

- Haver. Itt az alkalom. Most vagy soha. Ha ma nem beszélsz vele ARRÓL a dologról, akkor ne is reménykedj. – jött oda hozzám Niall, miután átöltözött.

- Tudom. Megpróbálok. És köszönöm. – mosolyogtam rá. – de ugye nem terveztek semmit ellenem? – kérdeztem kicsit kételkedve barátomban, mire ő hangosan felnevetett.

- Semmit. – mondta miután kicsit lenyugodott. – látszik rajta, hogy szeret, emiatt ne félj.

Ekkor megjelent Lottie. Gyönyörű volt, mint mindig. Bepózolt ahogy azt kellet, mire mindenki nevetni kezdett, én pedig titokban lefotóztam:

 

-Szóval, miután elfogyasztották a legyeket a szátokban, szerintem indulhatunk is. – mondta Ő. Persze mindenki nevetett, kivéve én, aki hülyén mosolygott és bámulta őt. Egyszerűen zavarba jövök ha a közelében vagyok. Ilyen még soha nem volt velem. Végül, miután mindenki kinevette magát, beültünk a kocsiba, és elindultunk. Louis vezetett, Lottie ült az anyósülésen, és mindenki más hátul. Még jó, hogy nagy a kocsi, így pont elfértünk 10-en. Bár a leghátsó sorban azért elég nagy volt a tömeg. Tudom, mert én is ott ültem. Az óráknak tűnő 20 perc után megérkeztünk a belvárosba, leparkoltunk a kocsival, és gyalog indultunk el.

- És hova menjünk elsőként? – kérdezte Louis.

- A London-Eye-ra.!! – kiáltotta egyszerre Lott és Grac.

- Akkor induljunk. – mondta Lou.

- Van egy ötletem. Csak szálj egy kabinba Lottie-val, én megoldom, hogy kettesben legyetek, és, hogy legyen időtök megbeszélni a történteket. – suttogta Niall a fülembe. Vajon mit tervezhet??

- Rendben. – mondtam.

Odaértünk a London-Eye-hoz, és szerencsére nem volt nagy a sor. Elérkeztünk a beszálláshoz, és láttam, hogy Niall odamegy a kezelőhöz és csúsztat neki egy kis pénzt.

-Jézusom…mibe keveredtem. – gondoltam magamban.

Lottie szállt be elsőként, én pedig utána. Ekkor megszólalt a kezelő:

-Sajnálom, de új szabályt vezettek be. 1 kabinba csak 2 ember ülhet. - Azzal becsukta az ajtót.

- Micsoda? – mondta Lottie, de ekkorra már be volt zárva az ajtó.

Leültünk, persze nem egymás mellé. Már majdnem fent voltunk a tetején, élveztük a kilátást, amikor a kerék hírtelen megállt.

-Mi?? Mi történt? – esett kétségbe Lott.

-Nyugodj meg! Gyakran elődordul az ilyen, nemsokára megjavítják. – próbáltam kicsit nyugtatni, és mellé ültem. Szóval ezt tervezte a kis szöszi. Cseles. Az biztos. Akkor itt az idő.

-Figyelj Lottie. Ha már itt ragadtunk egy időre kettesben, nem beszélhetnénk meg azt a dolgot. – kérdeztem kicsit félve.

- Mit kell ezen megbeszélni? Láttam amit láttam, hallottam amit hallottam. Nekem ennyi bőven elég. – mondta.

- Kérlek. Csak hallgass meg. Semmi nem igaz abból, amit Taylor mondott. Igen valamikor jártunk, ha egyáltalán nevezhetjük annak, de csak a management miatt. Taylornak nem fogytak a lemezei, és ezért kellet azt mutatnunk, hogy járunk. De ennek már rég vége. Csak ezt ő nem tudja elfogadni. Megpróbál keresztbe tenni nekem ott ahol csak tud. És én félek tőle. Eddig azok közül, akik szembeszálltak vele, a legtöbben a kórházban végezték, és teljesen eltűntek a zene és a film világából. Meg kell értened. Kérlek. Adj még egy esélyt, és segíts ezen túllépni, mert egyedül nem tudok. Kérlek. – fejeztem be végül a kis történetemet.

- Ez tényleg igaz? Én nagyon sajn… - mondta volna, de nem tudta befejezni, mert azt vettük észre, hogy a mellettünk lévő kabinból Taylor integet, majd hirtelen visszavált a tőle jól megszokott ’véged van’ tekintetére.

- Ezt nem hiszem el. Mit keres ez itt? Követ engem, vagy mi ez folyamatosan? – értetlenkedtem, és nagyon sajnáltam Lottiet… és magamat is.

Ekkor elindult az óriáskerék. Gyorsan még mondanom kellett valamit szerelmemnek, mielőtt leért volna a kerék.

-Kérlek higgy nekem. Igyekszem ezt helyrehozni, de tényleg szükségem van rád. Megpróbálom lerázni ezt a piócát, és ha hazaértünk még megbeszéljük. – alig tudtam végigmondani, már lent voltunk a talajon.

Lassan kiszálltunk, Lottie odament a többiekhez, én pedig Taylorhoz.

-Mégis mit keresel itt? Követsz engem? – kiabáltam teljesen idegesen.

-Jöttem meglátogatni a szerelmemet. Talán ez is baj? – mondta nyálasan.

-Ugyan már. Ne játszd meg magad. Nekem ebből elegem van. Hagyjál végre békén, és tűnj el az életemből. – mondtam és már fordítottam is neki hátat, hogy elmenjek, de ekkor megragadta a kezem, és visszahúzott.

-Nem ebben állapodtunk meg. Amíg a következő albumom nem lesz platina, addig mi egy boldog párt fogunk alkotni. Ne akard, hogy szóljak a barátaimnak. – mondta fenyegetően.

Komolyan megijedtem. Nem tudom, mikor, és hogy lesz ennek vége, de már nagyon várom azt a napot, amikor megszabadulok tőle.

-Jó. De csak a hivatalos eseményeken mutatkozunk együtt, és vedd le rólam a nyomkövetőt. – próbáltam határozott lenni.

- Cicuka. Itt nem te szabod meg a játékszabályokat. De… tudod mit? Örüljél. Legyen, ahogy akarod. Hivatalos események, és… - ezzel levette a zakómról a kis nyomkövetőt. Ez meglepett. Nem gondoltam, hogy tényleg bepoloskázott.

-Sziamia. – mondta ismét a nyálas hangján és elment. Végre. Remélem most egy ideig nem kell látnom.

Ezután a kis ’’beszélgetés’’ után visszamentem a többiekhez, akik már vártak.

 

*Lottie szemszöge*

 

Nagyon meglepett, amit Harry mondott. Tényleg igaz lenne? Taylor tényleg ilyen?

És ekkor bukkant fel az emlegetett nem mondom mi. Ennél rosszabb már nem is lehetett volna. Nem tudom miért, de én is megijedtem, amikor megláttam, de nagyon jól estek Harry szavai. Leért az óriáskerék, én rögtön odamentem a többiekhez, Hazz pedig Taylorhoz, ahogy, láttam elég idegesen. Remélem azért nem csinál nagy hülyeséget, aminek következménye lehet.

-Na mi történt? És ez meg mit keres itt? – bombázott a kérdésekkel Niall.

-Nem tudom mit keres itt, és lehet, hogy nem is kéne tudnom. Amit pedig Harry mondott, hogy: Semmi nem igaz abból, amit Taylor mondott. Igen valamikor jártak, de csak a management miatt. Taylornak nem fogytak a lemezei, és ezért kellet azt mutatniuk, hogy járnak. De, hogy ennek már rég vége. Csak ezt Taylor nem tudja elfogadni. Megpróbál keresztbe tenni Harrynek, ott ahol csak tud.
És…ami nagyon meglepett, hogy: Fél tőle, eddig azok közül, akik szembeszálltak vele, a legtöbben a kórházban végezték, és teljesen eltűntek a zene és a film világából.
És megkért, hogy adjak neki még egy esélyt, és segítsek neki túllépni ezen az egészen.

-Azt tudtam, hogy Taylor az ördög gyereke, de hogy ennyire? Ezt még álmomban sem gondoltam volna. – mondta Louis ledöbbenve.

-De most ne beszéljünk erről, kérlek. Majd Harry, ha szeretné elmondja, ha van valami fejlemény. És…El. Beszélhetnénk? – kérdeztem, mire csak bólintott. Kicsit külön vonultunk a többiektől.

- Nagyon sajnálom, amit tegnap mondtam.  Nem gondoltam komolyan, csak sok volt ez nekem hirtelen. És örülök, hogy van egy olyan családtagom, aki ha kell tud szigorú is lenni, mert nem tudnám nélküled elképzelni az életemet. Lehet, hogy nem látszik, de sokat jelentesz nekem. És örülök, hogy Louissal ilyen szép párt alkottok. Teljesen más mióta együtt vagytok. Persze jó értelemben. Sokkal vidámabb, és kevésbé viszi túlzásba a bulizást is. Úgyhogy jó hatással vagy mindenkire. – fejeztem be beszédemet. Tényleg hülyén viselkedtem Ellel, és beláttam, hogy ő csak a javamat akarja.

- Felejtsük el. Nehéz lehetett neked, és még gondolom mindig az, de értsd meg, hogy én tényleg jót akarok neked. – mondta kedvesen.

- Igen tudom, és köszönöm. – mosolyogtam rá, majd megöleltük egymást, és visszamentünk a többiekhez.

- Szent a béke lányok? – kérdezte viccesen bátyjám.

-Szent és sérthetetlen. – mondtam, és mindenki elkezdett nevetni.

Ekkor jött vissza Harry a Taylorral való beszélgetéséből. Már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége. Taylor vajon meddig képes elmenni?

-Na mi volt? Mesélj! – kérdeztük szinte egyszerre. Válaszképp csak odajött hozzám, és megölelt. Nem hiszem el. Tényleg szeretem. Ez az apró ölelés mindent elárult számomra. Nem szabad meghátrálnom, túl kell vészelnünk ezt az időszakot. És én mellette leszek, amikor tudok.

Kis idő után elváltunk és Harry belekezdett:

-Azt mondta, hogy együtt kell mutatkoznunk, amíg a következő lemeze nem lesz platina. Különben hívja a ’’barátait’’. De belement, hogy csak a hivatalos eseményeken legyen így, és kivette a nyomkövetőt a zakómból. Nem tudom mennyi időre szabadultunk meg tőle, de most nem is szeretnék a jövőre gondolni. Csak megragadni a napot. – mondta Harry.

 

Ezután nem volt kérdés, hogy még maradunk. Elmentünk mindenhova ami 1 km-es körzetben volt hozzánk. Jól szórakoztunk, megpróbáltunk egy kicsit kikapcsolni, elfelejteni az elmúlt néhány óra eseményeit, és Harryvel is újra közelebb kerültünk egymáshoz.

10 órakor végülis úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Fáradtan estünk be a ház ajtaján. Már a legtöbbünkben egy kis ital is volt, úgyhogy kicsit nehéz volt megtalálni a saját szobánkat, elaludni viszont annál könnyebb.

Enii~

8. rész Reggeli félreértés

Harry szemszöge:

A club elé értünk ahol a biztonságiak egyből felismertek. Előre engedtük a lányokat és persze figyeltünk rájuk ahogy Louis megkért minket.. Gracie és Lottie is nagyon kedves lány, de Lottieba valami megfogott. Ő nem olyan mint a többi lány.. Gondolkozásom közben a lányokat egy kis asztalhoz vezettük.
- Mi Harryvel elmegyünk, hozunk valamit inni. Mit kértek? - kérdezte Zayn.
- Én egy Baham Mama-t kérek. - mondta Gracie... elsőre? utős próbálkozás.. szóval Graccel lehet piálni, ez tetszik.
- Akkor, én egy Zombie-t kérnék.. - mondta Lottie pimaszul mosolyogva Gracre..
- Szóval koktéloztok? Oké mindjárt jövünk. - mondtam és rámosolyogtam "édesen" Lottiera mire ő csak félénken és elpirulva aprót mosolygott rám. Zayn-nel elindultunk a pult felé.
- Haver ez mi volt? - kérdezte Zayn.
- Mégis mi??? - tettem a hülyét.
- az "édes" mosolyod Lottiera... Louis kifog nyírni ha megtudja.. - mosolygott Zayn.
- Jajj.. mosolyogni se szabad? - kérdeztem.
- Najó.. Harry mit akarsz Lottietól?? - kérdezte Zayn.
- Őszintén?? még én sem tudom... de Tomlinson vér és az elég heves így kipróbálnám... - mondtam egyszerűen.
- Te tökre hülye vagy?? 1. Louis kinyír.. 2. Nem vetted észre, hogy ő más és hogy néz rád?? -kérdezte.
- Mégis hogy? - kérdeztem.
- Úgy ahogy Taylor Swift, Caroline Flack és a többi csajod még soha! - mondta nekem haverom közbe odaértünk a pulthoz.
- Sziasztok fiúk.. mit adhatok? - kérdezte a pultosnő aki nem más mint a mi jó barátunk Lia.
- Szia Lia. Szexi vagy ma.. - mondtam Liának. Mire Zayn csak oldalamba könyökölt.
- Szóval Lia.. Lenne egy Baham Mama egy Zombie, egy sör és egy whiskey cola.. - mondta Zayn. Lia elment megcsinálni az italokat. - ott tartottunk, hogy tudom, hogy nem ilyen vagy Hazz.. Megrontanád a legjobb haverod húgát? - kérdezte tőlem Zayn.
- Jajj.. azt mutatja, hogy egy kis ártatlan bárány.. pedig az a Martin gyerek biztosan meghúzta már..Közben Lia odaadta az italokat, mi kifizettük és vittük a lányokhoz.
- Haver.. láttad, hogy remegett a múltkor amikor megmentetted? Szerinted miért? Fél tőle és nem azért mert veri hanem azért!! Te teljesen hülye vagy ha most megbántod vagy hazudsz neki.. - mondta Zayn. Közben visszaértünk a lányokhoz és hallottuk amit beszélnek.
-  Fogalmam sincs. Csak nem állhatok elé, hogy 'ömm bocsi Harry, már az első találkozásunknál nagyon megtetszettél, és ömm azt szeretném tudni, hogy bejövök-e neked"... - mondta Lottie barátnőjének. Nem érdekel mit mondott Zayn.. itt az idő...
- Igen...- mondtam. pár másodperc után ijedten fordult hátra.
- Harry... én.... - kereste a szavakat.. - Várj.. Igen?? - kérdezte bizonytalanul.
- Igen.. - mosolyogtam és leraktam a koktélokat az asztalra, közben felállt és a szemembe nézett.
- Akkor ez most azt jelenti, hogy.... - kezdett bele a  mondatába, de közbevágtam.
-Igen.. - mondtam az édes mosolyomra. Hirtelen zayn felé néztem aki forgatta a szemeit. Igen.. az illata, a mosolya, a hangja.. csak úgy akarom őt!!!
- Louis megfog ölni. mindkettőnket. - mondta félig nevetve.
- Nem érdekel. - mondtam és megcsókoltam. Tényleg nem érdekelt. Amit Louis nem tud az nem fáj neki nem-de?... Mikor elváltak ajkaink csak egymás szemébe néztünk. Ragyogtak a szemei, de mitől? Talán amit Zayn mondott?? Nem az kizárt.
- Gyerekek.. üljetek le, igyátok meg az italaitokat és menjünk bulizni!! - mondta Zayn és leültetett minket. Egy mérges pillantást vettem rá mire ő is rám. Ezután még ittunk, táncoltunk, ittunk és hajnali egykor hazamentünk.

Lottie szemszöge:

Sokat ittam, de nem rúgtam be. Ellentétben barátnőmmel aki a berúgás szélén állt így nem adtunk neki többet. Végülis ez is sok volt neki azt se tudta, hogy ki ő. Beraktuk a kocsiba majd beültünk és indultunk haza. Zayn vezetett mert ő csak egy sört ivott. 20 perc múlva hazaértünk. Hát Graciet Zayn vitte be és lerakta a kanapéra amikor észrevettük, hogy Louis mérgesen ül a kanapén még mindig.
- Louis? Te meg.?? - kérdeztem.
- Ó remek.. hazaért a kis szerelmespár.... - mondta Louis.
- Mivan? Ezt meg honnan tudod? - kérdeztem.
- Twitter.. - mondta egyszerűen.
- Louis.. csak egy csók.... és bírom a húgodat miért nagy baj ez?? - kérdezte Harry.
- Styles.. lehet őt átvered de engem nem fogsz!! Nem fogsz játszani a húgommal! nem játékszer!! Ott van neked Taylor vele foglalkozz. Lottie jobbat érdemel tudod miért? Mert ő más mint a többi lány! - mondta Louis. Taylorról el is feledkeztem.. és tényleg.. akkor ez??? Könnyes szemmel futottam be a szobámba, amit be is zártam.
Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredek. Fájós fejjel kezdem el keresni mire megtaláltam, Fizzy.
- Szia húgi.. - köszöntem.
- Felébresztettelek? Bocsii. - mondta.
- Semmi baj, már épp kelni akartam. - mondtam.
- Oké. szóval.. te komolyan együtt vagy Harryvel? - kérdezte.
- Nem, nem vagyunk együtt... - mondtam.
- Biztos??? Hisz a címplapon vagytok! - mondta Fizzy.
- Mivan?? - kérdeztem és úgy ugrottam fel és mentem le a nappaliba keresni újságot, amit Liamnél meg is találtam.
- Héé!! - mondta Liam.
- Figyelj húgi, majd visszahívlak. Puszillak titeket, szeretlek! - mondtam és már le is nyomtam a telefont. Becsuktam az újságot és a címlapot olvastam. Kinyitottam a 14. oldalon és olvastam.

" A One Direction híres, brit fiúbanda 2 tagja, Zayn Malik és Harry Styles tegnap este a Funky Buddhaba szórakozott két lánnyal akik forrásaink szerint a fiúbanda legidősebb tagja, Louis Tomlinson húga,Charlotte Tomlinson és barátnője, Gracie Wood. Nagyon jól érezték magukat úgy tűnik, de Harry Styles és Charlotte Tomlinson talán túl jól? Lencsevégre kaptuk ahogy épp csókolóznak. Na de mivan Haylor párosunkkal? Harry cska úgy otthagyja a híres country énekesnőt az egyik legjobb barátja húgáért?"

Mikor elolvastam odacsaptam az asztalhoz majd felmentem a szobámba. Leborultam az ágyamra és sírtam. Pedig nem is járunk csak egy csók, ami igaz nekem többet jelentett mint neki.. Miért kell mindenkiből sztárt csinálni?
- Lottie.... - nyitott be egy kicsit gondolom valamelyik lány mert érdekes lenne ha mondjuk Zayn bejönne lányos hanggal.
- Hagyj magamra! - mondtam a párnámba.
- Én csak segíteni szeretnék... - mondta a lány és mikor felé fordultam akkor láttam meg göndör haját.
- Danielle... - mondtam halkan és szipogtam.
- Jólvan. ne sírj.. engedd, hogy segítsek! - mondta és magához ölelt. Csak bólintottam. - Oké. akkor most mondd el, hogy mi volt pontosan... - mondta Danielle. Elmeséltem mindent részletesen és sírva.
- Lottie.. Harry egy flört király.. ne higgy neki...és Lottie...lent van Taylor és téged keres, lejössz vagy mondjam, hogy nem vagy itthon? - kérdezte újdonsült göndör barátnőm.
- Megyek.. - mondtam szipogva.
- Rendben, de nézz rám!- mondta Dani és az elfojt szemfestékem letörölte.
- Miért vagy ilyen rendes velem? - kérdeztem tőle.
- Azért mert kedvellek és fontos vagy mindenkinek és tudjuk, hogy tudsz törékeny is lenni. - mosolygott rám közben.
- De nem is ismersz annyira. - mondtam.
- Lottie.. Gracievel úgy vagytok barátnők, hogy már születésetektől mindent tudtatok egymásról?? Nem... Rám bármikor számíthatsz! Én leszek a nővéred és persze El és Pezz is persze Gracie után. - mosolygott rám és egy puszit adott a homlokomra. Ilyen ha van egy nővérem? Én ezt soha nem tapasztaltam, csak tettem.
- Köszönöm. - mondtam és rámosolyogtam.
- Mindenki lent van és Louis ideges, hogy nem csináltál e valami hülyeséget. - mondta Dani miközben mentünk le a lépcsőn. Megfogtam a kezét mert féltem. Nagy levegőt vettem és leléptem az utolsó lépcsőfokról is.
- Hál' az égnek Hercegnő! Nincs semmi baj??? - nézett végig rajtam mire csak megöleltem.
- Khm.. szóval te lennél Charlotte Tomlinson... Üdv. Taylor Swift bár gondolom be se kell mutatkoznom... Még figyelmeztetlek, hogy szakadj le Hazzáról! Érted?? Kis fiatal csitri vagy hozzá! Semmit nem tudna kezdeni veled! maradj csak a bátyusod árnyékában és húzódj vissza!! És ha  még egyszer megtudom, hogy rámászol a barátomra... neked annyi!!! - hajolt közelebb hozzám. Megijedtem így Dani kezét csak jobban szorítottam.
- Oké és akkor most beszéljünk rólad Taylor? - kérdezte unottan Zayn.
- Mit beszélnél te rólam? - kérdezte flegmán.
- Például miket csinálsz nap mint nap... - mondta Niall.
- Gyakorlok a koncertekre, video klippek..stb.. - mondta Taylor.
- Aham.... És 2 hét múlva dobod Harryt valami meggyőző ok miatt amibe persze nem te leszel a hibás és pár hét múlva már Robert Pattinsonnal jársz majd... - mondta Liam.
- Ch... - cska ennyit mondott és távozott is Taylor Swift. Én Harry felé fordultam.
- Ekkora szemét vagy?? azt mondod, hogy én másztam rád? Közben te nyomulsz és bókolsz! Akkora egy seggfej vagy!! Tönkre akarsz tenni a trükjeiddel?? Talán csak némán?? Gratulálok! Tönkretettél! Végre a bátyámmal vagyok erre te belerontasza  boldogságomba! Ennyire fáj látni, hogy boldog vagyok 2 év után???? De nem kell félned se neked se Liamnek se Niallnek se Zaynnek mert 3 nap múlva visszamegyek Doncasterbe és tovább koptatom a sulipadot! - kiaváltam neki majd minden fiúnak.. elindultam fel de megálltam. - Sőt.. nem is rontom tovább a levegőt... - mondtam és felszaladtam a szobámba, bezártam az ajtómat és elkezdtem pakolni.
- Lottie.. kérlek ne haragudj... - mondta rekedtes hangján Harry amitől csak jobban sírtam.
- Hercegnő.. ne menj el kérlek.. - mondta bátyám. Szerintem mindenki az ajtómnál volt.
- Megyek. úgyis még csomó mindent elkell intéznem.. meg itt csak zavarom a levegőt.. - mondtam miközben az utolsó ruhámat is beraktam a bőröndömbe. összezártam majd fogtam és kinyitottam az ajtót mire cska Harry volt velem szemben.
- Tényleg elmész? - kérdezte.
- Nem Harry cska leköltözök a konyhába.... - mondtam szemetforgatva.
- De ne menj el kérlek.. én annyira sajnálom.. Taylor meg se hallgatta amit mondani akartam neki.. Én nem akartalak megbántani.. - mondta a szemembe nézve.
- Még is sikerült... és ne csináld ezt.. - mondtam még mindig a szemébe nézve. Hirtelen nekinyomott a falhoz és körülbelül 5 centi választott el az arcától. Szerintem ő is észrevette, hogy gyorsabban veszem a levegőt.
- Mit ne csináljak? - kérdezte és bevetette a gödröcskéit.
- Például ezt ne.. - mondtam halkan. Még közelebb jött mikor meghallottuk, hogy köhög valaki.
- Nem zavarok?? - kérdezte El keresztbefont kézzel s mellette Louissal.
- Harry! Ezt nem hiszem el... - mondta bátyám csalódott hangon. Közben El vezetett befelé a szobámba és elkezdett kipakolni. Inkább ráhagytam.
- Lottie.. ez mi volt? Nem tanulsz a dolgokból? - kérdezte El.
- Miért te ki vagy nekem??? Senkim!! Ne parancsolgass!! - kiabáltam rá... El egyáltalán nem hasonlít Danira.
- Lottie.. tudom arra gondolsz, hogy én nem olyan vagyok mint Danielle.. nem is áll szándékomba. Én szigorúbb vagyok és csak a javadat akarom és a kérdésedet megválaszolva, egy családtag.. - mondta El.
- De engem nem fogsz szigorban tanítani mi a rossz és mi a jó.... - mondtam és kimentem a szobámból és jól be is csaptam az ajtót. A nap hátralevő részét Gracievel, Danival, Perrievel, Zaynnel, Louissal és Niallel töltöttem. Filmeztünk egész nap szinte. Mikor körülnéztem azt láttam, hogy csak Niall meg én nézzük a filmet.
- Na mit nézzünk meg még? - kérdeztem mert még nem voltam álmos és ahogy látom ő se.
- Horror? -kérdezte.
- Hát nem tudom.. - mondtam.
- Hozzámbújhatsz ha félsz. - mosolygott rám. Akkor játszunk.
- Legyen.- nevettem és már be is fészkeltem magam mellé. Utolsó emlékem, hogy Niall ad nekem egy puszit.

Louis szemszöge:

Filmeztünk egész nap. Lottie is mosolygott aminek rendkívül örülök.. Filmnézés közben elálmosodtam így felmentem aludni.
Másnap reggel kómásan mentünk le El-el reggelizni.
- Csinálunk a  többieknek is? - kérdezte mosolyogva barátnőm.
- Igen. - mondtam és adtam egy puszit neki.
- Őő Louis... te tudtál arról? - kérdezte El és a nappali felé mutatott.
- Miről kellene tudn..... - nem tudtam befejezni a mondatot mert mikor megláttam kikerekedtek a szemeim... Lottie és Niall egymással takarózva aludtak az 1 személyes fotelben. -....om... -fejeztem be mondatomat.

- Szerintem aranyosak. - mondta Eleanor

- Jobb mint Harry.. - mormogtam az orrom alatt és bementem a konyhába.

- Most mi a bajod? Niall jó lenne hozzá.. - mondta El.

- El nem érted... - mondtam egyszerűen.

- Ezért magyarázd meg.. - mondta és a szemembe nézett.

- Nem akarom, hogy összetörjék a szívét.... és rossz látni, hogy a húgom felnő.. - mondtam lehajtott fejjel mire csak egy ölelést kaptam barátnőmtől.

- Héé.. Niall meg Lottie most együtt vannak?? - kérdezte Dani..

- Szerintem tök cukik lennének.. - mondta Pezz.

- Nincsenek együtt ti bolondok.. - mondta Zayn és kivette a tejet a konyhából.

- Bárcsak én is ilyen biztosan tudnám Zayn.. - mondtam. Már mindenki az asztalnál ült csak Niall és Lottie nem, bár csak gondolnom kellett rá és beléptek felfrissülve.

- Na mizu? -kérdezte Niall.

- Jóóóreggelt! - mosolygott Lottie és kaptam egy puszit.

- Mi ez a jó kedv ő nagysága? - kérdezte Liam húgomat.

- Csak eszembe jutott valami..- mondta mosolyogva és leült az asztalhoz.

- És szabad tudnunk? - kérdezte Pezz.

- Hát szabad hisz ti is megvagytok hívva rá.. - mondta Lottie.. Niall megkérte a kezét?? Vagy mi?? - Vagyis ha akartok eljöttök majd... Év végén lesz az érettségim meg a szalagavatóm ahol keringőzni fogunk... - mosolygott.

- Jajj húgi.. az hol van még? De persze megyünk! - mosolyogtam és nagyon megkönnyebbültem.

- Csak 1 év Louis... - mondta Lottie.

- Akkor most én kérdezek.. - mondta Harry mire mindenki odanézett. - Ti együtt vagytok Niallel??? - kérdezte Hazz. Lottie és Niall egymásra néztek majd elröhögték magukat.

- Ez jó vicc.. nem vagyunk együtt nyugi. - kacsintott a szöszi a göndörkére.

~Mesi

7. rész Mi lesz ebből?

*Lottie szemszöge*

Elénekeltem a dalt. Annyira jó érzés volt, ahogy kijött belőlem minden érzés.

-Woow.!!! – hallottam egyszerre mindenkinek a hangját.

- Ennyire azért nem volt rossz. Vagy igen? – mondtam nevetve, mire mindenki követte példámat.

- Azt tudtam, hogy nincs rossz hangod, de, hogy ilyen… - ámuldozott Louis. – amikor eljöttem még nem voltál ilyen jó. Fejlődsz húgi. – veregette meg a vállam büszkén.

- Köszi tesó. Nem szívesen mondok ilyet, de… - nyeltem egy nagyot – volt kitől tanulnom. – mondtam ki végül, mire mindenki nagy Aww-zásba kezdett, Louis pedig megölelt.

- Ööö …nem akarom megzavarni a meghitt családi pillanatot, de lassan indulnunk kéne a buliba. – szakította félbe tevékenységünket Harry.

- Tudjátok mit? Meggondoltam magam. Nem akarom, hogy elmenjetek. – mondta Louis.

- Jaaaj ne mááár. Légysziii. Olyan régen voltam bulizni. – nyafogtam.

- De pont most? Ezután a Martinos dolog után? – erősködött Louis.

- Az elmúlt 2 évben kellett volna a ’vigyázó bátyj’ szerepét viselned! Nem most amikor végre jólérzem magam. Hol voltál, amikor tényleg szükségem lett volna rád? Hol??? – kiáltottam Louisra, és felrohantam a szobámba.

Berontottam az ajtón és lefeküdtem az ágyra, és csak sírtam. Sírtam és gondolkoztam. Komolyan nem értem néha Louist. Hosszú idő után újra jól érzem magam, de ő ahol csak tudja, meg akarja akadályozni. Értem én, hogy aggódik, de ez már akkor is túlzás. Ekkor valaki kopogott az ajtómon.

-Sajnálom Húgi! Tudom, hogy igazad van. Soha nem fogom megbocsájtani magamnak ezt a 2 évet. Én csak be akarom pótolni ezt az időt. – mondta Louis.

-Úgy, hogy nem engedsz szórakozni se? – válaszoltam.

-Nem. De értsd meg, hogy féltelek. Mindjárt felnősz, és…én nem akarom. – folytatta.

-Én értem, hogy féltesz, de már nem vagyok az a kislány, aki voltam. És igen, egyszer felnövök, de mindig is a te Hercegnőd leszek. – néztem a szemébe. – Szeretlek!

- Én is! – mondta és megölelt. – Na öltözz, nehogy lemaradjatok a lényegről. – mosolygott – de ne legyen nagyon kihívó.

- Igenis főnök. – nevettem. – De kint várj meg! – kezdtem el kutakodni a ruháim között.

Megtaláltam a tökéletes ruhát. Nem túl feltűnő, de egy bulira tökéletes. Kimentem, és Grac is pont akkor lépett ki a szobájából. Amikor megláttuk egymást, rögtön méregetni kezdtük magunkat.

-Mmm…dögös. – mondtam.

- Te is. – mosolygott Grac.

Ruhák:

 

Lementünk a földszintre, ahol a fiúk már vártak minket. Harry és Zayn is szépen felöltöztek.

-Nem azt mondtam, hogy ne legyen kihívó? – kérdezte viccesen Louis.

-Köszönöm. – mondtam mosolyogva.

- Akkor indulhatunk? – kérdezte Zayn.

-Persze. – vágtam rá rögtön.

- De éjfélre legyetek itthon. – mondta Louis. Ki más?

- Nyugi tesó. – mondta Harry.

- Majd jövünk!!! – kiabáltuk egyszerre kifelé menet.

Mind a 4-en beültünk a kocsiba. Harry vezetett, Zayn ült mellette, mi pedig Gracievel hátul. Az út körülbelül 20 perc volt. Amíg oda nem értünk beszélgettünk egy kicsit és zenét hallgattunk. Majd megérkeztünk a Funky Buddha-ba. Nagyon megörültem amikor megláttam a club feliratát, hisz már régóta elszerettem volna jönni ide. Harry leparkolt a kocsival, és elindultunk a bejárat felé. A kidobó emberek elég ijesztően néztek, de amikor meglátták a fiúkat, rögtön beengedtek minket. A hely tele volt emberekkel. Mindenki vagy táncolt, vagy az asztaloknál ülve beszélgetett. Egyáltalán nem olyan volt, mint azok a klubbok, ahol eddig voltam. Minden olyan szép volt, és az emberek is normálisan viselkedtek. Volt aki már most egy kicsit el volt ázva, de senki se tört-zúzott semmit. A fiúk az egyik kis asztalhoz vezettek minket.

-Mi Harryvel elmegyünk, hozunk valamit inni. Mit kértek? – kérdezte Zayn.

- Én egy Baham Mama-t kérek. – mondta Grac. Woow…rögtön egy ilyennel indít?

- Akkor én egy Zombie-t. – mondtam.

- Szóval koktéloztok? Oké mindjárt jövünk. – mosolygott rám Harry, én pedig zavartan visszamosolyogtam.

Miután elmentek a fiúk, Grac rögtön letámadott.

-Mi volt ez? – faggatott izgatottan.

-Mire gondolsz? – értetlenkedtem, mintha nem tudnám mire gondol.

-Hát ez az előbb Harryvel. – folytatta.

-Csak rám mosolygott, én pedig nem akartam bunkó lenni. – tettettem magam.

- Ahaaa… engem nem versz át. Bejön Harry igaz? – kérdezte és a pultnál álló fiúkra nézett.

-Mi??? Grac! Ne hülyülj már. – mondtam kicsit álszenten.

-Hát jó… ha nem akarod bevallani, akkor ne. De engem akkor sem versz át. – zárta le a témát Grac. Legalábbis ő azt hitte, hogy lezárta.

-Na jó…tényleg bejön. – mondtam kis hatásszünet után. Nem bírok Grac előtt titkolózni.

-Úúúúgy tudtam. – sikított.

-Shhhh… oké, hogy hangos a zene, de ennyire azért nem. Nehogy meghallják. – csitítottam egy kicsit.

-Oké-oké bocsi. De úúú… mióta? – folytatta tovább.

- Hát igazából, már amikor az X alatt először látogattam meg Louist… akkor kezdődött. – vallottam be az igazat.

- Ohh ez olyan cukii. – olvadozott barátnőm. – És ő mit gondol?

- Fogalmam sincs. Csak nem állhatok oda elé, hogy ’ömm bocsi Harry, már az első találkozásunknál nagyon megtetszettél, és ömm azt szeretném tudni, hogy bejövök-e neked’. – mondtam.

- Igen. – szólalt meg egy hang mögöttem. Jézusom! Ez ő. Hallott mindent? Hirtelen hátrafordultam.

- Harry… én… - kerestem a szavakat. És ekkor eljutott az agyamig, amit mondott. – Várj.. Igen?

-Igen. – mosolygott rám. Erre feláltam és a szemébe néztem.

- Akkor ez most azt jelenti, hogy… - kezdtem bele a mondatomba, de Harry közbe vágott.

- Igen. – mondta még mindig azzal a gyönyörű mosolyával.

- Louis meg fog ölni. Mindkettőnket. – mondtam félig nevetve, de egyben kicsit félve is.

- Nem érdekel. – mondta és megcsókolt. El sem hiszem. Megcsókolt. Mindjárt összeesem.

Elváltak ajkaink. Egy darabig csak néztük egymást, majd leültünk. Ránéztem Gracre, aki 1000 wattos mosollyal itta a koktélját.

*Eközben Louis szemszöge*

- Niall becsuknád a hűtőt??? Az egész lakásból Északi-Sarkot csinálsz. – kiabáltam a nappaliból a konyhába.

- Jó-jó mindjárt, de nem akarok megteríteni ezért a pár falatért. – mondta.

- Pár falat??? Már a fél hűtő üres. – mentem oda hozzá.

- De mióta Lottie-ék elmentek bulizni nem is ettem semmit. – nyafogott a kis haspók.

- Niall. 10 perce mentek el. – mondtam, és becsuktam a hűtőajtót.

- Úgyis épp be akartam fejezni. – mondta sértődötten, mire én csak nevettem.

 Visszamentem a nappaliba és leültem a TV elé. Pont Sponga Bob ment, amit imádok. Elkezdtem énekelni, amit Liam is meghallhatott, hisz őrült tempóban rohant felém. Együtt végignéztük a 6 részes marathont, majd kimentünk a konyhába, hisz már mind a ketten éhesek voltunk.

-Éhen halok.- mondtam.

-Én is. –folytatta Liam. – Palacsinta? – kacsintott mosolyogva.

-Jöhet. – csillant fel a szemem.

10 perc múlva már majszoltuk is a palacsintákat. Liam 10-et evett, én 13-at. Hát igen…palacsintából bármennyit meg tudunk enni. Ez egy közös pontja a banda tagoknak. Előtte ezért még csináltunk egy képet a remekműről, hogy berakhassuk a palacsinta mappába. Ez egy furcsa szokás, de minden palacsintánkat, amit a banda létrejötte óta eszünk, lefényképezzük, és berakjuk a palacsinta mappánkba, amiről csak mi tudunk.

Itt a kép:

-Ez finom volt. – szólalt meg Liam miután elpusztítottuk a finomságokat.

- Szerintem is. Jók vagyunk. – mondtam és lepacsiztunk egymással.

- Akkor én felmegyek, és lepihenek. Elfáradtam ebben a sok evésben. Nem is értem Niall hogy bírja. – nevetett Liam.

- Oké. – nevettem én is, majd felment.

Én úgy döntöttem felnézek egy kicsit twitterre. Visszamentem a nappaliba, és elővettem a laptopot. Már épp ki akartam lépni, amikor megláttam egy képet, amit egy lesifotós készíthetett. A húgom és Harry volt rajta. Ahogy épp csókolóznak. Ezt nem hiszem el. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam ,hogy Harry rá fog mászni, és Lottie meg hagyni fogja. Felismertem a képen, hogy hol vannak. Kikapcsoltam a laptopot, és már indultam volna a Funky Buddhaba, de megálltam az ajtó előtt. Úgy döntöttem, megvárom amíg hazajönnek, kíváncsi vagyok, maguktól el mondják-e. Lekapcsoltam a villanyt, hogy még jobban meglephessem őket. Nem érdekel meddig kell itt ülnöm a sötétben… de ezt nem hagyom annyiban…

Enii~