18. rész Mi volt ez?!

Nem tudom, hogy észrevettétek e(?) de új a fejléc és a háttér is a blogon.. Véleméény?:$:)
De térjünk a lényegre: 18. rész! Remélem tetszeni fog bár alig jött ihlet azt bevallom:$ Na de akkor a lényegre:

Niall szemszöge:

Reggel mikor felkeltem az én Hercegnőm még a karjaimba aludt. Nem bírom felkelteni olyan édesen alszik, és az illata úgy csábít.
- Lottie!! Kelj fel!! - kiabálta Louis.
- Basszameg!! - káromkodtam el magamat mire Lott is felkelt.
- Niall.. minden rendben? - kérdezte álmosan a szerelmem.
- Nem Lott.. A fürdőbe leszek ne engedd be oda Louist épp most jön hozzád. - mondtam miközben befutottam a fürdőbe.
- Oké. Siess!! - ébredt fel hirtelen.
Én gyorsan berohantam a fürdőbe...igen... egy szál Ádám kosztümben, és meghúztam magam az ajtó mellett, hogy ha véletlenül kinyílna, én pont mögötte legyek.
- Gyere! - hallottam Lottie hangját. - Illetve ne gyere! 1 perc!
Leesett, hogy ugyanúgy, ahogy rajtam, rajta sincs semmi. Ez azért kicsit vicces. Visszafojtva elkezdtem nevetni, de hamar uralkodni tudtam magamon.
- Na most gyere! - kiabált újra Lott.
- Ömm... minden oké? - szólalt meg Louis kicsit kételkedve.
- Persze. Egyébként jó reggelt! Mi az a fontos dolog? - válott témát az én Hercegnőm.
- Jó reggelt! És úúúú.... ennél fontosabb most nincs. Ülj le! Nem akarom, hogy állva tudd meg ezt. - mit akar ez?? - húú... szóval az van, hogy... MEGYÜNK ÁLLATKERTBE!!!! - üvöltötte hirtelen Louis, mire én úgy mgijedtem, hogy konkrétan seggre esetem. - Mi volt ez? - hallottam barátom gyanakvó hangját. Gyorsan felálltam és hozzálapultam a falhoz.
- Biztos az üvöltésed széttörte a tükröt. - mondta Lottie fáradtan, de egyben viccesen. - És most komolyan??? Ez az a HATALMAS hír??? Najó...Szia Louis. - mondta Lott, és hallottam, hogy kitessékeli Lou-t a szobájából.
- 1 óra múlva indulunk! - kiabált Lou az ajtó mögül.
Én kifujtam az eddig visszatartott levegőt.
- Kijöhetsz. Minden tiszta. - jött a fürdőszoba ajtajához Lott, mire én kislattyogtam, fájós hátsómmal. - Ohhh. - nevetett.
Ekkor megint eszembe jutott, hogy elég lengén öltözött vagyok.
- Talán zavar? - kérdeztem perverz mosollyal.
- Ó emiatt nem kell aggódnod. - mondta, és egcsókoltuk egymást. - Egyébként nagyon fáj? - nevetett.
- Nem akarok róla beszélni. - jelentettem ki, mire megint elkezdett nevetni. - Gyorsan át kéne rohannom a szobámba. Csak 3 méter... csak nem vesznek észre.
- Sok sikert! - mosolygott Lott, és még egy csókot hintett ajkaimra.
Hát akkor indulás. Résnyire kinyitottam az ajtót, és kikukucskáltam. Sehol senki... gyerünk.Gyorsan kiléptem és azt a 3 métert ami Lottie szobájából az enyémbe vezet, végigsprinteltem. Ezaz nem vett észre senki. Húúú...
Kopognak... a picsába, vagy talán mégis.
- Most nem vagyok szalonképes állapotban. - szólaltam meg. Fogalmam sincs ki lehetett az, de nagyon remélem, hogy nem Louis.
- Hát az kár... pedig Lottie küldi a nadrágod... az, alsó nadrágod. - hallottam El hangját az ajtó másik oldalán. Résnyire kinyitottam az ajtót, elvettem a ruhadarabot, és gyorsan felvettem, majd kinyitottam az ajtót.
- Ccc... gyerekek... lehetnétek egy kicsit óvatosabbak is. Mindkét értelemben. - kacsintott El, és majd meg szakadt a nevetéstől.
- Szeretünk! - nyitotta ki Lott is résre az ajtaját.
- Én is drágáim! Pusszantás. - mondta El, és egy puszit küldött mindkettőnknek, majd elindult a szobája felé, de mielőtt bement volna még visszaszólt:
- Én a helyetekben most bemennék... elég nagy tömeget hallok feljönni a lépcsőn. - kacsintott újból, és eltűnt a szobájában.
Mi Lottie-val egymásra néztünk, elnevettük magunkat, és becsuktuk az ajtókat. Körülbelül 2 másodperc múlva, mintha egy tehén csorda haladt volna el a szobám előtt. Na igen... a többiek befejezték a reggelizést.
Gyorsan letusoltam, felkaptam magamra valami kirándulós ruhát (póló,nadrág,sportcipő), és lementem a konyhába.Elővettem a tejet, és a gabonapelyhet, és egy méretes adagot öntöttem mindkettőből a levesestányéromba. Elkezdtem enni, és 10 perc múlva Lott is megérkezett.
- Szia! - mondam és teleszájjal megcsókoltam.
- Neked is! És köszi, most nem kérek gabonapelyhet. - mondta nevetve, és kiszedett egy darabot a szájából. Hupsz.
Elkezdett kotorászni a hűtőben, és megtalálta a maradék rántottát. Kivette, megmelegítette, és leült mellém. Csöndben majszoltuk a reggelinket, csak a gabonapehely ropogását lehetett hallani.
- Meddig bírjuk még? - kérdezte.
- Nem tudom, de én már nehezen. - válaszoltam.
- Én is. De... Louis... és a többiek. Olyan nehéz. - szomorodott el.
- Figyelj... szerintem ne görcsöljünk ezen. Megtudják amikor megtudják. Viselkedjünk normálisan, és egy idő után úgyis lebukunk. - jelentettem ki.
- Igazad van. - mosolyodott el. - Jaj de szeretlek én téged. - mondta, és megcsókolt.
Elváltunk, és 2 mp múlva meg is érkeztek a többiek.
- Kész vagytok álomszuszékok? - kérdezte Louis, mire El-ből ismét kitört a nevetés. - Mi van veled te lyány?? - nevetett Lou.
- Ilyen hatással vannak rám. - nevetett tovább és ránk mutatott.
- Mi is szeretünk. - nevetett Lott.
- Na de most komolyan, akkor kész vagytok? - terelte vissza a témát Lou.
- Persze. Mehetünk. - álltam fel, és elindultunk a cuccainkért.
10 perc múlva már mindenki az ajtónál állt, indulásra készen. Mivel sokan vagyunk, ezért 2 kocsival mentünk. Harry, Zayn, Pezz, Dani és Liam 1 autóban, utánuk pedig Louis, El, Lott és én. Az elsőben Harry, a miénkben pedig Louis vezetett. Mi Lottie-val a hátsóülésen ültünk. Egész úton bömböltettük a zenét.  Az állatkert elég messze volt, kb. 2 óra volt az út. Elég korán indultunk, így 11-re oda is értünk, még úgy is, hogy útközben egyszer még megálltunk.
Megérkeztünk az állatkertbe, ami egy erdőben volt, hogy még otthonosabb legyen az állatoknak. Mikor kiszálltunk a kocsikból, rögtön megrohamoztuk a pénztárat, és a rajongók is minket. Szerencsére nem voltak sokan, így a fényképezkedést, és a jegyvásárlást is hamar letudtuk. Bár az egyik rajongó, mikor képet csinált velem, és Lottie-val, megjegyezte, hogy szép pár lennénk együtt, de ezt rajtunk kívül senki más nem hallotta.
Megvettük a jegyeket, és elindultunk a bejárat felé. Hamar bejutottunk, és egyből mindenkiből előjött a gyerek.
- Úúúúú ide menjünk... ne ne mert oda... úúúú!!!! - kiabálta szinte mindenki.
- Najó emberek. Figyelem! Mivel úgy látom nem nagyon lehet majd titeket kordában tartani, mindenki oda megy ahova akar, de mindenki érjen vissza ide, a bejárathoz 5-re. Értve vagyok? - szabta meg a szabályokat Liam. Az egyetlen érett felnőtt közöttünk, bár miután ezt elmondta, ő is rohant Dani-val mindenfelé.
- Megyünk együtt? - kérdeztem Lott-tól.
- Persze. - mosolygott, és elindultunk.
Mindenhova bementünk, és mint egy igazi pár, akik felvállalják a kapcsolatukat, kézenfogva sétálgattuk, persze azért ügyelve a többiekre is. Rengeteg képet csináltunk, és amikor visszanézük őket, előkerült a gépemről egy régi közös képünk, még az X idejéről:

- Júúj!!! Ez de régen volt! Te jó ég! Milyen cukik voltunk! - olvadozott Lott.
- Te még most is cuki vagy. - mondta aranyosan.
- Ohh... ne csináld ezt. - pirult el. - De nálad nem cukibb.
- Ez nem igaz. Te vagy a legédesebb a világon. Még a cukornál is édesebb. - folytattam.
- Nem igaz, mert te még az édességnél is édesebb vagy. És nincs vita. - kontrázott.
- De.
- Nem.
- De.
- Nem.
"Vitánkat" csak egy dolog tudta megszakítani. Hirtelen, egyszerre csókoltuk meg egymást. Nem törődtünk a környezetünkkel, bár nem egy forgalmas helyen voltunk, de bárki megláthatott volna. De ez most nem érdekelt. Csak, hogy vele lehetek.

* Louis szemszöge*

El-lel olyan jól éreztük magunkat. Megnéztünk minden állatot, és mindegyikkel le is fotózkodtunk. Annyi hülyeséget csináltunk, hogy szerintem már megőrültek tőlünk az emberek. Vettünk vattacukrot, meg fagyit, és jégkását is. Sikerült őket baleset nélkül elfogyasztonunk. Ez nálunk ritkaság. Épp a kengurukhoz értünk, amikor olyat láttam, amire egyáltalán nem számítottam. Ahogy a húgom, és az egyik legjobb barátom csókolózik. El sem tudom mondani, milyen ideges lettem. El megpróbált nyugtatni, hogy Niall semmi rosszat nem tesz a húgommal, és, hogy tényleg szeretik egymást, de nem tudtam arra figyelni, amit mondott. Az indulataim irányítottak, és olyat tettem, amit később rettenetesen megbántam.
- Hé ti! Mi a francot csináltok? Mi ez itt? - kiabáltam rájuk, miközben feléjük rohantam. Rögtön elváltak egymástól, és ekkor történt az, amit nem akartam. Teljes erőmből behúztam egyet Niall-nek. Az ütéstől azonnal hátraesett a padról, amin ültek.
- Te normális vagy? - kiabált rám Lottie sírva, és azonnal Niall mellé ült, aki véres orral feküdt a füvön. - Niall? Magadnál vagy? Jól vagy? Úristen! - sírt Lottie.
El rögtön hívta Liam-et, hogy jöjjön ide, és vigye el őt kocsival a kórházba.
- Liam. Igen én vagyok. Azonnal gyertek a kengurukhoz. Louis bevert egyet Niall-nek, és nem tudjuk mi van vele. Úgy tűnik, hogy magánál van, de nem válaszol semmire. Siess kérlek!! - mondta már El is sírva, és letette a telefont.
- Niall!!! Válaszolj kérelek! - sírt tovább Lottie. Nem is értem mi ütött belém. Én nem vagyok ilyen. Hogy tehettem ezt a barátommal? Annyira dühbe gurultam, hogy képes voltam bántani őt.
- Lo-ttie... - nyögte ki végül Niall.
- Igen!! Niall! Hogy vagy? - kérdezte aggódva Lott.
- J-jól. Lou-uis... Sa-sajnálom. - mondta ki lassan barátom.
- Ne! Ne mondj ilyet! Én sajnálom. Nem értem, mi ütött belém. Annyira...sajnálom... - mondta a végét már félig sírva, és elvonultam a többiektől. Mit gondolhatnak most rólam? Főleg Lottie...

*Niall szemszöge*

Hirtelen egy ütést éreztem, és lüktető fájdalmat. Hátraestem, az is eléggé fájt, de a fejem folyamatosan lüktetett, az orromat pedig nem is éreztem. Hallottam, hogy beszélnek hozzám, de nem tudtam válaszolni, forgott körülöttem a világ. Nagyon szédültem, de megpróbáltam erőt venni magamon, és kinyögni valamit.
- Lo-ttie... -  csak ennyi jött ki a számon.
- Igen!! Niall! Hogy vagy? - kérdezte aggódva Lott.
- J-jól. Lou-uis... Sa-sajnálom. - mondtam ki nehezen, és nagyon lassan.
- Ne! Ne mondj ilyet! Én sajnálom. Nem értem, mi ütött belém. Annyira...sajnálom... - mondtam a végét már félig sírva, és elvonult tőlünk.
Nem volt erőm mást mondani, így csak feküdtem, és figyeltem a többieket. Hirtelen befutott Liam és Dani.
- Siettünk amennyire csak tudtunk. Haver, hogy vagy? - jött oda Liam.
- Me-megvagyok. - dadogtam fáradtan.
- Most óvatosan felemellek, és elviszlek a kocsiig. - halottam ismét Liam hangját.
Ekkor lassan a lábamhoz, és a fejemhez tette kezeit, és felemelt. Ekkor újra éreztem azt az erős fájdalmat a fejemben, így gyorsan odakaptam, és fogtam a fejem.
- Minden oké? - kérdezte Liam séta közben.
- Igen, csak... a fejem. - mondtam fájdalmasan.
Nemsokára odaértünk a kocsihoz, és befektetett a hátsó ülésre.
- Oké, még 1 ember befér. Ki akar jönni? - hallottam kintről Liam hangját.
- Én. - sírt Lott. - De én hozzá ülök, úgyhögy még valaki jöhet. - mondta, és kinyitotta a kocsi ajtót, óvatosan felemelte a fejem, beült, és visszarakta a térdére. Olyan megnyugtató volt újra a közelében lenni. Nem sokkal később Liam és Dani ültek be előre, és lassan elindultunk. Már jobban éreztem magam, de ekkor pedig az orrom kezdett el nagyon fájni. Lottie odatarott egy zsebkendőt, ami lassan megtelt vérrel, majd kicsrélte azt egy tisztára. Ezt körülbelül 5-ször tette meg.  Az út elég hosszú lehetett, mert azt vettem csak észre, hogy elaludtam, és szerelmem kelteget óvatosan a kocsi hátsó ülésén...

Mesi~ and Enii~

Ui.: Tudom..rövid lett. Sajnálom... csak hagyni akartam a kövi részre is ebből a témából:)) <3 azért remélem tetszik:))