14. rész Ez a Mi titkunk marad örökre!

Lottie sszemszöge:

"Egy fekete helységben vagyok, szinte vak sötét lenne ha a felettem lévő lámpa nem világítana, csak az ad fényt. Hangokat hallok, valaki jön, el kell futnom de nem tudok. Hirtelen leültetnek egy székre mire nagyot sikítok.
- Maradj nyugton és nem fog fájni.. - mondta az ismerős hang, de az arcát nem látom.
- K-Ki vagy?? - kérdezem remegő hanggal.
- A végzeted. - mondta és bár nem láttam de tudtam, hogy mosolyra húzódik a szája. Lassan a nyakamhoz érintett valami vékony és hideg fém szerűséget, mikor elkezdte húzni a nyakamon megéreztem a kést. Lassan húzta végig de nem hagyott nagy sebet, hirtelen leletem kötözve, majd elkezdte szurkálni a karom, lábam majd a hasamba döfte a kést mire megint sikítottam."

- Lottie!! Charlotte!!! - kiabált húgom, hogy felébredjek. Gyorsan megnéztem mindenem és megbizonyosodtam benne, hogy csak egy álom.  -Jól vagy? - kérdezte.
- I-Igen.. Azt hiszem elmegyek lefürdeni. - mondtam és elindultam.
- Anya hív! - mondta Fizzy.
- Majd megyek, elkészülődöm. - mondtam és becsuktam a fürdőm ajtaját. Levettem a pizsamám és ledobtam a földre, megtöltöttem a kádat, jó meleg vízzel és összefogtam a hajam majd beleültem. Ellazultam. Gondolkoztam az álmomon, Niall-ön és Harryn na meg, hogy mit kapok majd anyutól. Nem tudom, hogy meddig lehettem bent, de arra eszméltem fel, hogy kopognak.
- Hé Lott!! Élsz még?? - hallottam Pezz hangját.
- Igen! De te mit keresel itt? - kiabáltam.
- Jöttem hozzád elhozni a magassarkúdat amit nálam hagytál. - nevetett.
- Máris megyek. - mondtam. Kiszálltam a  kádból, leengedtem a vizet és magamra húztam a köntösömet miután megtörölköztem. - Szia Pezz! - mondtam neki és megöleltem.
- Hogy vagy szerelmem? - kérdezte mosolyogva.
- Hát most volt egy borzalmas álmom, fáj a fejem kicsit izomlázam van és a torkom is kezd fájni, és tegnap elmondta Harrynek, hogy szeretem, fázom........
- Várj mi??? elmondtad Harrynek, hogy szereted?  - vágott közbe a szavamba.
- Nem... Vagyis, de.... - mondtam halkan.
- Akkor most elmeséled. - mondta és én szépen elmeséltem mindent.
- Hát ez.... Nem tudom.. - mondta a lila hajú barátnőm.
- Véleményed van? - kérdeztem.
- Szerintem ne éld bele magad, sőt még várj ezzel én nem akarom, hogy szomorú légy.. - mondta Pezz.
- Oké-oké... maradsz ebédre? - kérdeztem.
- Nem, köszönöm.. megyek próbálni a csajokkal, nemsokára turné. - mondta és kicsit se örült.
- Hm.. puszilom őket. - mosolyogtam.
- Átadom, de most megyek. Vigyázz magadra Élet!! - mondta és megölelt.
- Igyekszem Szívem! - nevettem. Mikor becsukódott az ajtó a hajamat kiengedtem és egy kicsit megborzoltam. Mosolyogva néztem széjjel az "új" szobámba, nagyon tetszett. Felvettem egy rövidnadrágot és egy rózsaszín trikót amire feketével az volt ráírva, hogy : "Let's get wild". Hajamat még egyszer összeborzoltam egy kicsit és nagy levegőt vettem majd elindultam le.
- Hol van már az a lány?? 20 perce küldtem fel Fizzy-t és még nincs itt. - idegeskedett anya.
- Anya, most ment fel hozzá Perrie és az előbb jött le szóval most már nemsokára itt lesz. - mondta Fizzy.
- Mikor lesz kééész a palacsintaa?? - nyavajgott Louis és én pont ekkor értem le.
- Jó reggelt. - köszöntem mosolyogva.
- Na végre kisasszony. Mi tartott eddig?? - szinte kiabált már anya.
- Jay.. - mondta Dan de egyből abbahagyta amikor anya ránézett.
- Fürödtem anya.. - mondtam és leültem. Mindenki csendben ült az asztalnál. Pár perc múlva anya az asztalra rakta az ebédet ami persze palacsinta volt. Egyből elvettem vagy 4-et és mindet megkentem nutellával.
- Lott ide adnád a répa krémemet? - kérdezte bátyám.
- Daisy, lécci! - mondtam húgomnak mert ő közelebb volt hozzá.
- Phoebe! - mondta húgom. Na ez vicces.
- Dan légszíves! - mondta Phoebe és így sorba adtuk egymásnak amin a végén röhögtünk csak anya nem.
- Anya.. ha a tegnapról van szó akkor majd ebéd után beszéljük meg kérlek. - mondtam és beleharaptam a palacsintámba.
- Nem ilyen voltál Lottie. - mondta anya egyszerűen. Nem válaszoltam csak ettem. Louis folyton bökdösött mire meguntam és egy hatalmasat "böktem" rajta, csakhogy leesett a székről. Elkezdtünk nevetni a húgaimmal.
- Héé! Ez nem vicces! - nyavajgott miközben felállt a földről.
- Szerintem az! - mondta Fizzy.
- Kellett neked bökdösnöd engem. - nevettem.
- Charlotte Tomlinson! A nappaliba! MOST! - kiabálta anya olyan szinte, hogy megijedtem eléggé. Felálltam az asztaltól és elindultam be a nappaliba.
- Mi ez a viselkedés? - kiabált anya.
- Milyen viselkedés? - kérdeztem.
- Úgy öltözöl mint egy r*banc, szó nélkül elmész itthonról és utána szemtelenkedsz! - kiabált.
- Először is.. szóltam hogy elmegyek másodszor most a saját lányodat ribancoztad le! - mondtam még nyugodtan.
- Igen? És a szobafogságodra nem emlékszel? Tudod, miután leöntötted Ginát festékkel? - kérdezte kiabálva. Itt már nem bírtam tovább.
- Esküszöm, hogy már kezdem azt érezni, hogy nem vagyok a lányod!! Mindig a kis Gina pártját fogjátok és soha nem érdekel téged, hogy MI hogy érzünk és, hogy MI mit akarunk!!! - kiabáltam.
- Ne emel fel a hangodat! - kiabálta.
- Mert akkor mi lesz??? Megijesztettem a kis Ginát és akkor szobafogság megint? - kiabáltam nyávogós hangon mire egy nagy pofont kaptam.
- Lottie. Kérlek.. - mondta anya és könnybe lábadt a szeme, én már sírtam.
- Hagyj békén! Utállak! - kiabáltam neki majd elviharoztam otthonról. Futottam ahogy csak tudtam. Sokan megnézhettek, hogy egy bőgő lány miért fut át a városon mezitláb?! de nem érdekelt, egyenesen az Elmfield Parkba. Leültem a kedvenc helyemre. Anyáék folyton hívtak. Már kezdett sötétedni de nem érdekelt ahogy az sem, hogy holnap suli. Haza biztos nem megyek. Elkezdtem tárcsázni egy számot. Párat csöngött és már fel is vette az a személy akit kerestem.
- L-Liam.. - pityeregtem a szánalmasságomon.
- Lottie?? minden rendben? Otthon vagy már? - Kérdezte. Gondolom Louis őket is felhívta.
- Nem. - mondtam.
- Lottie! Menj haza! - mondta Liam.
- NEm fogok hazamenni! - vágtam rá egyből.
- Oké.. Akkor hol vagy? Én nem tudok érted menni, Zayn Perriéknél van, Harry meg otthon anyukájánál. Figyelj, mondd meg hogy hol vagy és felhívom Niallt hogy menjen érted oké? - kérdezte a kedves hang.
- I-Igen. Csak siess mert fázom. - mondtam sírva.
- Igyekszem Hercegnő! De ahhoz meg kéne mondd, hogy hol vagy. - mondta kicsit nevetve mire én is elmosolyodtam.
- A kedvenc helyemen, Elmfield Park nyugati részénél a Nagy kanyarba. - mondtam
- Az a neve az "utcának"? - kérdezte.
- I-igen. Itt ülök a fa alatt. - mondtam.
- Oké máris küldöm Niallt! - mondta és le is tette.

Negyed óra -20 perc múlva valaki futott felém. Egyből felismertem, Niall. Felálltam és odafutottam és szorosan megöleltem.

- Tudod, hogy aggódtam? - kérdezte.

- Sajnálom! - mondta és belefúrtam magam a vállába és elkezdtem sírni.

- Lottie, nyugodj meg nincs semmi baj! Hazaviszlek jó? - kérdezte.

- Nem! Kérlek ne vigyél haza! - mondtam miközben a szemébe néztem.

- Ahj.. Jó akkor eljössz hozzám. - mondta.

- Oké. - mondtam és elindultam mellette. Megfogta a kezem útközbe amit nem bántam, hirtelen jött egy üzenetem.

" Gondolkoztam Lott... Én nem akarom ezt az egészet, nem tudok várni és rájöttem mást szeretek! Sajnálom! H.x"

A szemeim újra megteltek könnyel. Niall is elolvasta az üzenetet.

- Tudtam!! Én már a koncerten is tudtam! Ezt nem hiszem el. - mondta és megölelt.

- Olyan rossz.. - sírtam megint. Már elegem van magamból. Elindultunk a kocsi felé majd beültünk. Végig bambultam az utat közben hallgattam a  zenét és hagytam, hogy Niall simogassa a lábam. Egyszer csak a Live While We're Young című számuk ment a rádióban amit végig énekeltem. Majd pont Niall-höz értünk. Igazából most rá van szükségem és ezt Liam is tudta és csak duma, hogy nem érnek rá. El akarom felejteni Harry-t örökre. bementünk a házba majd körülnéztem amíg Niall gyorsan megfürdött és adott nekem ruhát. Elmentem én is fürdeni persze jég hideg vízben. 10 perc múlva végeztem mindennel és kaptam egy jó hosszú felsőt ami nagyon tetszett, lehet elcsórom tőle. Kimentem a fürdőből és egy mosolygós szőke fiú ült az ágyon és engem nézett végig tetőtől-talpig. Hirtelen felállt és közel jött hozzám majd megfogta az arcomat.

- Szabad? Kívánlak. - mondta mire én magamhoz húztam és megcsókoltam.

- Őszintén mondom neked és nem azért mert bánt az Isten.. Én is akarlak téged! - mondtam.

- Tényleg? - kédezte Niall a csókunk után.

- I-Igen. - mondtam.

- Mégis bizonytalan vagy. - mondta egyszerűen.

- Csak én még... - mondtam de megakadtam.

- Még szűz vagy. - mondta Niall helyettem.

- I-Igen. - dadogtam megint.

- Ha csak ez az akadálya esküszöm vigyázok rád! - mondta a megnyugtató hang.

- Hiszek neked. - mondtam és ledőltem az ágyra persze ő volt alattam.

- Szeretem ha egy csaj vad. - mondta a csókunkba amin csak mosolyogtam. Rájöttem én kötődök igazából hozzá és tényleg akarom. Hirtelen fordított a helyzetünkön így én kerültem alulra.

Ezután hirtelen levette rólam a pólóját majd az arcomtól a hasamig végigpuszilta mindenemet.

- Van egy kis felesleg rajtad. - mondtam és kikapcsoltam a nadrágját és a "kicsi" Niall már ágaskodott. Bénáztam egy sort a nadrágjával de segített nekem lehámozni róla. Hirtelen a hideg kezével a hátamhoz nyúlt és egy mozdulattal kikapcsolta a melltartómat és lehúzta rólam. Reflexből a melleim elé kaptam a kezemet.

- Ne! Gyönyörű vagy. - mondta és elvette onnan kezeimet.

Louis szemszöge:

Anya idegesen jött vissza.

- Minden rendben? Hol van Lott? - kérdeztem, de anya csak sírt.

- Anya!!! - mondta Fizzy hangosabban.

- Elment.. Elfutott! - mondta hangosan.

- Azonnal meg kell keresnünk! - mondta Dan.

- B*ssza meg!!! - káromkodtam és elkezdtem bepittyegni Zayn számát.

Louis: Zayn!!! Nem vagy Doncaster környékébe? Vagy a húgom nem hívott? 

Zayn: Csá Tesó! mi? Nem és nem.
Louis: A fenébe! Hívj ha jelentkezett nálad! 

Zayn: De Lou! Mi történt?
Louis: Elszökött, de le kell tennem.

és már le is tettem. Még felhívtam a többi 4 fiút meg Danit, Pezz-t és El-t is de senki nem tudja mi lehet vele. Közben már fél DOncastert körbefutottam míg anyáék kocsival mentek.

Már este 7 óra van és a húgom sehol. Ez nem lesz jó. Fáradtan sétálunk be a házba én mentem be utoljára így egy ajtócsapást hajtottam végre mérgemben.

- Anya!!! Én nem tudom mit csinálok ha nem kerül elő!!! - kiabáltam.

- Sajnálom.. az én hibám.

- Miért kellett kiabálni vele? - kérdezte Daisy.

- Akkor nem ment volna el! Ki tudja hol lehet?! És ha valami baj történt? A telefont nem veszi fel!- mondta szinte sírva Phoebe.

- Nyugi lányok.. Elő fog kerülni. - mondta Dan.

- Mi lenne ha Gina eltűnne? Akkor is Nyugiznál??? - kérdezte Fizzy Dantól.

- Ezzel nem oldunk meg semmit.. - mondta anya.

- Igaz is!! Akkor miért kellett ez? - mérgembe a falhoz vágtam a vázát és elindultam megin a város utcáin, bementem az összes parkba még a kedvenc helyére is és nem találtam. Utolsó reményem Gracie vagy Amy.

Gracie: Szia Lou! 

Louis: Nincs nálad Lottie?

Gracie: Nincs miért?
Louis: És Amynél?? 

Gracie: Nála sincs mert itt van mellettem.

Louis: A p*csába! Hívjatok ha jelentkezik nálatok kérlek!! 

Gracie: Louis William Tomlinson! Telefonon keresz6tül foglak meggyilkolni ha nem mondod el mivan vagy ha baja esik Lottienak!

Louis: Eltűnt Grac!!! nem tudjuk, hol keressük. Most mennem kell. Sziasztok.

És már le is tettem. Hazamentem és csapkodtam össze vissza majd a szobámba ültem.

Lottie szemszöge (+18):

Már pucéran feküdtünk egymáson.

- És most nem kell tenned semmit, csak lazulj el és csak én kényeztetlek téged! - mondta Niall. Csak bólintottam egyet, hogy megértettem. Elkezdte izgatni a csiklóm majd hirtelen feldugta 2 ujját nekem ami fájt így felnyögtem, de ez élvezetté alakult. Miután végzett a nemi szervével kezdet el ugyan ezt majd feldugta nekem, hihetetlenül fáj így karmolásztam a hátát és sikítottam, de hirtelen az ajkait az én ajkaimra tapasztotta és lágyan megcsókolt. Én még a hátát karmolásztam amitől beindult és még durvábban csinálta.

- Niall!! Ne feledd! - mondtam lihegve. Egyből megértette és lassított a tempón.

- Sajnálom. - mondtam és elkezdett csókolgatni. Kerestem az ajkait de a nyakamon találtam meg, épp kiszívta. Remek.. lesz mit takargatnom.. de most nem izgatott csak a vele eltöltött idő. A hátam ívbe feszült.

- Niall!! - sikítottam fel.

- Még várj 1 percet! - mondta és hihetetlen gyorsasággal kezdet el tolni ami fájt nagyon és így beleharaptam a nyakába aminek köszönhetően elment majd utána én is. Teljesen megizzadtam, lihegtem össze-vissza.

- Megbántad? - kérdezte.

- Nem! Egyáltalán nem! - mondtam. Igen, most már 100%-osan kötődni fogok hozzá.

- Eszméletlen voltál. - mosolygott majd megcsókolt.

- Örülök, hogy te vetted el a szüzességemet. - mondtam a csókunk után majd befeküdt mellém én pedig rá a mellkasára. Szorosan magához húzott.

- A 2 nappal ezelőtti koncerten amikor Harryvel beszéltem, azt mind hallottad igaz? - kérdezte.

- Igen. - mondtam.

- Rendben. Jóéjt Hercegnő! - mondta és egy puszit nyomott a fejemre.

- De ezt mire érted? - kérdeztem.

- Hagyjuk. - mondta.

- Holnap úgy is kiszedem belőled. Jóéjt Szőke Manó! - mondtam és adtam egy puszit neki majd be is aludtam pár perc múlva.

Másnap reggel mikor felébredtem Niall nem volt mellettem. Pánikba estem, hogy ennyi volt, ennyire kellettem. Elkezdtek folyni a könnyeim és a körmeimet babráltam.

- Jó reggelt Hercegnőm! - nyitott be Niall egy szál alsóban és egy tálca volt a kezében tele kajával. -Miért sírsz? - kérdeztem.

- S-Semmi!! - mosolyogtam és Niall leült mellém és az ölembe rakta a tálcát. - Ezt nekem? - kérdeztem.

-Megérdemled és amúgy is, szeretek azoknak főzni akiket szeretek. - mondta és adott egy csókot.

- Hát akkor együnk! - mosolyogtam és beleszúrtam a villát a rántotta szélébe. Niall szája elé raktam a villát rajta a rántottával majd hirtelen megette azt amin nevettem. 

Annyit ettem, hogy már tele vagyok. Niall lerakta a tálcát a földre.

- Elmennék fürdeni.. - mondtam.

- Mehetek veled? - kérdezte perverzen.

- Hát nem is tudom... - mondtam de hirtelen felkapott az ölébe az én "hercegem" és bevitt a fürdőszobába. Teleengedte a hatalmas kádat majd beleültünk.

- Niall.. én érzek valamit irántad de az a valami nem olyan erős... - mondtam.

- Tudom. De én még mindig szeretlek. - mondta. Sokáig elvoltunk a vízbe mikor kiszálltam eléggé fájt a fenekem, talán a tegnap estétől. Megtörölköztünk, felöltöztünk majd tv-ztünk egész nap.

- Figyelj.. felhívom Louist, hogy ma hazamegyek. - mondtam Niallnek.

- Oké. - mondta és kaptam egy gyors csókot.

Louis: Lottie!!! hol vagy? Jól vagy? Nem történt semmi baj? Kinél vagy?

Lottie: Louis. Jól vagyok, nem történt semmi baj és Londonba vagyok.

Louis: ÉS kinél? 

Lottie: Aaaz.... 1D házba.. 

Louis. Megyek érted!!!

Lottie: nem fontos! Niall azt mondta, hogy hazavisz.

Louis: Niall? Oké. De induljatok most, kérlek!
Lottie: Rendben! Szia.

Louis: Lottie!
Lottie: Igen?

Louis: Ugye... nem történt semmi olyan Harry és közted? Vagy Niall és közted?

Lottie: Te hülye vagy??? 

Louis: Jó-jó, siess!

Ezzel leraktam.

- Niall akkor lassan indulunk? - kérdeztem.

- Aha!! Én felőlem mehetünk! - mondta.

- Oké akkor mehetünk. - mosolyogtam. Niall bezárta a házat majd kézen fogva sétáltunk el a kocsiig. Jól éreztem magam nagyon Niallel.

30 perc múlva megérkeztünk.

- Niall..

- Igen? - kérdezte.

- Ez ugye a mi titkunk marad? - kérdeztem.

- Igen! Ez a Mi titkunk marad örökre! - mondta és megcsókolt még gyorsan.

- Akkor induljunk. - mondtam és Niall kiszállt a kocsiból majd nekem is kinyitotta. Mindenki kilépett hirtelen az ajtón.

- Lottie!! - futott hozzám anya. Ő megölelt én csak álltam. - Annyira izgultam! - mondta nekem.

- Hercegnő! - jött Louis is. őt már megöleltem.

- Ilyet még egyszer ne csinálj Lottie!- mondta bátyám.

- Oké. - mondtma egyszerűen majd a húgaimat is megöleltem.

- Niall, hogy találtátok meg? - kérdezte Louis.

- É-Én hívtam Liamet és Niall-t elküldték értem és odavitt a többiekhez az 1D házba. - mondta zavarosan. Furán nézett rám Gina, de ez sem érdekelt most, most nem.

Mesi~