13. rész A koncert

*Lottie szemszöge*

 

,,Nevettem mire Niall fölém támaszkodott, majd megcsókolt egyre hevesebben és hevesebben........”

-Akkor jó éjt! -  Szakítottam meg csókunkat és bedőltem az ágyba. Alig tudtam a nevetésem visszafolytani.

-Ez most komoly? Nemáár…lécciiii. Most így itt hagynál? – kérdezte és kicsi Niallre nézett, aki már nagyon ágaskodott.

Ekkor kitört rajtam a nevetés, de amilyen hamar elkezdtem, olyan hamar el is elkomolyodtam, … mert eszembe jutott Harry.

-Figyelj Niall. Meg kéne beszélnünk valamit. – fordítottam komolyra a szót.

-Mi a baj? Sajnálom, ha túlságosan nyomulósnak tűntem. Egyáltalán nem akartam, csak már nem bírom nélküled. Egyszerűen megőrjítesz. – mondta kedvesen, de egyben irtó szexin.

-Nem, dehogyis. És épp ez a baj. Hogy te is engem. De…nekem ez nem megy. Zsákutcába jutottam. – sóhajtottam.

-Mondd el. Kérlek. Te is jobban fogod magad érezni, és talán tudok segíteni. – ajánlotta fel segítségét.

-Hát jó… de nem hiszem, hogy nagyon fog tetszeni. – vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem. – Az a helyzet, hogy nagyon jól érzem magam veled, és kezdek beléd szeretni. Viszont… valahogy mégsem érzem ezt teljesnek. Sosem vagyok felhőtlen amikor veled vagyok, mert van valaki aki folyamatosan eltereli a gondolataimat.

-Harry? – szomorodott el szőke barátom. Annyira sajnáltam szegényt. Olyan aranyos.

Nem szóltam semmit, csak lehajtottam a fejem, és bólintottam.

-Annyira sajnálom. – mondtam, és megöleltem, mire legördült egy könnycsepp az arcomon. Csak sírtam, és sírtam. Niall karjaiban.

-Shhh…Ne sírj. Nincs semmi baj. Nem haragszom. – nyugtatgatott. Miért ilyen kedves velem? Meg sem érdemlem őt.

-Most mi lesz? – kérdeztem, még mindig hozzá bújva.

-Megoldjuk. Most ne gondolj semmire. Csak aludj. – mondta, és lefektetett az ágyra.

Annyira meg tudott nyugtatni. Ott feküdtünk egymás karjaiban, és szép csendben elaludtunk.

*Reggel*

A tegnap estéhez képest, viszonylag nyugodtan ébredtem. És ekkor leesett, hogy Niall nincs mellettem. Hirtelen kipattant a szemem. Felültem az ágyon, és szétnéztem a szobában. Egyszer csak megpillantottam egy levelet az éjjeliszekrényen. Gyorsan kinyitottam, és olvastam:

 

Jó reggelt Hercegnő!

Sajnálom, hogy nem tudtam megvárni, amíg felébredsz, de hamar el kellett jönnöm. Készülnünk kell a koncertre, amire mindenképp gyere el. Küldj egy SMS-t, ha itt vagy az arénánál és szólok a biztonsági őröknek, hogy engedjenek be téged, hozzánk.

Ami pedig a tegnap estét illeti. Ezt mindenképp meg kell beszélnünk, együtt. Te, Én, és Harry. A koncert után kéne közvetlenül, mielőtt Taylorka letámadná. Majd még beszélünk róla.

Jó készülődést!

Niall xx <3

ui.: Tényleg gyere el! <3

 

 

Amikor elolvastam, ismét előtörtek belőlem a könnyek. De hirtelen leesett valami. Taylor mit keres itt. Hisz őt lecsukták! Ez a nő még a halálból is képes lenne visszatérni?? Ennek mindenképp a végére kellesz járnom.

Ránéztem az órámra, ami 9-et mutatott. Szóval még van időm, hisz a koncert csak 4-kor kezdődik. Gyorsan felöltöztem, és lementem a konyhába, ahol csak anya sürgött forgott.

-Szia anya! – köszöntem neki, és leültem.

-Szia Lottie. Mi újság? – kérdezte anya. Teljesen más volt mint általában. Ezt Dan és az átok lánya teszi vele. Végülis Dan-nal már nincs annyira bajom. Aranyosabb, mint gondoltam. Viszont Gina… az idegeimre megy.

-Semmi. – válaszoltam közömbösen.  – Hol van apuci pici lánya?

- Chalotte.!! Ne legyél ilyen. Tudom, hogy nem igazán örülsz, hogy itt van, de el kéne lassan fogadnod, hisz itt fog mostantól élni.

-És az senkit sem érdekel, hogy mi mit élünk át a testvéreimmel? Minket senki nem kérdezett meg erről. Nem is törődsz már velünk. Azt se veszed észre, hogy mi folyik körülötted. Szükségem lenne rád, de te nem is figyelsz rám. – kiabáltam rá, és sírva felfutottam a szobámba. Becsaptam az ajtót, és jól bezárkóztam.

Nem értem anyámat. Oké, hogy állítólag ’’szerelmes’’, de ettől még nem kéne elhanyagolnia a saját gyerekeit. Komolyan már többet van a kis Gina-cskával, mint velünk. El akartam terelni a figyelmemet, így bekapcsoltam egy kis zenét, és elkezdtem válogatni a ruháim között, az esti koncertre. Nem akartam senkivel beszélni most, csak kicsit ellazulni. Ekkor kopogtak az ajtómon.

-Bárki is az nem menjen el!!! Senkivel nem akarok beszélni!! – kiabáltam.

-Kérlek Lottie. Beszéljük meg. – hallotam anya hangját.

Nem akartam vele foglalkozni, így nem válaszoltam rá, csak tovább bújtam a szekrényemet. Még próbálkozott egy párszor, de belátta, hogy nem nyitok ajtót, és elment. Nem szeretek így viselkedni vele, de most tényleg nem fair, ahogy viselkedik. És érezze ő is egy kicsit, amit mi is.

Nem is figyeltem az időt, csak arra lettem figyelmes, hogy az összes szám lement a albumomról. Ennyi idő eltelt volna? Ránéztem az órára, és már 3 óra volt. Woow… ez gyors volt. Most már viszont sietnem kell. Gyorsan letusoltam, megszárítottam a hajam, és felvettem a kiválasztott ruhát, hozzá egy fehér magassarkúval:

Kisminkeltem magam, és még néztem magam kicsit a tükörben.

Mire elkészültem már fél 4 volt, így hívtam egy taxit, és elindultam a kijárat felé. Reménykedtem, hogy senkivel nem futok össze. Ez nem jött össze…

-Hát te meg? Hova mész? És hogy nézel ki? – hallottam anyám hangját.

-Nem mindegy az neked? De ha ennyire tudni akarod koncertre. De erre most nincs időm, nem akarok elkésni. – vágtam vissza flegmán.

-Charlotte Tomlinson azonnal állj meg. Így nem mehetsz sehova, és nem is szóltál nekünk, hogy elmész. – kiabált utánnam anyám.

-Most már legalább tudod milyen érzés. - Mondtam séta közben. Szerencsére pont itt volt a taxim, így gyorsan beültem, és már ott se voltam. Ezt gyorsan lerendeztem.

10 perc múlva a taxi kitett az arénánál. Útközben írtam egy SMS-t Niall-nek, így mikor odaértem az őrökhöz, szó nélkül beengedtek. Hátramentem a színfalak mögé. Hirtelen megpillantottam Elt, Danit, Perriet, és a fiúkat. Szerencsére Taylor nem volt ott. Már csak az hiányzott volna.

-Szerelmem! – futott oda hozzám Perrie, és megölelt. Majd El, és Dani is.

-Szia Hercegnő! - jött oda Louis, és ő is megölelt. – Nem leszünk így jóban.

-Miért is, ha szabad tudnom? – vettem fel a fonalat.

-Te sem akarod, hogy felizguljak a saját húgomra. – mondta, mire kitört belőlem a nevetés.

-Fúúj… bolond. – nevettem, és vállba boxoltam.

Egy gyors pillantást vetettem Harryre, aki úgy tűnt, mintha pont elkapta volna a fejét, mikor ránéztem. Kicsit furcsálltam, de most nem igazán izgatott. Ránéztem Niallre, aki épp felém tartott, hogy megöleljen.

-Szia! Gyönyörű vagy! – mondta halkan ölelésünk közben. Mikor elváltunk, csak mosolyogtam rá, nem tudtam mit mondjak.

Ebben a pillanatban Paul jelent meg. Szólt a fiúknak, hogy irány a színpad, ugyanis kezdés van. A fiúk elfoglalták a helyüket, és kezdetét vette a koncert. Mi a lányokkal végig a színfalak mögött figyeltük őket. Sokkal nyugodtabb volt itt, mint a közönség sorai között.

-Lottie. Mesélj! Akkor most Niall? Vagy…én ezt már nem értem. – szólalt meg Dani.

-Az a baj, hogy én se. – mondtam. – Niall olyan kedves, és megértő. Egyszerűen imádnivaló, és tökéletes pasi. De valahogy nem tudok túltenni Harryn. – öntöttem ki szívemet a lányoknak.

-Jaj szívem. És mi lesz a folytatás? – kérdezte Pezz.

-A koncert után Niall, Harry és Én beszélni fogunk. Legalábbis úgy terveztük Niall-lel. – mondtam.

-Hát akkor sok sikert. – mondta El, és megölelt. Nem is értem miért nem bírtam a kezdetektől.

-Köszi. Szükségem lesz rá. – nevettem fájdalmasan.

Az egész koncertet végigbeszélgettük, és ujjongtuk. Amikor elérkeztek a fiúk az utolsó számhoz, nevezetesen a What Makes You Beautiful-hoz, ami egyébként az egyik kedvencem tőlük, görcsberándult a gyomrom. Mindjárt elérkezünk ahhoz a bizonyos BESZÉLGETÉSHEZ.

Lement a szám, a fiúk lejöttek a színpadról,és odajöttek hozzánk. Ekkor Niall szólalt meg.

-Harry. Beszélhetnénk? 3-an. – kezdett bele.

Harry hosszú csend után végül is belement, így elvonultunk egy kisebb szobába.

-Harry. Gondolom tudod, hogy mi a beszélgetés tárgya. – kezdtem.

-Igen. – hajtotta le fejét.

- Akkor elkezdem én. Több kérdésem is van, és én is szeretnék mondani valamit. 1-ső kérdés: Taylor mit keres itt? Nem csukták le?

- De úgy volt. De túl jó az ügyvédje, így egy időre felfüggesztették a tárgyalást. 1 hét múlva lesz a következő. Akkor dől el minden. – válaszolt őszintén Harry.

-Értem. Nem örülök neki, de legalább tudom az igazat. 2. kérdés: Miért viselkedtél úgy a strandon? Nem értelek Harry. – szomorodtam el hirtelen, és megint majdnem elsírtam magam. Szerencsére ezt sikerült elkerülnöm.

-Sajnálom. Megint. Taylor szorosabbra fogott. Mindig ki kell állnom mellette, és vele kell lennem szinte mindig. Most is csak azért nincs itt, mert fellépése van. És azt még ő sem tilthatja meg, hogy én fellépjek. És azért veszem ilyen komolyan, amit parancsol, mert megint fenyeget. Méghozzá a leggyengébb pontommal. – hirtelen abbahagyta.

-Kivel? – kérdeztem aggodalmasan. Viszont a válasza meglepett.

- Veled… - mondta ki végül. – Sajnálom, de 1 hétig még biztos nem beszélhetünk. A te érdekedben…. De azt mondtad, hogy te is szeretnél valamit elmondani. Mi lenne az?

-Én… nem merem. Sajnálom. – sírtam el magam, és odabújtam Niall-höz.

-Ti..most együtt vagytok? – kérdezte kicsit félénken Harry.

-Nem. Épp ez az. Ő téged szeret. Még mindezek után is. – mondta ki helyettem Niall. Én még mindig csak hozzábújtam.

-Ez most tényleg igaz? Lottie. Igaz ez? – próbálta keresni tekintetemet. Felnéztem, egyenesen a szemébe. Nem szóltam, csak bólintottam.

-Meg se érdemellek. Hogy tudsz még ezek után is szeretni. Szörnyen viselkedtem veled. És biztos, hogy Niall mellett nagyobb biztonságban lennél. – mondta, és én nem bírtam tovább.

- De nem érted, hogy én csak téged szeretlek. Nem tudom mit műveltél velem, de csak körülötted forognak a gondolataim. És én ezt már nem bírom. Ebbe bele fogok őrülni. Innen csak egy kiút van… - kiabáltam, de a végén gyorsan elhallgattam.

-E-Ezt most , h-hogy érted? NEM!!! NEM!!! Azt most azonnal felejtsd el!!! Én is szeretlek! – kiabált Harry torkaszakadtából. Nagyon megijesztett, de meg is lepődtem az utolsó szavain. Tényleg szeretne? De ezt már hallottam tőle egyszer, és azután semmi nem változott. Valahogy nem tudok neki teljes mértékben hinni.

-Nem tudok neked hinni. Sajnálom. – szomorodtam el, és lehajtott fejjel kisétáltam. El akartam menni, de hallottam, ahogy a fiúk elkezdenek beszélni. Tudom nem lett volna szabad megint hallgatóznom, hisz múltkor is rossz vége lett, de nem tudtam megállni.

 

-Harry várj. Most ne menj utána. Hagyj egy kis időt. De…tényleg szereted? – hallottam Niall hangját.

-Tényleg. Teljes szívemből. – Harry.

-De akkor miért viselkedsz így vele? – Niall.

-Nem tudom. – csuklott el Harry hangja. – És te? Szereted?

-Igen. De valamiért, amikor megcsókoltuk egymást, az jó volt, de nem éreztem azt a szikrát, mint amit vártam. És igen csókolóztunk. – Niall. Furcsa, de nem bántott amit mondott. Az igazság, hogy én sem éreztem azt a bizonyos szikrát. És örülök, hogy Niall is így érzi. Így már kevésbé fáj.

-Akkor ez azt jelenti, hogy… - Harry.

-Futás. – Niall.

-Köszönöm haver. – Harry. – Szent a béke?

-Szent. De nehogy még egyszer elszúrd. – Niall.

 

Úgy tűnt, hogy befejezték a beszélgetést, és valaki elindult kifelé. Gondolom Harry volt az. Nem tudom miért, de nem futottam el. Csak álltam az ajtó mögött, ami hirtelen kinyílt, és Harry jött ki rajta.

-Lottie… hallottál mindent? – kérdezte meglepetten Harry.

-Igen. – válaszoltam. – És kigondoltam valamit. Mi lenne, ha az elkövetkező 1 hétben nyilvánosan ugyanúgy viselkednénk, mint eddig? És miután Taylor végleg eltűnt az életünkből, reméljük, hogy ez így lesz, akkor majd eldöntjük, hogy mi legyen. Nekem is nehéz lesz, de te is tudod, hogy így lenne most a legjobb.

-Igazad van. – sóhajtott. – De most azért megölelhetlek?

-Hát az nincs megtiltva. – mondtam huncutul.

Ezután megöleltük egymást jó szorosan. Nem akartam elengedni, de sajnos muszáj volt.

-Akkor én most megyek. Még le kell rendeznem a fotósokat. Majd találkozunk. Szia! – köszönt el mosolyogva.

-Rendben, Szia! – mosolyogtam én is. Harry elindult az egyik ajtó felé, és mikor belépett ezernyi gép kattogását láttam. Egy egész fényözön látszott. Hát igen…a hírnév átka.

 

*Niall szemszöge*

 

Hallottam, hogy Harry elköszön Lottietól, így elindultam kifelé, mert még szerettem volna Lott-tal beszélni.

-Lottie várj! – kiabáltam utána, mert ő már elindult kifelé. Hamar utolértem, és együtt kezdtünk el sétálni a kijárat felé. – Akkor most minden rendben közted és Harold között.

-Igen úgy tűnik. – mosolygott.

-Hallottad amikor az öltözőben beszéltünk? – kérdeztem félve.

-Igen, és ha a csókos részhez akarsz kilyukadni, akkor ne aggódj. Nem haragszom, és nem zavar, sőt inkább örülök, hogy nem érezted azt a szikrát. Mivel én is így voltam vele. – mondtam nyugtatóan.

-Tényleg? Jaj, ne tudd meg mennyire megnyugodtam. – vallotta be és átöleltem.

-Akkor… barátok? – kérdezte.

-Barátok. – mondtam, és egymásramosolyogtunk.

Kimentünk a parkolóba, beültünk a kocsimba, és elindultunk a házuk felé. Az út nem tartott sokáig, de ez a kis idő is elég volt, hogy könnyesre nevessük a szemünket. Mikor megérkeztünk, már 9 óra volt. Leparkoltam a házzal szemben, és kinyitottam Lottie-nak az ajtót.

-Köszönöm, hogy hazakísértél. – mosolygott rám.

-Ugyan már. Csak természetes. – viszonoztam mosolyát.

A házban hirtelen felkapcsolódott egy villany. Láttam Lottie-n, hogy kicsit megijedt, de ez hamar elmúlt, hisz láttuk, hogy Louis jön ki a házból.

-Sziasztok gyerekek! Már vártalak titeket. Lottie. Azt hiszem bajban vagy. Ne aggódj, anya már alszik, de holnap ne számíts túl sok jóra. Eléggé ki volt akadva, amikor hazaértem. – mondta Louis.

-Nem zavar túlzottan. Majd kapok egy fejmosást, meg 1 hét szobafogságot. Na bumm. – mondta Lott nem törődöm stílusban.

-Oké-oké. Nem tudok részleteket. Majd meglátjuk mi lesz. – zárta le a témát Lou.

-Akkor én megyek is. Jó éjt! Sziasztok! – mosolyogtam.

-Neked is! Szia! – mondták szinte egyszerre. Megöleltem őket, és indultam vissza az autómhoz. Beültem, de még megvártam, hogy bemenjenek a házba. Miután lekapcsolták a lámpát, beindítottam a kocsit, és elindultam haza.

 

Írtam még egy kicsit a részhez, remélem jó lett.:) Kommenteknek most is örülnénk, az eddigiek is nagyon jól estek.:) <3

 

Enii~