15. rész Új ház... Új élet?

*Lottie szemszöge*

Végigöleltem a testvéreimet, majd be akartam hívni Niall-t a házba, de azt mondta, hogy majd inkább máskor, így tőle is elköszöntem (persze csak öleléssel), és bementünk a házba. Elindultam a szobám felé, de anya utánam szólt.

-Lottie várj! Beszéljük meg ezt kérlek. – mondta kérlelően.
-Mit kell ezen megbeszélni? Történt ami történt. Nekem semmi kedvem nincs róla beszélni. – mondtam nemtörődöm stílusban, és újra elindultam szobám felé.
-Ne csináld ezt légy szíves. Nagyon sajnálom amit tettem, de azért lásd be, hogy nem ok nélkül történt ez. Ha nem úgy viselkedtél volna, akkor mindez nem történt volna meg. – kezdett mentegetőzni.
-Hát ezt nem hiszem el. Te tényleg nem veszed észre magad? Nem is figyelsz soha arra amit mondok. És te nevezed magad jó anyának? Többet törődsz a kis Ginácskával, mint a saját lányoddal? És gondolom megint nem tetszik, ahogy viselkedek, úgyhogy tessék csak…itt az arcom, önként adom. – kiabáltam rá.

Láttam rajta, hogy mérges, de a szemébe könnyek gyűltek. Oda akart jönni hozzám, de én gyorsan felrohantam a szobámba. Elterveztem, hogy mit fogok csinálni. Louis úgy is nemsokára visszamegy a 1D házba, megkérem, hogy én is hagy menjek vele. Amikor ezen elgondolkodtam, valaki kopogni kezdett az ajtón.

-Ki az? – kérdeztem unottan.

-Louis. – jött a válasz.
-Gyere be. De csak ha egyedül vagy. – mondtam, és Louis óvatosan benyitott hozzám, majd leült az ágyra.
-Hallottam mindent. Minden oké? – kérdezte.
-Persze. Miért ne lenne? Már hozzászoktam a folytonos vitákhoz. – válaszoltam. De szeretnék kérni tőled, illetve tőletek valamit?
-És mi lenne az? – érdeklődött.
-Amikor visszamész a 1D házba, magaddal vinnél engem is? Nem bírok már itthon élni. Anya, az újdonsült tesóka… Hagy menjek veled. Kérlek. – könyörögtem.
-Biztos, hogy ezt szeretnéd? – kérdőjelezte meg döntésem.
-100%. – válaszoltam.
-Akkor természetesen. – mosolyodott el, mire én a nyakába ugrottam, és folyamatosan csak hálálkoztam.
-Viszont…  - kezdtem bele újra – nem szeretném ha Fizzy, és az ikrek emiatt nem találkoznának velem. Szóval lehetne, hogy minden hétvégén találkozunk, és néha, ha ráérünk, együtt mennénk értük a suliba, moziba mennénk, meg ilyenek. Benne vagy?
-Teljesen egyetértek veled. Nem akarom megint elkövetni azt a hibát, mint amit évekkel ezelőtt. – mondta. – Tesó hatalom?
-Tesó hatalom. – mondtam mosolyogva, és újra megöleltük egymást.

 

*1 hét múlva*

 

Ugyanúgy ültünk a szobámban Louis-val, mint 1 héttel ezelőtt.

-Hát ez a nap is eljött. Nem gondoltad meg magad azóta? – kérdezte Louis.

-Kezdem azt hinni, hogy te nem is akarod, hogy veletek lakjak. – mondtam viccesen.
-Nem, dehogyis. Csak ez mégis csak nagy döntés. – próbált mentegetőzni, mire elnevettem magam.
-Nem, nem gondoltam meg magam. Már Gracie-nek is elmondtam, a lányokkal is megbeszéltük. Már csak anyáék nem tudják. Na meg persze a fiúk. Szerinted nem fogja zavarni őket, hogy még csak nem is szóltunk? – aggódtam egy kicsit.
-Dehogyis. Niall biztos örülni fog neki. Liam imád, olyan jól eltudtok hülyéskedni, a meseimádat pedig egy újabb közös pont bennetek. Zayn-t nem hiszem, hogy zavarná, hisz alig van otthon, és amúgy sem olyan, aki fennakad az ilyeneken. Harry pedig. Hát… ő nem tudom, hogy fog reagálni rá, de ne is foglalkozz vele. – sorolta bátyám.
-És te? – kérdeztem nevetve.
-Na igen. Hát én pedig majd valahogy elviselem. – röhögött a képembe, mire csak vállbaboxoltam.

Kinevettük magunkat, majd megfogtam a már összecsomagolt bőrönd(jeim)et, és elindultunk az ajtó felé.

Mindenki lent volt a nappaliban, és a konyhában, így mindenki láthatta, mire készülök. Először csak Louis ment le, hisz róla tudták, hogy most megy el, és miután szinte mindenkitől elköszönt, megjelentem én is és a bőröndöket leraktam az ajtóhoz.

-Akkor indulhatunk? – kérdeztem Louist.

-Mi az hogy indulhattok? Te meg hova mész? – értetlenkedett anya.

Úgy tettem mintha meg se hallottam volna és elköszöntem a húgaimtól, majd Dan-tól is. Egészen megkedveltem. Remélem benne bízhatok, hogy foglalkozni fog a húgaimmal. Ezt az ölelésünk közben el is mondtam neki, mire csak bólintott. Nem kérdezősködött, hogy hova megyek, rájött, hogy úgy is felesleges.

-Nem hallod? Hova mész? – folytatta a kérdezősködést anya. Mire én megfogtam a bőröndjeimet, és oda mentem hozzá.

-El. – mondtam a szemébe, és elindultam ki az ajtón, Louis pedig jött utánam.
-Mi az, hogy el? És mégis hova mész? Nem teheted ezt.!! – kiabált utánam sírva anyám.

Én csak beszálltam bátyám kocsijába, ő berakta a bőröndöket a csomagtartóba. Beindította a kocsit, integettem a húgaimnak, majd szép lassan elindultunk. Hirtelen úgy éreztem, hogy nem vagyok ideges, nem úgy mint mikor otthon voltam, nem kell aggódnom amiatt, hogy mikor tör ki újabb veszekedés…én már nem ott lakom.

 

*Louis szemszöge*

 

Már 20 perce kocsikázunk, közben bömböltetjük a rádiót, énekelünk, és ha megunjuk beszélgetünk egy kicsit. Igazi jó tesó hangulat. Tetszik ez a Lottie, aki most van velem. Amióta otthon voltam, mindig olyan feszült volt, soha nem tudta igazán elengedni magát. De most… mintha teljesen kicserélték volna. Ahogy elindultunk a kocsival, újra olyannak éreztem, mint amilyen az X előtt volt. Felszabadult és vidám. Remélem ilyen marad később is, és nem fogjuk a fiúkkal ’’megrontani’’ őt.

Már láttam a házat, így lelassítottam, majd megálltam. Kiszálltunk a kocsiból, kivettük a bőröndöket, és elindultunk befelé.

-Izgulok. – mondta Lottie.

-Nyugi. Nem lesz semmi baj. – próbáltam kicsit bíztatni.

Odaértünk az ajtóhoz, megálltunk, és lassan kinyitotta, azt.

-Sziasztok!!! Megjöttem. – kiáltottam el magam, mire csak Liam jelent meg előttem.

-Szia Tesó-óóó! Lottie? Bőröndök? – kapkodta a fejét, az előbb említettek között.
-Szia Liam. Nem haragszol ugye? Muszáj volt eljönnöm otthonról, és csak bennetek bízhatok. – mondta húgom kedvesen, és kicsit visszafogottan.
-Dehogy baj. Csak váratlanul ért. De örülök, hogy itt vagy. És ez azt jelenti, hogy lesz kivel mesét nézneeeem. – örült meg barátom, és együtt kezdtek el ugrálni, és sikítozni húgommal. Erre a zajra Niall is kijött.
-Mi van itt embere… - kezdett bele, de mikor meglátta Lottie-t elakadt a szava.
-Szia Niall. – mosolygott Lott.
-Szia. – viszonozta mosolyát Niall. – Hát te?
-Remélem nem baj… de ideköltözöm. – mondta Lott.
-Tényleg? De jóóóóó. – kapcsolódott be a sikítozásba Niall is.
-Valaki aludni szeretne. – hallottuk meg Zayn álmos hangját a kanapéról.
-De hát délután 4 óra van. – nevettem el magam. Zayn nagy nehezen felkelt, és odajött hozzánk.
-Szia Lottie. – mosolygott álmosan rá, és megölelte.
-Szia álomszuszék. – nevetett Lottie. – És Harry? – kérdezte furcsán.
-Taylor tárgyalásán van. Csak este jön haza. Legalábbis azt mondta. – válaszolt Liam. – Gondolom az utat már ismered, szóval menj fel a szobádba nyugodtan, pakolj ki. – mosolygott.
-Rendben, köszönöm. Imádlak titeket. – mondta 1000 wattos mosollyal húgom.
-Segítek pakolni. – mondta Niall és megfogta a bőröndöket, majd ketten indultak fel, a szoba felé.

Én Liam-mel, és Zayn-el leültem a kanapéra és tv-ztünk.

 

*Niall szemszöge*

 

Felvittem a bőröndöket Lottie újdonsült szobájába. Mikor letettem őket, Lottie felé fordultam, hogy megkérdezzem, hogy hol kezdjük a pakolást, de ekkor csak annyit vettem észre, hogy felém közeledik és hevesen csókolni kezd. Annyira jó volt, hogy nem tudtam ellenállni. Mikor elváltunk, ő a szája elé kapott, és mentegetőzni kezdett.

-Jaj…sajnálom. Nem tudom mi ütött belém, de annyira kívántalak, hogy…muszáj volt. – mondta lesütött szemmel.

-Ugyan már. Engem nem zavar. Sőt. Örülök, hogy így gondolod. – mondtam kicsit perverz mosollyal az arcomon. – De most szerintem pakoljunk. Oké?
-Rendben. – egyezett bele, és elkezdtük kipakolni az összes bőröndjét. Nagyon sokat nevettük közben, én nagyon jól éreztem magam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de mikor befejeztük,  azt vettük észre, hogy a nap már lassan kezd lemenni. Hát igen…elég sok cuccot hozott magával.

Úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a konyhába eszünk valamit, és hátha a többiek is ott vannak még. Elindultunk le a lépcsőn, és láttuk, hogy a fiúk épp horrorfilmet néznek. Rögtön egymásra néztünk, gondolom mind ketten ugyanarra gondoltunk. Odaosontunk a kanapé mögé, és nemsokára, pont egy ijesztő rész jött. Itt az alkalom. Hirtelen felugrottunk, és a fiúk nyakába ugrottunk. Ők pedig sikítozva ugrottak fel, mire Niall-lel összenevettünk és lepacsiztunk.

-Ez nem volt vicces. – mondta még mindig ijedten Louis.

-Szerintem az volt. – nevetett Lottie.

Miután kiszórakoztuk magunkat megkérdeztük őket, hogy nem tartanak-e velünk a vacsoránál. Belementek, így együtt dobtuk össze a vacsit. Szerintem egész jól sikerült, én legalábbis befaltam az egészet, a többiek pedig annyit ettek, amennyit meg tudtak menteni tőlem.

Ez a kép még az elején készült…:

Miután mindent elpusztítottunk, nekiálltunk mosogatni, ami persze megint át ment hülyéskedésbe, és a végén mindenki tiszta víz, és hab volt.

-Akkor én azt hiszem fölmegyek, és lefürdök. – mondta Lottie.

-Miért? Ez nem volt elég? – nevetett Louis.
-Hahaha. – gúnyolódott Lott. – Jóéjt gyerekek.
-Gyerekek??? Azt azért tudod, hogy te vagy itt a legfiatalabb. – folytatta szintén nevetve Lou.
-De nem agyi szintet tekintve. – vágott vissza Lott.

Megint kitört mindenkiből a röhögőgörcs. Még elvoltunk így egy darabig, de egy fél óra múlva Lottie tényleg felment a szobájába, és mi is követtük a példáját. Gyorsan lefürödtem, és átöltöztem. Bebújtam az ágyba, és mivel még nem voltam álmos felnéztem egy kicsit twitterre, és feltettem a képet Louis-ról, és Liam-ről.

 

@NiallOfficial: Amikor még nem lendültem bele az evésbe ;)) Jó kis nap volt ez. Lottie, üdv nálunkJ with: @lottietommo @LouisTomlinson @Real_Liam_Payne @zaynmalik

 

Még szétnéztem egy kicsit, de mivel nem találtam semmi érdekeset, ezért kiléptem. És mivel még mindig nem voltam álmos, pedig már 11 óra volt, ezért bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és azzal aludtam el.

 

*Lottie szemszöge másnap reggel*

 

Békésen aludtam, olyan nyugodt volt minden. VOLT. Arra eszméltem fel, hogy egy őrült, később kiderült Louis volt az, betör a szobámba és egy trombitával kezd el játszani valami olyasmit, amit a katonaságban is szoktak, csak ez egyáltalán nem hasonlított rá. Ijedtemben leestem az ágyról, mire ő hangosan felkiáltott:

-Jóóóó Reggeeeelt!!!

Erre én csak hozzávagtam a párnámat, és tovább feküdtem a padlón.

-Hasadra süt a naaaap!!! – üvöltötte még mindig.

-Milyen nap? Ilyenkor még a nap sincs fent? – mondtam már szinte én is üvöltve.
-Már 8 óra. – folytatta.
-Azért mondom. És ha szabad tudnom, mi a francért keltettél fel ilyenkor? És így? Tudtommal ez nem a katonaság. Vagy ha mégis, akkor azt hiszem eltévedtem. – mondtam félálomban.
-Ez a beavató nap. Ma el kell viselned minden hülyeségünket, hogy hivatalosan is hozzánk tartozz. – mondta büszkén.
-És ezt mégis kimondja? És egyébként is… eddig is azt tettem. – mondtam, és lassan feltápászkodtam a földről.
-5 perc múlva sorakozó. Addig legyen kész, és jelentkezzen a konyhában. Tábornok vége. – mondta, és eltávozott a szobámból.

Ez megőrült. Ha ilyen lesz egész nap, tényleg közéjük fogok tartozni. Én is megőrülök. Nem nagyon foglalkoztam azzal amit mondott. Persze…valószínüleg 5 perc múlva lent leszek. Gondoltam magamban, és ezen elnevettem magam. Viszonylag gyorsan letusoltam, és már kezdtem felöltözni, amikor hallom, hogy valaki megint betör a szobámba. Gondoltam, hogy valamelyik idióta az, ezért a fürdőszoba ajtó felé siettem, hogy bezárjam azt. Nem jött össze. Pont mikor odaértem, bevágódott előttem, én pedig a lendülettől beleestem a fürdőkádba. Pechemre nem Louis volt az aki betört. Illetve nem csak ő. Ott állt előttem mind az 5 fiú, én meg ott feküdtem a kádban egy szál fehérneműben. Mondanom sem kell rögtön kitört belőlük a nevetés, én pedig, hogy ’’elbújjak’’ magamra rántottam a zuhanyzófüggönyt, és úgy feküdtem tovább. Körülbelül 15 perc telhetett el, mire a fiúk alábbhagyták a nevetést.

-Na jó segítsünk neki egy kicsit. Még újjonc. – hallottam azt hiszem Liam hangját. Ekkor lehúzták rólam a függönyt, és segítettek felállni. Kis idő után leesett, hogy én még mindig egy szál fehérneműben vagyok, úgyhogy felkaptam a ruhámat, és átrohantam a szemközti szobába. Mint kiderült az pont Louis-é volt. Gyorsan felöltöztem, és lementem a konyhába. Nem sokkal később jöttek a fiúk is, aminek most nem igazán örültem. Épp a reggelimet ettem, mikor leültek mellém.

-Egész nap ez lesz? – kérdeztem.

-Nem, nyugi. Csak az eleje ilyen, hogy komolyan vedd, és mi is jól szórakozzunk. Mondjuk azért okoztál néhány meglepetést. – mondta Louis, és mindannyian elkezdetek kuncogni.
-Hehehe… - gúnyolódtam.
-Akkor együnk. Horan tábornok ideadná a tejet? – kérdezte bátyám hülyén.
-Természetesen Tomlinson tábornok. – válaszolt ugyanolyan hülyén Niall, és odaadta a tejet. Ez így ment egész reggeli alatt, amin már nem tudtam mást tenni csak nevetni. Befejeztük az evést, és én már előre féltem, hogy mi fog most következni. Végig kell másznom egy akadálypályán?
-Közlegény. Az első feladata a következő. – kezdte Liam, mire a többiek olyan hangot adtak ki , mint a Legyen Ön Is Milliomosban a kérdések előtt.
-Mivel maga lány, ezért választhat:

A. Kitakarítja a medencét.

B. Kitakarítja az összes tábornok szobáját.
C. Lefesti a kerti ’’kis’’ kerítést.
D. Egész nap kiszolgálja a tábornokokat.

-Nos? Melyiket választja? – fejezte be Liam.

-Nos. Ez igen megfontolandó… de az A.-t választom. – vettem át én is az ő stílusukat.
-Remek. Az eszközök a medencéhez vannak készítve. Nekiállhat a feladatnak. Tábornok vége. – mondta Niall.

Én elfogadtam, hogy ez a nap ilyen lesz, és kimentem az udvarra, megcsinálni a feladatomat. Azt mondjuk elfelejtették mondani, hogy mekkora szemét van abban a medencében. Szerintem már jó néhány hónapja nincs kitakarítva. Sóhajtottam egy nagyot, és nekiálltam a takarításnak. Nem igazán foglalkoztam a fiúkkal, de azért láttam, hogy odamentről folyamatosan figyelnek, és gondolom jól szórakoznak rajtam. Körülbelül 2 óra múlva végeztem, és a medence csak úgy csillogott villogott, végre meglátszottak rajta a nap sugarai. Mikor letettem az eszközt, amivel dolgoztam, megjelentek a tábornokok.

-Szép. Elismerésünk. De ezt le kell tesztelnünk. – mondta Niall, és ekkor letépték magukról a katona ruhát, és beugrottak a vízbe. Zayn-t persze kivéve. Ő csak a medence szélén ült, és lógatta a lábát a vízbe.

-Ó jut eszembe, a következő feladata. – mondta nekem Louis, úszkálás közben.
-Ez most komoly? Hulla vagyok. Hagyjatok már békén, nem bizonyítottam eleget, hogy közétek tartozzak? – kérdeztem fáradtan.
-Én azt akartam mondani, hogy a következő feladata, hogy beugorjon a medencébe a tábornokaihoz, de ha nem.. hát nem. – mondta bátyám.
-Te szemét. – mondtam, és ruhástól beugrottam a vízbe, és elkezdtem mindannyiukat fröccskölni.

Miután levezettem a felgyülemlett feszültséget, kiültem a medence szélére Zayn mellé, hogy száradjak egy kicsit. A többiek pedig szintén odajöttek hozzánk, de ők a vízben maradtak.

-Nehogy azt hidd, hogy ennyi volt. Még hátra van egy dolog. Meg kell nézned velünk, a turné DVD-nket. – mondta Zayn.

-Mi??? Muszáj? – nyavajogtam.
-Igen muszáj. Nyugi.. csak 73 perc. – folytatta Louis.
-Te ezt ilyen jól tudod? – nevettem.
-A rajongóinknak bármit. – mondta.
-Köszönönjük Mr. Érzelgős. – reagáltam Louis szavaira, és megint elnevettem magam.
-Na gyerünk. Minél hamarabb túl vagy rajta, annál jobb. Neked. – mondta Niall, miközben kiszállt a medencéből.

Bementünk a házba, megszárítkoztunk, és leültünk a TV elé. Liam betette a DVD-t, és elkezdődött. Jobb volt mint vártam. Nagyon sokat nevettem rajta. És a dalok is jók voltak. Lehet, hogy el kéne felejtenem az előítéleteket, és, hogy belesugalltam magamba, hogy utálom őket. Igazából tök jók. És büszke vagyok rá, hogy a bátyám is közéjük tartozik. De ezt nem hiszem, hogy egyhamar elmondom nekik.

Vége lett, felkapcsolták a villanyt, és mindannyian engem néztek. Már  szinte megijedtem.

-Na? Hogy tetszett? – faggatózott Zayn.

-Eeee… elmegy. – mondtam, de ők is és én is tudtam, hogy ez nem igaz, mert az egészet végigénekeltem és tapsoltam. De azért jó volt húzni az agyukat.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd elmentünk vacsorázni, most a tegnapi napon okulva többet csináltunk, így mindenkinek maradt elég. Miután végeztünk mindenki felment a szobájába. Ledőltem az ágyamra, és megnéztem, hogy hány óra. Még csak 9 óra volt, de eléggé elfáradtam, úgyhogy gyorsan letusoltam, felvettem a pizsimet és bebújtam az ágyba. Ekkor hallom, hogy Louis kiabálja, hogy JóÉjt!, mire mindenki sorba követte. Liam, Zayn, Harry, Niall… és végül én is beszálltam. Lehet, hogy ez volt az utolsó próba, hogy közéjük tartozom-e. Nekem mindenesetre tetszett. És itt is tetszik minden a 1D házban. Bárcsak ilyen lenne minden nap, bár nem ilyen fárasztó. De nemsokára suli, úgyhogy ki kell élveznem ezt a kis időt, amit még szórakozással tölthetek.

Mire ez végigfutott az agyamon, már aludtam is.

Ez lett volna az új részt :)) Kommikat szívesen fogadunk most is:) <3
Enii~