Elköszönés.

Eljött ez a perc is. Életem egyik legjobb blogja volt ez nem csak mert nagyon jó barátnőmmel kezdtem, hanem sok emlék köt ehhez. Az utolsó percekben egyedül maradtam ez által így kellett befejeznem ezt az egészet. A rész végén írtam, hogy "A One Direction feloszlott mivel Niall nélkül nincs banda" nos én ugyan ezt érzem ennél a blognál. A Yeah, that's my life befejeződött mivel Enii nélkül ennek nem lehet folytatása. Nehéz szívvel engedem el ezt az egész történetet mert mindent imádok benne. Köszönöm az olvasókat, azokat akik követtek és tetszett nekik a történet. Sajnálom, hogy ilyen szomorú lett a vége, nem így terveztem. Azt hiszem nem kell erőltetni olyat ami amúgy sem megy és ez a blog ilyen volt pont! Ennek folytatása nem lesz és valószínű a vámpírosunknak sem. Az ötlet fen marad annál lehet jelentkezni a folytatás írására. Viszont mindenféleképpen jelentkezni fogunk, holnap, hogy lesz e új közös blog vagy nem.

Eniivel soha nem találkoztunk még egymással, de talán ezért volt ilyen jó ez az egész. Sajnos többet nem tudok írni. Imádom Lottie-t és az össze szereplőt akik ebben benne voltak. Mindent köszönök nektek talán egy másik blognál találkozunk! Sziasztok :)

Szeret és ölel titeket: Mesii

II.évad 17.rész Befejező rész

Mivel Enii elbúcsúzott így összetört bennem az a csillogás amiket gondoltam erre a történetre. Persze megértem a döntését és becsülöm is. És utána én is elköszönök.

*Lottie szemszöge*

Ő meg mit keres itt??? Ki hívta ide? Nagyon remélem, hogy nem Louis vette fel vele a kapcsolatot...

-Hannah!! - indult meg felé örömködve bátyám.

-Szia Lou maci! - szólalt meg Hannah, majd megcsókolták egymást.

Ekkor ránéztem El-re, aki nem tudom már hanyadjára nézett könnyes szemmel barátjára. Szegény nem tud mit tenni. Próbáltuk felidézni Louis emlékeit és hihetetlen, de El-en kívül tényleg mindenre emlékszik. Barátnőm teljesen kieesett számára. Emlékszik az együtt töltött pillanatokra, de úgy mintha ezeket Hannah-val élte volna át.

-Lottie...beszélhetünk? - kérdezte El, mire aprót bólintottam, majd félrevonultunk.

-Figyelek! - adtam meg a szót.

-Kiköltözök a 1D házból. - mondta a földet nézve.

-Ne tedd! Kérlek. Szükségem van rád. Louis pedig emlékezni fog, csak időt kell hagyni neki. - mondtam a bíztató szavaka, amikben sajnos már én magam is kezdtem kételkedni.

-Sajnálom. Már eldöntöttem. Még 2 napot maradok, ezalatt összepakolok és eltöltök veletek annyi időt, amennyit csak tudok, és utána elmegyek, kiveszek egy lakást a belvárosban és ott próbálok felejteni. Ennek ellenére ugyanúgy szeretném veletek tartani a kapcsolatot, csak...Louis nélkül. - formálta a fájdalmas szavakat.

-Ígérd meg, hogy nem hagysz el minket! - nyújtottam könnyezve kisujjam.

-Ígérem! - kapaszkodott bele övével, majd egymás nyakába borultunk.

*Louis szemszöge*

-Hogy vagy szívem? Már hiányoztál. - mosolyogtam barátnőmre.

-Mostmár, hogy itt vagy, tökéletesen. Te is nagyon hiányoztál Bubu. - mondta Hannah, majd újra megölelt.

-Mit szeretnél csinálni? - simogattam karját.

-Mi lenne, ha elmennénk moziba, vagy sétálgatni a városba és utána lesz ami lesz. - kacsintott. Már épp nyitottam volna ki a számat amikor húgom a kicsit növekvő hasával ront ki a házból és mérgesen tart felém. Kicsit se félek tőle, na jó egy kicsit...Bevallom iszonyúan félek a húgomtól!
- Szeretném ha ma velem töltenéd a napot.- mondta kicsit lehangoltan. - Remélem nem gond Hannah. - mosolygott rá.
- Nem dehogy. Akkor majd máskor. - mosolygott megértően.
- Hova mentek? - sántikál felénk Niall.
- Csak kicsit elmegyünk a parkba utána eszünk valahol, bemegyünk a Nando'sba neked majd hazajövünk. Szeretnék Louis-val több időt tölteni remélem megérted. - ment oda Lott hozzá és adott neki egy csókot.
- De csak mert hoztok nekem kaját. - húzta fel az orrát az ír barátom majd újra megcsókolták egymást. A húgom belém karolt és elindultunk a park felé.
- Hogy vagy? - érdeklődtem és ránéztem a pocakjára.
- Jól, kezd rugdosni. - mosolygott.
- Mi a baj? Nem véletlenül jöttünk el. - mondtam.
- Nyitott könyv vagyok számodra Louis. -nevetett fel.
- A húgom vagy és tudod, hogy nagyon szeretlek. - mondtam komolyan.
- Eleanor elköltözik miattad.. Mert nem vagy képes emlékezni rá. - sírta el magát. Nem tudok mit kezdeni, fogalmam sincs ki ő. Megálltunk majd megöleltem őt. Már csak szipogott így újra el tudtunk indulni.
- Mi lesz a baba neve? - kérdeztem terelve a témát.
- Emma.- mosolygott.
- Tehát lány? - csillant fel a szemem.
- Igen. - mosolygott.
- Keresztlányom lesz. - mosolyogtam büszkén majd egy puszit nyomtam a mellettem sétáló szőkeségnek a hajába. A nap további része gyorsan telt és sok mosollyal és nevetéssel zárult. Rendkívül örülök, hogy a húgom elhívott így mert nem bántam meg.

*Lottie szemszöge*

Az utolsó hónapban vagyok és ez a turné fele így muszáj a fiúkkal lennem ezt ők parancsolták. Danielle, Perrie, Gemma és Lou mindig mellettem vannak mivel bármikor megindulhat a szülés. Anyával minden nap beszélek úgy mint Eleanor-ral akire bátyám még mindig nem emlékezik, lehet újra kéne kezdeni nekik.. bemutatni egymásnak meg minden és ezt az ötletemet fel is vetem Harry-nek mivel legelőször is ő mutatta be őket egymásnak.
A rajongók sokkal jobban viselték azt, hogy terhes vagyok mint arra számítottam viszont a riporterek mindenhol ott vannak így Niall-el kénytelenek vagyunk megadni magunkat és egy rövid kis kérdezz-feleleket eljátszani. Félve mentem ki barátomba kapaszkodva. Rengeteg újságíró kérdezgetett és annál többen vakuztak a szemembe.
- Kérem! Halkan egyesével! Mindenki sorra kerül, csak adjuk meg a módját. - kérte Niall mire a tömeg kicsit lenyugodott.  - Vannak olyan kérdések amikre mindannyian kíváncsiak? - kérdezte ismét mire a tömeg elkezdet egyezkedni majd meghallottuk az első kérdést. Mi a baba neme?
- Kislány. - mosolygott büszkén Niall. Neve?
- Emma. -feleltem most én ők pedig szaporán írták az infókat. Mi lesz a csapattal?
- Minden bizonnyal egyben maradunk! Ugyanúgy fontosak nekem mint a család. - mosolygott Niall. Lottie, üzen-e valamit a directionereknek?
- Üm.. Igen.. Szeretném ha tudnátok, hogy ti örökre a fiúk "lánykái" maradtok és mert lesz egy babánk Niall-el attól még örökre a ti kis ír manótok marad aki szeret enni. Én nem akarom egyedül elvinni a Mrs. Horan posztot szóval számítok rátok lányok! És remélem ti is gyűjtitek az óráis posztereket nem csak én. - mosolyogtam és a szívemből szóltam. Megkérte a kezét?
- nem, ezt csak feltételesen mondtam. - mosolyogtam ismét. Soha nem gondoltam, hogy ilyen helyzetekbe kerülök majd. Még pár kérdés után visszamentünk a szállásunkban. A liftben vártuk amíg felérünk az 5. emeletre végül egyszerre röhögtük el magunkat.
- Ezek bolondok. - nevetett.
- Igen. - mosolyogtam mikor újra rúgott a baba ami megmosolyogtatott ismét.
- Na mi van? Ficánkol? - kérdezte mint a hülye gyerek. ilyenkor esküszöm elgondolkozom, hogy alkalmas e az apa szerepre. Gondolatmenetemet a lift halk csöngése zavarta meg miszerint megérkeztünk a kívánt emeletre. Nevetve léptünk be a szobánkba ahol mindenki díjazta a jókedvet.
- Ma este koncert. - mosolygott Harry elnyújtózkodva a kanapén és ő még nem is tudja, hogy Fizzy a meglepetése.
- akkor irány készülődni. - jelentette ki Lou és behúzott minket majd az ágyra mutatott miszerint üljünk le. Mi pedig eléggé félünk Lou-tól, persze imádjuk de ha a ruhákról vagy hajakról esetleg sminkekről van szó mint egy szörnyeteg. nagyon akaratos. - Kezdjük mondjuk Gemma-val. - mosolygott majd visszafordult mi megnyugodva néztünk viszont Gemma láthatólag előre félt. Hülye Styles fejjel állt oda ahova Lou mutatott.  - Nos.. kék és rózsaszín a hajad tehát egyszerű színek kellenek.. Fekete vagy bézs? - kérdezte Miss Teasdale a bőröndbe turkálva.
- Fekete. - mondta Gemma.
- Remek. Én is arra gondoltam. Ez a ruha kiemeli a csodálatos alakodat amit megjegyzem mindig takarsz. Ez olyan Gemma-s. Szegecsek vannak a pánton és alul ki van koptatva. Ehhez nyugodtan felveheted a bakancsodat egyébként. - mondta Lou és elküldte a szoba másik felébe öltözködni.
- Következzen Danielle.. - ajánlotta fel Pezz amit a helyébe nem tettem volna.
- Perrie, gyere. - mondta Lou, tudtam, hogy őt fogja mondani. - Nincs választásod!! Ezta  csőnadrágot és blúzt fogod felvenni. - mondta Lou érzelem mentesen. - Danielle. válassz ezek közül. - kérte Lou közben elkezdte a sminkeket és a hajas cuccokat elővenni. Dan egy egyszerű leggingst választott és kijelentette, hogy Liam pulcsijába akar menni. Lou nem nézte jó szemmel de rá hagyta. Nekem szólni se kellett felálltam és a bőrönd mellé sétáltam. - Neked direkt hoztam ezt. - mondta és odaadott egy világos színű csőnadrágot és egy elegáns blúzt ami a hasam miatt volt előnyös.Velem kezdte mivel Niall folyton kopogtatott és ha nem ő akkor Louis.. A hajamat kivasalta majd elől egy tincset begöndörített. Sminknek nem kértem sokat csak hogy halványan húzza ki a szememet. Ő ezt megtette majd utamra engedett. Kiléptem az ajtón és az összes fiút megláttam magam előtt.
- Gyönyörű vagy.. - mondta Niall halkan majd megcsókolt.A többiek is lassan elkészültek beleértve a fiúkat majd próbáltuk feltűnés nélkül elhagyni a szállást. Beültünk a kocsikba és indultunk is izgatott voltam nagyon bár minden koncert előtt az vagyok.
***
A koncert második számánál tartottunk mikor elkezdett nagyon fájni a hasam féltem, hogy valami történt. Szememmel Lou-t kerestem de nem találtam viszont Gemma-t annál inkább, próbáltam oda menni, de egyre jobban fájt. Hirtelen valaki megfogta a kezem és az nem más mint Paul volt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Nagyon fáj.. - könnyes lett a szemem. Paul odaszaladt Gemma-hoz majd elment megkeresni Lou-t.
- Gyere ülj le. -vezetett Gem az egyik székhez. Igazából nagyon nem hallottam semmit a hangos zene miatt. Lou futott hozzánk mögötte Gemma jött Lux-al.
- Volt már fájásod?? -próbálta túlkiabálni a zenét.
- Ha ez az akkor ez az első. - mondtam kiabálva. - Lehet olyan, hogy ennyi után megindul a baba? - kérdeztem.
- Ritka.. - mondta Lou. Pár perc után elfolyt a magzatvizem is. Szörnyű volt minden. Azt akartam, hogy Niall itt legyen mellettem mert megígérte és hogy egy normális helyen szülöm meg a lányomat nem pedig egy koncerten végül is One Direction koncerttől mit lehet várni. Nem tudom mennyi idő telhetett el amikor Emma úgy döntött, hogy el fog indulni kifelé. Elvittek az öltözőbe ott pedig a saját barátnőim fogják levezetni a szülésemet. Lou azt mondta a feje már kint van és ekkor robbant be Niall.
- Niall..  - lihegem könnyes szemmel.
- Itt vagyok, megígértem. - mondta és egyből a kezem után kapott majd jól megszorította majd újra nyomnom kellett. Utálom ezt az érzést és szörnyű is. Csak legyen vége.
- Mennyi van még? - kérdeztem lihegve.
- Ne aggódj, nem sok. - mondta Lou mire újra nyomnom kellett.
- Lottie. Lehet nema  legjobb alkalom.. De hozzám jönnél feleségül? - kérdezte Niall mire az összes lány rám nézett.
- Lou te a babával foglalkozz! - kértem és ránéztem. Fájdalmamba fel is ültem egy kicsit majd visszadőltem. - Igen.. - mondtam Niall-nek mire ő mosolyogva adott egy puszit.
- Lott.. Egy nagyot. - mondta Lou mire én megtettem és ekkor megszületett a kis Emma Horan. Fáradtan dőltem vissza és türelmetlenül, kitartóan várom hogy a kezembe tarthassam. A lányok óvatosan megfürdetik.
- Apuka. - mosolyogva adja át Danielle Niall-nek a lányunkat.
- Én is szeretném. - mondtam fáradtan majd Niall óvatosan mellé fektette én pedig a kicsi ujjait vizslattam egyből. Gyönyörű kislány az egyszer biztos. elkezdtem könnyezni hisz a tudat, hogy attól a valakitől van egy gyermekem akit a világon a legjobban szeretek. Niall adott egy puszit nekünk és megígérte utánunk jön a kórházba mivel Paul már hívott egy taxit. Barátom vissza rohant és elővett egy kis dobozkát, letérdelt ebben az esetben mellém majd felhúzta az ujjamra  a gyönyörű gyűrűt.
***kórházban***
Nagyon fáradt voltam ezért el is aludtam. Arra keltem, hogy valaki megfogja a kezemet. Lassan nyitottam ki a szememet és a nagy fényből szűröm le, hogy reggel van.
- Jó reggelt. - köszöntött Niall.
- Neked is. - mosolyogtam és megszorítottam a kezét. - Emma? -kérdeztem.
- Alszik. - mosolygott majd felvette és idehozta közénk.
- Olyan gyönyörű. - mondtam.
- Mint az anyja. - mosolygott.
- Persze.. és olyan haspók lesz mint az apja. Erre fejemet merem adni. - nevettem ekkor anya, apa, Maura és Bob léptek be. Mögöttük láttam a sok barátainkat.
- Az első unokám. - lett könnyes a szeme anyának mire nekem is.
- Nem akarom, hogy sírj. - mondtam szipogva mire ő csak megölelt majd megkérdezte Niall-t, hogy megfoghatja-e mire ő bólintott. Anya is lassan megszüli az ikreket. Mindenki a kezébe vette majd csináltam pár képet Niall-ről és Emma-ról majd ők kimentek, hogy bemutassák a  többieknek is.
- Emma nagyon hálás lesz majd Lou-nak mikor megtudja, hogy igazából ő segített világra hozni egy One Direction koncerten. -nevetett Maura.
- Igen. És biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy fogják szeretni az én csodálatos barátnőimet mint én őket.. És titeket is szeretni fog mert csodálatosan nagy szíve van. -mosolyogtam.
- Büszke vagyok rád. -mondta apa mosolyogva.

Az én csodálatos kislányom, Emma és a büszke apukája! Szeretem őket nagyon! Directionerek titeket is és köszönök mindent! @NiallOffical

***otthon***

3 hónap telt el, a turnénak vége viszont még több felvétel kell ezért ma Niall ment. Én babáztam és Lou még tanítgatta a különféle fogásokat amik jó neki. Viszont egyre jobban idegeskedek mivel Niall még nincs itthon pedig hajnali 6-ra ment és már 3 óra, nem szokott ez eddig tartani. Hívtam vagy hatszor, de nem vette fel..

- Lou.. nagy kérés lenne, hogy vigyázz Emma-ra amíg én körbetelefonálok és megnézem a környéken, hogy nincsen e itt Niall? - kérdeztem.

- Nem, nyugodtan menj. - mosolygott. A jó idő miatt nem vettem fel kabátot. Út közben hívtam fel a  menedzsmentet de azt mondta már 10-kor elment Niall így egyre idegesebb lettem és akkor megláttam amit nem kellett volna.

- Martin.. - mondtam kerek szemekkel mire Niall fejéhez fogta a fegyvert. - Neee!! - kiabáltam de ekkor meghúzta a ravaszt. nem hittem a szememnek. - Te szemét!!! - kiabáltam és odarohantam. Sírva borultam le vőlegényem mellé akivel 3 nap múlva esküdtünk volna. - Kérlek Niall.. ne hagyj itt minket.. könyörgöm. Gondolj Emma-ra.. Légyszíves!! - sírtam, de nem válaszolt, nem lélegzett. nem akarom elhinni, nem akarom!! Remegő kézzel veszem elő a telefont felhíva bátyámat. Pillanatok alatt itt voltak a fiúk és pár directioner is sírva figyelt minket.

- Niall!!! Kérlek!!! Ne.. Ugye nem haltál meg?? - kiabáltam és szenvedtem. Pontosan tudtam, hogy meghalt de nem akarom elhinni. Ebbe bele fogok bolondulni persze Martin most is lelépet. Liam húzott el Niall mellől mikor jobban kiabáltam és sírtam. Lefogott engem de ez sem segített. Ott toporzékoltam és ott helyben lettem idegbeteg. Végül feladtam és lerogytam a földre. Csendesen sírtam, sírtam és sírtam. Felálltam és megöleltem az ott álló directionereket akik csak egy ártatlan képet akartak kedvencükkel most pedig a szemük láttára ölték meg. A telefonjukon a kamera még be volt állítva de sírva dobták le azt is.

Esküvő helyett, hogy a gyönyörű fehér ruhámba álljak az oltárnál most fekete ruhában sírok egy temető közepén. El sem kezdődött de már sírtam. A babákra egy bébiszitter vigyáz, de legszívesebben otthon játszanék vele... Niall-el... de ő már nincs.. meghalt. Újra sikerült elzokognom magam ez esetben Harry vállán bőgtem. A One Direction feloszlott mivel Niall nélkül nincs banda. A rajongók megértően dolgozták fel, csak pár képet kérnek, hogy tudják jól vannak. Soha nem fogom elfelejteni az egyetlen szerelmemet aki megkérte a kezem akitől van egy csodálatos kislányom és aki mindig mellettem volt, jóban-rosszban, egészségben-betegségbe, gazdagságban-szegénységben. Az emléke örökké bennünk fog élni.

Enii~ búcsúzik!

Sziasztok!

A címből már gondolom rájöttetek, hogy miről is lesz szó. Úgy döntöttem, hogy kiszállok a blog írásából. Nem tudom olyan lelkesedéssel csinálni, mint az elején és sokszor már nyűg, hogy irnom kell. Nem is nagyon szeretném részletezni ezt, mert igazából én se nagyon tudom, hogy miért van ez így. Nem terveztem hosszú elköszönést írni, de azért azt szeretném elmondani, hogy örülök, hogy a részese lehettem a blognak és ezzel a történetnek is. Köszönöm Mesinek, hogy felkínálta a lehetőséget még anno, hogy nincs-e kedvem egy közös blogot írni. Köszönöm, hogy sokszor elviselte a hülyeségeimet és a folyamatos halasztásaimat. A blognak köszönhetően egy nagyon jó barátra találtam és ezt sosem tudom elégszer meghálálni. Köszönöm mindenkinek, aki eddig olvasta és ez után is fogja a történetet.

Nem is húznám tovább a szót, nem is nagyon tudnék mit írni. Nekem is elég váratlan a saját döntésem.

Mégegyszer köszönök mindent!!! ❤️❤️❤️

Lots of love

Enii~

II.évad 16.rész Louis!!

Lottie szemszöge:

- Fizzy!!! Ne kiabálj a nővéreddel!!-kiabálta anya.
-De....
-Nincs semmi de! Nem érdekel!! Nyugalomra van szüksége feszültség nélkül, de ebben a helyzetben kibaszott nehéz ha ti nem segítetek!! - akadt ki anya.
- Jay neked se kéne felidegesíteni magad! Ülj le! Te is kicsim! - mondta Niall majd félrehívta Fizzy-t gondolom beszél vele. Ekkor megcsörrent a telefonom. Eleanor volt az.
-Szia El.
-Lottie...
-Ne sírj.. Mi történt? Kezdesz megijeszteni!!
-Louis... Gyertek be...
És lerakta.. Nem tudom mi lehetett de komolyan félek....
- Anya azt hiszem be kéne mennünk a kórházba.... -mondtam és elkezdtem pakolni. Niall úriember módjára segített felvenni a kabátomat. A csizmámat is felvettem majd indultunk is. Dan itthon maradt az ikrekkel és Fizzy-vel mi pedig hárman mentünk a bátyámhoz.

- Jól vagy kicsim? - kérdezte Niall és rám nézett a visszapillantóból. Nem válaszoltam semmit csak bambultam és gondolkoztam mi lehet a bátyámmal. Végül Niall abbahagyta a nevem szólongatását. Csak bambultam és bambultam addig míg oda nem értünk a kórházhoz. Kiszálltam az autóból megvártam anyát és Niall-t. 

- Jay mi kicsit beszélnénk négyszemközt ha nem gond, de sietünk. - mondta Niall.

- Rendben. - mosolygott anya.

- Niall, én beakarok menni a bátyámhoz most. - mondtam idegesen.
- Lottie, kicsim. - fogta meg az arcomat én meg már majdnem sírtam. - Nem szabad stresszelned magad. - mondta.
- De ő a bátyám, ő Louis. - sírtam el magam.
- Tudom, hogy nehéz, de kérlek próbáld meg. - kérlelte.
- Menjünk. - mondtam szipogva. Ő összekulcsolta az ujjainkat majd elindultunk befele. Köszöntünk majd elmentünk Louis szobájához. A folyosón csak anya és Eleanor ült. - Mi történt? - kérdeztem. Nem mondott senki semmit, Eleanor még mindig sírt és anya szeme is könnyes volt. Próbáltam megfogadni Niall tanácsát de nagyon nehéz volt ilyen helyzetben!
- Mondjatok már valamit!! - kiabáltam.
- Lottie, nyugodj le.. - mondta Niall.
- Te meg mindig csak azt tudod mondani, hogy nyugodjak le, de nem tudok! Mindig van valami! - kiabáltam tovább. Rájöttem, hogy ezzel megbánthattam Niall-t és szörnyen éreztem magam.
- Niall én sajnálom, tudod, hogy szükségem van rád. - mondtam.
- Tudom... ülj le. - mondta mire én leültem anya mellé.
- Elmondjátok végre? - kérdeztem.
- Amnéziája van. - mondta El.
- Vagyis.. nem emlékszik.. semmire? - kérdeztem.
- Nem. - mondta anya.
- Rám se? - kérdeztem bizakodva.
- Senkire. - mondta El.
- De emlékezni fog ránk? - kérdeztem.
- A doktor azt mondta átmeneti az egész. - mondta anya.
- És a műtét ugye sikerült? - kérdeztem.
- Igen. - mondta El. Végül csendben ültünk és vártunk, hogy a doktor kijöjjön. Én Niall vállán pihentem. Az egyik kezemmel megfogtam az övét a másikat a hasamra tettem. Lehet csak most jutott el az agyamig, hogy babánk lesz. Anya leszek és ez megmosolyogtatott. Alig vártam, hogy megtudjam fiú vagy lány, csak ehhez kell még pár hetet várni. Elővettem a telefonomat és felnéztem facebook-ra. Rákattintottam egy One Direction-ös rajongói oldalra és azt kezdtem el nézegetni. Ekkor láttam egy kiírást.
Úristen!!!! Niall és Lottie újra együtt vannak! Imádom őket!!! *-*-* #Nottie
Úgy látom mindenki örül nekünk és észrevettem egy Charlotte Tomlinson Fans oldalt amire kíváncsiságból rákattintottam. Olyan képek voltak rólam amikről én sem tudok. Csomó kép volt anyuról és a húgaimról is. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien szeretnek. Ekkor bevillant az ami eddig nem..
- Niall. - szóltam barátomnak halkan.
- Mondd. - mosolygott.
- Mikor és hogyan mondjuk el a rajongóknak,hogy babánk lesz?? - kérdeztem.
- Majd megbeszéljük! - puszilt bele a hajamba. Ekkor kijött a doktor Louis szobájából. Mindannyian felálltunk csak Niall maradt ülve és visszahúzott az ölébe.
- Hogy van a bátyám doktor úr? - kérdeztem.
- Egyre jobban. Ha ilyen gyorsan javul akkor holnap hazamehet. Egyre több mindenre emlékszik és egy bizonyos Lottie-t keres. - mondta a doktor. Egyből felálltam.
- Bemehetek hozzá? - kérdeztem.
- Igen, de ne maradjon sokáig, és ne erőltessen semmit. - mondta a doktor. Bólintottam és lassan benyitottam. Nagyon féltem és nem is tudom miért. Talán, hogy mi fog történni, vagy, hogy én igazából nagyon is haragudtam rá, de már nem érdekelt. Mikor becsuktam az ajtót és megfordultam bátyám fáradt arcát láttam.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Jobban. Gyere ülj le. -mosolygott és maga mellé mutatott. Odamentem és felültem az ágyra mellé, ő pedig megfogta a hasamat. - Sajnálom. - gyűltek könnyek a szemébe. Nem tudtam megszólalni se pedig annyi mindent akartam neki mondani leginkább azt, hogy nagyon szeretem. - Mindent sajnálok! Hogy elhanyagoltalak téged, titeket és minden hülyeségemet, hogy annyira idegbeteg voltam. Nem akartam és nem akarom, hogy haragudj rám. Te vagy az egyik legfontosabb nekem és mindent szeretnék jóvátenni. - sírta el magát miközben a szemembe nézett. Az én könnyeim is már patakokban folytak. Annyira rossz így látni.
- Megszólalni se tudok. - mondtam majd zokogtam. Odahúzott magához és jó szorosan megölelt. Talán mostantól minden olyan lesz mint az x faktor előtt, vagy egy kicsit még változik mivel már felnőttünk mind a ketten. Ő 22 éves én meg anyuka leszek. - Benőtt a fejünk lágya te répa segg. - nevettem.
- Kérlek, ezt te sem gondolhatod komolyan húgi. Örökre ilyenek leszünk és ezen semmi nem változtat még egy baba sem. Csodálatos anyuka leszel és szeretnék mindenben segíteni! - mondta.
- Amennyit te a babákhoz értesz. - nevettem.
- Hé! 4 húgom van szóval azért már benne vagyok a melóban. - mondta mosolyogva.
- Kérlek. - nevettem.
- Szeretlek Charlotte. - mondta a bátyám mosolyogva.
- Én is téged Louis. - öleltem meg újra.
- Egy kérdés... Hol van Hannah? - kérdezte Louis amin lefagytam.
- Milyen Hannah?? - kérdeztem és reméltem nem az akire gondolok.
- Hát a barátnőm Hannah, tudod...Hannah Walker. - mondta Louis.
- Lou... neked nem Hannah a barátnőd hanem Eleanor. - mondtam.
- Ki az az Eleanor. Nekem Hannah a barátnőm. - mondta Louis.
- Nem. Neked Eleanor Calder a barátnőd már 2 éve. De hagylak egy kicsit gondolkodni! Eszedbe kell, hogy jusson! - mondtam és megpusziltam majd szépen lassan kimentem.
- Na hogy van? - kérdezte Eleanor.
- A helyzethez képest jól. Nagyon sűrűn vannak érzelemváltozásai mert először sírt utána nevetett aztán meg komoly lett, kicsit furcsa. - mondtam. Nem tudom, hogy elmondjam-e El-nek.
- És mi bemehetünk? -szerintem menjen ma be csak anya még ha akar mert elég fáradt volt. - mondtam.
- És én nem mehetek be?? -kérdezte, de a földet kezdtem el bámulni. - Nem emlékszik rám... igaz?-kérdezte könnyes szemmel El.
- Azt hiszi, hogy Hannah a barátnője.. - mondtam halkan. - De biztos vagyok benne, hogy emlékezni fog rád! Csak idő kell neki.- mondtam.
- Szerintem menjünk haza. - mondta Niall.
- Igen, te is gyere El. - mondta anya és belé karolt. Nekem Niall megfogta a kezem és úgy mentünk, közben puszilgatott meg nevetettet.
- Niall, ne El előtt kérlek. Szar lehet neki ezt végignézni. - suttogtam barátomnak akinek egyből leesett így csak csendben, kézen fogva sétáltunk az autóig.

2 hét múlva:

Louis-t hazaengedték és már mindenre emlékezik kivéve a barátnőjére. El még nem találkozott vele mert az egyetemen van. Niall térdét tegnap műtötték ezért most nagyon sántikál, igazából fel sem állhatna. Nekem a pocakom egyre nagyobb és nagyobb. Nagyon boldog vagyok már csak Loui és El miatt aggódok. Remélem kibírják ezt az egészet. Én nem akarok más lányt látni a bátyám mellett csak Eleanor-t. Ma leesett a hó megint és ennek örömében kimentünk szánkózni, hógolyózni és egyéb más téli hülyeséget űzni. Fizz és Harry nagyon aranyosak voltak ezért gondoltam megosztom ezt a directionerekkel akár szeretik a húgomat akár nem.

Olyan aranyosak!!:)) De ha Harry meg meri bántani a húgomat nagyon megfojtom! @f3licitetomlinson

Én vagy Niall-t ölelgettem és beszélgettem vele vagy pedig a bátyámmal tettem ugyanezeket. Sokkal jobban összehozott minket ez a kis betegség. Már csak El-re kell emlékeznie, de ez nehezen fog menni ha pont szembe jön felénk Hannah Walker...

Mesi~

II. évad 15. rész Váratlan fordulat

*Lottie szemszöge*


Kíváncsian fürkésztem s többiek tekintete között, ki mit szól hozzá. Anya és Niall mosolyogtak, a lányok odarohantak hozzám és sikítozva megöleltek, a fiúk is gratuláltak Niall-nek és nekem is...és már csak Louis maradt. Azt vettem észre, hogy anya áll előtte és beszel hozzá, de a vörösség így sem tűnt el az arcáról.
-Louis ne csináld már ezt! Hallod? Állítsd le magad! - kiabált utána aggódva anya, de ő nem hallgatott rá és konokon barátom felé vette az irányt.
-Louis kérlek... - mondta félve Niall.
-Véged van! Nem kell annak a gyereknek apa. Vagyunk itt elegen. Meglesz nélküle. - emelte fel a hangját és be is húzott egyet remegő barátomnak.
-Louis!!! - álltam elé. - Szerinted ettől jobb lesz? Nem tudsz mit tenni. Ez a mi életünk, nem a tiéd.
-Állj el az utamból, különben...
-Különben mi? Megütsz egy terhes nőt??? - néztem rá felháborodva.
-Nem mondom még egyszer. Állj el az UTAMBÓL! - kiabálta. Belül nagyon megijedtem, mert ennyire még soha nem láttam kikelni magából. Vérben volt a szeme. Ijedtemben csak álltam lefagyva, fogalmam sem volt most mit tegyek...
-Louis gyere egy kicsit beszéljünk. - próbálta elhúzni El.
-Hagyjál békén! - lökte el magától.
Mindenki meglepődött, hogy ellökte magától azt a nőt, aki mindig meg tudta nyugtatni, akit teljes szívéből szeret és akit soha nem lenne képes bántani. El is csodálkozva nézett a kanapén ülve, ahova esett, hogy mi történik szerelmével.


*El szemszöge*


Itt valami nem stimmel. Soha nem volt még ilyen, pedig ennél nehezebb helyzetekben is volt már. Komolyan azt gondolom, hogy orvoshoz kéne vinni. A nyakán egy ér nagyon kidagadt, az egyik szeme pedig gyorsabban pislogott, mint a másik.
-Jay. Hívj egy mentőt. Itt valami nagyon nincs rendben. - súgtam oda neki.
Látta rajtam, hogy komolyan gondolom, így csöndben félrevonult. Pár perccel később visszaült a helyére és bólintott egyet felém. Eközben Louis továbbra is üvöltözött, de mivel Lott előtte állt nem cselekedett semmit. Teltek a percek, de én folyamatosan az ajtót néztem és vártam a mentősök érkezését. 10 perc múlva csöngettek. Fellélegeztem. Gyorsan odamentem és kinyitottam az ajtót.
-Jó napot kívánok! Örülök, hogy itt vannak. Nem tudom mennyit tudnak a helyzetről, de azért hívtuk ki önöket, mert arra gyanakszunk, hogy a barátomnak valami komolyabb baja van. Az utóbbi napokban nagyon ingerült, és egy fél órája annyira kikelt magából, mint még soha. Majdnem nekiment a saját húgának, aki ráadásul terhes és ilyet soha sem tenne, ha nem lenne valami baja. Kérem vizsgálják ki, nehogy valami komolyabb baja legyen. - meséltem el mindent.
Azt hittem hülyének fognak nézni, de úgy tűnik megértették, amit mondtam, mert elindultak az üvöltöző Louis felé, aki már azon volt kiakadva, hogy mit keresnek itt mentősök.
-Fiatalember kérjük nyugodjon meg. Szeretnénk ha bejönne velünk a kórházba, hogy néhány rutin vizsgálatot elvégezzünk. - kezdte az egyik mentős.
-Ti kihívtátok rám a mentőket? Normálisak vagytok ki? Ennyire őrültnek hisztek? - fordult felénk barátom. - Maguk meg menjenek innen, nincsen nekem semmi bajom.
-Kérem ne ellenkezzen. - fogták meg Lou-t és próbálták kifelé húzni.
-Engedjenek el! Nem tehetik ezt velem az akaratom ellenére!!! - kiabált tovább.
Erre az egyik pasi elővett egy injekciós tűt és beleszúrta barátom karjába, amitől fokozatosan lecsendesedett, majd végül összerogyott.
-Kapott egy kis nyugtatót, hogy nyugodt körülmények között be tudjuk vinni a kórházba. Ne aggódjanak, minden rendben lesz. - jött oda hozzánk az egyik fickó.
Mindenki megijedt, Lott már sírt, így Niall beszélt hozzá, hogy jobban legyen. Borzasztó volt ezt látni, hogy Louis annyira magán kívül van, hogy be kell nyugtatózni, hogy egyáltalán egyik helyről a másikra lehessen vinni
Felhoztak egy hordágyat, amire ráfektették Lou-t és vitték is a mentőautóhoz.
-Mehetne vele valaki? - kérdezte Jay.
-1 embert tudunk magunkkal vinni. - válaszolt egyikőjük.
-Menj El. - mondta Jay, amivel mindenki egyetértett.
-Köszönöm. - öleltem meg és könnyezve beszálltam a járműbe.
Pár perc alatt beértünk a kórházba, azonnal elvitték barátom egy vizsgálóba, amíg fel nem ébred. Nekem azonban kint kellett maradnom. Fel alá járkáltam és vártam, hogy a többiek beérjenek.
Meglepő módon pár perc múlva kitolták Louis-t a teremből és közölték velem, hogy el kell vinniük egy CT-t csinálni a koponyájáról. Csak reménykedni tudtam, hogy semmit nem fog mutatni a felvétel. Nemsokára megérkeztek a többiek. Illetve Dan és az ikrek kivételével.
-Na tudsz már valamit? - kérdezte Lottie.
-Semmit. Nemrég vitték el CT-re, de még nem ébredt fel. - közöltem a tényeket.
Ezután következett fél óra várakozás. Már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni. Páran közben elmentek a büfébe, vagy tudom is én hova, a lényeg, hogy Lott, Jay, Niall és én maradtunk csak a vizsgáló előtt.
Mikor befordult egy ágy a folyosó végén, mögötte az orvossal, azonnal felpattantam.
-Doktor Úr! Mi a baja Louis-nak? És miért nem ébredt még fel? - kérdeztem aggódva.
-Már felébredt egyszer, pont a vizsgálat közben, amit nem viselt valami jól, így kapott ismét egy kisebb adag gyógyszer. Viszont beszélnünk kellene. Négyszemközt először ha lehet. - mondta.
-Persze. - válaszoltam és megvártam, amíg betolja Lou-t a kórterembe. - Nem baj? Mindent elmondok ha végeztünk.
-Dehogy baj kicsim. - simogatta meg a karom Jay, majd miután visszajött a doktor elindultunk a rendelőjébe.
-Foglaljon helyet. - mondta. - Nos, azért kértem, hogy négyszemközt beszéljünk, mivel kiderült egy fontos dolog a barátjával kapcsolatban. Nem szeretném húzni az időt, ezért elmondom, hogy a barátjának agydaganata van. Az a szerencséje, hogy nagyon korán észrevettük, így sok módja van a gyógyulásának. És ezt magának köszönheti.
-E-ezt nem hiszem el. - könnyeztem. - Ezért volt mostanában olyan ingerült?
-Pontosan. A daganat hozzányomódott egy idegszálhoz, ami kiváltotta a dühkitörést. - közölte az orvos. - A kezelés lépéseit megbeszéljük, ha  barátja felébredt.
-Rendben. Köszönöm. - mondtam egy levegővel, majd visszamentem a többiekhez.
Mindent elmondtam nekik is, és a reakciójukat..soha nem fogom elfelejteni. Mindenki ledöbbent és nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
Miután sikerült elfogadni a helyzetet, a legtöbben hazamentek így Jay-el maradtunk ketten. Tehetetlenségemben nézegettem a telefonom és egyszer csak szembejött velem ez a kép:

Felidézte minden eddigi közös pillanatunkat és csak azt vettem észre, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.

-Kicsim! Nem lesz semmi baj. - próbált vigasztalni pót anyukám.

-Nem akarom, hogy vége legyen. Miért történik ez? Nem hiszem el... - sírtam a vállán.

-Nem lesz semminek vége. Ez egy akadály, de erős fiú, le tudja küzdeni. Shh... - nyugtatott.

-Hogy tudsz ilyen erős maradni? - kérdeztem.

-Ennyi év után, ennyi gyerek mellett, ilyen körülmények között... megerősödtem. De nehogy azt hidd, hogy nekem nem fáj. Mert borzasztóan. Csak muszáj tartanom magam a gyerekek előtt. Kell valaki, aki önti beléjük a lelket, ami nekem sem ártana néha. - öntötte ki szívét.

-Csodállak... - próbáltam elmosolyodni.

***

Eltelt 2 hét. Lott nehezen viseli ezt a helyzetet a terhesség mellett, de szerencsére Niall mindig mellette van. Választani kellett a kemo és a műtét között. Meglepő, de Louis a műtétet választotta. Igaz, hogy sokkal kockázatosabb, de kevesebb szenvedéssel jár.... Louis már a műtőben van. A műtét 1 órája tart és még el fog tartani egy darabig. Nem tudom mit kezdek addig magammal.

***

Kitolták Lou-t a műtőből, az orvos azt mondta, hogy sikeres volt a beavatkozás, de még legalább egy óra, amíg felébred az altatásból. Bementem hozzá a kóterembe. Ott feküdt, a feje bekötve..borzasztó ezt látni. Remélem tényleg rendbe jön most már. Órákig csak ültem az ágya mellett és fogtam a kezét. Már félig aludtam, amikor azt éreztem, hogy megszorítja a kezem. Felriadtam és vártam, hogy mi fog történni. Lassan kinyitotta a szemét, aminek nagyon megörültem.

-Louis? - kérdeztem mire rám nézett, még kómás tekintettel. - Louis, hogy vagy? Annyira örülök, hogy felébredtél. Az orvos szerint sikeres volt a műtét. Minden rendben lesz most már. - sokáig nem érkezett válasz, de láttam, hogy most próbál magához térni. Beszédre nyitotta a száját és lassan a következőket formálta:

-Ki vagy te?

Enii~

II. évad 14. rész Irány a One Direction után!

Lottie szemszöge:

-Szia Niall! - köszöntem.
- Szia Lott. Hogy vagy? Vagyis.. Hogy vagytok? - mosolyodott el amin én is csak mosolyogni tudtam.
- Jól, köszönjük.-nevettem. - Egyébként anya nem haragszik és azt mondta segíteni fog mert tudja, hogy milyenek vagyunk és megtartjuk a babát. - meséltem úgy, hogy közben egy lapra firkáltam.
- Akkor megnyugodtam. Én beszéltem Barbival és megértette. nagyon csodálom ezt a lányt mert tényleg jól kezelte. Szóval minden rendben. Egyébként anyáék várnak minket a turné után. - mondta Niall.
- Üm.. Rendben. - mosolyogtam.
- És akkor lesz Theo keresztelője szóval készülj a keresztanyaságra. - nevetett amin én is elmosolyodtam.
- Niall.. Te kisfiút vagy kislányt szeretnél?? - kérdeztem.
- Nekem mindegy Lottie, csak már veled szeretnék lenni!!! És elég 21. századi ha itt kérdezem meg, hogy újra összejönnénk e szóval várnom kell amíg jöttök Ausztráliába, de tudd, hogy szeretlek. - mondta.
- Én is téged. - mosolyogtam. Hallottam ahogyan anya kiabál lentről. - Üm.. még ráérsz? - kérdeztem.
- Rád mindig. - mondta.
- Rendben akkor lejössz velem anyához? - kérdeztem az eléggé furcsa kérdést.
- Le. - nevetett. Ekkor megláttam elsétálni mögötte Harry-t.
- Szia Hazza!! - kiabáltam teljes hangerőmből mire értetlenkedve kezdett el jobbra majd balra nézni végül a fal felé fordult ami az orra előtt volt így kitört belőlem a röhögőgörcs. - A számítógép Hazz! - mondtam röhögve mire megfordult és belevicsorított a kamerába.
- Harry? Hol? - robbant be Fizz a szobámba.
- Szia kicsim. - mondta Harry.
- Hiányzol. - mondta húgom.
- Figyi Fizz. Hozd le a gépet és beszélj addig a szerelmeddel de utána vissza kell adnod mert Niall-el meg kell beszélnünk még pár dolgot. - mondtam és a kezébe adtam a laptopot és lerohantam anyához nagy sebességgel.
- Lassabban kincsem el fogsz esni. -mondta anya megrázva a fejét és leült Dan ölébe.
- Jó tudom, csak boldog vagyok. - mondtam.
- Végre mosolyogsz. - mondta Dan.
- Igen. - mondtam és ekkor jöttek le az ikrek, mögöttük meg Fizzy,
- Harry? - kérdezte anya.
- Igen, de Niall-el még szeretnék valamit megbeszélni. - céloztam a babára. Még Dan sem tudja, senki sem csak anya és Niall.
- Rendben. Fizzy, kicsim egy percre figyelnél? - kérdezte anya.
- Persze. - mosolygott és félrerakta a lenémított laptopot.
- Remek. szóval szeretnénk valamit mondani Dan-nal... Üm.. Terhes vagyok, és ikrek lesznek. - mosolygott anya. Leesett az állam. Ha ezt Louis megtudja kíváncsi leszek a reakciójára.
- Hát gratulálok.-mosolyogtam. Valószínű most anya is olyan izgatott mint én, vagy lehet, hogy ő duplán mivel ikreket vár?? Ezen elgondolkoztam egy kicsit. A testvéreim nagyon örültek ennek. Az ikrek elkezdtek mászkálni rajtam mikor valamelyikőjük beletérdelt a hasamba. Nagyon fájt, be is könnyeztem és anyára néztem.
- Lányok! Szálljatok le a nővéretekről!! - mondta hangosan anya majd felsegített és elmentünk a mosdóba.
- Anya, ugye nem lesz semmi baj? - kérdeztem.
- Biztos, hogy nem!! Nyugodj meg! Ne sírj. - ölelt meg és próbált nyugtatni. Nagyon megijedtem, de hamar jobb lett. nem kicsit nyugodtam meg. kicsit még bent maradtam, hogy ne látszódjon, hogy sírtam egy kicsit. Mikor teljesen jól lettem visszamentem és az ikrek bűnbánóan néztek rám, és hát nem tudok rájuk haragudni!!.
- Lott, akkor beszélsz Niall-el? - kérdezte Fizz.
- Üm.. Igen. - mondtam és bementem "Niall-el" a konyhába.
- Nos? - kérdezte mosolyogva.
- Az ikrek elkezdtek mászkálni rajtam és nem is tudom melyikőjük beletérdelt a hasamba és nagyon megijedtem Niall.... - meséltem.
- Állj.. De ugye nincs baj?? - kérdezte és látszott, hogy fél.
- Nincs, anya mondta, hogy nem komoly de több ilyen ne legyen.- mondtam.
- Megnyugodtam. - mondta.
- Viszont.. Elfogunk úgy férni az 1D házba, hogy majd ott lesz a baba is? - kérdeztem.
- Igen, amíg kell a kiságy addig nálunk alszik azután attól függ, hogy fiú vagy lány és úgy alakítjuk át valamelyikünk szobáját. - mosolygott.
- Rendben. - mosolyogtam.
- Viszont most mennem kell kicsim. majd beszélünk és találkozunk csak három nap! Szeretlek és vigyázz magadra és a kicsire az én helyemben is. - mondta mosolyogva.
- te leszel a világ legjobb apukája. - mosolyogtam.
- Te meg a legjobb anyukája. - mondta.
- Szörnyű múlttal. - mondtam húzott szájjal.
- Ne mondj ilyet. Viszont tényleg mennem kell. Szeretlek. - mondta.
- Én is téged Niall. - mondtam és kinyomta. nagyot sóhajtottam és láttam, hogy Perrie küldött egy képet facebook-on. Megnyitottam és amint elolvastam elkezdtem röhögni, de nagyon!!!.

És mivel elmentem shoppingolni Jesyvel és ő rossz hatással volt rám most van egy orr piercingem és nyak percingem. Ami San Fransiscoban tortenik, az hatarozottan nem marad San Fransiscoban.

Még egy jó 10 percig nevethettem amikor eldöntöttem, hogy nem nézem tovább a gépet így csak visszaírtam neki.
Nagyon tetszik egyébként! Én is akarok! *-* Hiányzol és jó San Fransiscozást! Hazajössz és egy nagy hír vár rád. Szeretlek <3
Hamar érkezett válasz, ezek szerint megkapta az üzenetemet.
Oké! Akkor Ausztráliában találkozunk és csináltatunk neked! Várom a hírt!! Uuuuuuu nekem is van egy hírem, de majd akkor három nap múlva. Te is hiányzol bolondom. Szeretlek <3
Nem írtam vissza, de örülök, hogy van egy olyan barátnőm mint Pezza meg mint a többiek. Végül lecsuktam a laptop tetejét és leültem Fizzy mellé majd csatlakozott hozzánk anya és Dan is.
- Elmondjam neki most? - kérdeztem anyát.
- Ahogy gondolod. - mosolygott.- Ez már a te életed. - mondta.
- Hát jó.. - mondtam.
- Mondd! mi az?? - kérdezte Fizz.
- De ne mondd el még senkinek! Harry-nek se! Ígéred? - kérdeztem.
- Így görbüljek meg. - mutatta fel a kisujját.
- Remek. Akkor hát.. babát várok. - mosolyogtam.
- Mi??? kitől? - kerekedett ki a szeme.
- Niall. - pirultam el.
- Hisz ez csodálatos! Gratulálok!! Keresztanya leszek. - mosolygott Fizzy.
- Köszönjük. - mondtam.
- Neked is nagyanya. - nézett anyára és neki egyből leesett.
- Ilyen öreg vagyok? - kérdezte anya kitágult szemekkel.
- Nem!! Te vagy a legcsodálatosabb, legszebb, legfiatalabb anyukája a világon! - bújtam hozzá.
- Akkor ti most egyszerre vártok babát. - mosolygott Dan.
- Igen. Mint abban a filmben. Nem jut eszembe a neve. - nevettem.
- És ki fog szülni hamarabb? - kérdezte Fizz.
- Én azt hiszem. - mondtam.
- Igen, mert én csak most leszek egy hónapos terhes. - mondta anya.
- Akkor én . -nevettem.
- Hány hónapos terhes vagy? - kérdezte Dan.
- Másfél. - mondtam.
- Várom már. - mondta Fizzy.
- Én is. - nevettem.
- Holnap megyünk nőgyógyászhoz Lott! - mondta anya én csak bólintottam.
- És három nap múlva Ausztráliába!! - mosolyogtam és Fizzy-vel felpörögtünk teljesen hisz szerelmeinket újra láthatjuk. Na meg Louis-t.

3 nap múlva:

A gép épp landol. Már nagyon izgulok, hogy jól magamhoz szoríthassam Niall-t és már csak kicsit kell kibírni és teljes 4 hónap pihenő és együtt lehetünk. Viszont neki turné mikor én szülni fogok. A gép hamar landolt és viszonylag gyorsan megkaptuk csomagjainkat. Paul jött ki értünk és én egyből a nyakába ugrottam. MI nagyon jó viszonyban vagyunk a többieket annyira nem ismeri.
- Rég láttalak Higgins. - mondtam.
- Én is téged Tomlinson. Na üljetek be! A fiúk már várnak titeket. - mondta Paul barátom. Bepattantunk a nagy kocsiba és Paul már suhant is.
- Istenem de hiányzik Harry! De várom, hogy lássam a fürjeit és ahhw. - mondta Fizzy én pedig csak mosolyogva néztem ki az ablakon. Szerintem én jobban izgulok mert ma elszeretném mondani mindenkinek, hogy babánk lesz, de nem mutattam ki pedig belül megőrülök. Sokáig bambultam mert már oda is értünk. Átmásztam anyun meg Dan-on én kiestem a kocsiból szó szerint és ekkor megláttam a fiúkat nevetni a teraszon Niall pedig csak rázta a fejét és félve nézett, hogy a baba jól van e. Volt egy két rajongó akivel csináltam képet, de rohantam be a szállodába, nem érdekeltek anyáék se a csomagjaim, se Paul, hogy fut utánam. Én csak futottam. Beszálltam a liftbe és mikor felértem a 6. emeletre a fiúk mosolygós arcával találkoztam, de nem is érdekelt csak a legszélén álló szőke fiú akinek hiper szuper sebességgel öleltem meg.
- Én is örülök, hogy újra látlak húgi.. -mondta Louis.
- Én is. - mondtam még mindig Niall-t ölelve.
- Lottie. Szóval lennél újra a barátnőm? -kérdezte Niall én természetesen igent mondtam. Ez után megöleltem a bátyámat adtam neki sok puszit ő is nekem és a további három fiúval is ezt tettem, ekkor felértek anyáék is.
- Kit látnak szemeim... - mondta egy női hang. Tudtam egyből hogy ki az.
- Szióka Pezza. hiányoztál életem. - mondtam komolyan.
- Megcsaltál. - mondta komolyan. Mindenki feszülten nézte a hülyeségünket.
- Te is engem. - néztem rá amolyan "lenézlek" nézéssel. Ekkor kitört belőlünk a  röhögőgörcs és megöleltük egymást nevetve. - Úú de tetszik a piercinged. - mondtam.
- Neked is lesz. - mondta.
- Mi? - kérdezte anya, Louis és Niall egyszerre.
- Ja semmi.. - mondtam megvakarva a nyakamat. Ekkor egy gyereknevetést hallottam. - Lux!! - mondtam halkan és megláttam a kislányt aki futott felénk és az anyukáját aki sétált mögötte. Oda mentem Lux-hoz, felemeltem és jól megöleltem majd Lou-t is.
- Lottie néni. - mondta Lux és elkezdte az arcom tapogatni.
- Hiányoztál. - mondta Lou. Vele is nagyon jóban vagyok csak Fizzy nem ismeri annyira.
- Ti is nekem, de egy kérdés.. Danielle és Eleanor? - kérdeztem.
- Eleanor vásárolni ment. - mondta Zayn.
- És Danielle?? - néztem Liam-re aki elég kedvetlen volt. Nagyon zavart.
- Csak összevesztünk és Eleanor után ment.. - mondta Liam. Én csak bólintottam majd Niall-höz mentem.
- Hiányoztál . -öleltem meg.
- Te is nekem. - mondta. Ez után bementünk a nagy lakosztályba, hamar megjött a két hiányzó lány is akiket annyira szeretek így megöleltem őket.
- Na amit csak te nem tudsz még... Zayn megkérte a kezem. - mutatta a gyűrűjét.
- Úristen. - álltam fel és csillogó szemekkel néztem a gyűrűt. - Hát gratulálok gyerekek. - mondtam és megöleltem őket.
- Úgy látszik ez az év az esküvők és a babák éve lesz itt. - mondta Fizzy.
- Mi?? Miért ki terhes? - kérdezte Harry.
- Anya. - mondta Phoebe.
- Tényleg?? - kérdezte Louis. - Még több kis tesó? Ne már! Csak ne lányok legyenek akkor! - nevetett.
- Ikrek. - kacsintott anya mire mindenki nevetett.
- Hát akkor én is mondanék valamit.. - mondtam.
- Hallgatunk . - mondta El.
- Hát.. babát várunk Niall-el. - mondtam ki végül.

Mesi~

II. évad 13. rész Számíthatok rád?

*Lottie szemszöge*

Az elmúlt 1 hétben sokat gondoltam arra a bizonyos éjszakára. Megtörtént, de mi lesz ezután? Niall szakít Barbival? Nagyon remélem...hisz nem tudok nélküle élni.

Emellett elég rosszul éreztem magam. Nem lelkileg, hanem fizikailag. Folyamatosan szédülök, gyenge vagyok, reggelente hányok...de ezt először csak a vagdosás következményeként tudtam be. Viszont mikor már pár napja késett, kezdtem kételkedni az óvszer biztonságában. Inkább megcsináltam egy terhességi tesztet, hogy biztosra menjek, hogy tévedek. Azonban nem tévedtem... Ezt mindenképp el kell mondanom Niall-nek ráadásul minél hamarabb. Ma este úgyis beszélünk, akkor megpróbálom közölni vele. Titokban bevallom én örülök, hogy ez történt...1.Talán egy kisbaba érettebbé és felelősségteljesebbé tesz 2.Niall-el újra együtt lehetnénk. Bár azért kicsit ijesztő belegondolni a gyereknevelésbe.

***

Este:

-Szia Niall! - köszöntem.

-Szia Lott! Mizujs? - kérdezte.

-Semmi különös unalom egész naaap... Mit csináltál ma?

-Liam-el elmentünk surfözni és megtámadott egy sirály...

-Miért nem lepődök meg? - nevettem.

-Nagyon kemény csávó volt de chh rajtam nem fog ki egy ilyen kis állatocska. Hamar leszállt rólam gondolom érezte, hogy nem fog sikerrel járni. - fényezte magát, amin nagyon jól szórakoztam.

-Más szóval úgy beijedtél, hogy sikítva futottál ki a vízből, ahova már nem követett. - próbáltam kinyögni a nevetőgörcs közepette.

-Nyaaaa...most mér' kell elrontanod a pillanatomat. Egyébként honnan tudod te ezt? - kérdezte meglepődve.

-Tudod az ausztrál fanok gyakran vannak a parton, és elég aktívak twitteren...amit ugyebár én is előszeretettel olvasgatok. - kacsintottam.

-Ooooh..így már minden világos...

-Niall. - kezdtem bele..

-Igen baby? - kérdezte pimaszul.

-Um..Terhes vagyok. - mondtam ki végül.

-E-ezt most komolyan mondod? - kérdezte meglepődve és egy kis félelmet is láttam rajta.

-Igen. - mondtam tartva a reakciótól.

-De.De az, hogy lehet? Használtunk óvszert..

-Most én azt honnan a picsából tudjam? Szerinted én tehetek róla? Úgy tanultam, hogy ehhez 2 ember kell... - emeltem fel a hangom.

-Jó jó nyugi, bocsánat. Nem úgy gondoltam. - mentegetőzött.

-Én sajnálom..csak ideges vagyok.

-Gondolom egyértelmű, hogy megtartjuk. Ugye? - kérdezte.

-És velünk mi lesz?

-Beszélek Barbival. Holnapra már megbeszéltem vele egy találkozót. Mielőtt elmondtad volna a baba dolgot, már eldöntöttem, hogy mit akarok. Nem tudok nélküled élni. Hiába Barbi nagyon kedves és szép lány, de hiányzol. Túl nyugodt vele az életem..melletted mindig történik valami. És vigyázni akarok rád. - vallott be mindent.

-Köszönöm. - mosolyogtam könnyes szemmel.

-Ne köszönj semmit. Viszont most mennem kell. 5 óra múlva főpróba és jó lenne még előtte aludnom kicsit.

-Persze, rendben. Szép álmokat! Szia! - köszöntem el mosolyogva.

-Szia!

Ezután kilépett. Pár percig még néztem magam elé majd én is kijelentkeztem. Letusoltam, bebújtam az ágyba és próbáltam feldolgozni a történteket.

Másnap reggel úgy döntöttem, hogy elmegyek fodrászhoz és befestetem a lenövésem. Megreggeliztem és elindultam Barbarahoz. Irónikus azért... Na mindegy is. Pár perc séta után beléptem a szalonba.

-Szia Barb. - köszöntem.

-Lottie drágám. Rég találkoztunk. - köszöntött 2 puszival. - Miben állhatok a rendelkezésedre?

-Csak egy festésre jöttem. - mosolyogtam.

-Akkor csüccs.

Leültem és elkezdte a tincseket festeni. Mikor kész lett hagyni kellett 20 percig állni, közben beszélgettünk és egy képet is csinált rólam.

-Hát ezzz...gyönyörű. - nevettem.

-Na gyere mossuk le. - mondta, majd leöblítette a festéket, samponnal is megmosta, majd beszárította. - Kész is van.

-Tökéletes, köszönöm szépen. - nézegettem a tükörben.

Kifizettem a megfelelő összeget, majd elindultam haza.

-Megjöttem!!! - kiabáltam.

-Szia! Konyhában. - hallottam anya hangját, így bementem hozzá. - Jó lett.

-Köszönöm. Van valami kaja? Éhen halok. - nyafogtan.

-Most terveztem ebédet készíteni. De csak kettőnknek. Többiek csak délután jönnek. - mondta anya.

-Okés akkor segítek. De előbb...szeretnék mondani valamit. Nem hiszem, hogy örülni fogsz neki... - kezdtem félve.

-Bökd ki. - utasított.

-Huhh... - sóhajtottam egy nagyot. - Terhes vagyok...

-Hogy mi vagy? Ezt most nem mondod komolyan ugye? És ki az apa? - kérdezősködött felhúzott szemöldökkel.

-Niall. Amikor 1 hete hazajött, volt egy kis esemény...

-Részletekre nem vagyok kíváncsi. És ő tudja már? - folytatta a faggatást.

-Tegnap este elmondtam neki. - mondtam.

-Istenem....nem védekeztetek? - ült le az asztalhoz a fejét fogva.

-De. De úgy tűnik nem sokat ért..

-És most mi lesz? Gondolom megtartjátok, ahogy titeket ismerlek, de fel fogjátok bírni nevelni azt a csöppséget? Viszont akkor ezt a vagdosást és gyógyszerezést komolyan be kell fejezned. Egyszer s mindenkorra. Fel kell nőnötök, ha tényleg ezt akarjátok. - mondta, ami nekem is átfutott már az agyamon.

-Tudom. De számíthatok rád? - kérdeztem.

-Hogyne számíthatnál? Butus. - ölelt meg.

-Szeretlek.

-Én is kicsim. - majd elengedett. - Hármunkon kívül tudja még valaki?

-Nem. Várni akartam, amíg minden rendeződik Niall és köztem, de neked muszáj volt elmondanom. Nélküled nem tudnám végigcsinálni ezt az időszakot. Szóval megkérhetnélek, hogy ne mondd el senkinek? Mindenki időben meg fogja tudni, de...még nem most. - kérleltem.

-Rendben. Nem lesz könnyű, de igyekezni fogok. - mosolygott. - Ja és ha bármi van, azonnal szólj nekem.

-Igenis. - nevettem.

-De komolyan. - rántott vissza a komolyságba.

-Persze. Egyértelmű. - mondtam. - Úúúú csinálunk sütit?

-Nem is te lennél. - nevetett. - Milyet?

-Csokis muffin? - néztem boci szemekkel.

-Ha megvan minden hozzávaló, akkor rendben. - mondta.

Összeszedtünk mindent hozzá és nekiláttunk. Sokat beszélgettünk és nevettünk, főleg a bénaságaimon. Fél óra múlva már a sütőben sült a remekművünk és izgatottan vártuk az eredményt. Nemsokára kivettük hűlni, és nagyon nehezen álltam meg, hogy ne faljak be rögtön egyet. De..lefotózni letudtam, és tettem is fel Insta-ra.

"Elkészült a remekművünk anyával. Nem sokáig fog ilyen szépen kinézni..:3;)"

Miután kitettem, neki is állhattunk az elfogyasztásának. Nem csak szép, de finom is lett. Hamar jóllaktam vele, és még a többieknek is maradt egy pár. Felmentem a szobámba, beléptem a Skype-omba, és mária hívott valaki. Méghozzá Niall. Ilyen korán? Hisz még csak 1 óra. Jaaaa...náluk már este  van. Mindent értek. De vajon mire jutott Barbival? Izgatottan nyomtam rá az "Elfogad" gombra.

-Szia Niall!

Enii~