*Lottie szemszöge*
Ő meg mit keres itt??? Ki hívta ide? Nagyon remélem, hogy nem Louis vette fel vele a kapcsolatot...
-Hannah!! - indult meg felé örömködve bátyám.
-Szia Lou maci! - szólalt meg Hannah, majd megcsókolták egymást.
Ekkor ránéztem El-re, aki nem tudom már hanyadjára nézett könnyes szemmel barátjára. Szegény nem tud mit tenni. Próbáltuk felidézni Louis emlékeit és hihetetlen, de El-en kívül tényleg mindenre emlékszik. Barátnőm teljesen kieesett számára. Emlékszik az együtt töltött pillanatokra, de úgy mintha ezeket Hannah-val élte volna át.
-Lottie...beszélhetünk? - kérdezte El, mire aprót bólintottam, majd félrevonultunk.
-Figyelek! - adtam meg a szót.
-Kiköltözök a 1D házból. - mondta a földet nézve.
-Ne tedd! Kérlek. Szükségem van rád. Louis pedig emlékezni fog, csak időt kell hagyni neki. - mondtam a bíztató szavaka, amikben sajnos már én magam is kezdtem kételkedni.
-Sajnálom. Már eldöntöttem. Még 2 napot maradok, ezalatt összepakolok és eltöltök veletek annyi időt, amennyit csak tudok, és utána elmegyek, kiveszek egy lakást a belvárosban és ott próbálok felejteni. Ennek ellenére ugyanúgy szeretném veletek tartani a kapcsolatot, csak...Louis nélkül. - formálta a fájdalmas szavakat.
-Ígérd meg, hogy nem hagysz el minket! - nyújtottam könnyezve kisujjam.
-Ígérem! - kapaszkodott bele övével, majd egymás nyakába borultunk.
*Louis szemszöge*
-Hogy vagy szívem? Már hiányoztál. - mosolyogtam barátnőmre.
-Mostmár, hogy itt vagy, tökéletesen. Te is nagyon hiányoztál Bubu. - mondta Hannah, majd újra megölelt.
-Mit szeretnél csinálni? - simogattam karját.
-Mi lenne, ha elmennénk moziba, vagy sétálgatni a városba és utána lesz ami lesz. - kacsintott. Már épp nyitottam volna ki a számat amikor húgom a kicsit növekvő hasával ront ki a házból és mérgesen tart felém. Kicsit se félek tőle, na jó egy kicsit...Bevallom iszonyúan félek a húgomtól!
- Szeretném ha ma velem töltenéd a napot.- mondta kicsit lehangoltan. - Remélem nem gond Hannah. - mosolygott rá.
- Nem dehogy. Akkor majd máskor. - mosolygott megértően.
- Hova mentek? - sántikál felénk Niall.
- Csak kicsit elmegyünk a parkba utána eszünk valahol, bemegyünk a Nando'sba neked majd hazajövünk. Szeretnék Louis-val több időt tölteni remélem megérted. - ment oda Lott hozzá és adott neki egy csókot.
- De csak mert hoztok nekem kaját. - húzta fel az orrát az ír barátom majd újra megcsókolták egymást. A húgom belém karolt és elindultunk a park felé.
- Hogy vagy? - érdeklődtem és ránéztem a pocakjára.
- Jól, kezd rugdosni. - mosolygott.
- Mi a baj? Nem véletlenül jöttünk el. - mondtam.
- Nyitott könyv vagyok számodra Louis. -nevetett fel.
- A húgom vagy és tudod, hogy nagyon szeretlek. - mondtam komolyan.
- Eleanor elköltözik miattad.. Mert nem vagy képes emlékezni rá. - sírta el magát. Nem tudok mit kezdeni, fogalmam sincs ki ő. Megálltunk majd megöleltem őt. Már csak szipogott így újra el tudtunk indulni.
- Mi lesz a baba neve? - kérdeztem terelve a témát.
- Emma.- mosolygott.
- Tehát lány? - csillant fel a szemem.
- Igen. - mosolygott.
- Keresztlányom lesz. - mosolyogtam büszkén majd egy puszit nyomtam a mellettem sétáló szőkeségnek a hajába. A nap további része gyorsan telt és sok mosollyal és nevetéssel zárult. Rendkívül örülök, hogy a húgom elhívott így mert nem bántam meg.
*Lottie szemszöge*
Az utolsó hónapban vagyok és ez a turné fele így muszáj a fiúkkal lennem ezt ők parancsolták. Danielle, Perrie, Gemma és Lou mindig mellettem vannak mivel bármikor megindulhat a szülés. Anyával minden nap beszélek úgy mint Eleanor-ral akire bátyám még mindig nem emlékezik, lehet újra kéne kezdeni nekik.. bemutatni egymásnak meg minden és ezt az ötletemet fel is vetem Harry-nek mivel legelőször is ő mutatta be őket egymásnak.
A rajongók sokkal jobban viselték azt, hogy terhes vagyok mint arra számítottam viszont a riporterek mindenhol ott vannak így Niall-el kénytelenek vagyunk megadni magunkat és egy rövid kis kérdezz-feleleket eljátszani. Félve mentem ki barátomba kapaszkodva. Rengeteg újságíró kérdezgetett és annál többen vakuztak a szemembe.
- Kérem! Halkan egyesével! Mindenki sorra kerül, csak adjuk meg a módját. - kérte Niall mire a tömeg kicsit lenyugodott. - Vannak olyan kérdések amikre mindannyian kíváncsiak? - kérdezte ismét mire a tömeg elkezdet egyezkedni majd meghallottuk az első kérdést. Mi a baba neme?
- Kislány. - mosolygott büszkén Niall. Neve?
- Emma. -feleltem most én ők pedig szaporán írták az infókat. Mi lesz a csapattal?
- Minden bizonnyal egyben maradunk! Ugyanúgy fontosak nekem mint a család. - mosolygott Niall. Lottie, üzen-e valamit a directionereknek?
- Üm.. Igen.. Szeretném ha tudnátok, hogy ti örökre a fiúk "lánykái" maradtok és mert lesz egy babánk Niall-el attól még örökre a ti kis ír manótok marad aki szeret enni. Én nem akarom egyedül elvinni a Mrs. Horan posztot szóval számítok rátok lányok! És remélem ti is gyűjtitek az óráis posztereket nem csak én. - mosolyogtam és a szívemből szóltam. Megkérte a kezét?
- nem, ezt csak feltételesen mondtam. - mosolyogtam ismét. Soha nem gondoltam, hogy ilyen helyzetekbe kerülök majd. Még pár kérdés után visszamentünk a szállásunkban. A liftben vártuk amíg felérünk az 5. emeletre végül egyszerre röhögtük el magunkat.
- Ezek bolondok. - nevetett.
- Igen. - mosolyogtam mikor újra rúgott a baba ami megmosolyogtatott ismét.
- Na mi van? Ficánkol? - kérdezte mint a hülye gyerek. ilyenkor esküszöm elgondolkozom, hogy alkalmas e az apa szerepre. Gondolatmenetemet a lift halk csöngése zavarta meg miszerint megérkeztünk a kívánt emeletre. Nevetve léptünk be a szobánkba ahol mindenki díjazta a jókedvet.
- Ma este koncert. - mosolygott Harry elnyújtózkodva a kanapén és ő még nem is tudja, hogy Fizzy a meglepetése.
- akkor irány készülődni. - jelentette ki Lou és behúzott minket majd az ágyra mutatott miszerint üljünk le. Mi pedig eléggé félünk Lou-tól, persze imádjuk de ha a ruhákról vagy hajakról esetleg sminkekről van szó mint egy szörnyeteg. nagyon akaratos. - Kezdjük mondjuk Gemma-val. - mosolygott majd visszafordult mi megnyugodva néztünk viszont Gemma láthatólag előre félt. Hülye Styles fejjel állt oda ahova Lou mutatott. - Nos.. kék és rózsaszín a hajad tehát egyszerű színek kellenek.. Fekete vagy bézs? - kérdezte Miss Teasdale a bőröndbe turkálva.
- Fekete. - mondta Gemma.
- Remek. Én is arra gondoltam. Ez a ruha kiemeli a csodálatos alakodat amit megjegyzem mindig takarsz. Ez olyan Gemma-s. Szegecsek vannak a pánton és alul ki van koptatva. Ehhez nyugodtan felveheted a bakancsodat egyébként. - mondta Lou és elküldte a szoba másik felébe öltözködni.
- Következzen Danielle.. - ajánlotta fel Pezz amit a helyébe nem tettem volna.
- Perrie, gyere. - mondta Lou, tudtam, hogy őt fogja mondani. - Nincs választásod!! Ezta csőnadrágot és blúzt fogod felvenni. - mondta Lou érzelem mentesen. - Danielle. válassz ezek közül. - kérte Lou közben elkezdte a sminkeket és a hajas cuccokat elővenni. Dan egy egyszerű leggingst választott és kijelentette, hogy Liam pulcsijába akar menni. Lou nem nézte jó szemmel de rá hagyta. Nekem szólni se kellett felálltam és a bőrönd mellé sétáltam. - Neked direkt hoztam ezt. - mondta és odaadott egy világos színű csőnadrágot és egy elegáns blúzt ami a hasam miatt volt előnyös.Velem kezdte mivel Niall folyton kopogtatott és ha nem ő akkor Louis.. A hajamat kivasalta majd elől egy tincset begöndörített. Sminknek nem kértem sokat csak hogy halványan húzza ki a szememet. Ő ezt megtette majd utamra engedett. Kiléptem az ajtón és az összes fiút megláttam magam előtt.
- Gyönyörű vagy.. - mondta Niall halkan majd megcsókolt.A többiek is lassan elkészültek beleértve a fiúkat majd próbáltuk feltűnés nélkül elhagyni a szállást. Beültünk a kocsikba és indultunk is izgatott voltam nagyon bár minden koncert előtt az vagyok.
***
A koncert második számánál tartottunk mikor elkezdett nagyon fájni a hasam féltem, hogy valami történt. Szememmel Lou-t kerestem de nem találtam viszont Gemma-t annál inkább, próbáltam oda menni, de egyre jobban fájt. Hirtelen valaki megfogta a kezem és az nem más mint Paul volt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Nagyon fáj.. - könnyes lett a szemem. Paul odaszaladt Gemma-hoz majd elment megkeresni Lou-t.
- Gyere ülj le. -vezetett Gem az egyik székhez. Igazából nagyon nem hallottam semmit a hangos zene miatt. Lou futott hozzánk mögötte Gemma jött Lux-al.
- Volt már fájásod?? -próbálta túlkiabálni a zenét.
- Ha ez az akkor ez az első. - mondtam kiabálva. - Lehet olyan, hogy ennyi után megindul a baba? - kérdeztem.
- Ritka.. - mondta Lou. Pár perc után elfolyt a magzatvizem is. Szörnyű volt minden. Azt akartam, hogy Niall itt legyen mellettem mert megígérte és hogy egy normális helyen szülöm meg a lányomat nem pedig egy koncerten végül is One Direction koncerttől mit lehet várni. Nem tudom mennyi idő telhetett el amikor Emma úgy döntött, hogy el fog indulni kifelé. Elvittek az öltözőbe ott pedig a saját barátnőim fogják levezetni a szülésemet. Lou azt mondta a feje már kint van és ekkor robbant be Niall.
- Niall.. - lihegem könnyes szemmel.
- Itt vagyok, megígértem. - mondta és egyből a kezem után kapott majd jól megszorította majd újra nyomnom kellett. Utálom ezt az érzést és szörnyű is. Csak legyen vége.
- Mennyi van még? - kérdeztem lihegve.
- Ne aggódj, nem sok. - mondta Lou mire újra nyomnom kellett.
- Lottie. Lehet nema legjobb alkalom.. De hozzám jönnél feleségül? - kérdezte Niall mire az összes lány rám nézett.
- Lou te a babával foglalkozz! - kértem és ránéztem. Fájdalmamba fel is ültem egy kicsit majd visszadőltem. - Igen.. - mondtam Niall-nek mire ő mosolyogva adott egy puszit.
- Lott.. Egy nagyot. - mondta Lou mire én megtettem és ekkor megszületett a kis Emma Horan. Fáradtan dőltem vissza és türelmetlenül, kitartóan várom hogy a kezembe tarthassam. A lányok óvatosan megfürdetik.
- Apuka. - mosolyogva adja át Danielle Niall-nek a lányunkat.
- Én is szeretném. - mondtam fáradtan majd Niall óvatosan mellé fektette én pedig a kicsi ujjait vizslattam egyből. Gyönyörű kislány az egyszer biztos. elkezdtem könnyezni hisz a tudat, hogy attól a valakitől van egy gyermekem akit a világon a legjobban szeretek. Niall adott egy puszit nekünk és megígérte utánunk jön a kórházba mivel Paul már hívott egy taxit. Barátom vissza rohant és elővett egy kis dobozkát, letérdelt ebben az esetben mellém majd felhúzta az ujjamra a gyönyörű gyűrűt.
***kórházban***
Nagyon fáradt voltam ezért el is aludtam. Arra keltem, hogy valaki megfogja a kezemet. Lassan nyitottam ki a szememet és a nagy fényből szűröm le, hogy reggel van.
- Jó reggelt. - köszöntött Niall.
- Neked is. - mosolyogtam és megszorítottam a kezét. - Emma? -kérdeztem.
- Alszik. - mosolygott majd felvette és idehozta közénk.
- Olyan gyönyörű. - mondtam.
- Mint az anyja. - mosolygott.
- Persze.. és olyan haspók lesz mint az apja. Erre fejemet merem adni. - nevettem ekkor anya, apa, Maura és Bob léptek be. Mögöttük láttam a sok barátainkat.
- Az első unokám. - lett könnyes a szeme anyának mire nekem is.
- Nem akarom, hogy sírj. - mondtam szipogva mire ő csak megölelt majd megkérdezte Niall-t, hogy megfoghatja-e mire ő bólintott. Anya is lassan megszüli az ikreket. Mindenki a kezébe vette majd csináltam pár képet Niall-ről és Emma-ról majd ők kimentek, hogy bemutassák a többieknek is.
- Emma nagyon hálás lesz majd Lou-nak mikor megtudja, hogy igazából ő segített világra hozni egy One Direction koncerten. -nevetett Maura.
- Igen. És biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy fogják szeretni az én csodálatos barátnőimet mint én őket.. És titeket is szeretni fog mert csodálatosan nagy szíve van. -mosolyogtam.
- Büszke vagyok rád. -mondta apa mosolyogva.
- Szeretném ha ma velem töltenéd a napot.- mondta kicsit lehangoltan. - Remélem nem gond Hannah. - mosolygott rá.
- Nem dehogy. Akkor majd máskor. - mosolygott megértően.
- Hova mentek? - sántikál felénk Niall.
- Csak kicsit elmegyünk a parkba utána eszünk valahol, bemegyünk a Nando'sba neked majd hazajövünk. Szeretnék Louis-val több időt tölteni remélem megérted. - ment oda Lott hozzá és adott neki egy csókot.
- De csak mert hoztok nekem kaját. - húzta fel az orrát az ír barátom majd újra megcsókolták egymást. A húgom belém karolt és elindultunk a park felé.
- Hogy vagy? - érdeklődtem és ránéztem a pocakjára.
- Jól, kezd rugdosni. - mosolygott.
- Mi a baj? Nem véletlenül jöttünk el. - mondtam.
- Nyitott könyv vagyok számodra Louis. -nevetett fel.
- A húgom vagy és tudod, hogy nagyon szeretlek. - mondtam komolyan.
- Eleanor elköltözik miattad.. Mert nem vagy képes emlékezni rá. - sírta el magát. Nem tudok mit kezdeni, fogalmam sincs ki ő. Megálltunk majd megöleltem őt. Már csak szipogott így újra el tudtunk indulni.
- Mi lesz a baba neve? - kérdeztem terelve a témát.
- Emma.- mosolygott.
- Tehát lány? - csillant fel a szemem.
- Igen. - mosolygott.
- Keresztlányom lesz. - mosolyogtam büszkén majd egy puszit nyomtam a mellettem sétáló szőkeségnek a hajába. A nap további része gyorsan telt és sok mosollyal és nevetéssel zárult. Rendkívül örülök, hogy a húgom elhívott így mert nem bántam meg.
*Lottie szemszöge*
Az utolsó hónapban vagyok és ez a turné fele így muszáj a fiúkkal lennem ezt ők parancsolták. Danielle, Perrie, Gemma és Lou mindig mellettem vannak mivel bármikor megindulhat a szülés. Anyával minden nap beszélek úgy mint Eleanor-ral akire bátyám még mindig nem emlékezik, lehet újra kéne kezdeni nekik.. bemutatni egymásnak meg minden és ezt az ötletemet fel is vetem Harry-nek mivel legelőször is ő mutatta be őket egymásnak.
A rajongók sokkal jobban viselték azt, hogy terhes vagyok mint arra számítottam viszont a riporterek mindenhol ott vannak így Niall-el kénytelenek vagyunk megadni magunkat és egy rövid kis kérdezz-feleleket eljátszani. Félve mentem ki barátomba kapaszkodva. Rengeteg újságíró kérdezgetett és annál többen vakuztak a szemembe.
- Kérem! Halkan egyesével! Mindenki sorra kerül, csak adjuk meg a módját. - kérte Niall mire a tömeg kicsit lenyugodott. - Vannak olyan kérdések amikre mindannyian kíváncsiak? - kérdezte ismét mire a tömeg elkezdet egyezkedni majd meghallottuk az első kérdést. Mi a baba neme?
- Kislány. - mosolygott büszkén Niall. Neve?
- Emma. -feleltem most én ők pedig szaporán írták az infókat. Mi lesz a csapattal?
- Minden bizonnyal egyben maradunk! Ugyanúgy fontosak nekem mint a család. - mosolygott Niall. Lottie, üzen-e valamit a directionereknek?
- Üm.. Igen.. Szeretném ha tudnátok, hogy ti örökre a fiúk "lánykái" maradtok és mert lesz egy babánk Niall-el attól még örökre a ti kis ír manótok marad aki szeret enni. Én nem akarom egyedül elvinni a Mrs. Horan posztot szóval számítok rátok lányok! És remélem ti is gyűjtitek az óráis posztereket nem csak én. - mosolyogtam és a szívemből szóltam. Megkérte a kezét?
- nem, ezt csak feltételesen mondtam. - mosolyogtam ismét. Soha nem gondoltam, hogy ilyen helyzetekbe kerülök majd. Még pár kérdés után visszamentünk a szállásunkban. A liftben vártuk amíg felérünk az 5. emeletre végül egyszerre röhögtük el magunkat.
- Ezek bolondok. - nevetett.
- Igen. - mosolyogtam mikor újra rúgott a baba ami megmosolyogtatott ismét.
- Na mi van? Ficánkol? - kérdezte mint a hülye gyerek. ilyenkor esküszöm elgondolkozom, hogy alkalmas e az apa szerepre. Gondolatmenetemet a lift halk csöngése zavarta meg miszerint megérkeztünk a kívánt emeletre. Nevetve léptünk be a szobánkba ahol mindenki díjazta a jókedvet.
- Ma este koncert. - mosolygott Harry elnyújtózkodva a kanapén és ő még nem is tudja, hogy Fizzy a meglepetése.
- akkor irány készülődni. - jelentette ki Lou és behúzott minket majd az ágyra mutatott miszerint üljünk le. Mi pedig eléggé félünk Lou-tól, persze imádjuk de ha a ruhákról vagy hajakról esetleg sminkekről van szó mint egy szörnyeteg. nagyon akaratos. - Kezdjük mondjuk Gemma-val. - mosolygott majd visszafordult mi megnyugodva néztünk viszont Gemma láthatólag előre félt. Hülye Styles fejjel állt oda ahova Lou mutatott. - Nos.. kék és rózsaszín a hajad tehát egyszerű színek kellenek.. Fekete vagy bézs? - kérdezte Miss Teasdale a bőröndbe turkálva.
- Fekete. - mondta Gemma.
- Remek. Én is arra gondoltam. Ez a ruha kiemeli a csodálatos alakodat amit megjegyzem mindig takarsz. Ez olyan Gemma-s. Szegecsek vannak a pánton és alul ki van koptatva. Ehhez nyugodtan felveheted a bakancsodat egyébként. - mondta Lou és elküldte a szoba másik felébe öltözködni.
- Következzen Danielle.. - ajánlotta fel Pezz amit a helyébe nem tettem volna.
- Perrie, gyere. - mondta Lou, tudtam, hogy őt fogja mondani. - Nincs választásod!! Ezta csőnadrágot és blúzt fogod felvenni. - mondta Lou érzelem mentesen. - Danielle. válassz ezek közül. - kérte Lou közben elkezdte a sminkeket és a hajas cuccokat elővenni. Dan egy egyszerű leggingst választott és kijelentette, hogy Liam pulcsijába akar menni. Lou nem nézte jó szemmel de rá hagyta. Nekem szólni se kellett felálltam és a bőrönd mellé sétáltam. - Neked direkt hoztam ezt. - mondta és odaadott egy világos színű csőnadrágot és egy elegáns blúzt ami a hasam miatt volt előnyös.Velem kezdte mivel Niall folyton kopogtatott és ha nem ő akkor Louis.. A hajamat kivasalta majd elől egy tincset begöndörített. Sminknek nem kértem sokat csak hogy halványan húzza ki a szememet. Ő ezt megtette majd utamra engedett. Kiléptem az ajtón és az összes fiút megláttam magam előtt.
- Gyönyörű vagy.. - mondta Niall halkan majd megcsókolt.A többiek is lassan elkészültek beleértve a fiúkat majd próbáltuk feltűnés nélkül elhagyni a szállást. Beültünk a kocsikba és indultunk is izgatott voltam nagyon bár minden koncert előtt az vagyok.
***
A koncert második számánál tartottunk mikor elkezdett nagyon fájni a hasam féltem, hogy valami történt. Szememmel Lou-t kerestem de nem találtam viszont Gemma-t annál inkább, próbáltam oda menni, de egyre jobban fájt. Hirtelen valaki megfogta a kezem és az nem más mint Paul volt.
- Minden rendben? - kérdezte.
- Nagyon fáj.. - könnyes lett a szemem. Paul odaszaladt Gemma-hoz majd elment megkeresni Lou-t.
- Gyere ülj le. -vezetett Gem az egyik székhez. Igazából nagyon nem hallottam semmit a hangos zene miatt. Lou futott hozzánk mögötte Gemma jött Lux-al.
- Volt már fájásod?? -próbálta túlkiabálni a zenét.
- Ha ez az akkor ez az első. - mondtam kiabálva. - Lehet olyan, hogy ennyi után megindul a baba? - kérdeztem.
- Ritka.. - mondta Lou. Pár perc után elfolyt a magzatvizem is. Szörnyű volt minden. Azt akartam, hogy Niall itt legyen mellettem mert megígérte és hogy egy normális helyen szülöm meg a lányomat nem pedig egy koncerten végül is One Direction koncerttől mit lehet várni. Nem tudom mennyi idő telhetett el amikor Emma úgy döntött, hogy el fog indulni kifelé. Elvittek az öltözőbe ott pedig a saját barátnőim fogják levezetni a szülésemet. Lou azt mondta a feje már kint van és ekkor robbant be Niall.
- Niall.. - lihegem könnyes szemmel.
- Itt vagyok, megígértem. - mondta és egyből a kezem után kapott majd jól megszorította majd újra nyomnom kellett. Utálom ezt az érzést és szörnyű is. Csak legyen vége.
- Mennyi van még? - kérdeztem lihegve.
- Ne aggódj, nem sok. - mondta Lou mire újra nyomnom kellett.
- Lottie. Lehet nema legjobb alkalom.. De hozzám jönnél feleségül? - kérdezte Niall mire az összes lány rám nézett.
- Lou te a babával foglalkozz! - kértem és ránéztem. Fájdalmamba fel is ültem egy kicsit majd visszadőltem. - Igen.. - mondtam Niall-nek mire ő mosolyogva adott egy puszit.
- Lott.. Egy nagyot. - mondta Lou mire én megtettem és ekkor megszületett a kis Emma Horan. Fáradtan dőltem vissza és türelmetlenül, kitartóan várom hogy a kezembe tarthassam. A lányok óvatosan megfürdetik.
- Apuka. - mosolyogva adja át Danielle Niall-nek a lányunkat.
- Én is szeretném. - mondtam fáradtan majd Niall óvatosan mellé fektette én pedig a kicsi ujjait vizslattam egyből. Gyönyörű kislány az egyszer biztos. elkezdtem könnyezni hisz a tudat, hogy attól a valakitől van egy gyermekem akit a világon a legjobban szeretek. Niall adott egy puszit nekünk és megígérte utánunk jön a kórházba mivel Paul már hívott egy taxit. Barátom vissza rohant és elővett egy kis dobozkát, letérdelt ebben az esetben mellém majd felhúzta az ujjamra a gyönyörű gyűrűt.
***kórházban***
Nagyon fáradt voltam ezért el is aludtam. Arra keltem, hogy valaki megfogja a kezemet. Lassan nyitottam ki a szememet és a nagy fényből szűröm le, hogy reggel van.
- Jó reggelt. - köszöntött Niall.
- Neked is. - mosolyogtam és megszorítottam a kezét. - Emma? -kérdeztem.
- Alszik. - mosolygott majd felvette és idehozta közénk.
- Olyan gyönyörű. - mondtam.
- Mint az anyja. - mosolygott.
- Persze.. és olyan haspók lesz mint az apja. Erre fejemet merem adni. - nevettem ekkor anya, apa, Maura és Bob léptek be. Mögöttük láttam a sok barátainkat.
- Az első unokám. - lett könnyes a szeme anyának mire nekem is.
- Nem akarom, hogy sírj. - mondtam szipogva mire ő csak megölelt majd megkérdezte Niall-t, hogy megfoghatja-e mire ő bólintott. Anya is lassan megszüli az ikreket. Mindenki a kezébe vette majd csináltam pár képet Niall-ről és Emma-ról majd ők kimentek, hogy bemutassák a többieknek is.
- Emma nagyon hálás lesz majd Lou-nak mikor megtudja, hogy igazából ő segített világra hozni egy One Direction koncerten. -nevetett Maura.
- Igen. És biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy fogják szeretni az én csodálatos barátnőimet mint én őket.. És titeket is szeretni fog mert csodálatosan nagy szíve van. -mosolyogtam.
- Büszke vagyok rád. -mondta apa mosolyogva.
Az én csodálatos kislányom, Emma és a büszke apukája! Szeretem őket nagyon! Directionerek titeket is és köszönök mindent! @NiallOffical
***otthon***
3 hónap telt el, a turnénak vége viszont még több felvétel kell ezért ma Niall ment. Én babáztam és Lou még tanítgatta a különféle fogásokat amik jó neki. Viszont egyre jobban idegeskedek mivel Niall még nincs itthon pedig hajnali 6-ra ment és már 3 óra, nem szokott ez eddig tartani. Hívtam vagy hatszor, de nem vette fel..
- Lou.. nagy kérés lenne, hogy vigyázz Emma-ra amíg én körbetelefonálok és megnézem a környéken, hogy nincsen e itt Niall? - kérdeztem.
- Nem, nyugodtan menj. - mosolygott. A jó idő miatt nem vettem fel kabátot. Út közben hívtam fel a menedzsmentet de azt mondta már 10-kor elment Niall így egyre idegesebb lettem és akkor megláttam amit nem kellett volna.
- Martin.. - mondtam kerek szemekkel mire Niall fejéhez fogta a fegyvert. - Neee!! - kiabáltam de ekkor meghúzta a ravaszt. nem hittem a szememnek. - Te szemét!!! - kiabáltam és odarohantam. Sírva borultam le vőlegényem mellé akivel 3 nap múlva esküdtünk volna. - Kérlek Niall.. ne hagyj itt minket.. könyörgöm. Gondolj Emma-ra.. Légyszíves!! - sírtam, de nem válaszolt, nem lélegzett. nem akarom elhinni, nem akarom!! Remegő kézzel veszem elő a telefont felhíva bátyámat. Pillanatok alatt itt voltak a fiúk és pár directioner is sírva figyelt minket.
- Niall!!! Kérlek!!! Ne.. Ugye nem haltál meg?? - kiabáltam és szenvedtem. Pontosan tudtam, hogy meghalt de nem akarom elhinni. Ebbe bele fogok bolondulni persze Martin most is lelépet. Liam húzott el Niall mellől mikor jobban kiabáltam és sírtam. Lefogott engem de ez sem segített. Ott toporzékoltam és ott helyben lettem idegbeteg. Végül feladtam és lerogytam a földre. Csendesen sírtam, sírtam és sírtam. Felálltam és megöleltem az ott álló directionereket akik csak egy ártatlan képet akartak kedvencükkel most pedig a szemük láttára ölték meg. A telefonjukon a kamera még be volt állítva de sírva dobták le azt is.
Esküvő helyett, hogy a gyönyörű fehér ruhámba álljak az oltárnál most fekete ruhában sírok egy temető közepén. El sem kezdődött de már sírtam. A babákra egy bébiszitter vigyáz, de legszívesebben otthon játszanék vele... Niall-el... de ő már nincs.. meghalt. Újra sikerült elzokognom magam ez esetben Harry vállán bőgtem. A One Direction feloszlott mivel Niall nélkül nincs banda. A rajongók megértően dolgozták fel, csak pár képet kérnek, hogy tudják jól vannak. Soha nem fogom elfelejteni az egyetlen szerelmemet aki megkérte a kezem akitől van egy csodálatos kislányom és aki mindig mellettem volt, jóban-rosszban, egészségben-betegségbe, gazdagságban-szegénységben. Az emléke örökké bennünk fog élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése