2014. január 23., csütörtök

II. évad 15. rész Váratlan fordulat

*Lottie szemszöge*


Kíváncsian fürkésztem s többiek tekintete között, ki mit szól hozzá. Anya és Niall mosolyogtak, a lányok odarohantak hozzám és sikítozva megöleltek, a fiúk is gratuláltak Niall-nek és nekem is...és már csak Louis maradt. Azt vettem észre, hogy anya áll előtte és beszel hozzá, de a vörösség így sem tűnt el az arcáról.
-Louis ne csináld már ezt! Hallod? Állítsd le magad! - kiabált utána aggódva anya, de ő nem hallgatott rá és konokon barátom felé vette az irányt.
-Louis kérlek... - mondta félve Niall.
-Véged van! Nem kell annak a gyereknek apa. Vagyunk itt elegen. Meglesz nélküle. - emelte fel a hangját és be is húzott egyet remegő barátomnak.
-Louis!!! - álltam elé. - Szerinted ettől jobb lesz? Nem tudsz mit tenni. Ez a mi életünk, nem a tiéd.
-Állj el az utamból, különben...
-Különben mi? Megütsz egy terhes nőt??? - néztem rá felháborodva.
-Nem mondom még egyszer. Állj el az UTAMBÓL! - kiabálta. Belül nagyon megijedtem, mert ennyire még soha nem láttam kikelni magából. Vérben volt a szeme. Ijedtemben csak álltam lefagyva, fogalmam sem volt most mit tegyek...
-Louis gyere egy kicsit beszéljünk. - próbálta elhúzni El.
-Hagyjál békén! - lökte el magától.
Mindenki meglepődött, hogy ellökte magától azt a nőt, aki mindig meg tudta nyugtatni, akit teljes szívéből szeret és akit soha nem lenne képes bántani. El is csodálkozva nézett a kanapén ülve, ahova esett, hogy mi történik szerelmével.


*El szemszöge*


Itt valami nem stimmel. Soha nem volt még ilyen, pedig ennél nehezebb helyzetekben is volt már. Komolyan azt gondolom, hogy orvoshoz kéne vinni. A nyakán egy ér nagyon kidagadt, az egyik szeme pedig gyorsabban pislogott, mint a másik.
-Jay. Hívj egy mentőt. Itt valami nagyon nincs rendben. - súgtam oda neki.
Látta rajtam, hogy komolyan gondolom, így csöndben félrevonult. Pár perccel később visszaült a helyére és bólintott egyet felém. Eközben Louis továbbra is üvöltözött, de mivel Lott előtte állt nem cselekedett semmit. Teltek a percek, de én folyamatosan az ajtót néztem és vártam a mentősök érkezését. 10 perc múlva csöngettek. Fellélegeztem. Gyorsan odamentem és kinyitottam az ajtót.
-Jó napot kívánok! Örülök, hogy itt vannak. Nem tudom mennyit tudnak a helyzetről, de azért hívtuk ki önöket, mert arra gyanakszunk, hogy a barátomnak valami komolyabb baja van. Az utóbbi napokban nagyon ingerült, és egy fél órája annyira kikelt magából, mint még soha. Majdnem nekiment a saját húgának, aki ráadásul terhes és ilyet soha sem tenne, ha nem lenne valami baja. Kérem vizsgálják ki, nehogy valami komolyabb baja legyen. - meséltem el mindent.
Azt hittem hülyének fognak nézni, de úgy tűnik megértették, amit mondtam, mert elindultak az üvöltöző Louis felé, aki már azon volt kiakadva, hogy mit keresnek itt mentősök.
-Fiatalember kérjük nyugodjon meg. Szeretnénk ha bejönne velünk a kórházba, hogy néhány rutin vizsgálatot elvégezzünk. - kezdte az egyik mentős.
-Ti kihívtátok rám a mentőket? Normálisak vagytok ki? Ennyire őrültnek hisztek? - fordult felénk barátom. - Maguk meg menjenek innen, nincsen nekem semmi bajom.
-Kérem ne ellenkezzen. - fogták meg Lou-t és próbálták kifelé húzni.
-Engedjenek el! Nem tehetik ezt velem az akaratom ellenére!!! - kiabált tovább.
Erre az egyik pasi elővett egy injekciós tűt és beleszúrta barátom karjába, amitől fokozatosan lecsendesedett, majd végül összerogyott.
-Kapott egy kis nyugtatót, hogy nyugodt körülmények között be tudjuk vinni a kórházba. Ne aggódjanak, minden rendben lesz. - jött oda hozzánk az egyik fickó.
Mindenki megijedt, Lott már sírt, így Niall beszélt hozzá, hogy jobban legyen. Borzasztó volt ezt látni, hogy Louis annyira magán kívül van, hogy be kell nyugtatózni, hogy egyáltalán egyik helyről a másikra lehessen vinni
Felhoztak egy hordágyat, amire ráfektették Lou-t és vitték is a mentőautóhoz.
-Mehetne vele valaki? - kérdezte Jay.
-1 embert tudunk magunkkal vinni. - válaszolt egyikőjük.
-Menj El. - mondta Jay, amivel mindenki egyetértett.
-Köszönöm. - öleltem meg és könnyezve beszálltam a járműbe.
Pár perc alatt beértünk a kórházba, azonnal elvitték barátom egy vizsgálóba, amíg fel nem ébred. Nekem azonban kint kellett maradnom. Fel alá járkáltam és vártam, hogy a többiek beérjenek.
Meglepő módon pár perc múlva kitolták Louis-t a teremből és közölték velem, hogy el kell vinniük egy CT-t csinálni a koponyájáról. Csak reménykedni tudtam, hogy semmit nem fog mutatni a felvétel. Nemsokára megérkeztek a többiek. Illetve Dan és az ikrek kivételével.
-Na tudsz már valamit? - kérdezte Lottie.
-Semmit. Nemrég vitték el CT-re, de még nem ébredt fel. - közöltem a tényeket.
Ezután következett fél óra várakozás. Már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni. Páran közben elmentek a büfébe, vagy tudom is én hova, a lényeg, hogy Lott, Jay, Niall és én maradtunk csak a vizsgáló előtt.
Mikor befordult egy ágy a folyosó végén, mögötte az orvossal, azonnal felpattantam.
-Doktor Úr! Mi a baja Louis-nak? És miért nem ébredt még fel? - kérdeztem aggódva.
-Már felébredt egyszer, pont a vizsgálat közben, amit nem viselt valami jól, így kapott ismét egy kisebb adag gyógyszer. Viszont beszélnünk kellene. Négyszemközt először ha lehet. - mondta.
-Persze. - válaszoltam és megvártam, amíg betolja Lou-t a kórterembe. - Nem baj? Mindent elmondok ha végeztünk.
-Dehogy baj kicsim. - simogatta meg a karom Jay, majd miután visszajött a doktor elindultunk a rendelőjébe.
-Foglaljon helyet. - mondta. - Nos, azért kértem, hogy négyszemközt beszéljünk, mivel kiderült egy fontos dolog a barátjával kapcsolatban. Nem szeretném húzni az időt, ezért elmondom, hogy a barátjának agydaganata van. Az a szerencséje, hogy nagyon korán észrevettük, így sok módja van a gyógyulásának. És ezt magának köszönheti.
-E-ezt nem hiszem el. - könnyeztem. - Ezért volt mostanában olyan ingerült?
-Pontosan. A daganat hozzányomódott egy idegszálhoz, ami kiváltotta a dühkitörést. - közölte az orvos. - A kezelés lépéseit megbeszéljük, ha  barátja felébredt.
-Rendben. Köszönöm. - mondtam egy levegővel, majd visszamentem a többiekhez.
Mindent elmondtam nekik is, és a reakciójukat..soha nem fogom elfelejteni. Mindenki ledöbbent és nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
Miután sikerült elfogadni a helyzetet, a legtöbben hazamentek így Jay-el maradtunk ketten. Tehetetlenségemben nézegettem a telefonom és egyszer csak szembejött velem ez a kép:


Felidézte minden eddigi közös pillanatunkat és csak azt vettem észre, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
-Kicsim! Nem lesz semmi baj. - próbált vigasztalni pót anyukám.
-Nem akarom, hogy vége legyen. Miért történik ez? Nem hiszem el... - sírtam a vállán.
-Nem lesz semminek vége. Ez egy akadály, de erős fiú, le tudja küzdeni. Shh... - nyugtatott.
-Hogy tudsz ilyen erős maradni? - kérdeztem.
-Ennyi év után, ennyi gyerek mellett, ilyen körülmények között... megerősödtem. De nehogy azt hidd, hogy nekem nem fáj. Mert borzasztóan. Csak muszáj tartanom magam a gyerekek előtt. Kell valaki, aki önti beléjük a lelket, ami nekem sem ártana néha. - öntötte ki szívét.
-Csodállak... - próbáltam elmosolyodni.
***
Eltelt 2 hét. Lott nehezen viseli ezt a helyzetet a terhesség mellett, de szerencsére Niall mindig mellette van. Választani kellett a kemo és a műtét között. Meglepő, de Louis a műtétet választotta. Igaz, hogy sokkal kockázatosabb, de kevesebb szenvedéssel jár.... Louis már a műtőben van. A műtét 1 órája tart és még el fog tartani egy darabig. Nem tudom mit kezdek addig magammal.
***
Kitolták Lou-t a műtőből, az orvos azt mondta, hogy sikeres volt a beavatkozás, de még legalább egy óra, amíg felébred az altatásból. Bementem hozzá a kóterembe. Ott feküdt, a feje bekötve..borzasztó ezt látni. Remélem tényleg rendbe jön most már. Órákig csak ültem az ágya mellett és fogtam a kezét. Már félig aludtam, amikor azt éreztem, hogy megszorítja a kezem. Felriadtam és vártam, hogy mi fog történni. Lassan kinyitotta a szemét, aminek nagyon megörültem.
-Louis? - kérdeztem mire rám nézett, még kómás tekintettel. - Louis, hogy vagy? Annyira örülök, hogy felébredtél. Az orvos szerint sikeres volt a műtét. Minden rendben lesz most már. - sokáig nem érkezett válasz, de láttam, hogy most próbál magához térni. Beszédre nyitotta a száját és lassan a következőket formálta:
-Ki vagy te?


Enii~

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése