Lottie szemszöge:
- Fizzy!!! Ne kiabálj a nővéreddel!!-kiabálta anya.
-De....
-Nincs semmi de! Nem érdekel!! Nyugalomra van szüksége feszültség nélkül, de ebben a helyzetben kibaszott nehéz ha ti nem segítetek!! - akadt ki anya.
- Jay neked se kéne felidegesíteni magad! Ülj le! Te is kicsim! - mondta Niall majd félrehívta Fizzy-t gondolom beszél vele. Ekkor megcsörrent a telefonom. Eleanor volt az.
-Szia El.
-Lottie...
-Ne sírj.. Mi történt? Kezdesz megijeszteni!!
-Louis... Gyertek be...
És lerakta.. Nem tudom mi lehetett de komolyan félek....
- Anya azt hiszem be kéne mennünk a kórházba.... -mondtam és elkezdtem pakolni. Niall úriember módjára segített felvenni a kabátomat. A csizmámat is felvettem majd indultunk is. Dan itthon maradt az ikrekkel és Fizzy-vel mi pedig hárman mentünk a bátyámhoz.
-De....
-Nincs semmi de! Nem érdekel!! Nyugalomra van szüksége feszültség nélkül, de ebben a helyzetben kibaszott nehéz ha ti nem segítetek!! - akadt ki anya.
- Jay neked se kéne felidegesíteni magad! Ülj le! Te is kicsim! - mondta Niall majd félrehívta Fizzy-t gondolom beszél vele. Ekkor megcsörrent a telefonom. Eleanor volt az.
-Szia El.
-Lottie...
-Ne sírj.. Mi történt? Kezdesz megijeszteni!!
-Louis... Gyertek be...
És lerakta.. Nem tudom mi lehetett de komolyan félek....
- Anya azt hiszem be kéne mennünk a kórházba.... -mondtam és elkezdtem pakolni. Niall úriember módjára segített felvenni a kabátomat. A csizmámat is felvettem majd indultunk is. Dan itthon maradt az ikrekkel és Fizzy-vel mi pedig hárman mentünk a bátyámhoz.
- Jól vagy kicsim? - kérdezte Niall és rám nézett a visszapillantóból. Nem válaszoltam semmit csak bambultam és gondolkoztam mi lehet a bátyámmal. Végül Niall abbahagyta a nevem szólongatását. Csak bambultam és bambultam addig míg oda nem értünk a kórházhoz. Kiszálltam az autóból megvártam anyát és Niall-t.
- Jay mi kicsit beszélnénk négyszemközt ha nem gond, de sietünk. - mondta Niall.
- Rendben. - mosolygott anya.
- Niall, én beakarok menni a bátyámhoz most. - mondtam idegesen.
- Lottie, kicsim. - fogta meg az arcomat én meg már majdnem sírtam. - Nem szabad stresszelned magad. - mondta.
- De ő a bátyám, ő Louis. - sírtam el magam.
- Tudom, hogy nehéz, de kérlek próbáld meg. - kérlelte.
- Menjünk. - mondtam szipogva. Ő összekulcsolta az ujjainkat majd elindultunk befele. Köszöntünk majd elmentünk Louis szobájához. A folyosón csak anya és Eleanor ült. - Mi történt? - kérdeztem. Nem mondott senki semmit, Eleanor még mindig sírt és anya szeme is könnyes volt. Próbáltam megfogadni Niall tanácsát de nagyon nehéz volt ilyen helyzetben!
- Mondjatok már valamit!! - kiabáltam.
- Lottie, nyugodj le.. - mondta Niall.
- Te meg mindig csak azt tudod mondani, hogy nyugodjak le, de nem tudok! Mindig van valami! - kiabáltam tovább. Rájöttem, hogy ezzel megbánthattam Niall-t és szörnyen éreztem magam.
- Niall én sajnálom, tudod, hogy szükségem van rád. - mondtam.
- Tudom... ülj le. - mondta mire én leültem anya mellé.
- Elmondjátok végre? - kérdeztem.
- Amnéziája van. - mondta El.
- Vagyis.. nem emlékszik.. semmire? - kérdeztem.
- Nem. - mondta anya.
- Rám se? - kérdeztem bizakodva.
- Senkire. - mondta El.
- De emlékezni fog ránk? - kérdeztem.
- A doktor azt mondta átmeneti az egész. - mondta anya.
- És a műtét ugye sikerült? - kérdeztem.
- Igen. - mondta El. Végül csendben ültünk és vártunk, hogy a doktor kijöjjön. Én Niall vállán pihentem. Az egyik kezemmel megfogtam az övét a másikat a hasamra tettem. Lehet csak most jutott el az agyamig, hogy babánk lesz. Anya leszek és ez megmosolyogtatott. Alig vártam, hogy megtudjam fiú vagy lány, csak ehhez kell még pár hetet várni. Elővettem a telefonomat és felnéztem facebook-ra. Rákattintottam egy One Direction-ös rajongói oldalra és azt kezdtem el nézegetni. Ekkor láttam egy kiírást.
Úristen!!!! Niall és Lottie újra együtt vannak! Imádom őket!!! *-*-* #Nottie
Úgy látom mindenki örül nekünk és észrevettem egy Charlotte Tomlinson Fans oldalt amire kíváncsiságból rákattintottam. Olyan képek voltak rólam amikről én sem tudok. Csomó kép volt anyuról és a húgaimról is. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien szeretnek. Ekkor bevillant az ami eddig nem..
- Niall. - szóltam barátomnak halkan.
- Mondd. - mosolygott.
- Mikor és hogyan mondjuk el a rajongóknak,hogy babánk lesz?? - kérdeztem.
- Majd megbeszéljük! - puszilt bele a hajamba. Ekkor kijött a doktor Louis szobájából. Mindannyian felálltunk csak Niall maradt ülve és visszahúzott az ölébe.
- Hogy van a bátyám doktor úr? - kérdeztem.
- Egyre jobban. Ha ilyen gyorsan javul akkor holnap hazamehet. Egyre több mindenre emlékszik és egy bizonyos Lottie-t keres. - mondta a doktor. Egyből felálltam.
- Bemehetek hozzá? - kérdeztem.
- Igen, de ne maradjon sokáig, és ne erőltessen semmit. - mondta a doktor. Bólintottam és lassan benyitottam. Nagyon féltem és nem is tudom miért. Talán, hogy mi fog történni, vagy, hogy én igazából nagyon is haragudtam rá, de már nem érdekelt. Mikor becsuktam az ajtót és megfordultam bátyám fáradt arcát láttam.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Jobban. Gyere ülj le. -mosolygott és maga mellé mutatott. Odamentem és felültem az ágyra mellé, ő pedig megfogta a hasamat. - Sajnálom. - gyűltek könnyek a szemébe. Nem tudtam megszólalni se pedig annyi mindent akartam neki mondani leginkább azt, hogy nagyon szeretem. - Mindent sajnálok! Hogy elhanyagoltalak téged, titeket és minden hülyeségemet, hogy annyira idegbeteg voltam. Nem akartam és nem akarom, hogy haragudj rám. Te vagy az egyik legfontosabb nekem és mindent szeretnék jóvátenni. - sírta el magát miközben a szemembe nézett. Az én könnyeim is már patakokban folytak. Annyira rossz így látni.
- Megszólalni se tudok. - mondtam majd zokogtam. Odahúzott magához és jó szorosan megölelt. Talán mostantól minden olyan lesz mint az x faktor előtt, vagy egy kicsit még változik mivel már felnőttünk mind a ketten. Ő 22 éves én meg anyuka leszek. - Benőtt a fejünk lágya te répa segg. - nevettem.
- Kérlek, ezt te sem gondolhatod komolyan húgi. Örökre ilyenek leszünk és ezen semmi nem változtat még egy baba sem. Csodálatos anyuka leszel és szeretnék mindenben segíteni! - mondta.
- Amennyit te a babákhoz értesz. - nevettem.
- Hé! 4 húgom van szóval azért már benne vagyok a melóban. - mondta mosolyogva.
- Kérlek. - nevettem.
- Szeretlek Charlotte. - mondta a bátyám mosolyogva.
- Én is téged Louis. - öleltem meg újra.
- Egy kérdés... Hol van Hannah? - kérdezte Louis amin lefagytam.
- Milyen Hannah?? - kérdeztem és reméltem nem az akire gondolok.
- Hát a barátnőm Hannah, tudod...Hannah Walker. - mondta Louis.
- Lou... neked nem Hannah a barátnőd hanem Eleanor. - mondtam.
- Ki az az Eleanor. Nekem Hannah a barátnőm. - mondta Louis.
- Nem. Neked Eleanor Calder a barátnőd már 2 éve. De hagylak egy kicsit gondolkodni! Eszedbe kell, hogy jusson! - mondtam és megpusziltam majd szépen lassan kimentem.
- Na hogy van? - kérdezte Eleanor.
- A helyzethez képest jól. Nagyon sűrűn vannak érzelemváltozásai mert először sírt utána nevetett aztán meg komoly lett, kicsit furcsa. - mondtam. Nem tudom, hogy elmondjam-e El-nek.
- És mi bemehetünk? -szerintem menjen ma be csak anya még ha akar mert elég fáradt volt. - mondtam.
- És én nem mehetek be?? -kérdezte, de a földet kezdtem el bámulni. - Nem emlékszik rám... igaz?-kérdezte könnyes szemmel El.
- Azt hiszi, hogy Hannah a barátnője.. - mondtam halkan. - De biztos vagyok benne, hogy emlékezni fog rád! Csak idő kell neki.- mondtam.
- Szerintem menjünk haza. - mondta Niall.
- Igen, te is gyere El. - mondta anya és belé karolt. Nekem Niall megfogta a kezem és úgy mentünk, közben puszilgatott meg nevetettet.
- Niall, ne El előtt kérlek. Szar lehet neki ezt végignézni. - suttogtam barátomnak akinek egyből leesett így csak csendben, kézen fogva sétáltunk az autóig.
2 hét múlva:
Louis-t hazaengedték és már mindenre emlékezik kivéve a barátnőjére. El még nem találkozott vele mert az egyetemen van. Niall térdét tegnap műtötték ezért most nagyon sántikál, igazából fel sem állhatna. Nekem a pocakom egyre nagyobb és nagyobb. Nagyon boldog vagyok már csak Loui és El miatt aggódok. Remélem kibírják ezt az egészet. Én nem akarok más lányt látni a bátyám mellett csak Eleanor-t. Ma leesett a hó megint és ennek örömében kimentünk szánkózni, hógolyózni és egyéb más téli hülyeséget űzni. Fizz és Harry nagyon aranyosak voltak ezért gondoltam megosztom ezt a directionerekkel akár szeretik a húgomat akár nem.
- Lottie, kicsim. - fogta meg az arcomat én meg már majdnem sírtam. - Nem szabad stresszelned magad. - mondta.
- De ő a bátyám, ő Louis. - sírtam el magam.
- Tudom, hogy nehéz, de kérlek próbáld meg. - kérlelte.
- Menjünk. - mondtam szipogva. Ő összekulcsolta az ujjainkat majd elindultunk befele. Köszöntünk majd elmentünk Louis szobájához. A folyosón csak anya és Eleanor ült. - Mi történt? - kérdeztem. Nem mondott senki semmit, Eleanor még mindig sírt és anya szeme is könnyes volt. Próbáltam megfogadni Niall tanácsát de nagyon nehéz volt ilyen helyzetben!
- Mondjatok már valamit!! - kiabáltam.
- Lottie, nyugodj le.. - mondta Niall.
- Te meg mindig csak azt tudod mondani, hogy nyugodjak le, de nem tudok! Mindig van valami! - kiabáltam tovább. Rájöttem, hogy ezzel megbánthattam Niall-t és szörnyen éreztem magam.
- Niall én sajnálom, tudod, hogy szükségem van rád. - mondtam.
- Tudom... ülj le. - mondta mire én leültem anya mellé.
- Elmondjátok végre? - kérdeztem.
- Amnéziája van. - mondta El.
- Vagyis.. nem emlékszik.. semmire? - kérdeztem.
- Nem. - mondta anya.
- Rám se? - kérdeztem bizakodva.
- Senkire. - mondta El.
- De emlékezni fog ránk? - kérdeztem.
- A doktor azt mondta átmeneti az egész. - mondta anya.
- És a műtét ugye sikerült? - kérdeztem.
- Igen. - mondta El. Végül csendben ültünk és vártunk, hogy a doktor kijöjjön. Én Niall vállán pihentem. Az egyik kezemmel megfogtam az övét a másikat a hasamra tettem. Lehet csak most jutott el az agyamig, hogy babánk lesz. Anya leszek és ez megmosolyogtatott. Alig vártam, hogy megtudjam fiú vagy lány, csak ehhez kell még pár hetet várni. Elővettem a telefonomat és felnéztem facebook-ra. Rákattintottam egy One Direction-ös rajongói oldalra és azt kezdtem el nézegetni. Ekkor láttam egy kiírást.
Úristen!!!! Niall és Lottie újra együtt vannak! Imádom őket!!! *-*-* #Nottie
Úgy látom mindenki örül nekünk és észrevettem egy Charlotte Tomlinson Fans oldalt amire kíváncsiságból rákattintottam. Olyan képek voltak rólam amikről én sem tudok. Csomó kép volt anyuról és a húgaimról is. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien szeretnek. Ekkor bevillant az ami eddig nem..
- Niall. - szóltam barátomnak halkan.
- Mondd. - mosolygott.
- Mikor és hogyan mondjuk el a rajongóknak,hogy babánk lesz?? - kérdeztem.
- Majd megbeszéljük! - puszilt bele a hajamba. Ekkor kijött a doktor Louis szobájából. Mindannyian felálltunk csak Niall maradt ülve és visszahúzott az ölébe.
- Hogy van a bátyám doktor úr? - kérdeztem.
- Egyre jobban. Ha ilyen gyorsan javul akkor holnap hazamehet. Egyre több mindenre emlékszik és egy bizonyos Lottie-t keres. - mondta a doktor. Egyből felálltam.
- Bemehetek hozzá? - kérdeztem.
- Igen, de ne maradjon sokáig, és ne erőltessen semmit. - mondta a doktor. Bólintottam és lassan benyitottam. Nagyon féltem és nem is tudom miért. Talán, hogy mi fog történni, vagy, hogy én igazából nagyon is haragudtam rá, de már nem érdekelt. Mikor becsuktam az ajtót és megfordultam bátyám fáradt arcát láttam.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Jobban. Gyere ülj le. -mosolygott és maga mellé mutatott. Odamentem és felültem az ágyra mellé, ő pedig megfogta a hasamat. - Sajnálom. - gyűltek könnyek a szemébe. Nem tudtam megszólalni se pedig annyi mindent akartam neki mondani leginkább azt, hogy nagyon szeretem. - Mindent sajnálok! Hogy elhanyagoltalak téged, titeket és minden hülyeségemet, hogy annyira idegbeteg voltam. Nem akartam és nem akarom, hogy haragudj rám. Te vagy az egyik legfontosabb nekem és mindent szeretnék jóvátenni. - sírta el magát miközben a szemembe nézett. Az én könnyeim is már patakokban folytak. Annyira rossz így látni.
- Megszólalni se tudok. - mondtam majd zokogtam. Odahúzott magához és jó szorosan megölelt. Talán mostantól minden olyan lesz mint az x faktor előtt, vagy egy kicsit még változik mivel már felnőttünk mind a ketten. Ő 22 éves én meg anyuka leszek. - Benőtt a fejünk lágya te répa segg. - nevettem.
- Kérlek, ezt te sem gondolhatod komolyan húgi. Örökre ilyenek leszünk és ezen semmi nem változtat még egy baba sem. Csodálatos anyuka leszel és szeretnék mindenben segíteni! - mondta.
- Amennyit te a babákhoz értesz. - nevettem.
- Hé! 4 húgom van szóval azért már benne vagyok a melóban. - mondta mosolyogva.
- Kérlek. - nevettem.
- Szeretlek Charlotte. - mondta a bátyám mosolyogva.
- Én is téged Louis. - öleltem meg újra.
- Egy kérdés... Hol van Hannah? - kérdezte Louis amin lefagytam.
- Milyen Hannah?? - kérdeztem és reméltem nem az akire gondolok.
- Hát a barátnőm Hannah, tudod...Hannah Walker. - mondta Louis.
- Lou... neked nem Hannah a barátnőd hanem Eleanor. - mondtam.
- Ki az az Eleanor. Nekem Hannah a barátnőm. - mondta Louis.
- Nem. Neked Eleanor Calder a barátnőd már 2 éve. De hagylak egy kicsit gondolkodni! Eszedbe kell, hogy jusson! - mondtam és megpusziltam majd szépen lassan kimentem.
- Na hogy van? - kérdezte Eleanor.
- A helyzethez képest jól. Nagyon sűrűn vannak érzelemváltozásai mert először sírt utána nevetett aztán meg komoly lett, kicsit furcsa. - mondtam. Nem tudom, hogy elmondjam-e El-nek.
- És mi bemehetünk? -szerintem menjen ma be csak anya még ha akar mert elég fáradt volt. - mondtam.
- És én nem mehetek be?? -kérdezte, de a földet kezdtem el bámulni. - Nem emlékszik rám... igaz?-kérdezte könnyes szemmel El.
- Azt hiszi, hogy Hannah a barátnője.. - mondtam halkan. - De biztos vagyok benne, hogy emlékezni fog rád! Csak idő kell neki.- mondtam.
- Szerintem menjünk haza. - mondta Niall.
- Igen, te is gyere El. - mondta anya és belé karolt. Nekem Niall megfogta a kezem és úgy mentünk, közben puszilgatott meg nevetettet.
- Niall, ne El előtt kérlek. Szar lehet neki ezt végignézni. - suttogtam barátomnak akinek egyből leesett így csak csendben, kézen fogva sétáltunk az autóig.
2 hét múlva:
Louis-t hazaengedték és már mindenre emlékezik kivéve a barátnőjére. El még nem találkozott vele mert az egyetemen van. Niall térdét tegnap műtötték ezért most nagyon sántikál, igazából fel sem állhatna. Nekem a pocakom egyre nagyobb és nagyobb. Nagyon boldog vagyok már csak Loui és El miatt aggódok. Remélem kibírják ezt az egészet. Én nem akarok más lányt látni a bátyám mellett csak Eleanor-t. Ma leesett a hó megint és ennek örömében kimentünk szánkózni, hógolyózni és egyéb más téli hülyeséget űzni. Fizz és Harry nagyon aranyosak voltak ezért gondoltam megosztom ezt a directionerekkel akár szeretik a húgomat akár nem.
Olyan aranyosak!!:)) De ha Harry meg meri bántani a húgomat nagyon megfojtom! @f3licitetomlinson
Én vagy Niall-t ölelgettem és beszélgettem vele vagy pedig a bátyámmal tettem ugyanezeket. Sokkal jobban összehozott minket ez a kis betegség. Már csak El-re kell emlékeznie, de ez nehezen fog menni ha pont szembe jön felénk Hannah Walker...
Mesi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése