Az elmúlt 1 hétben sokat gondoltam arra a bizonyos éjszakára. Megtörtént, de mi lesz ezután? Niall szakít Barbival? Nagyon remélem...hisz nem tudok nélküle élni.
Emellett elég rosszul éreztem magam. Nem lelkileg, hanem fizikailag. Folyamatosan szédülök, gyenge vagyok, reggelente hányok...de ezt először csak a vagdosás következményeként tudtam be. Viszont mikor már pár napja késett, kezdtem kételkedni az óvszer biztonságában. Inkább megcsináltam egy terhességi tesztet, hogy biztosra menjek, hogy tévedek. Azonban nem tévedtem... Ezt mindenképp el kell mondanom Niall-nek ráadásul minél hamarabb. Ma este úgyis beszélünk, akkor megpróbálom közölni vele. Titokban bevallom én örülök, hogy ez történt...1.Talán egy kisbaba érettebbé és felelősségteljesebbé tesz 2.Niall-el újra együtt lehetnénk. Bár azért kicsit ijesztő belegondolni a gyereknevelésbe.
***
Este:
-Szia Niall! - köszöntem.
-Szia Lott! Mizujs? - kérdezte.
-Semmi különös unalom egész naaap... Mit csináltál ma?
-Liam-el elmentünk surfözni és megtámadott egy sirály...
-Miért nem lepődök meg? - nevettem.
-Nagyon kemény csávó volt de chh rajtam nem fog ki egy ilyen kis állatocska. Hamar leszállt rólam gondolom érezte, hogy nem fog sikerrel járni. - fényezte magát, amin nagyon jól szórakoztam.
-Más szóval úgy beijedtél, hogy sikítva futottál ki a vízből, ahova már nem követett. - próbáltam kinyögni a nevetőgörcs közepette.
-Nyaaaa...most mér' kell elrontanod a pillanatomat. Egyébként honnan tudod te ezt? - kérdezte meglepődve.
-Tudod az ausztrál fanok gyakran vannak a parton, és elég aktívak twitteren...amit ugyebár én is előszeretettel olvasgatok. - kacsintottam.
-Ooooh..így már minden világos...
-Niall. - kezdtem bele..
-Igen baby? - kérdezte pimaszul.
-Um..Terhes vagyok. - mondtam ki végül.
-E-ezt most komolyan mondod? - kérdezte meglepődve és egy kis félelmet is láttam rajta.
-Igen. - mondtam tartva a reakciótól.
-De.De az, hogy lehet? Használtunk óvszert..
-Most én azt honnan a picsából tudjam? Szerinted én tehetek róla? Úgy tanultam, hogy ehhez 2 ember kell... - emeltem fel a hangom.
-Jó jó nyugi, bocsánat. Nem úgy gondoltam. - mentegetőzött.
-Én sajnálom..csak ideges vagyok.
-Gondolom egyértelmű, hogy megtartjuk. Ugye? - kérdezte.
-És velünk mi lesz?
-Beszélek Barbival. Holnapra már megbeszéltem vele egy találkozót. Mielőtt elmondtad volna a baba dolgot, már eldöntöttem, hogy mit akarok. Nem tudok nélküled élni. Hiába Barbi nagyon kedves és szép lány, de hiányzol. Túl nyugodt vele az életem..melletted mindig történik valami. És vigyázni akarok rád. - vallott be mindent.
-Köszönöm. - mosolyogtam könnyes szemmel.
-Ne köszönj semmit. Viszont most mennem kell. 5 óra múlva főpróba és jó lenne még előtte aludnom kicsit.
-Persze, rendben. Szép álmokat! Szia! - köszöntem el mosolyogva.
-Szia!
Ezután kilépett. Pár percig még néztem magam elé majd én is kijelentkeztem. Letusoltam, bebújtam az ágyba és próbáltam feldolgozni a történteket.
Másnap reggel úgy döntöttem, hogy elmegyek fodrászhoz és befestetem a lenövésem. Megreggeliztem és elindultam Barbarahoz. Irónikus azért... Na mindegy is. Pár perc séta után beléptem a szalonba.
-Szia Barb. - köszöntem.
-Lottie drágám. Rég találkoztunk. - köszöntött 2 puszival. - Miben állhatok a rendelkezésedre?
-Csak egy festésre jöttem. - mosolyogtam.
-Akkor csüccs.
Leültem és elkezdte a tincseket festeni. Mikor kész lett hagyni kellett 20 percig állni, közben beszélgettünk és egy képet is csinált rólam.
-Hát ezzz...gyönyörű. - nevettem.
-Na gyere mossuk le. - mondta, majd leöblítette a festéket, samponnal is megmosta, majd beszárította. - Kész is van.
-Tökéletes, köszönöm szépen. - nézegettem a tükörben.
Kifizettem a megfelelő összeget, majd elindultam haza.
-Megjöttem!!! - kiabáltam.
-Szia! Konyhában. - hallottam anya hangját, így bementem hozzá. - Jó lett.
-Köszönöm. Van valami kaja? Éhen halok. - nyafogtan.
-Most terveztem ebédet készíteni. De csak kettőnknek. Többiek csak délután jönnek. - mondta anya.
-Okés akkor segítek. De előbb...szeretnék mondani valamit. Nem hiszem, hogy örülni fogsz neki... - kezdtem félve.
-Bökd ki. - utasított.
-Huhh... - sóhajtottam egy nagyot. - Terhes vagyok...
-Hogy mi vagy? Ezt most nem mondod komolyan ugye? És ki az apa? - kérdezősködött felhúzott szemöldökkel.
-Niall. Amikor 1 hete hazajött, volt egy kis esemény...
-Részletekre nem vagyok kíváncsi. És ő tudja már? - folytatta a faggatást.
-Tegnap este elmondtam neki. - mondtam.
-Istenem....nem védekeztetek? - ült le az asztalhoz a fejét fogva.
-De. De úgy tűnik nem sokat ért..
-És most mi lesz? Gondolom megtartjátok, ahogy titeket ismerlek, de fel fogjátok bírni nevelni azt a csöppséget? Viszont akkor ezt a vagdosást és gyógyszerezést komolyan be kell fejezned. Egyszer s mindenkorra. Fel kell nőnötök, ha tényleg ezt akarjátok. - mondta, ami nekem is átfutott már az agyamon.
-Tudom. De számíthatok rád? - kérdeztem.
-Hogyne számíthatnál? Butus. - ölelt meg.
-Szeretlek.
-Én is kicsim. - majd elengedett. - Hármunkon kívül tudja még valaki?
-Nem. Várni akartam, amíg minden rendeződik Niall és köztem, de neked muszáj volt elmondanom. Nélküled nem tudnám végigcsinálni ezt az időszakot. Szóval megkérhetnélek, hogy ne mondd el senkinek? Mindenki időben meg fogja tudni, de...még nem most. - kérleltem.
-Rendben. Nem lesz könnyű, de igyekezni fogok. - mosolygott. - Ja és ha bármi van, azonnal szólj nekem.
-Igenis. - nevettem.
-De komolyan. - rántott vissza a komolyságba.
-Persze. Egyértelmű. - mondtam. - Úúúú csinálunk sütit?
-Nem is te lennél. - nevetett. - Milyet?
-Csokis muffin? - néztem boci szemekkel.
-Ha megvan minden hozzávaló, akkor rendben. - mondta.
Összeszedtünk mindent hozzá és nekiláttunk. Sokat beszélgettünk és nevettünk, főleg a bénaságaimon. Fél óra múlva már a sütőben sült a remekművünk és izgatottan vártuk az eredményt. Nemsokára kivettük hűlni, és nagyon nehezen álltam meg, hogy ne faljak be rögtön egyet. De..lefotózni letudtam, és tettem is fel Insta-ra.
"Elkészült a remekművünk anyával. Nem sokáig fog ilyen szépen kinézni..:3;)"
Miután kitettem, neki is állhattunk az elfogyasztásának. Nem csak szép, de finom is lett. Hamar jóllaktam vele, és még a többieknek is maradt egy pár. Felmentem a szobámba, beléptem a Skype-omba, és mária hívott valaki. Méghozzá Niall. Ilyen korán? Hisz még csak 1 óra. Jaaaa...náluk már este van. Mindent értek. De vajon mire jutott Barbival? Izgatottan nyomtam rá az "Elfogad" gombra.
-Szia Niall!
Enii~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése