Lottie szemszöge:
A turnéból eltelt 2 hónap amiből annyira emlékeztem csak, hogy mindenhol Niall és Barbi kapcsolatát olvastam. Egyikőjük sem erősítette meg, hogy együtt vannak és én egyre jobban kiakadtam. Épp egy elég homályos képet nézek amin állítólag smárolnak, de nem látszik nagyon az arcuk. Nem gondolkodtam csak sírva mentem le anyához.
- Kicsim mi a baj? - kérdezte.
- Niall. - szipogtam.
- Lottie, megmondtuk, hogy ne olvasgasd azokat a szarokat. - mondta Dan.
- De...
- Nincs semmi de! Tudom, hogy nehéz és épp ezért akarjuk, hogy nézd ezeket a hülyeségeket. -mondta anya. Nagyon bánt, hogy most ők sem értenek meg. A húgaim felé főleg nem mehetek, így vissza mentem a szobámba. Elveszítettem örökre... De én nem akarom... Elkezdtem sírni, kiabálni. Szörnyen fájt minden szó ami hazugság volt. Van egy nyugtató a fürdőszobámba ha jól emlékszem így elindultam oda. Kerestem mindenhol de nem találtam, annál inkább valami mást még is. Remegő kézzel vettem tki a fiókból a régen látott ismerősömet... Jól megnéztem majd a kezemhez érintettem és húztam is az első csíkot. Ez az érzés, olyan kellemes számomra, érezteti, hogy élek. Egyre több húzást kíséreltem meg, végül már nem volt hely. Leültem az ágyamra és csak néztem ahogy végigfolyik a vér..
Ez után már nem is mentem ki a szobámból másnap délutánig. Addig még párszor megcsináltam ezt a műveletet.
- Lott! Fizzy vagyok.. - kopogott húgom.
- Mi van? -kérdeztem.
- Bemehetek? - kérdezte.
- Gyere. - mondtam. Lassan benyitott.
- Szörnyen nézel ki és aggódtam is miattad. Egyébként itt van Louis. - mosolygott mire én felpattantam és rohantam le.
- Louis!!! - visítottam és már a nyakába is ugrottam.
- Te is hiányoztál húgi. - nevetett a bátyám ekkor megláttam Eleanor-t is és őt i jól megöleltem.
- A kisasszony egy nap után lefáradt hozzánk. - mondta anya. Nem vettem tudomást róla csak Eleanor-t húztam fel a szobámba. Bezártam az ajtót és elkezdtem sírni.
- Együtt vannak? - kérdeztem sírva tőle.
- Niall és Barbi?? Mi se tudjuk. - mondta és megölelt meg csitítgatott.
- Hiányzik, belehalok ebbe El!! - mondtam alig kapva levegőt. Vártam, hogy azt mondja, hogy én is hiányzom neki, de nem tette. Nagyon fájt.
- Ugye nem csináltál hülyeséget? - kérdezte én pedig nem mondtam semmit.
- Lottie!!! Kérsz egy pofont?? NE csináld. - kiabált velem El.
- Nem tök mindegy már nekem? - kérdeztem.
- Nem! - mondta. - Mutasd!!- én meg csak óvatosan felhúztam mert még fáj egy kicsit. - Uram Isten! Te nem vagy normális... Ez... - nem tudott mit mondani.
- Lányok minden rendben? - kérdezte Louis.
- El kell mondanod neki és ha nem teszed majd én megteszem. - mondta El.
- Nem fogom elmondani neki. - mondtam mire Eleanor kiment a szobámból én meg bedőltem az ágyba. Hallottam ahogy Fizzy és Harry nevetnek, tehát Harry is itt van. Bekapcsoltam a tévét és a hírek mentek jónak tűnt idáig amíg fel nem hozták Barbi és Niall témát. Egyből kikapcsoltam. Nagyon ideges lettem újra. Ekkor a bátyám tört be a szobámba...
- Hogy képzeled Lottie?? azt hittem már régen túl vagyunk ezen a témán és nem csinálod többé. Miért?? Az a buzi nem éri meg érted??? - kiabált Louis.
- Hagyj már békén! Azt csinálok amit akarok. - kiabáltam én is.
- Nem, Nem csinálsz azt amit akarsz!! - mondta.
- Már nem tudod azt mondani, hogy gyerek vagyok. - mondtam.
- De tudom, csak nem teszem. - mondta és leült az ágyamra. Elkezdtünk beszélgetni ami közben kiváltotta belőlem a bőghetnékem, nem tudtam abbahagyni úgy sírtam mint még soha.
Újabb három hónap elteltével:
Lassan vége van a koncertnek és Lou megígérte, hogy hazajön. Azóta is vagdosom magam bár ezekről már senki sem tud. Ekkor kopogtak.
- Gyere. - mondtam és belépett az akit a leginkább nem vártam volna. Felültem és csak néztem őt. Sokat változott, nagyon sokat. - N-Niall? - kérdeztem pedig ő volt.
- Miért nehezíted meg? - kérdezte.
- Én nehezítem meg?? Te!! Te nehezíted!!! - kiabáltam.
- Én lezártam! Azt mondtad, hogy oké. - kiabálta ő is.
- De én még ugyanúgy szeretlek te szemét!!!! - kezdtem el sírni.
- Megkérdezhetem, hogy ugye csak vágtad magad nem csináltál semmi mást? - kérdezte.
- Nem. - sírtam mire ő megölelt. - Most is megnehezíted. - sírtam még jobban.
- Sajnálom, de nem foglak egyedül itt hagyni. - mondta Niall mire értetlenül néztem rá.
- Itt maradok, Jay-el és Dan-nal már meg is beszéltem. - mondta.
- És a turné?? - kérdeztem.
- Most pihenő van, utána az utolsó koncertekre megyek Ausztráliába, de utána jövök vissza. Vagy te is jössz, de nem akarom, hogy megint vágd magad. - mondta. Nem tudtam megszólalni sem.. Nagyon hiányzik és nem tudom mit csináljak.
- Louis és Harry is itt maradnak addig? -kérdeztem.
- Igen. - mondta. - Megnézhetem? - nézett a kezemre. Nem mozdultam meg, így a kezem után nyúlt de visszarántottam. - Lottie, kérlek.- mondta. Újra megfogta és most engedtem. Alaposan megvizsgálta.
- Ez volt az utolsó, még elég frissnek látszik.. Mikor csináltad? - kérdezte .
- Pár órája. - válaszoltam halkan mire ő sóhajtott.
- Minden rendben? - kérdezte Louis.
- Ja. - mondtam.
- Lottie, szeretnénk veled beszélni. - mondta Louis. Én csak felálltam és elsétáltam mellette. Lementem a lépcsőn majd leültem a kanapéra ahol anyáék és Fizzy már vártak.
- Miről lenne szó? - kérdeztem.
- Rólad. - mondta anya.- Már megint mi van? - kérdeztem.
- Nem már megint mi van! Lottie ez nem mehet így. -mondta bátyám.
- Úgy döntöttem, hogy neked segítség kell. - mondta anya elcsukló hangon.
- Nem kell segítség! Jól vagyok. - mondtam.
- Nem vagy jól! Tönkre teszed magad. - mondta Fizzy.
- Úgy döntöttünk elküldünk téged elvonóra. - mondta Louis.
- Mi?? nem vagyok sem őrült, nem szorulok segítségre! Hagyjatok békén én biztosan nem megyek. - álltam fel hirtelen amit megbántam mert elkezdtem szédülni.
- Akkor ne vágd magad! NE vegyél be gyógyszereket és ne igyál!! - kiabálta Fizzy.
- Te főleg nem érted! Egyikőtök sem érti min megyek keresztül! Hagyjatok békén! - kezdtem el könnyezni
- Ne kiabálj a húgoddal. - mondta anya.
- Te érthetnéd a legjobban mennyire fáj és mennyire nehéz! - mondtam anyának majd feltrappoltam a szobámba. Nagyon mérges voltam rájuk. Nem hiszem el, hogy elakarnak küldeni elvonóra. Összeszedtem az össze pengémet, a gyógyszereimet majd letrappoltam.
- Ha befejezem ugye nem akartok elküldeni? - kérdeztem és eléjük dobtam azokat a dolgokat amiket összeszedtem. Anyáék csak néztek kerek szemekkel.
- Lehet róla szó. - mondta Dan. Anya felállt és megölelt. Végül elmentem lefürdeni majd aludni. Éjjel arra keltem, hogy vihar van. Bírom őket bár most nagyon idegesített és mint egy horror filmben úgy éreztem magam. Louis-ékhoz nem akartam bemenni mert ott van El is, Fizzy-hez úgyszintén, az ikrekhez főleg nem, anyáékhoz meg még inkább nem. Recsegést hallottam lentről így gyorsan befutottam egy szobába amibe pont Niall aludt, sikeresen felkeltve őt.
- Bocsi, már megyek is. - mondtam és elindultam.
- Baj van? - kérdezte.
- Csak félek. - mondtam.
- Gyere nyugodtan. - mondta én pedig befeküdtem mellé. Nem ölelt át, nem tett semmit csak tovább aludt, bár mit is vártam volna. Csak a hülye ex barátnő vagyok aki reménykedik. Hamar elaludtam.
Másnap arra keltem, hogy valaki átölel, Niall volt. Meglepődtem de csak mosolyogtam.
Niall szemszöge:
Teljesen meglepett Lott amikor bejött hozzám de örültem neki bevallom. Megmosolyogtatott. Másnap reggel reflexből átöleltem, de nem vettem el onnan a kezem bár tudtam ez is csak megnehezíti a helyzetemet.
- Niall. - szólt halkan.
- Hm? - kérdeztem.
- Azt hittem alszol. - fordult felém és belenézett a szemembe. Annyira vonzott, nem bírtam ki, de ő még is előbb megtette. Majdnem fél év után újra megcsókolt. Nem akartam elengedni így visszacsókoltam. Kívántam őt.
- Ezt nem szabad. - mondta.
- Nem érdekel. - mondtam majd én csókoltam meg. Levette a boxerem így én is a felsőjét majd mohón a melleivel kezdtem játszani. Lehúztam a bugyiját majd visszatértem az ajkaihoz. Elkezdtem felizgatni őt miközben végig csókoltam a nyakán majd vissza a szájához. Feldugtam két ujjamat majd elkezdtem pumpálni. Végigcsókoltam a szétvágott karján majd fölé hajoltam. Végigcsókoltam a hasán ahol még látszódott a nagyon régi vágások. Ekkor felsikított Lott, hogy mindjárt elmegy így kihúztam az ujjaimat majd kerestem egy óvszert azt felhúztam majd belé hatoltam. Elkezdtem lassan mozogni benne majd egyre gyorsabban.
- Hiányzol. - mondtam.
- Te is nekem. - nyögte alattam. Így már sokkal jobban feltűnt, hogy mennyit fogyott. De tovább éltem a pillanatnak
- Niall, mindjárt. - mondta alattam. Én is éreztem a véget így löktem rajta jó erőseket majd elmentem ennek hatására ő is. Lefeküdtem mellé leszedtem az óvszert majd a fürdőbe kidobtam. Visszafeküdtem mellé majd magamhoz húztam.
- Felteszem ugyan azt a kérdést amit akkor először.. Ugye ez a mit titkunk marad? - kérdezte.
- Igen. - mosolyogtam megpusziltam. Visszament a szobájába így én is lefürödtem majd felöltöztem.
1 hét telt el és már Ausztráliába vagyunk. Épp video chatelek Lott-al.
- Niall. - mondta Lott.
- Igen baby? - kérdeztem. Azóta is tartjuk a kapcsolatot.
- Um.. Terhes vagyok.. - mondta amin teljesen meglepődtem.
Mesi~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése