Láttam, ahogy Lottie álomba sírja magát. Nagyon rossz volt így látni, de nem tudok mit csinálni, ha kezdek egyre közelebb kerülni Barbihoz. Már régóta ismerem, még az egyik divatbemutatóján találkoztunk 1 éve. Már akkor is jól kijöttünk egymással, de utána sokáig nem találkoztunk, még csak nem is beszéltünk. Nemrég azonban újra összefutottunk Párizsban. Meghívtam a koncertünkre, ő pedig az egyik bemutatójára. Pár nap múlva újra el kellett válnunk, hisz a turné nem áll meg, de ezúttal megegyeztünk, hogy tartjuk továbbra is a kapcsolatot. Minden nap beszéltünk telefonon, párszor elutaztam hozzá, máskor ő jött utánam és így jutottunk el idáig. Én továbbra is szeretem Lottie-t, de ezek a koncertezések nem tesznek jót a kapcsolatunkat. Megértem, hogy most utál. Megígértem neki, hogy örökké mellette leszek, nem állhat közénk semmi, ezt is átvészeljük valahogy. Most meg itt vagyunk, csalódott bennem ismét és nem hiszem, hogy ezen már lehet változtatni. Talán ennek így kell lennie...
Már utaztunk egy ideje, közben facebookoztam, twittereztem és hirtelen jött egy felugró ablakocska. KIK üzenetet kaptam Barbitól:
"Szia!:) Hogy vagy?"
"Szia:) elmegy..."
":/ holnap este ráérsz?"
"Mit tervezel? :D"
"Elmegyünk valahova?:)"
"Én választok club-ot ;)"
"Megbeszéltük;)"
"7kor a szokásos helyen."
"Ott leszek."
Ezzel befejeztük a beszélgetést. Valamit nagyon tud...mindig jobb kedvem lesz egy ilyen kis beszélgetéstől is. Még jó, hogy most van pár nap pihenőnk, így nem kell folyton az órát néznünk, ha néha találkozunk.
Megérkeztünk a 1D házhoz. Lottie ma nálunk aludt, mivel már későre járt. Mindenki felment a szobájába El-t kivéve.
-Beszélgessünk egy kicsit. - bólintott fejével a kanapé felé.
-Te is utálsz igaz? - kérdeztem miközben leültem.
-Miért utálnálak? - kérdezett vissza.
-Amiért mindenki más is... - néztem a földet.
-Nézz rám! Nem utálunk téged. Jó max a Tomlinsom család. - egészítette ki mondandóját.
-Kösz...
-Most nem ez a lényeg. Igen, megbántottad Lottie-t. De most ezt is tegyük félre. El tudod képzelni az életed Barbival? -kérdezte.
-Nem tudom. Talán. - mondtam bizonytalanul.
-És Lott-al?
-Ha nem lenne Barbi, akkor most egyértelműen rávágnám, hogy igen. De így... Fogalmam sincs mit érzek most. Lottie volt életem első, igaz szerelme, sok mindenen keresztülmentünk együtt és nem tudom csak úgy, egyik pillanatról a másikra elfelejteni és itthagyni. De együtt maradni se tudok vele...ha vele lennék, egyfolytában Barbira gondolnék, ha viszont Barbival maradok, akkor is ott lesz bennem az, hogy talán rosszul döntöttem. - öntöttem ki a szívemet.
-Lottie és a vele töltött idő örökre a részeddé vált. Bárhogy döntesz ő ott lesz benned. De ha már belevágtál egy új kapcsolatba, csináld végig. Úgyis rá fogsz jönni, hogy mit kell tenned. De ne bánts meg egyszerre 2 lányt is. Ismerem Barbit, jóba vagyunk, nem egy beképzelt liba, aki csak kihasznál, ettől nem kell félned. Ennyit tudok mondani. Innentől minden rajtad múlik. - fejezte be El.
-Köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Menj aludni. Késő van. - mosolygott vissza, majd felment.
Nemsokára én is követtem példáját. Benyitottam a szobámba és felkapcsoltam a villanyt.
-Lottie? - kérdeztem meglátva az ágyamon ülő lányt.
-Muszáj beszélnem veled. Nem bírom magamban tartani. - nézett rám.
-Akkor beszéljünk. - ültem le mellé.
-Mióta tart ez az egész? Én voltam a rossz? Nem adtam neked eleget? Mivel érdemeltem ezt ki? - kérdezte halkan, a végét már sírva.
-Már régebb óta ismerem Barbit. Korábban már találkoztunk, csak megszakadt a kapcsolatunk. Párizsban azonban újra összefutottunk. Félre ne értsd, nem csaltalak meg. Végig csak barátok voltunk. Megbeszéltük, hogy ezúttal tartani fogjuk a kapcsolatot, és...kezdett több is kialakulni köztünk. Mindig is kedves, aranyos lánynak gondoltam, de soha nem néztem rá többként, mint egy barátra...idáig. És erről nem te tehetsz. Mindent megadtál nekem, még többet is, mint amit elvártam. Nem is kívánhattam volna jobbat nálad. De...meg kell értened, hogy az érzéseimet nem én irányítom. Én magam sem tudom, hogy mi történik velem, csak azt tudom, hogy nem tudom Barbit kiverni a fejemből...Sajnálom. - mondtam el neki mindent.
-Értem. Köszönöm, hogy őszinte vagy velem. - sírta.
-Ne csináld ezt kérlek. Tudod, hogy szeretlek. És örökké szeretni foglak. De most nem tudnék bűntudat nélkül veled lenni. - mondtam már én is könnyes szemekkel.
-Remélem azért lesz még közünk egymáshoz ezek után is. - szipogta.
-Biztosan. - néztem rá. Felállt és ő is rám nézett.
-Szia Niall!
-Szia Lottie! - ezután egy hosszú búcsúölelést váltottunk, majd kiment a szobából.
Sóhajtottam egy nagyot, elengedve ezzel a gondokat. Majd gyorsan letusoltam, és lefeküdtem aludni.
*Lottie szemszöge*
Muszáj volt beszélnem vele. Nem tudtam volna úgy hazamenni, hogy semmit nem tudok, és nem tisztázzuk a dolgokat. Nem mondom, hogy ezután megkönnyebbültem, de jobban vagyok. Így egyszerűbb lesz elmennem.
Átvonultam a vendégszobába és pár perc múlva már az ágyban próbáltam elaludni. Reggel korán indulok.
***
6 órakor jelzett a telefonom. Kómásan keltem ki az ágyból, elkészültem és lementem a konyhába, ahol már Louis várt rám.
-Jó reggelt! - köszöntem fáradtan.
-Neked is! Hogy vagy? - kérdezte.
-Megvagyok. Tényleg! Nem kell miattam aggódni, nem fogok hülyeséget csinálni. Ha pedig mégis, akkor megérdemlem. - mondtam.
-Azért ilyet ne mondj! - reagált szavaimra bátyám.
-Mikor indulunk? - kérdeztem.
-Ha megreggeliztél. - válaszolt.
Gyorsan csináltam pár pirítóskenyeret, néhány perc alatt lenyomtam, úgyhogy indulhattunk is. 2 óra múlva már otthon köszöntött a családom többi tagja.
*Niall szemszöge*
Este 7 óra:
Pont időben érkeztem a megbeszélt helyre. Pár perc múlva Barbi is befutott.
-Szia! Régóta vársz? - kérdezte, miközben megölelt.
-Nemrég jöttem én is. - mosolyogtam. Jó újra látni.
-És hova is megyünk? - kíváncsiskodott.
-Meglepetés. - nevettem.
-Oooké... - mondta zavartan, mire újra elmosolyodtam.
Nem messze van egy kisebb club, ahova még régebben jártam. Gondoltam elviszem oda, ahol régebben minden pénteken buliztam a haverokkal. Sétáltunk egy kicsit, majd megálltam.
-Megérkeztünk. - néztem fel a cégtáblára.
-Thousand Night? Itt ünnepeltük meg az első külföldi bemutatóm. - mosolygott. Láttam, hogy beugranak neki a régi emlékek. Akkor nem csak nekem kötődik a múltamhoz ez a hely.
Bementünk, ahol már javában folyt az élet. Odasétáltunk a pulthoz és kikértük az első körünket. Beszélgettünk, táncoltunk, rengeteget nevettünk, egyszóval nagyon jól éreztük magunkat. Még egy képet is csináltunk:
Itt már tényleg jótéreztünk. Talán mégsem döntöttem rosszul. Bárcsak örökké tartana ez az este...
Enii~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése