II.évad 16.rész Louis!!

Lottie szemszöge:

- Fizzy!!! Ne kiabálj a nővéreddel!!-kiabálta anya.
-De....
-Nincs semmi de! Nem érdekel!! Nyugalomra van szüksége feszültség nélkül, de ebben a helyzetben kibaszott nehéz ha ti nem segítetek!! - akadt ki anya.
- Jay neked se kéne felidegesíteni magad! Ülj le! Te is kicsim! - mondta Niall majd félrehívta Fizzy-t gondolom beszél vele. Ekkor megcsörrent a telefonom. Eleanor volt az.
-Szia El.
-Lottie...
-Ne sírj.. Mi történt? Kezdesz megijeszteni!!
-Louis... Gyertek be...
És lerakta.. Nem tudom mi lehetett de komolyan félek....
- Anya azt hiszem be kéne mennünk a kórházba.... -mondtam és elkezdtem pakolni. Niall úriember módjára segített felvenni a kabátomat. A csizmámat is felvettem majd indultunk is. Dan itthon maradt az ikrekkel és Fizzy-vel mi pedig hárman mentünk a bátyámhoz.

- Jól vagy kicsim? - kérdezte Niall és rám nézett a visszapillantóból. Nem válaszoltam semmit csak bambultam és gondolkoztam mi lehet a bátyámmal. Végül Niall abbahagyta a nevem szólongatását. Csak bambultam és bambultam addig míg oda nem értünk a kórházhoz. Kiszálltam az autóból megvártam anyát és Niall-t. 

- Jay mi kicsit beszélnénk négyszemközt ha nem gond, de sietünk. - mondta Niall.

- Rendben. - mosolygott anya.

- Niall, én beakarok menni a bátyámhoz most. - mondtam idegesen.
- Lottie, kicsim. - fogta meg az arcomat én meg már majdnem sírtam. - Nem szabad stresszelned magad. - mondta.
- De ő a bátyám, ő Louis. - sírtam el magam.
- Tudom, hogy nehéz, de kérlek próbáld meg. - kérlelte.
- Menjünk. - mondtam szipogva. Ő összekulcsolta az ujjainkat majd elindultunk befele. Köszöntünk majd elmentünk Louis szobájához. A folyosón csak anya és Eleanor ült. - Mi történt? - kérdeztem. Nem mondott senki semmit, Eleanor még mindig sírt és anya szeme is könnyes volt. Próbáltam megfogadni Niall tanácsát de nagyon nehéz volt ilyen helyzetben!
- Mondjatok már valamit!! - kiabáltam.
- Lottie, nyugodj le.. - mondta Niall.
- Te meg mindig csak azt tudod mondani, hogy nyugodjak le, de nem tudok! Mindig van valami! - kiabáltam tovább. Rájöttem, hogy ezzel megbánthattam Niall-t és szörnyen éreztem magam.
- Niall én sajnálom, tudod, hogy szükségem van rád. - mondtam.
- Tudom... ülj le. - mondta mire én leültem anya mellé.
- Elmondjátok végre? - kérdeztem.
- Amnéziája van. - mondta El.
- Vagyis.. nem emlékszik.. semmire? - kérdeztem.
- Nem. - mondta anya.
- Rám se? - kérdeztem bizakodva.
- Senkire. - mondta El.
- De emlékezni fog ránk? - kérdeztem.
- A doktor azt mondta átmeneti az egész. - mondta anya.
- És a műtét ugye sikerült? - kérdeztem.
- Igen. - mondta El. Végül csendben ültünk és vártunk, hogy a doktor kijöjjön. Én Niall vállán pihentem. Az egyik kezemmel megfogtam az övét a másikat a hasamra tettem. Lehet csak most jutott el az agyamig, hogy babánk lesz. Anya leszek és ez megmosolyogtatott. Alig vártam, hogy megtudjam fiú vagy lány, csak ehhez kell még pár hetet várni. Elővettem a telefonomat és felnéztem facebook-ra. Rákattintottam egy One Direction-ös rajongói oldalra és azt kezdtem el nézegetni. Ekkor láttam egy kiírást.
Úristen!!!! Niall és Lottie újra együtt vannak! Imádom őket!!! *-*-* #Nottie
Úgy látom mindenki örül nekünk és észrevettem egy Charlotte Tomlinson Fans oldalt amire kíváncsiságból rákattintottam. Olyan képek voltak rólam amikről én sem tudok. Csomó kép volt anyuról és a húgaimról is. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyien szeretnek. Ekkor bevillant az ami eddig nem..
- Niall. - szóltam barátomnak halkan.
- Mondd. - mosolygott.
- Mikor és hogyan mondjuk el a rajongóknak,hogy babánk lesz?? - kérdeztem.
- Majd megbeszéljük! - puszilt bele a hajamba. Ekkor kijött a doktor Louis szobájából. Mindannyian felálltunk csak Niall maradt ülve és visszahúzott az ölébe.
- Hogy van a bátyám doktor úr? - kérdeztem.
- Egyre jobban. Ha ilyen gyorsan javul akkor holnap hazamehet. Egyre több mindenre emlékszik és egy bizonyos Lottie-t keres. - mondta a doktor. Egyből felálltam.
- Bemehetek hozzá? - kérdeztem.
- Igen, de ne maradjon sokáig, és ne erőltessen semmit. - mondta a doktor. Bólintottam és lassan benyitottam. Nagyon féltem és nem is tudom miért. Talán, hogy mi fog történni, vagy, hogy én igazából nagyon is haragudtam rá, de már nem érdekelt. Mikor becsuktam az ajtót és megfordultam bátyám fáradt arcát láttam.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Jobban. Gyere ülj le. -mosolygott és maga mellé mutatott. Odamentem és felültem az ágyra mellé, ő pedig megfogta a hasamat. - Sajnálom. - gyűltek könnyek a szemébe. Nem tudtam megszólalni se pedig annyi mindent akartam neki mondani leginkább azt, hogy nagyon szeretem. - Mindent sajnálok! Hogy elhanyagoltalak téged, titeket és minden hülyeségemet, hogy annyira idegbeteg voltam. Nem akartam és nem akarom, hogy haragudj rám. Te vagy az egyik legfontosabb nekem és mindent szeretnék jóvátenni. - sírta el magát miközben a szemembe nézett. Az én könnyeim is már patakokban folytak. Annyira rossz így látni.
- Megszólalni se tudok. - mondtam majd zokogtam. Odahúzott magához és jó szorosan megölelt. Talán mostantól minden olyan lesz mint az x faktor előtt, vagy egy kicsit még változik mivel már felnőttünk mind a ketten. Ő 22 éves én meg anyuka leszek. - Benőtt a fejünk lágya te répa segg. - nevettem.
- Kérlek, ezt te sem gondolhatod komolyan húgi. Örökre ilyenek leszünk és ezen semmi nem változtat még egy baba sem. Csodálatos anyuka leszel és szeretnék mindenben segíteni! - mondta.
- Amennyit te a babákhoz értesz. - nevettem.
- Hé! 4 húgom van szóval azért már benne vagyok a melóban. - mondta mosolyogva.
- Kérlek. - nevettem.
- Szeretlek Charlotte. - mondta a bátyám mosolyogva.
- Én is téged Louis. - öleltem meg újra.
- Egy kérdés... Hol van Hannah? - kérdezte Louis amin lefagytam.
- Milyen Hannah?? - kérdeztem és reméltem nem az akire gondolok.
- Hát a barátnőm Hannah, tudod...Hannah Walker. - mondta Louis.
- Lou... neked nem Hannah a barátnőd hanem Eleanor. - mondtam.
- Ki az az Eleanor. Nekem Hannah a barátnőm. - mondta Louis.
- Nem. Neked Eleanor Calder a barátnőd már 2 éve. De hagylak egy kicsit gondolkodni! Eszedbe kell, hogy jusson! - mondtam és megpusziltam majd szépen lassan kimentem.
- Na hogy van? - kérdezte Eleanor.
- A helyzethez képest jól. Nagyon sűrűn vannak érzelemváltozásai mert először sírt utána nevetett aztán meg komoly lett, kicsit furcsa. - mondtam. Nem tudom, hogy elmondjam-e El-nek.
- És mi bemehetünk? -szerintem menjen ma be csak anya még ha akar mert elég fáradt volt. - mondtam.
- És én nem mehetek be?? -kérdezte, de a földet kezdtem el bámulni. - Nem emlékszik rám... igaz?-kérdezte könnyes szemmel El.
- Azt hiszi, hogy Hannah a barátnője.. - mondtam halkan. - De biztos vagyok benne, hogy emlékezni fog rád! Csak idő kell neki.- mondtam.
- Szerintem menjünk haza. - mondta Niall.
- Igen, te is gyere El. - mondta anya és belé karolt. Nekem Niall megfogta a kezem és úgy mentünk, közben puszilgatott meg nevetettet.
- Niall, ne El előtt kérlek. Szar lehet neki ezt végignézni. - suttogtam barátomnak akinek egyből leesett így csak csendben, kézen fogva sétáltunk az autóig.

2 hét múlva:

Louis-t hazaengedték és már mindenre emlékezik kivéve a barátnőjére. El még nem találkozott vele mert az egyetemen van. Niall térdét tegnap műtötték ezért most nagyon sántikál, igazából fel sem állhatna. Nekem a pocakom egyre nagyobb és nagyobb. Nagyon boldog vagyok már csak Loui és El miatt aggódok. Remélem kibírják ezt az egészet. Én nem akarok más lányt látni a bátyám mellett csak Eleanor-t. Ma leesett a hó megint és ennek örömében kimentünk szánkózni, hógolyózni és egyéb más téli hülyeséget űzni. Fizz és Harry nagyon aranyosak voltak ezért gondoltam megosztom ezt a directionerekkel akár szeretik a húgomat akár nem.

Olyan aranyosak!!:)) De ha Harry meg meri bántani a húgomat nagyon megfojtom! @f3licitetomlinson

Én vagy Niall-t ölelgettem és beszélgettem vele vagy pedig a bátyámmal tettem ugyanezeket. Sokkal jobban összehozott minket ez a kis betegség. Már csak El-re kell emlékeznie, de ez nehezen fog menni ha pont szembe jön felénk Hannah Walker...

Mesi~

II. évad 15. rész Váratlan fordulat

*Lottie szemszöge*


Kíváncsian fürkésztem s többiek tekintete között, ki mit szól hozzá. Anya és Niall mosolyogtak, a lányok odarohantak hozzám és sikítozva megöleltek, a fiúk is gratuláltak Niall-nek és nekem is...és már csak Louis maradt. Azt vettem észre, hogy anya áll előtte és beszel hozzá, de a vörösség így sem tűnt el az arcáról.
-Louis ne csináld már ezt! Hallod? Állítsd le magad! - kiabált utána aggódva anya, de ő nem hallgatott rá és konokon barátom felé vette az irányt.
-Louis kérlek... - mondta félve Niall.
-Véged van! Nem kell annak a gyereknek apa. Vagyunk itt elegen. Meglesz nélküle. - emelte fel a hangját és be is húzott egyet remegő barátomnak.
-Louis!!! - álltam elé. - Szerinted ettől jobb lesz? Nem tudsz mit tenni. Ez a mi életünk, nem a tiéd.
-Állj el az utamból, különben...
-Különben mi? Megütsz egy terhes nőt??? - néztem rá felháborodva.
-Nem mondom még egyszer. Állj el az UTAMBÓL! - kiabálta. Belül nagyon megijedtem, mert ennyire még soha nem láttam kikelni magából. Vérben volt a szeme. Ijedtemben csak álltam lefagyva, fogalmam sem volt most mit tegyek...
-Louis gyere egy kicsit beszéljünk. - próbálta elhúzni El.
-Hagyjál békén! - lökte el magától.
Mindenki meglepődött, hogy ellökte magától azt a nőt, aki mindig meg tudta nyugtatni, akit teljes szívéből szeret és akit soha nem lenne képes bántani. El is csodálkozva nézett a kanapén ülve, ahova esett, hogy mi történik szerelmével.


*El szemszöge*


Itt valami nem stimmel. Soha nem volt még ilyen, pedig ennél nehezebb helyzetekben is volt már. Komolyan azt gondolom, hogy orvoshoz kéne vinni. A nyakán egy ér nagyon kidagadt, az egyik szeme pedig gyorsabban pislogott, mint a másik.
-Jay. Hívj egy mentőt. Itt valami nagyon nincs rendben. - súgtam oda neki.
Látta rajtam, hogy komolyan gondolom, így csöndben félrevonult. Pár perccel később visszaült a helyére és bólintott egyet felém. Eközben Louis továbbra is üvöltözött, de mivel Lott előtte állt nem cselekedett semmit. Teltek a percek, de én folyamatosan az ajtót néztem és vártam a mentősök érkezését. 10 perc múlva csöngettek. Fellélegeztem. Gyorsan odamentem és kinyitottam az ajtót.
-Jó napot kívánok! Örülök, hogy itt vannak. Nem tudom mennyit tudnak a helyzetről, de azért hívtuk ki önöket, mert arra gyanakszunk, hogy a barátomnak valami komolyabb baja van. Az utóbbi napokban nagyon ingerült, és egy fél órája annyira kikelt magából, mint még soha. Majdnem nekiment a saját húgának, aki ráadásul terhes és ilyet soha sem tenne, ha nem lenne valami baja. Kérem vizsgálják ki, nehogy valami komolyabb baja legyen. - meséltem el mindent.
Azt hittem hülyének fognak nézni, de úgy tűnik megértették, amit mondtam, mert elindultak az üvöltöző Louis felé, aki már azon volt kiakadva, hogy mit keresnek itt mentősök.
-Fiatalember kérjük nyugodjon meg. Szeretnénk ha bejönne velünk a kórházba, hogy néhány rutin vizsgálatot elvégezzünk. - kezdte az egyik mentős.
-Ti kihívtátok rám a mentőket? Normálisak vagytok ki? Ennyire őrültnek hisztek? - fordult felénk barátom. - Maguk meg menjenek innen, nincsen nekem semmi bajom.
-Kérem ne ellenkezzen. - fogták meg Lou-t és próbálták kifelé húzni.
-Engedjenek el! Nem tehetik ezt velem az akaratom ellenére!!! - kiabált tovább.
Erre az egyik pasi elővett egy injekciós tűt és beleszúrta barátom karjába, amitől fokozatosan lecsendesedett, majd végül összerogyott.
-Kapott egy kis nyugtatót, hogy nyugodt körülmények között be tudjuk vinni a kórházba. Ne aggódjanak, minden rendben lesz. - jött oda hozzánk az egyik fickó.
Mindenki megijedt, Lott már sírt, így Niall beszélt hozzá, hogy jobban legyen. Borzasztó volt ezt látni, hogy Louis annyira magán kívül van, hogy be kell nyugtatózni, hogy egyáltalán egyik helyről a másikra lehessen vinni
Felhoztak egy hordágyat, amire ráfektették Lou-t és vitték is a mentőautóhoz.
-Mehetne vele valaki? - kérdezte Jay.
-1 embert tudunk magunkkal vinni. - válaszolt egyikőjük.
-Menj El. - mondta Jay, amivel mindenki egyetértett.
-Köszönöm. - öleltem meg és könnyezve beszálltam a járműbe.
Pár perc alatt beértünk a kórházba, azonnal elvitték barátom egy vizsgálóba, amíg fel nem ébred. Nekem azonban kint kellett maradnom. Fel alá járkáltam és vártam, hogy a többiek beérjenek.
Meglepő módon pár perc múlva kitolták Louis-t a teremből és közölték velem, hogy el kell vinniük egy CT-t csinálni a koponyájáról. Csak reménykedni tudtam, hogy semmit nem fog mutatni a felvétel. Nemsokára megérkeztek a többiek. Illetve Dan és az ikrek kivételével.
-Na tudsz már valamit? - kérdezte Lottie.
-Semmit. Nemrég vitték el CT-re, de még nem ébredt fel. - közöltem a tényeket.
Ezután következett fél óra várakozás. Már nagyon nem tudtam magammal mit kezdeni. Páran közben elmentek a büfébe, vagy tudom is én hova, a lényeg, hogy Lott, Jay, Niall és én maradtunk csak a vizsgáló előtt.
Mikor befordult egy ágy a folyosó végén, mögötte az orvossal, azonnal felpattantam.
-Doktor Úr! Mi a baja Louis-nak? És miért nem ébredt még fel? - kérdeztem aggódva.
-Már felébredt egyszer, pont a vizsgálat közben, amit nem viselt valami jól, így kapott ismét egy kisebb adag gyógyszer. Viszont beszélnünk kellene. Négyszemközt először ha lehet. - mondta.
-Persze. - válaszoltam és megvártam, amíg betolja Lou-t a kórterembe. - Nem baj? Mindent elmondok ha végeztünk.
-Dehogy baj kicsim. - simogatta meg a karom Jay, majd miután visszajött a doktor elindultunk a rendelőjébe.
-Foglaljon helyet. - mondta. - Nos, azért kértem, hogy négyszemközt beszéljünk, mivel kiderült egy fontos dolog a barátjával kapcsolatban. Nem szeretném húzni az időt, ezért elmondom, hogy a barátjának agydaganata van. Az a szerencséje, hogy nagyon korán észrevettük, így sok módja van a gyógyulásának. És ezt magának köszönheti.
-E-ezt nem hiszem el. - könnyeztem. - Ezért volt mostanában olyan ingerült?
-Pontosan. A daganat hozzányomódott egy idegszálhoz, ami kiváltotta a dühkitörést. - közölte az orvos. - A kezelés lépéseit megbeszéljük, ha  barátja felébredt.
-Rendben. Köszönöm. - mondtam egy levegővel, majd visszamentem a többiekhez.
Mindent elmondtam nekik is, és a reakciójukat..soha nem fogom elfelejteni. Mindenki ledöbbent és nem tudott mit kezdeni a helyzettel.
Miután sikerült elfogadni a helyzetet, a legtöbben hazamentek így Jay-el maradtunk ketten. Tehetetlenségemben nézegettem a telefonom és egyszer csak szembejött velem ez a kép:

Felidézte minden eddigi közös pillanatunkat és csak azt vettem észre, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.

-Kicsim! Nem lesz semmi baj. - próbált vigasztalni pót anyukám.

-Nem akarom, hogy vége legyen. Miért történik ez? Nem hiszem el... - sírtam a vállán.

-Nem lesz semminek vége. Ez egy akadály, de erős fiú, le tudja küzdeni. Shh... - nyugtatott.

-Hogy tudsz ilyen erős maradni? - kérdeztem.

-Ennyi év után, ennyi gyerek mellett, ilyen körülmények között... megerősödtem. De nehogy azt hidd, hogy nekem nem fáj. Mert borzasztóan. Csak muszáj tartanom magam a gyerekek előtt. Kell valaki, aki önti beléjük a lelket, ami nekem sem ártana néha. - öntötte ki szívét.

-Csodállak... - próbáltam elmosolyodni.

***

Eltelt 2 hét. Lott nehezen viseli ezt a helyzetet a terhesség mellett, de szerencsére Niall mindig mellette van. Választani kellett a kemo és a műtét között. Meglepő, de Louis a műtétet választotta. Igaz, hogy sokkal kockázatosabb, de kevesebb szenvedéssel jár.... Louis már a műtőben van. A műtét 1 órája tart és még el fog tartani egy darabig. Nem tudom mit kezdek addig magammal.

***

Kitolták Lou-t a műtőből, az orvos azt mondta, hogy sikeres volt a beavatkozás, de még legalább egy óra, amíg felébred az altatásból. Bementem hozzá a kóterembe. Ott feküdt, a feje bekötve..borzasztó ezt látni. Remélem tényleg rendbe jön most már. Órákig csak ültem az ágya mellett és fogtam a kezét. Már félig aludtam, amikor azt éreztem, hogy megszorítja a kezem. Felriadtam és vártam, hogy mi fog történni. Lassan kinyitotta a szemét, aminek nagyon megörültem.

-Louis? - kérdeztem mire rám nézett, még kómás tekintettel. - Louis, hogy vagy? Annyira örülök, hogy felébredtél. Az orvos szerint sikeres volt a műtét. Minden rendben lesz most már. - sokáig nem érkezett válasz, de láttam, hogy most próbál magához térni. Beszédre nyitotta a száját és lassan a következőket formálta:

-Ki vagy te?

Enii~

II. évad 14. rész Irány a One Direction után!

Lottie szemszöge:

-Szia Niall! - köszöntem.
- Szia Lott. Hogy vagy? Vagyis.. Hogy vagytok? - mosolyodott el amin én is csak mosolyogni tudtam.
- Jól, köszönjük.-nevettem. - Egyébként anya nem haragszik és azt mondta segíteni fog mert tudja, hogy milyenek vagyunk és megtartjuk a babát. - meséltem úgy, hogy közben egy lapra firkáltam.
- Akkor megnyugodtam. Én beszéltem Barbival és megértette. nagyon csodálom ezt a lányt mert tényleg jól kezelte. Szóval minden rendben. Egyébként anyáék várnak minket a turné után. - mondta Niall.
- Üm.. Rendben. - mosolyogtam.
- És akkor lesz Theo keresztelője szóval készülj a keresztanyaságra. - nevetett amin én is elmosolyodtam.
- Niall.. Te kisfiút vagy kislányt szeretnél?? - kérdeztem.
- Nekem mindegy Lottie, csak már veled szeretnék lenni!!! És elég 21. századi ha itt kérdezem meg, hogy újra összejönnénk e szóval várnom kell amíg jöttök Ausztráliába, de tudd, hogy szeretlek. - mondta.
- Én is téged. - mosolyogtam. Hallottam ahogyan anya kiabál lentről. - Üm.. még ráérsz? - kérdeztem.
- Rád mindig. - mondta.
- Rendben akkor lejössz velem anyához? - kérdeztem az eléggé furcsa kérdést.
- Le. - nevetett. Ekkor megláttam elsétálni mögötte Harry-t.
- Szia Hazza!! - kiabáltam teljes hangerőmből mire értetlenkedve kezdett el jobbra majd balra nézni végül a fal felé fordult ami az orra előtt volt így kitört belőlem a röhögőgörcs. - A számítógép Hazz! - mondtam röhögve mire megfordult és belevicsorított a kamerába.
- Harry? Hol? - robbant be Fizz a szobámba.
- Szia kicsim. - mondta Harry.
- Hiányzol. - mondta húgom.
- Figyi Fizz. Hozd le a gépet és beszélj addig a szerelmeddel de utána vissza kell adnod mert Niall-el meg kell beszélnünk még pár dolgot. - mondtam és a kezébe adtam a laptopot és lerohantam anyához nagy sebességgel.
- Lassabban kincsem el fogsz esni. -mondta anya megrázva a fejét és leült Dan ölébe.
- Jó tudom, csak boldog vagyok. - mondtam.
- Végre mosolyogsz. - mondta Dan.
- Igen. - mondtam és ekkor jöttek le az ikrek, mögöttük meg Fizzy,
- Harry? - kérdezte anya.
- Igen, de Niall-el még szeretnék valamit megbeszélni. - céloztam a babára. Még Dan sem tudja, senki sem csak anya és Niall.
- Rendben. Fizzy, kicsim egy percre figyelnél? - kérdezte anya.
- Persze. - mosolygott és félrerakta a lenémított laptopot.
- Remek. szóval szeretnénk valamit mondani Dan-nal... Üm.. Terhes vagyok, és ikrek lesznek. - mosolygott anya. Leesett az állam. Ha ezt Louis megtudja kíváncsi leszek a reakciójára.
- Hát gratulálok.-mosolyogtam. Valószínű most anya is olyan izgatott mint én, vagy lehet, hogy ő duplán mivel ikreket vár?? Ezen elgondolkoztam egy kicsit. A testvéreim nagyon örültek ennek. Az ikrek elkezdtek mászkálni rajtam mikor valamelyikőjük beletérdelt a hasamba. Nagyon fájt, be is könnyeztem és anyára néztem.
- Lányok! Szálljatok le a nővéretekről!! - mondta hangosan anya majd felsegített és elmentünk a mosdóba.
- Anya, ugye nem lesz semmi baj? - kérdeztem.
- Biztos, hogy nem!! Nyugodj meg! Ne sírj. - ölelt meg és próbált nyugtatni. Nagyon megijedtem, de hamar jobb lett. nem kicsit nyugodtam meg. kicsit még bent maradtam, hogy ne látszódjon, hogy sírtam egy kicsit. Mikor teljesen jól lettem visszamentem és az ikrek bűnbánóan néztek rám, és hát nem tudok rájuk haragudni!!.
- Lott, akkor beszélsz Niall-el? - kérdezte Fizz.
- Üm.. Igen. - mondtam és bementem "Niall-el" a konyhába.
- Nos? - kérdezte mosolyogva.
- Az ikrek elkezdtek mászkálni rajtam és nem is tudom melyikőjük beletérdelt a hasamba és nagyon megijedtem Niall.... - meséltem.
- Állj.. De ugye nincs baj?? - kérdezte és látszott, hogy fél.
- Nincs, anya mondta, hogy nem komoly de több ilyen ne legyen.- mondtam.
- Megnyugodtam. - mondta.
- Viszont.. Elfogunk úgy férni az 1D házba, hogy majd ott lesz a baba is? - kérdeztem.
- Igen, amíg kell a kiságy addig nálunk alszik azután attól függ, hogy fiú vagy lány és úgy alakítjuk át valamelyikünk szobáját. - mosolygott.
- Rendben. - mosolyogtam.
- Viszont most mennem kell kicsim. majd beszélünk és találkozunk csak három nap! Szeretlek és vigyázz magadra és a kicsire az én helyemben is. - mondta mosolyogva.
- te leszel a világ legjobb apukája. - mosolyogtam.
- Te meg a legjobb anyukája. - mondta.
- Szörnyű múlttal. - mondtam húzott szájjal.
- Ne mondj ilyet. Viszont tényleg mennem kell. Szeretlek. - mondta.
- Én is téged Niall. - mondtam és kinyomta. nagyot sóhajtottam és láttam, hogy Perrie küldött egy képet facebook-on. Megnyitottam és amint elolvastam elkezdtem röhögni, de nagyon!!!.

És mivel elmentem shoppingolni Jesyvel és ő rossz hatással volt rám most van egy orr piercingem és nyak percingem. Ami San Fransiscoban tortenik, az hatarozottan nem marad San Fransiscoban.

Még egy jó 10 percig nevethettem amikor eldöntöttem, hogy nem nézem tovább a gépet így csak visszaírtam neki.
Nagyon tetszik egyébként! Én is akarok! *-* Hiányzol és jó San Fransiscozást! Hazajössz és egy nagy hír vár rád. Szeretlek <3
Hamar érkezett válasz, ezek szerint megkapta az üzenetemet.
Oké! Akkor Ausztráliában találkozunk és csináltatunk neked! Várom a hírt!! Uuuuuuu nekem is van egy hírem, de majd akkor három nap múlva. Te is hiányzol bolondom. Szeretlek <3
Nem írtam vissza, de örülök, hogy van egy olyan barátnőm mint Pezza meg mint a többiek. Végül lecsuktam a laptop tetejét és leültem Fizzy mellé majd csatlakozott hozzánk anya és Dan is.
- Elmondjam neki most? - kérdeztem anyát.
- Ahogy gondolod. - mosolygott.- Ez már a te életed. - mondta.
- Hát jó.. - mondtam.
- Mondd! mi az?? - kérdezte Fizz.
- De ne mondd el még senkinek! Harry-nek se! Ígéred? - kérdeztem.
- Így görbüljek meg. - mutatta fel a kisujját.
- Remek. Akkor hát.. babát várok. - mosolyogtam.
- Mi??? kitől? - kerekedett ki a szeme.
- Niall. - pirultam el.
- Hisz ez csodálatos! Gratulálok!! Keresztanya leszek. - mosolygott Fizzy.
- Köszönjük. - mondtam.
- Neked is nagyanya. - nézett anyára és neki egyből leesett.
- Ilyen öreg vagyok? - kérdezte anya kitágult szemekkel.
- Nem!! Te vagy a legcsodálatosabb, legszebb, legfiatalabb anyukája a világon! - bújtam hozzá.
- Akkor ti most egyszerre vártok babát. - mosolygott Dan.
- Igen. Mint abban a filmben. Nem jut eszembe a neve. - nevettem.
- És ki fog szülni hamarabb? - kérdezte Fizz.
- Én azt hiszem. - mondtam.
- Igen, mert én csak most leszek egy hónapos terhes. - mondta anya.
- Akkor én . -nevettem.
- Hány hónapos terhes vagy? - kérdezte Dan.
- Másfél. - mondtam.
- Várom már. - mondta Fizzy.
- Én is. - nevettem.
- Holnap megyünk nőgyógyászhoz Lott! - mondta anya én csak bólintottam.
- És három nap múlva Ausztráliába!! - mosolyogtam és Fizzy-vel felpörögtünk teljesen hisz szerelmeinket újra láthatjuk. Na meg Louis-t.

3 nap múlva:

A gép épp landol. Már nagyon izgulok, hogy jól magamhoz szoríthassam Niall-t és már csak kicsit kell kibírni és teljes 4 hónap pihenő és együtt lehetünk. Viszont neki turné mikor én szülni fogok. A gép hamar landolt és viszonylag gyorsan megkaptuk csomagjainkat. Paul jött ki értünk és én egyből a nyakába ugrottam. MI nagyon jó viszonyban vagyunk a többieket annyira nem ismeri.
- Rég láttalak Higgins. - mondtam.
- Én is téged Tomlinson. Na üljetek be! A fiúk már várnak titeket. - mondta Paul barátom. Bepattantunk a nagy kocsiba és Paul már suhant is.
- Istenem de hiányzik Harry! De várom, hogy lássam a fürjeit és ahhw. - mondta Fizzy én pedig csak mosolyogva néztem ki az ablakon. Szerintem én jobban izgulok mert ma elszeretném mondani mindenkinek, hogy babánk lesz, de nem mutattam ki pedig belül megőrülök. Sokáig bambultam mert már oda is értünk. Átmásztam anyun meg Dan-on én kiestem a kocsiból szó szerint és ekkor megláttam a fiúkat nevetni a teraszon Niall pedig csak rázta a fejét és félve nézett, hogy a baba jól van e. Volt egy két rajongó akivel csináltam képet, de rohantam be a szállodába, nem érdekeltek anyáék se a csomagjaim, se Paul, hogy fut utánam. Én csak futottam. Beszálltam a liftbe és mikor felértem a 6. emeletre a fiúk mosolygós arcával találkoztam, de nem is érdekelt csak a legszélén álló szőke fiú akinek hiper szuper sebességgel öleltem meg.
- Én is örülök, hogy újra látlak húgi.. -mondta Louis.
- Én is. - mondtam még mindig Niall-t ölelve.
- Lottie. Szóval lennél újra a barátnőm? -kérdezte Niall én természetesen igent mondtam. Ez után megöleltem a bátyámat adtam neki sok puszit ő is nekem és a további három fiúval is ezt tettem, ekkor felértek anyáék is.
- Kit látnak szemeim... - mondta egy női hang. Tudtam egyből hogy ki az.
- Szióka Pezza. hiányoztál életem. - mondtam komolyan.
- Megcsaltál. - mondta komolyan. Mindenki feszülten nézte a hülyeségünket.
- Te is engem. - néztem rá amolyan "lenézlek" nézéssel. Ekkor kitört belőlünk a  röhögőgörcs és megöleltük egymást nevetve. - Úú de tetszik a piercinged. - mondtam.
- Neked is lesz. - mondta.
- Mi? - kérdezte anya, Louis és Niall egyszerre.
- Ja semmi.. - mondtam megvakarva a nyakamat. Ekkor egy gyereknevetést hallottam. - Lux!! - mondtam halkan és megláttam a kislányt aki futott felénk és az anyukáját aki sétált mögötte. Oda mentem Lux-hoz, felemeltem és jól megöleltem majd Lou-t is.
- Lottie néni. - mondta Lux és elkezdte az arcom tapogatni.
- Hiányoztál. - mondta Lou. Vele is nagyon jóban vagyok csak Fizzy nem ismeri annyira.
- Ti is nekem, de egy kérdés.. Danielle és Eleanor? - kérdeztem.
- Eleanor vásárolni ment. - mondta Zayn.
- És Danielle?? - néztem Liam-re aki elég kedvetlen volt. Nagyon zavart.
- Csak összevesztünk és Eleanor után ment.. - mondta Liam. Én csak bólintottam majd Niall-höz mentem.
- Hiányoztál . -öleltem meg.
- Te is nekem. - mondta. Ez után bementünk a nagy lakosztályba, hamar megjött a két hiányzó lány is akiket annyira szeretek így megöleltem őket.
- Na amit csak te nem tudsz még... Zayn megkérte a kezem. - mutatta a gyűrűjét.
- Úristen. - álltam fel és csillogó szemekkel néztem a gyűrűt. - Hát gratulálok gyerekek. - mondtam és megöleltem őket.
- Úgy látszik ez az év az esküvők és a babák éve lesz itt. - mondta Fizzy.
- Mi?? Miért ki terhes? - kérdezte Harry.
- Anya. - mondta Phoebe.
- Tényleg?? - kérdezte Louis. - Még több kis tesó? Ne már! Csak ne lányok legyenek akkor! - nevetett.
- Ikrek. - kacsintott anya mire mindenki nevetett.
- Hát akkor én is mondanék valamit.. - mondtam.
- Hallgatunk . - mondta El.
- Hát.. babát várunk Niall-el. - mondtam ki végül.

Mesi~

II. évad 13. rész Számíthatok rád?

*Lottie szemszöge*

Az elmúlt 1 hétben sokat gondoltam arra a bizonyos éjszakára. Megtörtént, de mi lesz ezután? Niall szakít Barbival? Nagyon remélem...hisz nem tudok nélküle élni.

Emellett elég rosszul éreztem magam. Nem lelkileg, hanem fizikailag. Folyamatosan szédülök, gyenge vagyok, reggelente hányok...de ezt először csak a vagdosás következményeként tudtam be. Viszont mikor már pár napja késett, kezdtem kételkedni az óvszer biztonságában. Inkább megcsináltam egy terhességi tesztet, hogy biztosra menjek, hogy tévedek. Azonban nem tévedtem... Ezt mindenképp el kell mondanom Niall-nek ráadásul minél hamarabb. Ma este úgyis beszélünk, akkor megpróbálom közölni vele. Titokban bevallom én örülök, hogy ez történt...1.Talán egy kisbaba érettebbé és felelősségteljesebbé tesz 2.Niall-el újra együtt lehetnénk. Bár azért kicsit ijesztő belegondolni a gyereknevelésbe.

***

Este:

-Szia Niall! - köszöntem.

-Szia Lott! Mizujs? - kérdezte.

-Semmi különös unalom egész naaap... Mit csináltál ma?

-Liam-el elmentünk surfözni és megtámadott egy sirály...

-Miért nem lepődök meg? - nevettem.

-Nagyon kemény csávó volt de chh rajtam nem fog ki egy ilyen kis állatocska. Hamar leszállt rólam gondolom érezte, hogy nem fog sikerrel járni. - fényezte magát, amin nagyon jól szórakoztam.

-Más szóval úgy beijedtél, hogy sikítva futottál ki a vízből, ahova már nem követett. - próbáltam kinyögni a nevetőgörcs közepette.

-Nyaaaa...most mér' kell elrontanod a pillanatomat. Egyébként honnan tudod te ezt? - kérdezte meglepődve.

-Tudod az ausztrál fanok gyakran vannak a parton, és elég aktívak twitteren...amit ugyebár én is előszeretettel olvasgatok. - kacsintottam.

-Ooooh..így már minden világos...

-Niall. - kezdtem bele..

-Igen baby? - kérdezte pimaszul.

-Um..Terhes vagyok. - mondtam ki végül.

-E-ezt most komolyan mondod? - kérdezte meglepődve és egy kis félelmet is láttam rajta.

-Igen. - mondtam tartva a reakciótól.

-De.De az, hogy lehet? Használtunk óvszert..

-Most én azt honnan a picsából tudjam? Szerinted én tehetek róla? Úgy tanultam, hogy ehhez 2 ember kell... - emeltem fel a hangom.

-Jó jó nyugi, bocsánat. Nem úgy gondoltam. - mentegetőzött.

-Én sajnálom..csak ideges vagyok.

-Gondolom egyértelmű, hogy megtartjuk. Ugye? - kérdezte.

-És velünk mi lesz?

-Beszélek Barbival. Holnapra már megbeszéltem vele egy találkozót. Mielőtt elmondtad volna a baba dolgot, már eldöntöttem, hogy mit akarok. Nem tudok nélküled élni. Hiába Barbi nagyon kedves és szép lány, de hiányzol. Túl nyugodt vele az életem..melletted mindig történik valami. És vigyázni akarok rád. - vallott be mindent.

-Köszönöm. - mosolyogtam könnyes szemmel.

-Ne köszönj semmit. Viszont most mennem kell. 5 óra múlva főpróba és jó lenne még előtte aludnom kicsit.

-Persze, rendben. Szép álmokat! Szia! - köszöntem el mosolyogva.

-Szia!

Ezután kilépett. Pár percig még néztem magam elé majd én is kijelentkeztem. Letusoltam, bebújtam az ágyba és próbáltam feldolgozni a történteket.

Másnap reggel úgy döntöttem, hogy elmegyek fodrászhoz és befestetem a lenövésem. Megreggeliztem és elindultam Barbarahoz. Irónikus azért... Na mindegy is. Pár perc séta után beléptem a szalonba.

-Szia Barb. - köszöntem.

-Lottie drágám. Rég találkoztunk. - köszöntött 2 puszival. - Miben állhatok a rendelkezésedre?

-Csak egy festésre jöttem. - mosolyogtam.

-Akkor csüccs.

Leültem és elkezdte a tincseket festeni. Mikor kész lett hagyni kellett 20 percig állni, közben beszélgettünk és egy képet is csinált rólam.

-Hát ezzz...gyönyörű. - nevettem.

-Na gyere mossuk le. - mondta, majd leöblítette a festéket, samponnal is megmosta, majd beszárította. - Kész is van.

-Tökéletes, köszönöm szépen. - nézegettem a tükörben.

Kifizettem a megfelelő összeget, majd elindultam haza.

-Megjöttem!!! - kiabáltam.

-Szia! Konyhában. - hallottam anya hangját, így bementem hozzá. - Jó lett.

-Köszönöm. Van valami kaja? Éhen halok. - nyafogtan.

-Most terveztem ebédet készíteni. De csak kettőnknek. Többiek csak délután jönnek. - mondta anya.

-Okés akkor segítek. De előbb...szeretnék mondani valamit. Nem hiszem, hogy örülni fogsz neki... - kezdtem félve.

-Bökd ki. - utasított.

-Huhh... - sóhajtottam egy nagyot. - Terhes vagyok...

-Hogy mi vagy? Ezt most nem mondod komolyan ugye? És ki az apa? - kérdezősködött felhúzott szemöldökkel.

-Niall. Amikor 1 hete hazajött, volt egy kis esemény...

-Részletekre nem vagyok kíváncsi. És ő tudja már? - folytatta a faggatást.

-Tegnap este elmondtam neki. - mondtam.

-Istenem....nem védekeztetek? - ült le az asztalhoz a fejét fogva.

-De. De úgy tűnik nem sokat ért..

-És most mi lesz? Gondolom megtartjátok, ahogy titeket ismerlek, de fel fogjátok bírni nevelni azt a csöppséget? Viszont akkor ezt a vagdosást és gyógyszerezést komolyan be kell fejezned. Egyszer s mindenkorra. Fel kell nőnötök, ha tényleg ezt akarjátok. - mondta, ami nekem is átfutott már az agyamon.

-Tudom. De számíthatok rád? - kérdeztem.

-Hogyne számíthatnál? Butus. - ölelt meg.

-Szeretlek.

-Én is kicsim. - majd elengedett. - Hármunkon kívül tudja még valaki?

-Nem. Várni akartam, amíg minden rendeződik Niall és köztem, de neked muszáj volt elmondanom. Nélküled nem tudnám végigcsinálni ezt az időszakot. Szóval megkérhetnélek, hogy ne mondd el senkinek? Mindenki időben meg fogja tudni, de...még nem most. - kérleltem.

-Rendben. Nem lesz könnyű, de igyekezni fogok. - mosolygott. - Ja és ha bármi van, azonnal szólj nekem.

-Igenis. - nevettem.

-De komolyan. - rántott vissza a komolyságba.

-Persze. Egyértelmű. - mondtam. - Úúúú csinálunk sütit?

-Nem is te lennél. - nevetett. - Milyet?

-Csokis muffin? - néztem boci szemekkel.

-Ha megvan minden hozzávaló, akkor rendben. - mondta.

Összeszedtünk mindent hozzá és nekiláttunk. Sokat beszélgettünk és nevettünk, főleg a bénaságaimon. Fél óra múlva már a sütőben sült a remekművünk és izgatottan vártuk az eredményt. Nemsokára kivettük hűlni, és nagyon nehezen álltam meg, hogy ne faljak be rögtön egyet. De..lefotózni letudtam, és tettem is fel Insta-ra.

"Elkészült a remekművünk anyával. Nem sokáig fog ilyen szépen kinézni..:3;)"

Miután kitettem, neki is állhattunk az elfogyasztásának. Nem csak szép, de finom is lett. Hamar jóllaktam vele, és még a többieknek is maradt egy pár. Felmentem a szobámba, beléptem a Skype-omba, és mária hívott valaki. Méghozzá Niall. Ilyen korán? Hisz még csak 1 óra. Jaaaa...náluk már este  van. Mindent értek. De vajon mire jutott Barbival? Izgatottan nyomtam rá az "Elfogad" gombra.

-Szia Niall!

Enii~

II. évad 12. rész Kérlek..(+18)

Itt a kövi rész, bocsi, hogy rövid lett de nem tudok mást beleírni. Sajnálom :/

Lottie szemszöge:

A turnéból eltelt 2 hónap amiből annyira emlékeztem csak, hogy mindenhol Niall és Barbi kapcsolatát olvastam. Egyikőjük sem erősítette meg, hogy együtt vannak és én egyre jobban kiakadtam. Épp egy elég homályos képet nézek amin állítólag smárolnak, de nem látszik nagyon az arcuk. Nem gondolkodtam csak sírva mentem le anyához.
- Kicsim mi a baj? - kérdezte.
- Niall. - szipogtam.
- Lottie, megmondtuk, hogy ne olvasgasd azokat a szarokat. - mondta Dan.
- De...
- Nincs semmi de! Tudom, hogy nehéz és épp ezért akarjuk, hogy nézd ezeket a hülyeségeket. -mondta anya. Nagyon bánt, hogy most ők sem értenek meg. A húgaim felé főleg nem mehetek, így vissza mentem a szobámba. Elveszítettem örökre... De én nem akarom... Elkezdtem sírni, kiabálni. Szörnyen fájt minden szó ami hazugság volt. Van egy nyugtató a fürdőszobámba ha jól emlékszem így elindultam oda. Kerestem mindenhol de nem találtam, annál inkább valami mást még is. Remegő kézzel vettem tki a fiókból a régen látott ismerősömet... Jól megnéztem majd a kezemhez érintettem és húztam is az első csíkot. Ez az érzés, olyan kellemes számomra, érezteti, hogy élek. Egyre több húzást kíséreltem meg, végül már nem volt hely. Leültem az ágyamra és csak néztem ahogy végigfolyik a vér..

Ez után már nem is mentem ki a szobámból másnap délutánig. Addig még párszor megcsináltam ezt a műveletet.

- Lott! Fizzy vagyok.. - kopogott húgom.

- Mi van? -kérdeztem.

- Bemehetek? - kérdezte.

- Gyere. - mondtam. Lassan benyitott.

- Szörnyen nézel ki és aggódtam is miattad. Egyébként itt van Louis. - mosolygott mire én felpattantam és rohantam le.

- Louis!!! - visítottam és már a nyakába is ugrottam.

- Te is hiányoztál húgi. - nevetett a bátyám ekkor megláttam Eleanor-t is és őt i jól megöleltem.

- A kisasszony egy nap után lefáradt hozzánk. - mondta anya. Nem vettem tudomást róla csak Eleanor-t húztam fel a szobámba. Bezártam az ajtót és elkezdtem sírni.

- Együtt vannak? - kérdeztem sírva tőle.

- Niall és Barbi?? Mi se tudjuk. - mondta és megölelt meg csitítgatott.

- Hiányzik, belehalok ebbe El!! - mondtam alig kapva levegőt. Vártam, hogy azt mondja, hogy én is hiányzom neki, de nem tette. Nagyon fájt.

- Ugye nem csináltál hülyeséget? - kérdezte én pedig nem mondtam semmit.

- Lottie!!! Kérsz egy pofont?? NE csináld. - kiabált velem El.

- Nem tök mindegy már nekem? - kérdeztem.

- Nem! - mondta. - Mutasd!!- én meg csak óvatosan felhúztam mert még fáj egy kicsit. - Uram Isten! Te nem vagy normális... Ez... - nem tudott mit mondani.

- Lányok minden rendben? - kérdezte Louis.

- El kell mondanod neki és ha nem teszed majd én megteszem. - mondta El.

- Nem fogom elmondani neki. - mondtam mire Eleanor kiment a szobámból én meg bedőltem az ágyba. Hallottam ahogy Fizzy és Harry nevetnek, tehát Harry is itt van. Bekapcsoltam a  tévét és a hírek mentek jónak tűnt idáig amíg fel nem hozták Barbi és Niall témát. Egyből kikapcsoltam. Nagyon ideges lettem újra. Ekkor a bátyám tört be a szobámba...

- Hogy képzeled Lottie?? azt hittem már régen túl vagyunk ezen a  témán és nem csinálod többé. Miért?? Az a buzi nem éri meg érted??? - kiabált Louis.

- Hagyj már békén! Azt csinálok amit akarok. - kiabáltam én is.

- Nem, Nem csinálsz azt amit akarsz!! - mondta.

- Már nem tudod azt mondani, hogy gyerek vagyok. - mondtam.

- De tudom, csak nem teszem. - mondta és leült az ágyamra. Elkezdtünk beszélgetni ami közben kiváltotta belőlem a bőghetnékem, nem tudtam abbahagyni úgy sírtam mint még soha.

Újabb három hónap elteltével:

Lassan vége van a koncertnek és Lou megígérte, hogy hazajön. Azóta is vagdosom magam bár ezekről már senki sem tud. Ekkor kopogtak.

- Gyere. - mondtam és belépett az akit a leginkább nem vártam volna. Felültem és csak néztem őt. Sokat változott, nagyon sokat. - N-Niall? - kérdeztem pedig ő volt.

- Miért nehezíted meg? - kérdezte.

- Én nehezítem meg?? Te!! Te nehezíted!!! - kiabáltam.

- Én lezártam! Azt mondtad, hogy oké. - kiabálta ő is.

- De én még ugyanúgy szeretlek te szemét!!!! - kezdtem el sírni.

- Megkérdezhetem, hogy ugye csak vágtad magad nem csináltál semmi mást?  - kérdezte.

- Nem. - sírtam mire ő megölelt. - Most is megnehezíted. - sírtam még jobban.

- Sajnálom, de nem foglak egyedül itt hagyni. - mondta Niall mire értetlenül néztem rá.

- Itt maradok, Jay-el és Dan-nal már meg is beszéltem. - mondta.

- És a turné?? - kérdeztem.

- Most pihenő van, utána az utolsó koncertekre megyek Ausztráliába, de utána jövök vissza. Vagy te is jössz, de nem akarom, hogy megint vágd magad. - mondta. Nem tudtam megszólalni sem.. Nagyon hiányzik és nem tudom mit csináljak.

- Louis és Harry is itt maradnak addig? -kérdeztem.

- Igen. - mondta. - Megnézhetem? - nézett a kezemre. Nem mozdultam meg, így a kezem után nyúlt de visszarántottam. - Lottie, kérlek.- mondta. Újra megfogta és most engedtem. Alaposan megvizsgálta.

- Ez volt az utolsó, még elég frissnek látszik.. Mikor csináltad? - kérdezte .

- Pár órája. - válaszoltam halkan mire ő sóhajtott.

- Minden rendben? - kérdezte Louis. 

- Ja. - mondtam.

- Lottie, szeretnénk veled beszélni. - mondta Louis. Én csak felálltam és elsétáltam mellette. Lementem a lépcsőn majd leültem a kanapéra ahol anyáék és Fizzy már vártak.

- Miről lenne szó? - kérdeztem.

- Rólad. - mondta anya.- Már megint mi van? - kérdeztem.

- Nem már megint mi van! Lottie ez nem mehet így. -mondta bátyám.

- Úgy döntöttem, hogy neked segítség kell. - mondta anya elcsukló hangon.

- Nem kell segítség! Jól vagyok. - mondtam.

- Nem vagy jól! Tönkre teszed magad. - mondta Fizzy.

- Úgy döntöttünk elküldünk téged elvonóra. - mondta Louis.

- Mi?? nem vagyok sem őrült, nem szorulok segítségre! Hagyjatok békén én biztosan nem megyek. - álltam fel hirtelen amit megbántam mert elkezdtem szédülni.

- Akkor ne vágd magad! NE vegyél be gyógyszereket és ne igyál!! - kiabálta Fizzy.

- Te főleg nem érted! Egyikőtök sem érti min megyek keresztül! Hagyjatok békén! - kezdtem el könnyezni

- Ne kiabálj a húgoddal. - mondta anya.

- Te érthetnéd a legjobban mennyire fáj és mennyire nehéz! - mondtam anyának majd feltrappoltam a szobámba. Nagyon mérges voltam rájuk. Nem hiszem el, hogy elakarnak küldeni elvonóra. Összeszedtem az össze pengémet, a gyógyszereimet majd letrappoltam.

- Ha befejezem ugye nem akartok elküldeni? - kérdeztem és eléjük dobtam azokat a dolgokat amiket összeszedtem. Anyáék csak néztek kerek szemekkel.

- Lehet róla szó. - mondta Dan. Anya felállt és megölelt. Végül elmentem lefürdeni majd aludni. Éjjel arra keltem, hogy vihar van. Bírom őket bár most nagyon idegesített és mint egy horror filmben úgy éreztem magam. Louis-ékhoz nem akartam bemenni mert ott van El is, Fizzy-hez úgyszintén, az ikrekhez főleg nem, anyáékhoz meg még inkább nem. Recsegést hallottam lentről így gyorsan befutottam egy szobába amibe pont Niall aludt, sikeresen felkeltve őt.

- Bocsi, már megyek is. - mondtam és elindultam.

- Baj van? - kérdezte.

- Csak félek. - mondtam.

- Gyere nyugodtan. - mondta én pedig befeküdtem mellé. Nem ölelt át, nem tett semmit csak tovább aludt, bár mit is vártam volna. Csak a hülye ex barátnő vagyok aki reménykedik. Hamar elaludtam.

Másnap arra keltem, hogy valaki átölel, Niall volt. Meglepődtem de csak mosolyogtam.

Niall szemszöge: 

Teljesen meglepett Lott amikor bejött hozzám de örültem neki bevallom. Megmosolyogtatott. Másnap reggel reflexből átöleltem, de nem vettem el onnan a kezem bár tudtam ez is csak megnehezíti a helyzetemet.

- Niall. - szólt halkan.

- Hm? - kérdeztem.

- Azt hittem alszol. - fordult felém és belenézett a szemembe. Annyira vonzott, nem bírtam ki, de ő még is előbb megtette. Majdnem fél év után újra megcsókolt. Nem akartam elengedni így visszacsókoltam.  Kívántam őt.

- Ezt nem szabad. - mondta.

- Nem érdekel. - mondtam majd én csókoltam meg. Levette a boxerem így én is a felsőjét majd mohón a melleivel kezdtem játszani. Lehúztam a bugyiját majd visszatértem az ajkaihoz. Elkezdtem felizgatni őt miközben végig csókoltam a nyakán majd vissza a szájához. Feldugtam két ujjamat majd elkezdtem pumpálni. Végigcsókoltam a szétvágott karján majd fölé hajoltam. Végigcsókoltam a hasán ahol még látszódott a nagyon régi vágások. Ekkor felsikított Lott, hogy mindjárt elmegy így kihúztam az ujjaimat majd kerestem egy óvszert azt felhúztam majd belé hatoltam. Elkezdtem lassan mozogni benne majd egyre gyorsabban.

- Hiányzol. - mondtam.

- Te is nekem. - nyögte alattam. Így már sokkal jobban feltűnt, hogy mennyit fogyott. De tovább éltem a pillanatnak

- Niall, mindjárt. - mondta alattam. Én is éreztem a véget így löktem rajta jó erőseket majd elmentem ennek hatására ő is. Lefeküdtem mellé leszedtem az óvszert majd a fürdőbe kidobtam. Visszafeküdtem mellé majd magamhoz húztam.

- Felteszem ugyan azt a kérdést amit akkor először.. Ugye ez a mit titkunk marad? - kérdezte.

- Igen. - mosolyogtam megpusziltam. Visszament a szobájába így én is lefürödtem majd felöltöztem.

1 hét telt el és már Ausztráliába vagyunk. Épp video chatelek Lott-al.

- Niall. - mondta Lott.

- Igen baby? - kérdeztem. Azóta is tartjuk a kapcsolatot.

- Um.. Terhes vagyok.. - mondta amin teljesen meglepődtem.

Mesi~