22. rész Mi lesz ebből?

*Lottie szemszöge*

 

Én ledőltem az ágyra kínomba mire ő fél pucéran fölém támaszkodik majd megcsókolt óvatosan. Hihetetlenül jó volt. Már 5 perce csak csókoltuk egymást, amikor elkezdte levenni a pólómat. Tudtam, hogy ellenállnom kéne, de nem tudtam. Mégis erőt vettem magamon és eltoltam magamtól.

-Ha-Harry. – lihegtem. – Nem szabad. – mondtam nehezen és felálltam.

-Sajnálom..Azt hittem te is akarod. – hajtotta le a fejét.

-Én még mindig szeretlek, de te is tudod, hogy Niall mellett nagyobb biztonságban vagyok. És nagyon megszerettem. – mondtam.

-Értem. És igazad van mellette nagyobb biztonságban vagy, de ez nem változtat az érzéseimen. – mondta.

-És mi a helyzet Caroline-nel? – kérdeztem, mivel a reggeli jelenet után megbizonyosodtam róla, hogy tényleg a barátnője.

-Ő egy r**anc… csak azért vagyok vele, hogy megpróbáljalak elfelejteni.. – vallotta be, és láttam, ahogy egy könnycsepp gördül le az arcán. - ..de nem megy.

Annyira megsajnáltam. Oda akartam menni hozzá, de mégse tettem. Ha most odamegyek hozzá, biztos, hogy nem fogok tudni ellenállni, és olyat teszek, amit később megbánok.

-Figyelj! Szerintem jobb ha én most lemegyek, és megpróbálod ezt magadban lerendezni. Sajnálom. – mondtam, majd megfordultam és elindultam az ajtó felé. Már fogtam a kilincset, hogy kimenjek, de ekkor megálltam.

-Ugyan már kit álltatok?! – mondtam teljes magabiztossággal, megfordultam, és rávetettem magam Harry-re. Csak csókoltam vadul, és nem akartam semmi másra figyelni, csak rá.

-Lottie..Biztos ezt akarod? – kérdezte Hazz lihegve.

-Mindennél jobban. – mondtam vad mosollyal, és újra rámásztam.

Mindent úgy csináltunk, ahogy kellett, szerintem kicsit meglepődött, hogy ilyen magabiztos vagyok, de hát ezt teszi a gyakorlat. Azért mikor megláttam ’’kicsi’’ Harry-t, kicsit hátrahőköltem, mert hát.. ez azért nem semmi.

Körülbelül 15 perc múlva egymás mellett feküdtünk, lihegve, és izzadtan. Ekkor belegondoltam, hogy tegnap este még Niall-lel feküdtem ugyanitt, ugyanúgy. Ezt, hogy fogom elmondani neki..és mindenkinek. Ha Louis megverte Niall-t, amiért csókolózni látott minket, mit fog tenni Harry-vel, ha megtudja, hogy lefeküdtünk. Ebbe beleborzongtam, amit Harry is észrevett.

-Hééj..Minden rendben? – érdeklődött.

-Igen. – válaszoltam. – Vagyis..Nem. Mi lesz ebből? Hogy mondjuk el ezt a többieknek? Mit fog tenni Louis? Ebbe nem gondoltunk bele…

-Megoldjuk. De azért jó volt? – kérdezte óvatosan, mire csak megcsókoltam.

-Ez elég jó válasz? – mosolyogtam.

-Tökéletes. – viszonozta mosolyomat.

-Lottieeeee!!! – hallottam Dani hangját a folyosóról. – Merre vagy?

-Basszus. Gyorsan öltözzünk fel. Nem láthat meg így minket, azt kell hinnie, hogy csak beszélgettünk. – kapkodtam, és elkezdtem felöltözni.

-Itt vagyok a szobába Harry-vel. – kiabáltam vissza, és ránéztem Harry-re, hogy felöltözött-e már. Szerencsére mindketten készen voltunk.

-Jöhetek? – kopogott Dani az ajtómon.

-Persze, gyere. – válaszoltam.

Dani benyitott, és mikor meglátott minket, eléggé furcsán nézett, de szerencsére hamar rátért a lényegre.

-Lott..Beszélnünk kéne. Fontos. – mondta teljesen komolyan. Azért eléggé megijedtem.

-Én már úgyis menni készültem. – állt fel Harry, és kiment a szobából.

-Mi az Dani? Kezdesz megijeszteni. – mondtam őszintén.

-Hívott a nőgyógyász. – kezdett bele. – Terhes vagy.

-Hogy m-mi vagyok? – döbbentem le, és hátradőltem az ágyon. – És ezt a többiek tudják már?

-Csak Louis. De Martin igaz, hogy a hasadat is megütötte? – kérdezte.

-Úristen.. – sírtam el magam. – Igen.

-El kell mennünk az orvoshoz. – mondta Dani, és felállt, hogy elinduljon az ajtó felé.

-Igazad van. – egyeztem bele, és indultam utána.

Lementünk a lépcsőn, és egy szó nélkül összeszedtük a cuccunkat, és indultunk.

-Hé-hééj. Lottie. Minden oké? Mi történt? – jött oda hozzám Niall.

-Sajnálom. Mindent el fogok mondani. – mondam, és kimentem az ajtón.

-De mégis mi történt? – szólt utánam.

-Terhes vagyok. – fordultam vissza hozzá, majd újra a kapu felé. Dani-val beszálltunk a kocsiba, és egyenesen az orvoshoz vettük az irányt. Miután odaértünk, rohantunk a recepcióshoz.

-A doktor úr bent van még? – kérdezte Dani aggodalmasan.

-Igen, és most nincs nála senki, úgyhogy bemehetnek hozzá. – válaszolt a nő.

-Köszönjük. – mondtuk, és bementünk az orvoshoz.

-Mike. Van egy elég nagy problémánk. – kezdett bele Dani. Én csak sírtam, és sírtam.

-Nyugodjatok meg. Üljetek le, és mondjátok el, hogy mi történt. – próbált nyugtatni.

-Az történt, hogy Lottie egyik régi ismerőse, megverte őt. És a hasát is érte pár ütés. – mondta Dani.

-Ajaj.. Az nem jó. Gyere csinálunk egy ultrahangot, és nézünk szívhangot. – hívott magával Mike.

Felfeküdtem a vizsgáló asztalra. Rányomta a hasamra a zselét, és elkezdte figyelni a monitort. Bekapcsolta a szívhangot figyelő gépet is. Azt láttam, hogy Mike arca egyre jobban eltorzul, ezzel együtt én is egyre jobban megijedtem.

-Ööö.. egy pillanat. Biztos rossz a készülék. Hozok egy másik vizsgáló fejet. – mondta, és eltűnt egy másik szobában. Nem sokára visszatért, és újra elkezdte nézni a monitorokat. Most mégjobban eltorzult az arca.

-Ne ijedjetek meg, de.. itt semmi jele egy babának. – mondta ki. – Én ezt nem értem. Mindjárt megnézem az aktádat.

A szívem már a torkomban dobogott. Azt se tudtam hol vagyok, csak sírtam. Pár perc múlva megjelent Mike, kezében egy papírköteggel. Leült mellém, és elkezdte nézegetni. Egyszer csak megakadt a szeme valahol.

-Én nem is tudom, hogy mondjam… Rettenetesen sajnálom. Összekevertem az aktákat. Ez Charlotte Tarclinson aktája.. aki ikreket vár. Nem tudom, hogy történhetett. Azonnal megkeresem a tiédet. – mondta Mike, és újra eltűnt.

-Ez meg mit jelentsen? Én már teljesen összezavarodtam. – mondta kétségbeesetten Dani-nak.

-Szívem..ezt már én sem értem. De remélem hamar kiderül. – mondta.

-Itt is vagyok. Ez már tényleg a te aktád, és nem csodálom, hogy nem találtam életjelet a hasadban. Nem vársz gyereket. Sajnálom a félreértéseket. – mondta el Mike az igazat. Egyszerre szomorú is, de megkönnyebbült is voltam.

*Harry szemszöge*

 

Mikor kijöttem Lottie szobájából, a konyhába vettem az irányt. Szerencsére a többiek a nappaliban voltak, Caroline-t pedig sehol sem láttam.

-A kis r**anc 10 perce lelépett. Nem tudott tovább várni. – szólalt meg El a hátam mögül.

-Hál’ Istennek. – fordultam feléjük.

-Na mi volt Haroldom? – jött oda hozzám Lou. De régen hívott így. Már hiányzott.

-Hosszú. Majd elmondjuk közösen. – próbáltam lezárni a témát. Ekkor Lottie, és Dani rontott le az emeletről, és az ajtó felé viharzottak.

-Ezekkel meg mi történt? – kérdezte értetlenül Louis.

-Fogalmam sincs. – mondtam nyugodtságot tettetve, de belül majd megőrültem.

-Hé-hééj. Lottie. Minden oké? Mi történt? – hallottam Niall hangját.

-Sajnálom. Mindent el fogok mondani. – monda Lott, és kimentem az ajtón.

-De mégis mi történt? – szólt utána barátom.

-Terhes vagyok. – fordult vissza hozzá Lott, majd újra a kapu felé, és elindultam Danival.

Hogy mi? Terhes? E-ezt nem hiszem el. Terhes..Niall-től. Én pedig lefeküdtem vele. Ebből mi lesz? Bele se merek gondolni.

-Haver.. ez tényleg igaz? Lottie tényleg terhes? – kérdeztem Louis-tól.

-Igen. – hajtotta le a fejét.

-A-apa leszek? Ez komoly? Tényleg apa leszek? – kérdezte Niall boldogan, de meglepődve.

-Gratulálok! – ment oda hozzá Liam, és megölelte. Majd ugyanezt tette mindenki más is. Még én is. Utána viszont félre hívtam Liam-et.

-Liam..beszélnünk kell. Bízhatok benned? – kérdeztem, de úgyis tudtam a választ.

-Persze. Hallgatlak. – mondta, és fölmentünk az ő szobájába.

-Amikor felmentünk Lottie-val beszélni, akkor történt még más is. – kezdtem bele.

-Csókolóztatok? – kérdezte Liam.

-Bárcsak ennyi lett volna… - mondtam lehajtott fejjel.

-Ohh..Ne.. Ez ugye most nem komoly? – döbbent le barátom.

-De. Teljesen komoly. – annyira szégyelltem magam.

-És most mi lesz? Lottie terhes. Niall az apja. És te? Te hogy fogsz a képbe jönni? Vagy most mit terveztetek? – érdeklődött Liam.

-Fogalmam sincs. Liam semmit nem tudok. Most egy támaszra van szükségem. Meg kell várnunk amíg a lányok hazaérnek, és csak utána tudhatunk meg bármit is. De szükségem van rád. – mondtam őszintén.

-Én melletted vagyok. Emiatt ne aggódj. – veregette meg a hátam.

-Köszönöm. – mondtam, és átöleltem.

Miután mindent megbeszéltünk, visszamentünk a többiekhez, és leültünk a kanapéra beszélgetni.

*Lottie szemszöge*

 

Elköszöntünk Mike-tól, és nemsokára már újra a kocsiban voltunk. Zötykölődtünk hazafelé, amikor valami furcsát láttunk. Egy ház előtt rengeteg rendőrautó állt. Nem tudtuk mi történhetett, így megálltunk nem messze a háztól. Nem szálltunk ki a kocsiból, csak bentről figyeltük az eseményeket. Hirtelen azt láttuk, hogy a rendőrök bilincsben vezetnek el egy ismerős személyt. Egyre jobban csak néztem, hogy ki lehet az, és nemsokára tisztán láttam mindent. Ledöbbentem. Ránéztem Dani-ra, aki ugyanúgy nézett ki, ahogy én. Martin volt az. Beültették a rendőrautóba, és elhajtottak vele. Danival úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük a ház lakóit, hogy mi is történt. Közelebb mentünk az autóval, majd bekopogtunk az ajtón.

-Jó napot! Elnézést a zavarásért, de láttuk, hogy egy fiatal fiút bilincsben vittek el a rendőrök, és szeretnénk érdeklődni, hogy mi történt. Csak mert, sajnos ismerjük az illetőt. – mondtam, a fiatal nőnek, aki velünk szemben állt.

-Üdv! Nos igazából a lényeg, hogy ez a fiú a volt barátom, és már régóta zaklat engem. Mindig eljön, és erőszakoskodni próbál velem. Nem rég óta újra párkapcsolatban élek, és most a párom hívta a rendőrséget, és így kapták el. – mondta a nő.

-Ez hihetetlen. Mert az igazság, hogy ő az én volt barátom is. És velem is ugyan ezt tette. Ma is eljött hozzánk, és megvert. Szerencsére a barátaim hamar a segítségemre siettek, így nem történt komolyabb dolog. – mondtam el a délelőtt történteket.

-Ez borzasztó. Viszont..most eljárás indul ellene, és ha megtennéd, hogy tanúskodsz ellene, akkor komolyabb büntetést kapna. Mert így már 2 embert is bántalmazott. – vetette fel az ötletet.

-Rendben. Örömmel tanúskodom ellene. Megadom a telefonszámom, és ha felhívnál, amikor mennem kell, azt megköszönném. – mondtam, és odaadtam egy papírt, amire ráírtam a számomat.

-Persze. Köszönöm. Mindenképp hívlak, ha van valami fejlemény. – mosolygott a nő, akinek, mint kiderült, Melissa a neve.

-Én köszönöm. Szia! – köszöntem el, majd elindultunk a kocsi felé.

-Azért ez fura. Nem? – kérdeztem Dani-tól.

-Mire gondolsz? – kérdezett vissza.

-Mindenre. Ezt azért nem gondoltam volna Martinról. Tényleg zárt osztályra való. – mondtam.

-Hát igen. Ez azért tényleg érdekes. Minden volt barátnőjével ezt csinálta vajon? – kérdezte Dani, mire csak megvontam a vállam, és le is zártuk ezt a témát.

Hazamentünk, és mikor beértünk az ajtón furcsa módon mindenki a nappaliban bámulta csöndben a TV-t. Ez ritkaság ebben a házban.

-Sziasztok. Hát itt meg mi van? – kérdeztem.

-Szia Édes.  – mondta Niall és megcsókolt. – Mi volt az orvosnál?

- Ülj le kérlek. Ezt jobb ha mindenkinek egyszerre mondjuk el. – mondtam, és kikapcsoltam a TV-t, majd beálltam a többiek elé.

-Nos történt egy kis félreértés. – kezdte el Dani.

-Kiderült, hogy mégsem vagyok terhes. Az orvos elcserélte a papírokat, így csak az ultrahangnál derült ki, hogy nincs baba a hasamban. – mondtam boldogan, de azért megpróbáltam visszafogni magam.

Láttam, hogy Niall elszomorodik. Nem értettem először, hogy miért, de utána leesett. Ő várta ezt a babát. És most kiderült, hogy hiába várt.

-Niall. Jól vagy? Tudom, hogy te szeretted volna ezt a gyereket. Sajnálom. De te is tudod, hogy nagyon fiatalok vagyunk.  – próbáltam felvidítani.

-Igazad van. – bólintott, és odajött hozzám, majd mgcsókolt.

-Jaaj… és nem csak ennyi történt. Nem fogjátok elhinni mit láttunk. – folytatta Dani.

-Ja igen. Épp jöttünk hazafelé, amikor megláttuk, hogy egy ház előtt rengeteg rendőr gyülekezik. Nem tudtuk mi történhetett, ezért megálltunk, hogy figyeljünk egy kicsit. És nemsokára ki sétált ki a házból bilincsben, mögötte 2 rendőrrel? – itt tartottam egy kis hatásszünetet. – Martin.

-Martin? – döbbent le mindenki.

-Mi is körülbelül így néztünk. Miután elvitték a rendőrök bekopogtunk a házba, és megtudtuk, hogy Martin egy másik volt barátnőjét is zaklatta, és ezúttal feljelentették, úgyhogy elkapták. És valamikor menni fogok tanúskodni ellene. Így talán súlyosabb büntetést kap. – fejeztem be a történetemet.

-Hát ez durva. – mondta leesett állal Louis.

-Eléggé. De legalább nem kell tőle már tovább félnünk. – örültem meg.

-Szerintem erre enni kell. – szólalt meg Niall.

-Nem is te lennél. – nevettem.

Átfáradtunk a konyhába, és összeütöttünk egy kis vacsorát. Ami épp elég volt Niall-nek, úgyhogy mi maradtunk a salátánál, és a pizzánál. Nekem pedig elég volt egy alma is.

Itt is lenne a következő rész. Köszönjük az eddigi kommikat. Bocsi ha kicsit rövid lett, de nem akartam később hozni, így inkább bevállaltam, hogy rövidebb legyen:) Remélem tetszik. <3

Enii~