*Lottie szemszöge*
Én ledőltem az ágyra kínomba
mire ő fél pucéran fölém támaszkodik majd megcsókolt óvatosan. Hihetetlenül jó
volt. Már 5 perce csak csókoltuk egymást, amikor elkezdte levenni a pólómat.
Tudtam, hogy ellenállnom kéne, de nem tudtam. Mégis erőt vettem magamon és
eltoltam magamtól.
-Ha-Harry. – lihegtem. – Nem
szabad. – mondtam nehezen és felálltam.
-Sajnálom..Azt hittem te is
akarod. – hajtotta le a fejét.
-Én még mindig szeretlek, de
te is tudod, hogy Niall mellett nagyobb biztonságban vagyok. És nagyon
megszerettem. – mondtam.
-Értem. És igazad van
mellette nagyobb biztonságban vagy, de ez nem változtat az érzéseimen. –
mondta.
-És mi a helyzet
Caroline-nel? – kérdeztem, mivel a reggeli jelenet után megbizonyosodtam róla,
hogy tényleg a barátnője.
-Ő egy r**anc… csak azért
vagyok vele, hogy megpróbáljalak elfelejteni.. – vallotta be, és láttam, ahogy
egy könnycsepp gördül le az arcán. - ..de nem megy.
Annyira megsajnáltam. Oda
akartam menni hozzá, de mégse tettem. Ha most odamegyek hozzá, biztos, hogy nem
fogok tudni ellenállni, és olyat teszek, amit később megbánok.
-Figyelj! Szerintem jobb ha
én most lemegyek, és megpróbálod ezt magadban lerendezni. Sajnálom. – mondtam,
majd megfordultam és elindultam az ajtó felé. Már fogtam a kilincset, hogy
kimenjek, de ekkor megálltam.
-Ugyan már kit álltatok?! –
mondtam teljes magabiztossággal, megfordultam, és rávetettem magam Harry-re.
Csak csókoltam vadul, és nem akartam semmi másra figyelni, csak rá.
-Lottie..Biztos ezt akarod? –
kérdezte Hazz lihegve.
-Mindennél jobban. – mondtam
vad mosollyal, és újra rámásztam.
Mindent úgy csináltunk, ahogy
kellett, szerintem kicsit meglepődött, hogy ilyen magabiztos vagyok, de hát ezt
teszi a gyakorlat. Azért mikor megláttam ’’kicsi’’ Harry-t, kicsit
hátrahőköltem, mert hát.. ez azért nem semmi.
Körülbelül 15 perc múlva
egymás mellett feküdtünk, lihegve, és izzadtan. Ekkor belegondoltam, hogy
tegnap este még Niall-lel feküdtem ugyanitt, ugyanúgy. Ezt, hogy fogom
elmondani neki..és mindenkinek. Ha Louis megverte Niall-t, amiért csókolózni
látott minket, mit fog tenni Harry-vel, ha megtudja, hogy lefeküdtünk. Ebbe
beleborzongtam, amit Harry is észrevett.
-Hééj..Minden rendben? –
érdeklődött.
-Igen. – válaszoltam. –
Vagyis..Nem. Mi lesz ebből? Hogy mondjuk el ezt a többieknek? Mit fog tenni
Louis? Ebbe nem gondoltunk bele…
-Megoldjuk. De azért jó volt?
– kérdezte óvatosan, mire csak megcsókoltam.
-Ez elég jó válasz? –
mosolyogtam.
-Tökéletes. – viszonozta
mosolyomat.
-Lottieeeee!!! – hallottam
Dani hangját a folyosóról. – Merre vagy?
-Basszus. Gyorsan öltözzünk
fel. Nem láthat meg így minket, azt kell hinnie, hogy csak beszélgettünk. –
kapkodtam, és elkezdtem felöltözni.
-Itt vagyok a szobába
Harry-vel. – kiabáltam vissza, és ránéztem Harry-re, hogy felöltözött-e már.
Szerencsére mindketten készen voltunk.
-Jöhetek? – kopogott Dani az
ajtómon.
-Persze, gyere. –
válaszoltam.
Dani benyitott, és mikor
meglátott minket, eléggé furcsán nézett, de szerencsére hamar rátért a
lényegre.
-Lott..Beszélnünk kéne.
Fontos. – mondta teljesen komolyan. Azért eléggé megijedtem.
-Én már úgyis menni
készültem. – állt fel Harry, és kiment a szobából.
-Mi az Dani? Kezdesz
megijeszteni. – mondtam őszintén.
-Hívott a nőgyógyász. –
kezdett bele. – Terhes vagy.
-Hogy m-mi vagyok? –
döbbentem le, és hátradőltem az ágyon. – És ezt a többiek tudják már?
-Csak Louis. De Martin igaz,
hogy a hasadat is megütötte? – kérdezte.
-Úristen.. – sírtam el magam.
– Igen.
-El kell mennünk az orvoshoz.
– mondta Dani, és felállt, hogy elinduljon az ajtó felé.
-Igazad van. – egyeztem bele,
és indultam utána.
Lementünk a lépcsőn, és egy
szó nélkül összeszedtük a cuccunkat, és indultunk.
-Hé-hééj. Lottie. Minden oké?
Mi történt? – jött oda hozzám Niall.
-Sajnálom. Mindent el fogok
mondani. – mondam, és kimentem az ajtón.
-De mégis mi történt? – szólt
utánam.
-Terhes vagyok. – fordultam
vissza hozzá, majd újra a kapu felé. Dani-val beszálltunk a kocsiba, és
egyenesen az orvoshoz vettük az irányt. Miután odaértünk, rohantunk a
recepcióshoz.
-A doktor úr bent van még? –
kérdezte Dani aggodalmasan.
-Igen, és most nincs nála
senki, úgyhogy bemehetnek hozzá. – válaszolt a nő.
-Köszönjük. – mondtuk, és
bementünk az orvoshoz.
-Mike. Van egy elég nagy
problémánk. – kezdett bele Dani. Én csak sírtam, és sírtam.
-Nyugodjatok meg. Üljetek le,
és mondjátok el, hogy mi történt. – próbált nyugtatni.
-Az történt, hogy Lottie
egyik régi ismerőse, megverte őt. És a hasát is érte pár ütés. – mondta Dani.
-Ajaj.. Az nem jó. Gyere
csinálunk egy ultrahangot, és nézünk szívhangot. – hívott magával Mike.
Felfeküdtem a vizsgáló
asztalra. Rányomta a hasamra a zselét, és elkezdte figyelni a monitort.
Bekapcsolta a szívhangot figyelő gépet is. Azt láttam, hogy Mike arca egyre
jobban eltorzul, ezzel együtt én is egyre jobban megijedtem.
-Ööö.. egy pillanat. Biztos
rossz a készülék. Hozok egy másik vizsgáló fejet. – mondta, és eltűnt egy másik
szobában. Nem sokára visszatért, és újra elkezdte nézni a monitorokat. Most
mégjobban eltorzult az arca.
-Ne ijedjetek meg, de.. itt
semmi jele egy babának. – mondta ki. – Én ezt nem értem. Mindjárt megnézem az
aktádat.
A szívem már a torkomban
dobogott. Azt se tudtam hol vagyok, csak sírtam. Pár perc múlva megjelent Mike,
kezében egy papírköteggel. Leült mellém, és elkezdte nézegetni. Egyszer csak
megakadt a szeme valahol.
-Én nem is tudom, hogy
mondjam… Rettenetesen sajnálom. Összekevertem az aktákat. Ez Charlotte
Tarclinson aktája.. aki ikreket vár. Nem tudom, hogy történhetett. Azonnal
megkeresem a tiédet. – mondta Mike, és újra eltűnt.
-Ez meg mit jelentsen? Én már
teljesen összezavarodtam. – mondta kétségbeesetten Dani-nak.
-Szívem..ezt már én sem
értem. De remélem hamar kiderül. – mondta.
-Itt is vagyok. Ez már
tényleg a te aktád, és nem csodálom, hogy nem találtam életjelet a hasadban.
Nem vársz gyereket. Sajnálom a félreértéseket. – mondta el Mike az igazat.
Egyszerre szomorú is, de megkönnyebbült is voltam.
*Harry szemszöge*
Mikor kijöttem Lottie
szobájából, a konyhába vettem az irányt. Szerencsére a többiek a nappaliban
voltak, Caroline-t pedig sehol sem láttam.
-A kis r**anc 10 perce
lelépett. Nem tudott tovább várni. – szólalt meg El a hátam mögül.
-Hál’ Istennek. – fordultam
feléjük.
-Na mi volt Haroldom? – jött
oda hozzám Lou. De régen hívott így. Már hiányzott.
-Hosszú. Majd elmondjuk
közösen. – próbáltam lezárni a témát. Ekkor Lottie, és Dani rontott le az
emeletről, és az ajtó felé viharzottak.
-Ezekkel meg mi történt? –
kérdezte értetlenül Louis.
-Fogalmam sincs. – mondtam
nyugodtságot tettetve, de belül majd megőrültem.
-Hé-hééj. Lottie. Minden oké?
Mi történt? – hallottam Niall hangját.
-Sajnálom. Mindent el fogok
mondani. – monda Lott, és kimentem az ajtón.
-De mégis mi történt? – szólt
utána barátom.
-Terhes vagyok. – fordult
vissza hozzá Lott, majd újra a kapu felé, és elindultam Danival.
Hogy mi? Terhes? E-ezt nem hiszem
el. Terhes..Niall-től. Én pedig lefeküdtem vele. Ebből mi lesz? Bele se merek
gondolni.
-Haver.. ez tényleg igaz?
Lottie tényleg terhes? – kérdeztem Louis-tól.
-Igen. – hajtotta le a fejét.
-A-apa leszek? Ez komoly?
Tényleg apa leszek? – kérdezte Niall boldogan, de meglepődve.
-Gratulálok! – ment oda hozzá
Liam, és megölelte. Majd ugyanezt tette mindenki más is. Még én is. Utána
viszont félre hívtam Liam-et.
-Liam..beszélnünk kell.
Bízhatok benned? – kérdeztem, de úgyis tudtam a választ.
-Persze. Hallgatlak. –
mondta, és fölmentünk az ő szobájába.
-Amikor felmentünk Lottie-val
beszélni, akkor történt még más is. – kezdtem bele.
-Csókolóztatok? – kérdezte
Liam.
-Bárcsak ennyi lett volna… -
mondtam lehajtott fejjel.
-Ohh..Ne.. Ez ugye most nem
komoly? – döbbent le barátom.
-De. Teljesen komoly. –
annyira szégyelltem magam.
-És most mi lesz? Lottie
terhes. Niall az apja. És te? Te hogy fogsz a képbe jönni? Vagy most mit
terveztetek? – érdeklődött Liam.
-Fogalmam sincs. Liam semmit
nem tudok. Most egy támaszra van szükségem. Meg kell várnunk amíg a lányok
hazaérnek, és csak utána tudhatunk meg bármit is. De szükségem van rád. –
mondtam őszintén.
-Én melletted vagyok. Emiatt
ne aggódj. – veregette meg a hátam.
-Köszönöm. – mondtam, és
átöleltem.
Miután mindent megbeszéltünk,
visszamentünk a többiekhez, és leültünk a kanapéra beszélgetni.
*Lottie szemszöge*
Elköszöntünk Mike-tól, és
nemsokára már újra a kocsiban voltunk. Zötykölődtünk hazafelé, amikor valami
furcsát láttunk. Egy ház előtt rengeteg rendőrautó állt. Nem tudtuk mi
történhetett, így megálltunk nem messze a háztól. Nem szálltunk ki a kocsiból,
csak bentről figyeltük az eseményeket. Hirtelen azt láttuk, hogy a rendőrök
bilincsben vezetnek el egy ismerős személyt. Egyre jobban csak néztem, hogy ki
lehet az, és nemsokára tisztán láttam mindent. Ledöbbentem. Ránéztem Dani-ra,
aki ugyanúgy nézett ki, ahogy én. Martin volt az. Beültették a rendőrautóba, és
elhajtottak vele. Danival úgy döntöttünk, hogy megkérdezzük a ház lakóit, hogy
mi is történt. Közelebb mentünk az autóval, majd bekopogtunk az ajtón.
-Jó napot! Elnézést a
zavarásért, de láttuk, hogy egy fiatal fiút bilincsben vittek el a rendőrök, és
szeretnénk érdeklődni, hogy mi történt. Csak mert, sajnos ismerjük az illetőt.
– mondtam, a fiatal nőnek, aki velünk szemben állt.
-Üdv! Nos igazából a lényeg,
hogy ez a fiú a volt barátom, és már régóta zaklat engem. Mindig eljön, és
erőszakoskodni próbál velem. Nem rég óta újra párkapcsolatban élek, és most a
párom hívta a rendőrséget, és így kapták el. – mondta a nő.
-Ez hihetetlen. Mert az
igazság, hogy ő az én volt barátom is. És velem is ugyan ezt tette. Ma is
eljött hozzánk, és megvert. Szerencsére a barátaim hamar a segítségemre
siettek, így nem történt komolyabb dolog. – mondtam el a délelőtt történteket.
-Ez borzasztó. Viszont..most
eljárás indul ellene, és ha megtennéd, hogy tanúskodsz ellene, akkor komolyabb
büntetést kapna. Mert így már 2 embert is bántalmazott. – vetette fel az
ötletet.
-Rendben. Örömmel tanúskodom
ellene. Megadom a telefonszámom, és ha felhívnál, amikor mennem kell, azt
megköszönném. – mondtam, és odaadtam egy papírt, amire ráírtam a számomat.
-Persze. Köszönöm. Mindenképp
hívlak, ha van valami fejlemény. – mosolygott a nő, akinek, mint kiderült,
Melissa a neve.
-Én köszönöm. Szia! –
köszöntem el, majd elindultunk a kocsi felé.
-Azért ez fura. Nem? –
kérdeztem Dani-tól.
-Mire gondolsz? – kérdezett
vissza.
-Mindenre. Ezt azért nem
gondoltam volna Martinról. Tényleg zárt osztályra való. – mondtam.
-Hát igen. Ez azért tényleg érdekes.
Minden volt barátnőjével ezt csinálta vajon? – kérdezte Dani, mire csak
megvontam a vállam, és le is zártuk ezt a témát.
Hazamentünk, és mikor
beértünk az ajtón furcsa módon mindenki a nappaliban bámulta csöndben a TV-t.
Ez ritkaság ebben a házban.
-Sziasztok. Hát itt meg mi
van? – kérdeztem.
-Szia Édes. – mondta Niall és megcsókolt. – Mi volt az
orvosnál?
- Ülj le kérlek. Ezt jobb ha
mindenkinek egyszerre mondjuk el. – mondtam, és kikapcsoltam a TV-t, majd
beálltam a többiek elé.
-Nos történt egy kis
félreértés. – kezdte el Dani.
-Kiderült, hogy mégsem vagyok
terhes. Az orvos elcserélte a papírokat, így csak az ultrahangnál derült ki,
hogy nincs baba a hasamban. – mondtam boldogan, de azért megpróbáltam
visszafogni magam.
Láttam, hogy Niall elszomorodik.
Nem értettem először, hogy miért, de utána leesett. Ő várta ezt a babát. És
most kiderült, hogy hiába várt.
-Niall. Jól vagy? Tudom, hogy
te szeretted volna ezt a gyereket. Sajnálom. De te is tudod, hogy nagyon
fiatalok vagyunk. – próbáltam felvidítani.
-Igazad van. – bólintott, és
odajött hozzám, majd mgcsókolt.
-Jaaj… és nem csak ennyi
történt. Nem fogjátok elhinni mit láttunk. – folytatta Dani.
-Ja igen. Épp jöttünk
hazafelé, amikor megláttuk, hogy egy ház előtt rengeteg rendőr gyülekezik. Nem
tudtuk mi történhetett, ezért megálltunk, hogy figyeljünk egy kicsit. És
nemsokára ki sétált ki a házból bilincsben, mögötte 2 rendőrrel? – itt
tartottam egy kis hatásszünetet. – Martin.
-Martin? – döbbent le
mindenki.
-Mi is körülbelül így
néztünk. Miután elvitték a rendőrök bekopogtunk a házba, és megtudtuk, hogy
Martin egy másik volt barátnőjét is zaklatta, és ezúttal feljelentették,
úgyhogy elkapták. És valamikor menni fogok tanúskodni ellene. Így talán
súlyosabb büntetést kap. – fejeztem be a történetemet.
-Hát ez durva. – mondta
leesett állal Louis.
-Eléggé. De legalább nem kell
tőle már tovább félnünk. – örültem meg.
-Szerintem erre enni kell. –
szólalt meg Niall.
-Nem is te lennél. –
nevettem.
Átfáradtunk a konyhába, és
összeütöttünk egy kis vacsorát. Ami épp elég volt Niall-nek, úgyhogy mi
maradtunk a salátánál, és a pizzánál. Nekem pedig elég volt egy alma is.
Itt is lenne a következő rész. Köszönjük az eddigi kommikat. Bocsi ha kicsit rövid lett, de nem akartam később hozni, így inkább bevállaltam, hogy rövidebb legyen:) Remélem tetszik. <3
Enii~
![TEHÁT EZ[KÉP]](http://kepfeltoltes.hu/view/130621/739258879n_vtelen_www.kepfeltoltes.hu_.jpg){kind=link}