Reggel nagyon korán felkeltem. Ránéztem az órára és 7(!!!) óra volt. Próbáltam visszaaludni, de sehogy sem sikerült. Csak feküdtem az ágyban és néztem a plafont. Otthon már rég lent lennék a konyhába és reggelit csinálnék, de itt még nem merek egyedül odamenni hozzájuk. És azt sem tudom, hogy náluk milyen szokások vannak. Még véletlenül se szeretném megsérteni őket. Teltek a percek, az órák, már majdnem 10 volt, de Niall még mindig békésen aludt. Erőt vettem magamon, felkaptam a köntösöm, és óvatosan elindultam a konyha felé.
-Hova-hova? - kapott el nevetve hátulról Greg. Úgy rám hozta a szívbajt... Az elmúlt időkben még kevésbé bírom a meglepetéseket, mint előtte. - El ne ájulj itt nekem.
-Jézusom... - ennyit tudtam kinyögni.
-Bocsi, de kikívánkozott. - mosolygott.
-Semmi baj, csak gondolom hallottál a Martinos eset(ek)ről. - bólogatott. - Azóta kicsit jobban félek mindentől.
-Sajnálom. Nem fog még egyszer elfordulni. -. mondta megbánva, és megölelt. - Héj, van kedved megviccelni Niall-t?
-Hát..nem is tudom. Mire gondoltál? - kérdeztem kétkedve.
-Gyere. - húzott magával. Elmondta a tervet, megfogta a trombitáját, és a szoba felé vettük az irányt. Odalopakodtunk közvetlenül az ágy mellé, Greg a szájához emelte a trombitát, és...
-Tütürütütütűűű tütürütütűűű!!! - egy ébresztőt fújt neki.
-Jóóóó reggeeeelt!!! - kiabáltam rögtön utána. Szegény Niall azonnal kiesett az ágyból, és nem tudta mi folyik körülötte. - Jó reggelt szerelmem! - pusziltam meg mosolyogva.
-He? Mi?? - nézett bambán.
-Gyere öltözz fel, és reggelizzünk. - próbáltam felkaparni a földről.
-Jó..mindjárt..csak még 5 percet. - nyafogott.
-Na jó öcsi. - mondta Greg, majd felkapta, levitte a lépcsőn, majd a folyosó közepén ledobta.
-Fent vagyook! - kiabált, majd durcisan felkelt a földről, és elindult vissza a szobába. Mindenki nevetett, én is. Utána mentem, ő épp fürdött, aztán leváltottuk egymást, felöltöztünk és visszamentünk a többiekhez.
-Felébredtél öcsi? - nevetett Greg.
-Hehehe.. - gúnyolódott szerelmem.
-Hogy aludtatok? - kérdezte kedvesen Maura.
-Én jól. Bár nagyon hamar felkeltem, de kipihentem magam. - mosolyogtam.
-Én nem nyilatkozom. - durcizott még mindig mindig Niall, mire mindenki nevetett.
-Lenne kedvetek ma horgászni menni? - váltott témát Bob.
-Hát..én..hogy is mondjad..
-Nem baj ha nem szeretnél. Csinálhatunk mást is. - mosolygott.
-Nem arról van szó, hogy nincs kedvem, csak..még soha nem horgásztam. És fogalmam sincs milyen. Úgyhogy rám ne nagyon számítsatok halfogás terén. - nevettem kínosan.
-Nem az a lényeg. Nehogy azt hidd. Niall se valami profi. Hiába már rengetegszer horgászott. - nézett fiára.
-Héjj!!! - háborodott fel.
-Alá tudom támasztani. - fokozta Greg.
-Ne máár!!! - nyafogott tovább.
-Tudod, hogy szeretünk husi-musi. - boxolta vállba öccsét Greg.
-Ajj hagyjátok szegényt. Otthon is eleget csesztetik. - nevettem.
-Greg nem akartál te valamit kérdezni Lottie-tól? - terelte a témát Niall.
-Mit? - csodálkoztam.
-Az első kérdést inkább Denise-nek kéne feltennie. - fordult felé Greg.
-Jaj igen. Szóval Lottie. Azt szeretném kérdezni, hogy lennél koszorúslány az esküvőnkön? - kérdezte. Eléggé meglepett a kérdés, hisz..még csak 2 napja ismerjük egymást.
-Ömm..ha ezt szeretnétek, akkor..persze. Örömmel. - mosolyogtam. Annyira tetszenek a habos-babos esküvői ruhák, meg úgy alapból az esküvői ruhák. Olyan szépek. És rengeteget jelentenek egy ember számára. Remélem én is egyszer ott állhatok az oltár előtt, egy gyönyörű ruhában, ahogy kimondom a boldogító igent.
-De jóó, köszönöm. Nagyon imádni fogod. - nem is tudod mennyire..gondoltam magamban.
-De volt még egy másik kérdés is nem? - kérdeztem rá.
-Tényleg. Szóval a másik, hogy..Denise terhes. - kezdte Greg.
-Gratulálok. De örülök nektek. Jújj. - örültem meg.
-Köszönjük. És azt szeretnénk, hogy Niall legyen a keresztapa, és te a keresztanya. - mosolygott.
-Tényleg? De hisz csak most ismertetek meg. - csodálkoztam.
-Te csak azt hiszed. - nevetett. - Niall rengeteget mesélt rólad, és látszik rajtatok, hogy összeilletek, hogy szeretitek egymást, és hogy nem is kívánhatnánk jobb lányt az én kis öcsikém mellé.
-Jaj ne csináljátok már ezt velem. - nevettem. - És akkor köszönöm, elfogadom a felkérést.
-De jóó. Akkor mindent megbeszéltünk ezzel kapcsolatban. És köszöntünk a családban - mosolygott Denise.
- Niall eszel még, vagy mehetünk horgászni? - kérdezte Bob, amin csak nevettem.
-Egy pillanat. - mondta teleszájjal.
-Mit is vártam.? - nevettem.
-Én is szeretlek kincsem. - mosolygott Niall, miután nagy nehezen lepréselte a hatalmas falatot a torkán. - Na jó. Én kész vagyok. Öltözzünk át, és mehetünk.
-De várj! Én nem hoztam olyan cuccot magammal. - ijedtem meg.
-Nyugi. Majd kapsz tőlem. - mondta Niall, amin a többiek nevettek. Mit fognak szólni, ha meglátnak az ő cuccaiban? Akkor hogy fognak nevetni?
Felmentünk a szobába, Niall kiszedett pár ruhadarabot a szekrényből, még a régi cuccai közül, amik itt maradtak. Kaptam egy egyszerű szürke pólót, ami egy kicsit nagy volt rám. Egy szűkebb melegítő féleséget, és a régi kantáros halász nadrágját. Denise-től kaptam gumicsizmát, mivel szerencsére ugyan az a méretünk. Felöltöztem, és beigazolódott a sejtésem. A többiek még jobban nevettek, mint az előbb. De az segített a helyzetemen, hogy Niall is ugyanígy nézett ki.
-Szépek vagytok picinyeim. - mosolygott Bobby, majd beültünk a kocsijába, ő vezetett én mellette az anyósülésen, Niall pedig hátul. Végigbeszélgettük az utat, és rádöbbentem, hogy honnan örökölte Niall azt a hihetetlenül illedelmes modorát, a humorát, és úgy..mindenét. Nagyon megkedveltem az apukáját. Fél óra múlva megérkeztünk egy kis tóhoz, ahol szétszórva halászok bámulták a vizet. Elfoglaltuk a mi helyünket. Kitettük az összecsukható kisszékeket, megmutatták nekem, hogy mit hogyan csináljak, és meglepő módon elsőre felfogtam mindent. Pedig nálam ez nem gyakori. Ezután következett a hosszú várakozás a kapásra. Eltelt 1 óra..semmi. Eltelt 2 óra..semmi. Közben persze azért nem unatkoztunk, hisz ilyen férfiak között nem is lehetne. Niall már felvetette a 2. órában, hogy ha fog valamit, azt nyersen is megeszi, mert olyan éhes.
-Fiam..ott vannak a szendvicsek a táskában. - közölte vele Bob, amin jót nevettem.
A 3. óra határán, épp Bobby mondott egy viccet, amin nagyon jól szórakoztunk, nem figyeltünk a botokra, csak tartottuk őket megszokásból, és ekkor valami Niall horgára akadt. Ez jó lenne, de mivel ő épp elvolt foglalva a nevetéssel, a rántásra beesett a vízbe, de mivel a térdéig is alig ért el, gyorsan felpattant, és pár erős mozdulattal kidobta a halat a stégre. Alig bírtam megszólalni a nevetéstől, de ekkor jött a következő sokk. A hal amit kifogott.
-Ömm kicsim.. ez..lett.volna.az.a.hal, ami..berántott a vízbe? - kérdeztem a nevetésemet visszafojtva. Látszott a halon, hogy gúnyosan nevet. Gyorsan lefotóztam és azonnal visszaengedtem.
-Tudod milyen erős volt? - bizonygatta Niall.
-Elhiszem drágám. - mosolyogtam és megcsókoltam.
-Én nem. Szép volt fiam. - nevetett Bob.
Miután kibeszéltük a témát, illetve hát..kinevettük, visszaültünk a helyünkre, és 10 percen belül Bob-nak és nekem is kapásom lett. Bob hamar kihúzta, és szép nagy volt, majd nekem segítettek. Nem volt könnyű, de sikerült. Mikor megláttuk, hogy mivel küzdöttünk eddig, enyhén szólva meglepődtünk.
-Woww. Fiam..lesz kitől tanulnod. - mondta Bob.
Később végül Niall is fogott egy elfogadható méretű halat, és egymás mellé tettük őket. Hát ez lett belőle:
Szegény Niall-nek eléggé összezuhant az önbizalma, ezért visszafelé úton, őt vigasztaltuk. Hazaértünk, egyből mindenki kérdezősködni kezdett. Nekem pedig muszáj volt eldicsekednem, hogy mi is történt.
-Képzeljéteeek mit fogtam. - és kirántottam a ládából a halacskámat.
-Woww...nem semmi kiscsaj. - mondta Greg.
-Enyém a legnagyobb. - folytattam.
-Khm..én azért ezt nem mondanám. - vágott közbe Niall.
-Jajj..úúú..ajj. nemáár - nevettem, majd megcsókoltuk egymást.
-Holnap lenne kedved egy kicsit vásárolgatni? Csak mi csajok. - vetette fel Maura.
-Persze. Már úgyis hiányzik. - nevettem. - Már több mint 1 hete nem shoppingoltam. - ezen mindenki jól szórakozott, de megbeszéltük, hogy délelőtt elindulunk a közeli plázába, és az egész napot ott töltjük.
Később elkészítettük a halakat, megvacsoráztunk, és mindenki elment aludni. Felhívtam anyát és beszámoltam a napomról. Majd elmentem fürödni, utánam Niall, és bebújtunk a pihe puha ágyikóba. Eléggé elfáradtam azért a mai nap. Még egy kicsit beszélgettünk, majd villanyoltás, és szinte azonnal elnyomott az álom. Még félig hallottam, hogy Maura bejön hozzánk, és beszélgettek kicsit Niall-el, és mikor befejezték, Niall adott egy puszit a fejemre, és ő is lefeküdt mellém. Együtt aludtunk el.
Enii~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése