*Lottie szemszöge*
***
-Jó reggelt kicsim! - köszöntött csókkal szerelmem.
-Neked is jó reggelt! - mondtam nyújtozkodás közben.
-Eljössz a mai próbánkra? - kérdezte Niall.
-Persze! - válaszoltam boldogan. - De csak ha nem zavarok.
-Ugyan már. Ezt egyszer már letisztáztuk, nem? Te sosem zavarsz. - mondta édesen, mire elpirultam. - Imádom amikor elpirusz.
-Aaaa.. - mondtam nyávogósan, és hozzávágtam a párnámat.
-Oké. De ne felejtsd el, hogy te kezdted. - majd hozzámvágta az ő párnáját. És ennél a résznél egy normális, felnőtt pár megcsókolta volna egymást, és kézenfogva sétáltak volna ki a szobából. De mi ugyebár nem ilyenek vagyunk, úgyhogy addig párnacsatáztunk, amíg az egész szobát toll nem borította. És csak ezután csókoltuk meg egymást, és sétáltunk ki kézenfogva a szobából.
-Jóóóó reggeeelt gyerekeeek!!! - kiabálta Liam a konyhából, kis köténykével a nyakában, és egy serpenyővel a kezében.
-Te meg hogy nézel ki ember? - kérdezte nevetve Niall barátját.
-Na ne bántsd. Ő az én asszonykám. - mondta mosolyogva Dani, miközben megcsókolta Liam-et. Mi már konkrétan a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
-Asztalhoz!!! Mindjárt kész a reggeli.! - parancsolta az újdonsült háziasszonyunk.
Lassan mindenki csatlakozott a reggelihez. Elpusztítottunk mindent, amiben Niall nem kicsit segített. Felöltöztünk, és nemsokára el is indultunk a próbára. Mi lányok a színpaddal szemben lévő asztalon ültünk, és figyeltük a fiúkat. Az énekpróbák lementek, következett a tánc. Zayn itt néhány résznél ki is állt a többiek közül, de ők valahogy mindig visszarángatták.
Egy jelenet a próbáról:
Szegény Niall-öm akkorát esett, hogy egy hatalmas vörös folt lett a homlokán. Elfelejtette, hogy nem tud repülni. De én épp ezért szeretem annyira. Kis idiótám. A bátyám meg csak a szokásos. A másik idióta a családban. De legalább Haroldot rá tudta venni, hogy legalább egy nadrágot vegyen fel. Őt is ismerjük már. Otthon még oké, hogy folyamatosan egy szál semmiben látjuk, azt már megszoktuk, de ha rajta múlna az utcára is úgy menne.
Vége lett a próbának, így rögtön hazafelé vettük az irányt. Útközben azonban egy szép 180°-os fordulatot vettünk, mivel drága ír manókánk rájött, hogy nem volt elég neki az a 3 hamburger, amit 10 perccel ezelőtt evett meg, így beugrottunk a Nando's-ba vacsorázni. Miután közölte, hogy mostmár tényleg jóllakott, Louis gyorsan hazavezetett, nehogy megint meggondolja magát. Otthon egyből a szobáinkba mentünk. Ledőltem az ágyra, és éreztem, hogy mindjárt elalszom. Azt még éreztem, hogy Niall mellém fekszik, és átölel. Ezen elmosolyodtam, majd elaludtam.
***
-Nézzétek! Mosolyog. Akkor már magánál van? - hallottam azthiszem a Niall hangját. De nem ismertem fel teljesen. Mi az, hogy magánál van? Mi történt? Hol vagyok? Lassan nyitogattam ki a szemem. Hatalmas fehérséget láttam, és minden homályos volt. Megpillantottam néhány fejet. Az egyik Niall-é volt, és még láttam El-ét és Louis-ét.
-Lottie? Hallasz minket? - kérdezte bátyám.
*Niall szemszöge*
Lottie balesete nagyon megrázott. És rettenetesen haragszom Harry-re. Azóta fogalmam sincs mi van vele és Gracie-vel. Direkt nem is akarok velük foglalkozni. Lott mint kiderült átmeneti kómába esett. Az orvos bizakodó, így én is az vagyok. Már egy hete itt fekszik a kórházban, és azt várjuk, hogy felébredjen. Mindig bent van vele minimum 1 valaki. Most rajtam a sor, de épp várom, hogy Louis és El leváltson. Néha csak órákon át figyelem, ahogy mozdulatlanul fekszik. Mindig azt remélem, hogy egyszercsak kinyitja a szemét, és újra velünk lesz.
-Szia Niall! Van valami változás? - kérdezte El halkan, miközben bejöttel Lou-val a terembe.
-Sziasztok! Sajnos semmi. - mondtam szomorúan.
-Menj haza nyugodtan. Innentől átvesszük a terepet. - maszírozta meg egy kicsit a vállam Louis.
-Rendben, köszi. De még egy kicsit maradok. - mondtam Lottie-t bámulva. Eltelt egy pár perc amikor észrevettem valamit. - Nézzétek! Mosolyog. Akkor már magánál van?
Lott édesen elmosolyodott, és nemsokára a szemét nyitogatta.
-Lottie? Hallasz minket? - kérdezte barátom.
Ő csak sűrűn pislogott, és nem válaszolt.
-Hívok egy orvost. - mondtam, és rohantam is a folyosóra. Szerencsére pont belefutottam Lott orvosába. - Doktor úr. Jöjjön kérem. Felébredt.
Futottunk vissza a kórterembe. Louis beszélt hozzá, és láttam, hogy kezd egyre jobban magához térni.
-Lottie. Figyeljen rám! Nézzem a szemembe! Ha hallja amit mondok, pislogjon kettőt. - mondta az orvos, mire Lottie pislogott 2-t. - Remek. Próbáljon meg beszélni. - Lottie kinyitotta a száját és lassan halk hangok jöttek ki rajta:
-H-hol...v-va-gyok?
-Kórházban. Elütötte egy kamion. 1 hétig kómában volt. Már vártuk, hogy felébredjen. - mosolygott az orvos.
-Akkor...az egészet csak..álmodtam? - kérdezte halkan. Nem értettem igazán mire gondol, vagy, hogy mi játszódhat most le a fejében.
-Mit? - kérdeztem.
-Ja...Semmit. - mondta.
-Na akkor az lenne, hogy még néhány napra bent tartjuk megfigyelésre, de ha nem történik semmi, akkor a hétvégét már otthon töltheti. - közölte a tényeket az orvos.
-Köszönjük Doktor úr. - rázott kezet Lou vele.
*Lottie szemszöge*
Miért álmodtam ezt?! És miért Niall-el? Hisz szakítottunk. És én Harry-vel vagyok. Illetve nem is tudom. Rémlik, hogy mielőtt elütöttek volna, láttam, hogy Harry, Gracie-t puszilgatja. Tényleg megcsalna? Azután, hogy végre újra összejöttünk? És Gracie? Róla ezt nem gondoltam volna...
Most még nem akarok jelenetet csinálni emiatt, de ahogy hazaértünk biztos, hogy nem fogom annyiban hagyni.
Pár nap múlva:
-Mindent köszönök Doktor úr! - mosolyogtam az orvosomra.
-Igazán nincs mit. De remélem nem találkozunk egyhamar. - mondta, mire kicsit elnevettem magam.
Louis jött értem a kórházba. Segített levinni a kocsihoz s cuccaimat, majd hazavezetett. Csöndben ültem egész úton. Azon agyaltam, hogy mit fogok művelni otthon. Illetve a 1D házban. Mivel mialatt kómában voltam, átszállítottak egy londoni kórházba, úgy döntöttünk, hogy egy darabig a fiúknál fogok lakni, amíg fel nem épülök teljesen, mert hozzájuk sokkal közelebb van a kórház. Így ha bármi történne, hamarabb be tudnak vinni.
Louis leparkolt a ház előtt, és elindultunk be. Egy szó nélkül mentem be a házba.
-Lottie!! De jó, hogy végre itt vagy!!! - jött oda hozzám boldogan Dani.
-Szia Dani! Jó újra látni! - mosolyogtam. A lányok azért tényleg hiányoztak. Odajöttek a többiek is. A lányokat végig öleltem, és Liam-et és Zayn-t is. Niall-höz óvatosan mentem oda, de végül őt is megöleltem.
-Szia kicsim!! - rohant felém Harry, hogy megöleljen, de én elálltam az útjából.
-Szia Lott! Hogy vagy? - jelent meg Gracie, és ő is meg akart ölelni, de neki se engedtem. Főleg, hogy ő meg mit keres itt???
-Nem ülünk le inkább? - "kérdeztem" szemrehányóan.
Bementünk a nappaliba, és a többieket leültettem a kanapéra, és a fotelekbe, én pedig beálltam eléjük.
-Szóval...Harold és Gracie... elmondanátok, hogy mégis mi a franc van köztetek? És Harry!!! Mégis hogy képzelted??? Azt hittem tényleg szeretsz. És, hogy nem csak egy egyéjszakás kaland vagyok. De úgylátszik tévedtem. Te tényleg mindenkit kihasználsz??? Nem hiszem el hogy dőlhettem be megint... - kiabáltam.
-Lottie.... én tényleg szeretlek! - mondta Harry bűnbánó arccal.
-Igen? Akkor Gracie mégis mit keres itt? - kérdeztem. - Te is válaszolhatsz ám!! - néztem Gracie-re.
-Én..Mi csak... - hebegett Gracie.
-Úgy tudtam. És Harry, hányszor dugtad már ágyba? Gondolom most is egymásra vetődnétek, ha nem lennék itt. - dühöngtem. - Akkor más téma. De nehogy azt higyjétek, hogy ezzel végeztem. Szóval.. Louis sajnálom. El valamit tudnod kell. Amikor nyaralni mentünk a családdal, akkor Louis..
-Rámászott a mostohatesótokra. Tudom. - vágott közbe El.
-Mi? Honnan? - kérdeztem értetlenül.
-Louis elmondta, miután hazaköltöztél. Mindenről tudok. És eleinte nagyon haragudtam, de rájöttem, hogy nem tudok Lou nélkül élni. - mondta őszintén.
-Louis... köszönöm. - mosolyogtam rá. - Büszke vagyok rád. - majd megöleltük egymást.
-Lottie... - hallottam Harry halk hangját felém közeledni.
-Nem érdekelsz Harry. Amíg kómában voltam, kaptam egy jelet. És mostmár tudom, hogy hinnem kell neki. - mondtam, és elindultam Niall felé. - Meg tudsz nekem bocsátani?
Enii~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése