Akkor mostmár tényleg vége. Igaz, hogy jobban érzem egy kicsit magam, de az biztos, hogy egyhamar ezt nem fogom kiheverni. Egyébként is elég féltékeny típus vagyok. Tudom, hogy rossz szokás, hogy bárkit látok valaki mással, aki közel áll hozzám, azonnal eltölt az a szörnyű érzés..hogy már nem kellek senkinek. Próbálom leplezni, de nem igazán sikerül. Nagyon nagy szükségem van a többiek szeretetére, és a bíztatásukra. Erre Louis már szerencsére rájött, így mindig látja rajtam, hogy "most szüksége van valakire". Ez is az egyik oka, hogy nem egyszer megkíséreltem az öngyilkosságot is.
-Pszt..Lottie. - hallottam az egyik fiú hangját a hátam mögül. - Beszélhetnénk?
Félig hátrafordultam, és láttam, hogy Harry az.
-Oké. - súgtam vissza. A többiek már nem nagyon figyeltek, el voltak foglalva valamelyik hülyeségükkel. Felmentünk a szobámba, és leültünk az ágyra. Amikor legutóbb így tettünk, nem végződött valami jól. Habár, ha belegondolok, ha az nem történt volna meg, lehet, hogy még Niall-el mindig együtt lennénk, és csak jóval később jöttünk volna rá, hogy mégsem vagyunk egymáshoz valók.
-Hallgatlak. Mit szeretnél? - kérdeztem Harry-től.
-Akkor most Niall-el ténylegesen végleg vége? - kérdezte óvatosan.
-Igen. - válaszoltam.
-Nem tudom, hogy kérdezzem meg, de akkor most együtt lehetünk? - kérdezte.
-Figyelj. Egy darabig még nem szeretnénk egy nagyon komoly kapcsolatot, hogy rögtön bele a közepébe. Nekem is kell egy kis idő, hogy kiheverjem a történteket. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnénk veled lenni. Mit szólnál, ha mindent előről kezdenénk. Teljesen előről. - mondtam. Remélem belemegy ebbe, mert én tényleg szeretnék vele lenni.
-Rendben. - mosolygott. - Harry Styles. - majd nyújtotta a kezét.
-Lottie Tomlinson. - nyújtottam én is mosolyogva a kezem.
-Te vagy Louis húga? Wow..nem túlzott amikor rólad mesélt. - mondta viccesen, mire elnevettem magam. - És lenne kedved valamikor randizni?
-Szívesen. - mosolyogtam.
-Akkor holnap este 7-re érted jövök. - mikor ezt kimondta megint elnevettem magam. Ez az ember tényleg bolond.
-Benne vagyok. Akkor várlak holnap. - nevettem.
Miután jól kinevettük magunkat, visszamentünk a többiekhez a nappaliba. Illetve mentünk volna, ha ott lettek volna. Mint akiket a föld nyelte el. Kinéztünk a kertbe, de ott sem voltak. Harry-vel értetlenül néztünk egymásra. Egyszercsak hatalmas hangzavart hallottunk az utcáról. Kimentünk, és láttuk, ahogy mindenki a földön fetreng a nevetéstől, csak Louis áll úgy, mint aki becsinált.
-Itt meg mi van emberek? - kérdeztem, illetve kiabáltam értetlenül.
-Lou-Louis-t... le-lecsinálta... egy... - dadogta hasát fogva a nevetéstől Liam. Ránéztem bátyámra, akinek a haján csillogott a hófehér madárkaki. Amikor ezt megláttam, belőlem is kitört a nevetés.
-Ez nagyon nem vicces. - trappolt be durcásan a házba Lou.
-Kezdi marni a fejedet? - kiabált utána Harry.
-Harold, ezért még kapsz. - fordult vissza, majd berohant a házba. Még egy jó darabig fetrengtünk a betonon, csodálkoztam, hogy a járókelők nem néztek ránk nagyon furán.. gondolom már megszokták, hogy itt mindig történik valami. Visszamentünk a házba, és a kanapén már ott ült Louis törülközővel a fején. De nem is akármilyen törülköző volt.
-Az tényleg egy One Direction-ös törülköző? - kérdeztem megint a nevetés határán.
-Most mi van? Szeretem őket. Van Louis Tomlinson-os pólóm is. - mondta lazán.
-Ja. Én kérek elnézést. - nevettem zavartan. - Megmutatod?
-Nem kell gúnyolódni. - vágta be megint a durcát.
-Ezt most komolyan mondtam. - mondtam, és elkezdtem húzni a kezét a lépcső felé. Nagy nehezen felállt és felmentünk a szobájába. Kinyototta a szekrényt és ott díszelgett a pólója a szekrény oldalára akasztva. Próbáltam visszafojtani a nevetésem.
-Hát.. ez tényleg te vagy. - közöltem a nagy tényt.
-Csak egy I <3 Louis Tomlinson sapkám. De annyira tetszett, hogy muszáj volt megvennem. És nem vagyok egoista. - védekezett.
-Én egy szóval sem mondtam ilyet. - mosolyogtam, és elindultam kifelé.
-De tényleg! - kiabálta utánam. Bemutatom az én érett bátyámat. Visszamentem a többiekhez, és nemsokára Louis is követett.
-Üdv, Edward. - "köszönt" Lou. Na most meg mire készül?
-Üdv, William. - "köszönt" Harry, és elkezdett hátrálni. Louis utána eredt, így egy jó kis kergetőzés lett belőle. - Rád uszítom Kevint!!!
-Kegyelmezz meg! - mondta futás közben Harold.
Ekkor Louis ráugrott Hazz-ra, és egy hatalmasat borultak.
-Haljam! - utasította Lou.
-Nem! - tiltakozott Harry.
-Mondd ki! - folytatta.
-Nem tudsz rákényszeríteni! - folytta Harry is.
-Kivasalom a hajad! - mondta fenyegető szemekkel bátyám.
-Jójó, bocsánat!!! - mondta a haját fogva.
-Így már sokkal jobb. - szállt le boldogan Haroldomról, és felsegítette a földről.
-Na szent a béke? - kérdeztem nevetve.
-Igen. - vigyorogtak.
*Másnap a randin*
Harry egy csodás étterembe vitt, ahol csak mi voltunk. Egy remek gyertyafényes vacsorával lepett meg. Minden olyan tökéletes volt. Most pedig épp megyünk hazafelé. Vagy mégsem?
-Harry, nem itt kellett volna lefordulnod? - kérdeztem értetlenül.
-Még van egy meglepetésem. - mosolygott.
Nemsokára leparkolt valahol. Kinyitotta nekem az ajtót, és valami puhára léptem. Éreztem, hogy homokba léptem, így levettem a cipőmet.
-Harry mit keresünk a tengerparton? - kérdeztem mosolyogva.
-Csak gyere velem. - mondta, és megfogta a kezem.
Sétáltunk a sötétben, alig láttam valamit. Ekkor befordultunk egy nagy sziklánál, és megláttam a meglepetést.
-Harry. Ez gyönyörű. - mosolyogtam. Ott volt leterítve egy pléd a homokba, körberakva mécsesekkel, és egy gitár.
-Ülj le. - vezetett oda a plédhez. Én leültem, ő pedig felkapta a gitárt. - Nemrég írtam egy dalt, amit szeretnék elénekelni neked.
És elkezdett gitározni.
Mikor elénekelte nekem, patakokban folytak a könnyeim. Hihetetlenül szép. És tudom, hogy legbelülről jött.
-Harry..én..ez.. - nem tudtam mit mondani.
-Nem kell semmit mondanod. Csak mindenképp el akartam neked ezt énekelni. Hogy tudd, hogy érzek/éreztem az elmúlt időszakban. És hogy mennyire örülök, hogy most itt vagy velem. - jött oda hozzám.
-Köszönöm. - öleltem meg. - Nagyon szeretlek.
-Én is téged. - mondta majd megcsókolt. Nagyon hiányzott már ez a csók. Az igazi szenvedélyes, igaz csók. Talán tényleg ő az igazi.?!
Enii~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése