30. rész Új barátság, és egy régi barát

*Louis szemszöge*


-Akkor én most inkább megyek.  Majd írj, hogy mi lesz. - mondta Jane Niall-nek, megsimogatta a vállát, és lehajtott fejjel elment. - Sziasztok!
-És akkor most elmondanád, hogy mégis mi a franc volt ez? Nem érdekelnek a mellébeszélések. Te komolyan egy házas nővel kezdtél ki?? Szerinted most mit gondolhat Lottie? - vontam felelősségre.
-Őszintén? Nem izgat. - kiabálta - Igen tetszik Jane, de nem szeretem. Csak most az egyszer nem akartam  Lottie bábja lenni, aki mindig megbocsát és visszafogadja. És most lehet utálni, de NEM ÉR-DE-KEL. Ettől én még ugyanúgy szeretem, de nem bántam meg amit tettem. Úgyhogy ezt a beszélgetést le is zárnám. - majd elment. Ekkor láttam meg Lottiet, aki a lépcsőn állt. Szóval mindent hallott.
-Lottie kérlek ne! Ne csinálj semmi hülyeséget! - mondtam aggódva.
-Nyugi. Nem fogok semmit csinálni. Megértem Niall-t. Kihasználtam. És tudom, hogy mit fogok most csinálni. - sóhajtott egy nagyot - Hazaköltözök, és megpróbálok újra normális életet élni. Nem akarok bajt okozni. Ez lesz a legjobb. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól soha többé nem beszélünk, és nem találkozunk, csak.. hazamegyek.
Próbáltuk lebeszélni erről, de nem tágított. Még Niall is bejött hozzá a szobába, mikor pakolt, hogy ne menjen el ezért, és sajnálja a kemény szavakat, de Lottie még így is pakolt tovább. Pár óra múlva minden cuccát összeszedte.
-Hazaviszlek rendben? - kérdeztem tőle és már vettem is a kocsikulcsot.
-Nem kell köszi. Már hívtam taxit. - "mosolygott".
Beláttam, hogy őt már nem lehet megállítani. Mindent eldöntött. Elköszönt mindenkitől, még Niall-től, Harry-től, és Gracie-től is, bár az utóbbi kettőtől nem valami őszintén, beszállt a taxiba és elindult Doncaster felé.


*Lottie szemszöge*

Persze, hogy nehéz volt őket ott hagyni, de reméltem, hogy így jobb lesz mindannyiunk élete. Sajnos dugóba kerültünk a taxival, mert Doncaster határában épp utat javítottak. Remek. Így körülbelül 5 órába telt hazajutni, a normális 2,5 óra helyett. Már azt az utat is nehezen szoktam bírni, de ez, igazi szenvedés volt. Nagy nehezen végre megérkeztem, kifizettem a taxit, és elindultam a csomag egy részével a bejárat felé.
-Van itthon valaki? - kiabáltam el magam, miközben eldobtam a csomagokat.
-Kicsim. Szia! Mit csinálsz itthon? Miért nem szóltál, hogy jössz? - ölelt meg anya.
-Majd később elmondom. - suttogtam a fülébe, mert láttam, hogy a tesóim jelentek meg előttem.
-Lottieeee - ugrottak a nyakamba az ikrek.
-Sziasztok prücskök! - szorítottam jól magamhoz őket.
-Khmmm... - hallottam Fizzy hangját.
-Szia húgi? Jézusom! Hány éves is vagy te? Csak mert legalább 16-nak kinézel. - mosolyogtam, és megöleltük egymást.
És megláttam, hogy Gina épp jön le a lépcsőn. Inkább nem is akartam tudomást venni róla, nem akartam újabb vitát, így elmentem mellette a nappaliba.
-Lottie..beszélhetnénk? - kérdezte Gina. Én ránéztem Fizzy-re, aki csak bólintott. Ginával félrevonultunk.
-Mit szeretnél? - kédeztem unottan.
-Figyelj, én nem szeretnék rosszba lenni veled. A tesóiddal is beszéltem már, és megpróbálok én is beilleszkedni közétek. Kezdhetnénk elölről mindent? - kérdezte a végén. Őszintének tűnt, de ez elég fura. Hisz a kezdetektől olyan undok volt.
-Tényleg komolyan gondolod? - kérdeztem felhúzott szemöldökökkel.
-Igen. - bólintott.
-Rendben. Próbáljuk meg. - adtam be a derekam.
Félénken megölelt, majd visszamentünk a többiekhez.

***

1 hónap múlva meglepő, de azt kell mondanom, hogy Gina lett a legjobb barátom. Nagyon jól el tudunk beszélgetni, hülyülünk és jól érzem magam vele. Eltereli a figyelmem a "szerelmi életemről". Pár naponta szoktam beszélni Lou-val, a lányokkal is néha és, aki épp ott van velük. Hiába telnek jól a napjaim, minden éjjel úgy alszom el, hogy Niall-re gondolok. Ma úgy döntöttem, hogy elmegyek egyedül moziba, hogy még jobban ki tudjak kapcsolódni. Elmentem a helyi plázába és kértem egy jegyet a "The Lone Ranger"-re, azaz A magányos lovasra. Már terveztem egy ideje, hogy megnézem, de most rá is vettem magam. Még volt fél óra a kezdésig, úgyhogy vettem egy kólát és egy nagy popcornt, aminek a felét sikeresen megettem, mielőtt még bementem volna. 10 perccel a film előtt bementem a terembe. A jegyem a legfelső sor szélére szólt. Ballagtam felfelé, közben figyeltem a sorok számozásait a lépcsőkön, mikor felértem a tetejére, felnéztem és nem hittem a szememnek. Kikapcsolódni jöttem, erre tessék.
-Lottie? - szólalt meg az illető.
-Szia - mosolyogtam zavartan. - Rég találkoztunk. Mi újság? - ültem le.
-Semmi különös. Élem a mindennapokat, koncertezünk, alszom...nagyjából így telik egy napom. - mondta Niall. Igen...a jegyem, az övé mellé szólt. - És te? Mivel töltöd a napjaidat?
- Jóba lettem Gina-val, szóval általában vele vagyok. Beszélgetünk, hülyülünk, játszunk az ikrekkel, kibeszéljük a pasikat Fizzy-vel...szóval elvagyunk. - mosolyogtam.
-Ennek örülök. - mosolygott rám azzal az édes mosolyával. Ajaj, kezdi a csábítást. Nem szabad odanéznem. Szerencsére kezdődött is a film, úgyhogy szerencsém volt.
A film nagyon jó volt. Kalandfilmnek van besorolva, de néhány vígjátékon nem nevetek ennyit. Johnny Depp pedig...ismét mindent vitt.
Vége lett a filmnek, még sétáltunk egy kicsit, és erőt vettem magamon, hogy kérdezzek valamit.
-És a barátnőd/barátod? - kérdeztük egyszerre, mire elnevettük magunkat.
-Nincs barátnőm/barátom. - mondtuk szintén egyszerre. Mind a ketten zavartan néztünk egymásra, és elindultunk a kijárathoz.
-Tényleg egyébkénk mit is keresel te Doncasterben? - kérdeztem.
-Londonban ugye ma van a pihenő nap, szóval nincsenek nyitva a mozik, és leg"közelebb" itt volt szabad hely erre a filmre. - magyarázta.
-Aha. Így már minden világos. - nevettem.
-Itt áll a kocsim, hazavihetlek? - kérdezte.
-Ó, nem kell, hazasétálok. - mondtam.
-Ugyan már, mindjárt esni fog. Légyszi. - kérlelt.
-Na jó. - mosolyogtam, és beszálltam abba a bizonyos kocsiba. Mivel, közel lakunk, és a forgalom is jó volt, 10 perc alatt haza is vitt. - Hát..örülök, hogy találkoztunk.
-Én is, és remélem hamarosan ismét megesik. - mosolygott.
Nem igazán tudtuk, hogy, hogyan köszönjünk el, próbáltunk puszit adni, pacsit, de végül az ölelésnél maradtunk. Kiszálltam a kocsiból és berohantam a házba, mivel pont akkor kezdett el esni.
Felmentem az emeletre, ahol Gina-val találtam magam szemben.
-Hellobello. - köszöntem, mire behúzott a szobájába.
-Oké, ki hozott haza? - kérdezte 1000 wattos mosollyal.
-Miért érdekelll??? - húztam az agyát.
-Nemááár!!! - nyafogott.
-Najóó..Niall. - mosolyogtam.
-Na neeee. Te Niall-el voltál moziban? - esett le az álla.
-Tulajdonképpen igen.., de nem direkt. Egyedül akartam lenni, de mikor le akartam ülni a helyemre, ő ült a mellettem lévő széken. Beszélgettünk egy kicsit, megnéztük a filmet, és megkért, hogy hagy hozzon haza, mert úgyis mindjárt esni fog. Ami végül is így is lett.
-Ahaaaa - mondta, mint aki nem hiszi el, amit mondtam.
-Tényleg!!! Elhiheted, hogy semmi hátsó szándékom nem volt. - bizonygattam.
-Oooké. De azért jó volt újra látni igaz? - kérdezte izgatottan.
-Iigen. - ismertem el.
-És akkor most mi lesz? - kérdezte ismét.
-Mi lenne? Éljük tovább az életünket. - mondtam.
-Nemáár. Ez komoly? - "háborodott fel".
-Igen. És téma lezárva. - mondtam határozottan. - Inkább laptopot elő, mert mindjárt fent a videóóóó.
Ja igen. Azt nem is mondtam, hogy hatalmas Directionerek lettünk. Gina már ezelőtt is az volt, de engem is azzá tett, így duplán még őrültebbek vagyunk. Most pedig várjuk, hogy 6:05 legyen, és feltegyék a Best Song Ever hivatalos klipjét. Tudjuk mind a ketten, hogy bármikor megnézhetnénk, hisz mégiscsak a bátyánk Louis Tomlinson, és ismerjük az összes srácot, de nem használjuk ki a hírnevüket.

-Frissítsed már!!! Úristen 6:05!!! Áááá fent van!! Cshhhh!!! - kiabáltuk felváltva.

A reakciónk pedig: "F*cking Crazy Fangirls"

Egész éjjel és másnap is végig a videót néztük, teljesen fel voltunk pörögve. Meg kell döntenünk a rekordot!!! Következő nap 6:05-től folyamatosan a VEVO twitterét frissítettük, és ugyebár ekkor van a fiúk szülinapja is, szóval mégjobban "F*cking Crazy Fangirls" voltunk. Nemsokára jött a hír, hogy a végső eredmény a 24 órás nézettségnek 12,3 millió.

-Áááááááááááááááááá - sikítottunk, ugrándoztunk és egymás nyakába borultunk. - Megcsináltuuuuuk!!!!!!

Ebben a pillanatban egyszerre estünk össze az eddig nem tapasztalt fáradságtól, és így aludtunk el.

Enii~