28. rész Meg tudsz nekem bocsátani?

*Lottie szemszöge*

***

-Jó reggelt kicsim! - köszöntött csókkal szerelmem.
-Neked is jó reggelt! - mondtam nyújtozkodás közben.
-Eljössz a mai próbánkra? - kérdezte Niall.
-Persze! - válaszoltam boldogan. - De csak ha nem zavarok.
-Ugyan már. Ezt egyszer már letisztáztuk, nem? Te sosem zavarsz. - mondta édesen, mire elpirultam. - Imádom amikor elpirusz.
-Aaaa.. - mondtam nyávogósan, és hozzávágtam a párnámat.
-Oké. De ne felejtsd el, hogy te kezdted. - majd hozzámvágta az ő párnáját. És ennél a résznél egy normális, felnőtt pár megcsókolta volna egymást, és kézenfogva sétáltak volna ki a szobából. De mi ugyebár nem ilyenek vagyunk, úgyhogy addig párnacsatáztunk, amíg az egész szobát toll nem borította. És csak ezután csókoltuk meg egymást, és sétáltunk ki kézenfogva a szobából.
-Jóóóó reggeeelt gyerekeeek!!! - kiabálta Liam a konyhából, kis köténykével a nyakában, és egy serpenyővel a kezében.
-Te meg hogy nézel ki ember? - kérdezte nevetve Niall barátját.
-Na ne bántsd. Ő az én asszonykám. - mondta mosolyogva Dani, miközben megcsókolta Liam-et. Mi már konkrétan a hasunkat fogtuk a nevetéstől.
-Asztalhoz!!! Mindjárt kész a reggeli.! - parancsolta az újdonsült háziasszonyunk.
Lassan mindenki csatlakozott a reggelihez. Elpusztítottunk mindent, amiben Niall nem kicsit segített. Felöltöztünk, és nemsokára el is indultunk a próbára. Mi lányok a színpaddal szemben lévő asztalon ültünk, és figyeltük a fiúkat. Az énekpróbák lementek, következett a tánc. Zayn itt néhány résznél ki is állt a többiek közül, de ők valahogy mindig visszarángatták.
Egy jelenet a próbáról:

Szegény Niall-öm akkorát esett, hogy egy hatalmas vörös folt lett a homlokán. Elfelejtette, hogy nem tud repülni. De én épp ezért szeretem annyira. Kis idiótám. A bátyám meg csak a szokásos. A másik idióta a családban. De legalább Haroldot rá tudta venni, hogy legalább egy nadrágot vegyen fel. Őt is ismerjük már. Otthon még oké, hogy folyamatosan egy szál semmiben látjuk, azt már megszoktuk, de ha rajta múlna az utcára is úgy menne.
Vége lett a próbának, így rögtön hazafelé vettük az irányt. Útközben azonban egy szép 180°-os fordulatot vettünk, mivel drága ír manókánk rájött, hogy nem volt elég neki az a 3 hamburger, amit 10 perccel ezelőtt evett meg, így beugrottunk a Nando's-ba vacsorázni. Miután közölte, hogy mostmár tényleg jóllakott, Louis gyorsan hazavezetett, nehogy megint meggondolja magát. Otthon egyből a szobáinkba mentünk. Ledőltem az ágyra, és éreztem, hogy mindjárt elalszom. Azt még éreztem, hogy Niall mellém fekszik, és átölel. Ezen elmosolyodtam, majd elaludtam.

***

 
-Nézzétek! Mosolyog. Akkor már magánál van? - hallottam azthiszem a Niall hangját. De nem ismertem fel teljesen. Mi az, hogy magánál van? Mi történt? Hol vagyok? Lassan nyitogattam ki a szemem. Hatalmas fehérséget láttam, és minden homályos volt. Megpillantottam néhány fejet. Az egyik Niall-é volt, és még láttam El-ét és Louis-ét.
-Lottie? Hallasz minket? - kérdezte bátyám.


*Niall szemszöge*

 
Lottie balesete nagyon megrázott. És rettenetesen haragszom Harry-re. Azóta fogalmam sincs mi van vele és Gracie-vel. Direkt nem is akarok velük foglalkozni. Lott mint kiderült átmeneti kómába esett. Az orvos bizakodó, így én is az vagyok. Már egy hete itt fekszik a kórházban, és azt várjuk, hogy felébredjen. Mindig bent van vele minimum 1 valaki. Most rajtam a sor, de épp várom, hogy Louis és El leváltson. Néha csak órákon át figyelem, ahogy mozdulatlanul fekszik. Mindig azt remélem, hogy egyszercsak kinyitja a szemét, és újra velünk lesz.
-Szia Niall! Van valami változás? - kérdezte El halkan, miközben bejöttel Lou-val a terembe.
-Sziasztok! Sajnos semmi. - mondtam szomorúan.
-Menj haza nyugodtan. Innentől átvesszük a terepet. - maszírozta meg egy kicsit a vállam Louis.
-Rendben, köszi. De még egy kicsit maradok. - mondtam Lottie-t bámulva. Eltelt egy pár perc amikor észrevettem valamit. - Nézzétek! Mosolyog. Akkor már magánál van?
Lott édesen elmosolyodott, és nemsokára a szemét nyitogatta.
-Lottie? Hallasz minket? - kérdezte barátom.
Ő csak sűrűn pislogott, és nem válaszolt.
-Hívok egy orvost. - mondtam, és rohantam is a folyosóra. Szerencsére pont belefutottam Lott orvosába. - Doktor úr. Jöjjön kérem. Felébredt.
Futottunk vissza a kórterembe. Louis beszélt hozzá, és láttam, hogy kezd egyre jobban magához térni.
-Lottie. Figyeljen rám! Nézzem a szemembe! Ha hallja amit mondok, pislogjon kettőt. - mondta az orvos, mire Lottie pislogott 2-t. - Remek. Próbáljon meg beszélni. - Lottie kinyitotta a száját és lassan halk hangok jöttek ki rajta:
-H-hol...v-va-gyok?
-Kórházban. Elütötte egy kamion. 1 hétig kómában volt. Már vártuk, hogy felébredjen. - mosolygott az orvos.
-Akkor...az egészet csak..álmodtam? - kérdezte halkan. Nem értettem igazán mire gondol, vagy, hogy mi játszódhat most le a fejében.
-Mit? - kérdeztem.
-Ja...Semmit. - mondta.
-Na akkor az lenne, hogy még néhány napra bent tartjuk megfigyelésre, de ha nem történik semmi, akkor a hétvégét már otthon töltheti. - közölte a tényeket az orvos.
-Köszönjük Doktor úr. - rázott kezet Lou vele.


*Lottie szemszöge*

Miért álmodtam ezt?! És miért Niall-el? Hisz szakítottunk. És én Harry-vel vagyok. Illetve nem is tudom. Rémlik, hogy mielőtt elütöttek volna, láttam, hogy Harry, Gracie-t puszilgatja. Tényleg megcsalna? Azután, hogy végre újra összejöttünk? És Gracie? Róla ezt nem gondoltam volna...

Most még nem akarok jelenetet csinálni emiatt, de ahogy hazaértünk biztos, hogy nem fogom annyiban hagyni.

Pár nap múlva:

-Mindent köszönök Doktor úr! - mosolyogtam az orvosomra.

-Igazán nincs mit. De remélem nem találkozunk egyhamar. - mondta, mire kicsit elnevettem magam.

Louis jött értem a kórházba. Segített levinni a kocsihoz s cuccaimat, majd hazavezetett. Csöndben ültem egész úton. Azon agyaltam, hogy mit fogok művelni otthon. Illetve a 1D házban. Mivel mialatt kómában voltam, átszállítottak egy londoni kórházba, úgy döntöttünk, hogy egy darabig a fiúknál fogok lakni, amíg fel nem épülök teljesen, mert hozzájuk sokkal közelebb van a kórház. Így ha bármi történne, hamarabb be tudnak vinni.

Louis leparkolt a ház előtt, és elindultunk be. Egy szó nélkül mentem be a házba.

-Lottie!! De jó, hogy végre itt vagy!!! - jött oda hozzám boldogan Dani.

-Szia Dani! Jó újra látni! - mosolyogtam. A lányok azért tényleg hiányoztak. Odajöttek a többiek is. A lányokat végig öleltem, és Liam-et és Zayn-t is. Niall-höz óvatosan mentem oda, de végül őt is megöleltem.

-Szia kicsim!! - rohant felém Harry, hogy megöleljen, de én elálltam az útjából.

-Szia Lott! Hogy vagy? - jelent meg Gracie, és ő is meg akart ölelni, de neki se engedtem. Főleg, hogy ő meg mit keres itt???

-Nem ülünk le inkább? - "kérdeztem" szemrehányóan.

Bementünk a nappaliba, és a többieket leültettem a kanapéra, és a fotelekbe, én pedig beálltam eléjük.

-Szóval...Harold és Gracie... elmondanátok, hogy mégis mi a franc van köztetek? És Harry!!! Mégis hogy képzelted??? Azt hittem tényleg szeretsz. És, hogy nem csak egy egyéjszakás kaland vagyok. De úgylátszik tévedtem. Te tényleg mindenkit kihasználsz??? Nem hiszem el hogy dőlhettem be megint... - kiabáltam.

-Lottie.... én tényleg szeretlek! - mondta Harry bűnbánó arccal.

-Igen? Akkor Gracie mégis mit keres itt? - kérdeztem. - Te is válaszolhatsz ám!! - néztem Gracie-re.

-Én..Mi csak... - hebegett Gracie.

-Úgy tudtam. És Harry, hányszor dugtad már ágyba? Gondolom most is egymásra vetődnétek, ha nem lennék itt. - dühöngtem. - Akkor más téma. De nehogy azt higyjétek, hogy ezzel végeztem. Szóval.. Louis sajnálom. El valamit tudnod kell. Amikor nyaralni mentünk a családdal, akkor Louis..

-Rámászott a mostohatesótokra. Tudom. - vágott közbe El.

-Mi? Honnan? - kérdeztem értetlenül.

-Louis elmondta, miután hazaköltöztél. Mindenről tudok. És eleinte nagyon haragudtam, de rájöttem, hogy nem tudok Lou nélkül élni. - mondta őszintén.

-Louis... köszönöm. - mosolyogtam rá. - Büszke vagyok rád. - majd megöleltük egymást.

-Lottie... - hallottam Harry halk hangját felém közeledni.

-Nem érdekelsz Harry. Amíg kómában voltam, kaptam egy jelet. És mostmár tudom, hogy hinnem kell neki. - mondtam, és elindultam Niall felé. - Meg tudsz nekem bocsátani?

 

Enii~

 

27.rész Baj-baj-baj....

Lottie szemszöge:

Amikor hazamentünk már éjfél volt így halkan mentünk be a nappaliba.
- Hát ti merre voltatok? - kérdezte Louis.
- Nem tök mind1? - mondtam.
- Nem! Charlotte! Emlékezzél vissza arra a napra!! - mondta mérgesen nekem bátyám.
- De Te is! - kiabáltam neki.
- Ne emeld fel a hangod! Tudod, hogy izgultam és féltem??? - kérdezte aggódva.
- Nem vagyok már kisgyerek, hogy félts! - mondtam.
- De!! Az vagy! - mondta Louis.
- Utállak!! - kiabáltam, de egyből megbántam. - Louis...
- Ne! Ne mondj semmit.. - mondta és lehajtott fejjel elment.
- Én ezt nem gondoltam komolyan! - sírtam Harry vállába.
- Ne sírj!!  Ő is tudja, hogy nem gondoltad komolyan. - nyugtatott Hazza de én csak sírtam tovább. Még kicsit a nappaliban álltunk majd nagyon lágyan megcsókolt ami nagyon jól esett. Hirtelen felemelt az ölébe a szobájába mentünk be persze közben ugyanúgy csókolt. Tudtam mit akar, és én is akarom.

18+

- Biztos akarod most hisz ma ismertél meg! - mondta Harry nekem amin kicsit nevettem.
- Biztos. Azt hiszem ma eléggé kiismertelek. - mondtam és hevesen megcsókoltam. Ő már a felsőmet és a nadrágomat levette én meg csak a felsőjét. Már a nadrágját akartam levenni mire még jobban a falhoz nyomott.

Gyorsan leszedte magáról a farmert majd ledöntött az ágyra. Elkezdett csókolni majd a nyakamon le egészen  a bugyimig. A melltartómat is levette majd a mellemet csókolgatta majd bugyin keresztül kezdett izgatni. Már teljesen azt akartam, hogy megtörténjen, újra. Lassan benyúlt a bugyimba majd egyből 3 ujját feldugta nekem mire nagyot nyögtem. Gyorsan kezdet el ujjazni amit nagyon élvezett, hogy a fülébe nyögtem bele mert a fejét az arcomhoz rakta.

- H-H-Ha.Harry.... - próbáltam kimondani a nevét.

- Szeretem ha a nevemet nyögöd. - mondta édesen.

- Én nem az ujjad miatt akarok elmenni, hanem a farkad miatt. - mondtam nehezen. Erre csak nevetett.

- Menj el. - mondta rekedtes hangján és hirtelen teljesen belém nyomta az ujjait. Nekem se kellett többször mondani majd el is mentem. Úgy döntöttem, hogy most én kényeztetem őt. Nagy nehezen, de magam alá temettem nagy testét.

- Most mire készülsz? - kérdezte nehezen mivel a fenekemet az ágaskodó hímvesszőjéhez dörzsöltem.

- Szerinted? - kérdeztem majd elkezdtem a hasát csókolgatni a boxerétől majd a tetoválásait is végig csókoltam.

- Ne kínozz és ne csináld ha nem akarod. - mondta Harry remegve.

- Örömet akarok neked csinálni és élvezem, hogy én irányítalak most téged. - mondtam megharaptam a fülcimpáját mivel tudom, hogy az a gyenge pontja. 

- L-Lo-Lottie.... - mondta nehezen.

- Mondjad. - súgtam a fülébe szexisen.

- Ezt nem bírom. - mondta csukott szemmel. Fogtam magam majd a hasára ültem és levettem a boxerét. Igen, most is ugyan olyan nagy volt neki ahogy emlékeztem, de eldöntöttem! Örömet fogok okozni neki. Elkezdtem a kezemmel kényeztetni majd elkezdtem körülötte csókolgatni. Ezután a hegyét kaptam csak be majd az egészet és elkezdtem szopni.A végén még én is felizgultam, újra.

- Na jó! végem! - mondta majd alulra kerültem hirtelen majd belém is hatolt a faszával amitől egyből sikítottam, de csókjával hamar elhallgattatott és így csak egy választásom volt, szét karmoltam a hátát. Végül egyszerre mentünk el.

Másnap reggel Harry nem volt mellettem, amitől nagyon elszomorodtam majd sírtam is, nem azért mert nem volt mellettem, hanem, hogy Niall mindig mellettem volt. Mikor felvettem a köntösömet és kimentem az ajtón Niall-be ütköztem bele akinek ugyancsak vörös szemei voltak a sírástól.

- Jó reggelt. - köszöntem halkan mire megölelt.

- Sajnálom! Kérlek maradjunk jó barátok! - mondta Niall.

- Igen, de ez most még nehéz nekem. - sírtam el újra magam.

- Nem lesz baj! És nekem is nehéz. - mondta a szemembe majd a homlokomra adott egy puszit majd lement. Én elmentem a fürdőbe megmosni az arcom és megláttam egy pengét... Csak úgy hívogatott, nem bírtam ki. Bezártam az ajtót, jég hideg vizet töltöttem a kádba majd lemostam magamról a szégyent és a mocskot. Végül megfogtam a pengét és már elkezdtem. Csak ömlött a vér a kezemből, már tiszta piros volt a víz, tökre kába voltam mikor hallottam, hogy jön valaki.

- Lottie?? Itt vagy? megcsináltam a reggelid. - mondta Harry.

- Reggelit?.... azt hittem, hogy egyéjszakás kaland vagyok. - mondta tökre mintha beszívtam volna.

- Lott.. te mit csináltál? - kiabált Harry.

- S-Semmit. - mondtam.

- LOUIS! - kiabált Harry.

- Mivan? - kérdezte.

- Találd ki, ki van ott bent beszívott hanggal. - mondta Hazz.

- Öm.. egy macska? - kérdezte Louis.

- Nem te hülye.. a Húgod!!! - mondta Harry.

- Mivan?? - kérdezte majd elkezdte rángatni az ajtót.  - Charlotte! Nyisd ki az ajtót, most azonnal! - kiabálta tovább Louis. - Na jó! menj arrébb Harry.. - mondta Louis és berúgta az ajtót. - Baszki, Lottie!!!! - mondta Louis és a törülközőmet a vágott karomra csavarta erősen. Harry addig keresett még törülközőt meg hozott sót.

- Harry ne leskelődj! - mondta Louis.

- Louis... én Harryvel töltöttem az éjszakát. - mondtam.

- Tudom.. én fent voltam amikor hazajöttetek. - mondta Louis.

- De utána.. - mondtam mire még dühösebb lett. Lerakott az ágyra majd körbecsavart törülközővel és a vágásokra rakott sót amitől könnyek csordultak ki a szememből.

- Lott.. tönkre akarsz tenni idegileg? - kérdezte bátyám miközben öltöztem a fürdőbe.

- Nem...

- De mégis.. annyi baj van most veled. - és itt kicsordult egy könnycsepp a szeméből

- Mi ez a hangoskodás?? - jött be szinte mindenki.

- Lottie..... - jött oda hozzám Dani és kaptam egy pofont. - ha mégegyszer megmered!!!!! Nem csak egy pofont kapsz! - mondta fenyegetően Dani majd megölelt.

- Hahó!! gyerekek merre vagytok? - hallottam El hangját amitől egyből Louis és Gina cselekménye ugrott be...

- Fürdő! - mondta Pezz majd megnézte a karomat és elhúzta a száját.

- Louis!!! - mondta egyből El és Louis nyakába borult, hogy mennyire hiányzott neki bla.. bla... blaaa. Louis persze mondta, hogy neki is ő..... Én itt nem bírtam tovább és egy ajtó becsapódással jeleztem, hogy kikúrtúl mérges vagyok. Louis jött utánam az udvarra és mindenki más meg az ajtóból nézte.

- Lottie, kérlek! - mondta Louis.

- Nem érdekelsz!! És nem érdekelnek a hazugságaid!!! Egyszerűen utálom, hogy én mindig falazok neked!! - itt ránéztem Eleanorra aki nem értett semmit, de nagyon szerettem és nem akarom, hogy a hülye bátyám miatt legyen szomorú. - Ez volt az utolsó Louis William Tomlinson! És hazaköltözök!! - mondtam majd betörtem a házba a többieken keresztül és pakoltam is pár cuccot.

- Lottie.. Kérlek... - mondta Louis.

- Nem!! Hagyj békén! Ne gyere utánam egy darabig se Te, se a többiek! - mondtam.

- De hülyeséget fogsz csinálni! Kérlek ne! - mondta Louis.

- Mit érdekel téged? - kérdeztem majd Harryhez mentem és megöleltem majd sorba mindenkit és az ölelésemet azzal címkéztem, hogy nemsokára jövök.

- De.... - Louis nem tudott mit csinálni, a könnyeivel küszködött.

- Utállak és utálom, hogy a testvérem vagy! - mondtam neki majd beszálltam a taxiba amit pakolás közben hívtam.

- Szia anya. - sírtam egyből a vállába.

- Lottie.. Mi történt? - kérdezte simogatva a hátamat.

- Nem bírom . - sírtam és megmutattam a kezemet.

- Lottie! - rohantak a húgaim hozzám, de anya még mindig csak az arcomat fürkészte ami elázott a könnyektől.

2 hét múlva Niall-t is kipihentem és Louisnak is megbocsájtottam, csak nekem van lelkiismeret furdalásom. Épp a boltból hazafele tartok amikor a túloldalon megpillantom az egész bagázst ottan, de ami kiszúrta a szemem az Harry és Gracie volt... Harryvel ugyanúgy tartottuk a kapcsolatot és találkoztunk is és Gracie-vel is és most mit látok? Harry ott puszilgatja. Át akartam menni az úton de ekkor már minden sötét volt..

Louis szemszöge:

2 hét telt el a nagy veszekedésünk után ami teljesen kiborított. Ma elmentünk Doncasterbe Lott-hoz. Nem tudom, hogy mi van Grac és Hazz között, de ha ezt Lott megtudja megint ki lesz. Mikor láttam, hogy valaki rohan felénk észrevettem, hogy a húgom az, de késő, nem figyelt és egy kamion elütötte őt. 

- BASSZAMEG!!- kiabáltam és rohantam oda. Liam egyből hívta a mentőket. Én egyből Harrynek ugrottam majd 5 perc múlva a mentők hangja zavart meg abban, hogy agyon verjem legjobb barátomat. Mondták a mentősök, hogy 1 valaki mehet és én voltam. Egyből jöttek a többiek miután megadtam az adatokat még anyáék is. 3 óra múlva megműtötték majd be lehetett menni hozzá, de nem volt ébren.. Én csak ott sírtam mint egy kisgyerek amikor nem az van amit ő akar.

- KÉRLEK LOTT... MARADJ!!

Mesi~

26. rész Idióták, Idióták mindenhol...

*Lottie szemszöge*

Akkor mostmár tényleg vége. Igaz, hogy jobban érzem egy kicsit magam, de az biztos, hogy egyhamar ezt nem fogom kiheverni. Egyébként is elég féltékeny típus vagyok. Tudom, hogy rossz szokás, hogy bárkit látok valaki mással, aki közel áll hozzám, azonnal eltölt az a szörnyű érzés..hogy már nem kellek senkinek. Próbálom leplezni, de nem igazán sikerül. Nagyon nagy szükségem van a többiek szeretetére, és a bíztatásukra. Erre Louis már szerencsére rájött, így mindig látja rajtam, hogy "most szüksége van valakire". Ez is az egyik oka, hogy nem egyszer megkíséreltem az öngyilkosságot is.
-Pszt..Lottie. - hallottam az egyik fiú hangját a hátam mögül. - Beszélhetnénk?
Félig hátrafordultam, és láttam, hogy Harry az.
-Oké. - súgtam vissza. A többiek már nem nagyon figyeltek, el voltak foglalva valamelyik hülyeségükkel. Felmentünk a szobámba, és leültünk az ágyra. Amikor legutóbb így tettünk, nem végződött valami jól. Habár, ha belegondolok, ha az nem történt volna meg, lehet, hogy még Niall-el mindig együtt lennénk, és csak jóval később jöttünk volna rá, hogy mégsem vagyunk egymáshoz valók.
-Hallgatlak. Mit szeretnél? - kérdeztem Harry-től.
-Akkor most Niall-el ténylegesen végleg vége? - kérdezte óvatosan.
-Igen. - válaszoltam.
-Nem tudom, hogy kérdezzem meg, de akkor most együtt lehetünk? - kérdezte.
-Figyelj. Egy darabig még nem szeretnénk egy nagyon komoly kapcsolatot, hogy rögtön bele a közepébe. Nekem is kell egy kis idő, hogy kiheverjem a történteket. De ez nem jelenti azt, hogy nem szeretnénk veled lenni. Mit szólnál, ha mindent előről kezdenénk. Teljesen előről. - mondtam. Remélem belemegy ebbe, mert én tényleg szeretnék vele lenni.
-Rendben. - mosolygott. - Harry Styles. - majd nyújtotta a kezét.
-Lottie Tomlinson. - nyújtottam én is mosolyogva a kezem.
-Te vagy Louis húga? Wow..nem túlzott amikor rólad mesélt. - mondta viccesen, mire elnevettem magam. - És lenne kedved valamikor randizni?
-Szívesen. - mosolyogtam.
-Akkor holnap este 7-re érted jövök. - mikor ezt kimondta megint elnevettem magam. Ez az ember tényleg bolond.
-Benne vagyok. Akkor várlak holnap. - nevettem.
Miután jól kinevettük magunkat, visszamentünk a többiekhez a nappaliba. Illetve mentünk volna, ha ott lettek volna. Mint akiket a föld nyelte el. Kinéztünk a kertbe, de ott sem voltak. Harry-vel értetlenül néztünk egymásra. Egyszercsak hatalmas hangzavart hallottunk az utcáról. Kimentünk, és láttuk, ahogy mindenki a földön fetreng a nevetéstől, csak Louis áll úgy, mint aki becsinált.
-Itt meg mi van emberek? - kérdeztem, illetve kiabáltam értetlenül.
-Lou-Louis-t... le-lecsinálta... egy... - dadogta hasát fogva a nevetéstől Liam.  Ránéztem bátyámra, akinek a haján csillogott a hófehér madárkaki. Amikor ezt megláttam, belőlem is kitört a nevetés.
-Ez nagyon nem vicces. - trappolt be durcásan a házba Lou.
-Kezdi marni a fejedet? - kiabált utána Harry.
-Harold, ezért még kapsz. - fordult vissza, majd berohant a házba. Még egy jó darabig fetrengtünk a betonon, csodálkoztam, hogy a járókelők nem néztek ránk nagyon furán.. gondolom már megszokták, hogy itt mindig történik valami. Visszamentünk a házba, és a kanapén már ott ült Louis törülközővel a fején. De nem is akármilyen törülköző volt.
-Az tényleg egy One Direction-ös törülköző? - kérdeztem megint a nevetés határán.
-Most mi van? Szeretem őket. Van Louis Tomlinson-os pólóm is. - mondta lazán.
-Ja. Én kérek elnézést. - nevettem zavartan. - Megmutatod?
-Nem kell gúnyolódni. - vágta be megint a durcát.
-Ezt most komolyan mondtam. - mondtam, és elkezdtem húzni a kezét a lépcső felé. Nagy nehezen felállt és felmentünk a szobájába. Kinyototta a szekrényt és ott díszelgett a pólója a szekrény oldalára akasztva. Próbáltam visszafojtani a nevetésem.
-Hát.. ez tényleg te vagy. - közöltem a nagy tényt.

-Van esetleg más cuccod is magadról? - kérdeztem irónikusan.
-Csak egy I <3 Louis Tomlinson sapkám. De annyira tetszett, hogy muszáj volt megvennem. És nem vagyok egoista. - védekezett.
-Én egy szóval sem mondtam ilyet. - mosolyogtam, és elindultam kifelé.
-De tényleg! - kiabálta utánam. Bemutatom az én érett bátyámat. Visszamentem a többiekhez, és nemsokára Louis is követett.
-Üdv, Edward. - "köszönt" Lou. Na most meg mire készül?
-Üdv, William. - "köszönt" Harry, és elkezdett hátrálni. Louis utána eredt, így egy jó kis kergetőzés lett belőle. - Rád uszítom Kevint!!!
-Kegyelmezz meg! - mondta futás közben Harold.
Ekkor Louis ráugrott Hazz-ra, és egy hatalmasat borultak.
-Haljam! - utasította Lou.
-Nem! - tiltakozott Harry.
-Mondd ki! - folytatta.
-Nem tudsz rákényszeríteni! - folytta Harry is.
-Kivasalom a hajad! - mondta fenyegető szemekkel bátyám.
-Jójó, bocsánat!!! - mondta a haját fogva.
-Így már sokkal jobb. - szállt le boldogan Haroldomról, és felsegítette a földről.
-Na szent a béke? - kérdeztem nevetve.
-Igen. - vigyorogtak.

*Másnap a randin*

Harry egy csodás étterembe vitt, ahol csak mi voltunk. Egy remek gyertyafényes vacsorával lepett meg. Minden olyan tökéletes volt. Most pedig épp megyünk hazafelé. Vagy mégsem?
-Harry, nem itt kellett volna lefordulnod? - kérdeztem értetlenül.
-Még van egy meglepetésem. - mosolygott.
Nemsokára leparkolt valahol. Kinyitotta nekem az ajtót, és valami puhára léptem. Éreztem, hogy homokba léptem, így levettem a cipőmet.
-Harry mit keresünk a tengerparton? - kérdeztem mosolyogva.
-Csak gyere velem. - mondta, és megfogta a kezem.
Sétáltunk a sötétben, alig láttam valamit. Ekkor befordultunk egy nagy sziklánál, és megláttam a meglepetést.
-Harry. Ez gyönyörű. - mosolyogtam.  Ott volt leterítve egy pléd a homokba, körberakva mécsesekkel, és egy gitár.
-Ülj le. - vezetett oda a plédhez. Én leültem, ő pedig felkapta a gitárt. - Nemrég írtam egy dalt, amit szeretnék elénekelni neked.
És elkezdett gitározni.

Mikor elénekelte nekem, patakokban folytak a könnyeim. Hihetetlenül szép. És tudom, hogy legbelülről jött.
-Harry..én..ez.. - nem tudtam mit mondani.
-Nem kell semmit mondanod. Csak mindenképp el akartam neked ezt énekelni. Hogy tudd, hogy érzek/éreztem az elmúlt időszakban. És hogy mennyire örülök, hogy most itt vagy velem. - jött oda hozzám.
-Köszönöm. - öleltem meg. - Nagyon szeretlek.
-Én is téged. - mondta majd megcsókolt. Nagyon hiányzott már ez a csók. Az igazi szenvedélyes, igaz csók. Talán tényleg ő az igazi.?!

Enii~